Ha jól emlékszem mentálisan a Mekk Donald étteremhálózatban is hasonlóképpen van, ha már saccperkábé pár percig várakozik a csomogalópulton az étek, már nem szabad eladni, valószínűleg, mer elhűlt. A salátánál gondolom, ponty fordítva, ott meg a melegedés nem kívánatos.
Egyébként az igaz, hogy télleg téliberek, illetve, na, izé... illaberek c menni kell a piizzafutónak, mer ha meghűl, nem veszik át a kedves megrendelő személyek?
Hogy bírták vajon ki a hölgyek és a pizzás röhögés nélkül, hogy Enrének nem lett gyanús a szituáció? Én tutira minimum nagyon vidám lennék. Régen bevarrtuk egyik kolléganőnk horgotl kardigánjának az ujját míg odavolt ebédszüneten. Míg észre nem vette órák múlva, végig azon rotyogtunk, mélyen a munkánkba illetve a komjúterbe mélyedve. A rotyogást hamarabb észrevette, mint a horgoltkardigánja ujját.
"Endre csak hápogott mint a maszületett bárány, hogy ő nem kért étket." Ezt megnéztem volna! Mezőgazdaságilag tájékozott személyek, a maszületett bárány hápog?
Ma van április 1-seje amikor is illendően tréfa. Mi azt fundáltuk ki, hogy Endrét jól becsapjuk és ez 11.53-kor valóra vált. Ugyanis Helgácska rendelt ez pizzát és amikor a piizzafutó kihozta, akkor mondta Helgácska, hogy menjen oda Endréhez és kösse az ebet a karóhoz, hogy Itt a pizzája uram amit kért. Hát Endre csak hápogott mint a maszületett bárány, hogy ő nem kért étket. De a fiatalember aki a pizzát hozta elég jól végezte a dolgát, mondta, hogy kérem az 1140-ft ot itt a pizza tessék fizetni mert illa-berek neki menni kell vinni a pizzát, mert meghül aztán nem veszi át a tulajdonos. Endre meg csak zavarban volt, és akkor mondta Jolán, hogy mit izél Endre ő pl. hallotta ahogy rendeli. Meg Dalnokiné is mondta, hogy Endre, tőllem kérted a telefonszámot. Na szegény Endre már arra gondolt, hogy megháborodott az agya vagy kezdő emlékezetkihagyás. De aztán elmondtuk neki, hogy április 1 és ettől felélénkült a jókedve és megnyugodott.
Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, s meglátta a padlón élettelenül heverő Müllert. - Megmérgezte magát - gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét.
