Egyébként ma meglepődtem: voltam a négyes metró építését felügyelő BKV-leányvállalatnál, és most derült ki számomra, hogy még mindig DBR Metró a nevük.
Vagyis a szakmai gyakorlat nem sorolható a mai közmunka kategóriába, ráadásul tényleg sokat számított, és a szakik is jól álltak a dologhoz, ténylegesen időt fordítottak az oktatásra. Meggyőzőbb pl. egy tervező , ha művezetéskor akár azt is meg tudja mutatni, hogyan kell odalöttyinteni a habarcsot a fandliból a falra, hogy ott is maradjon :)
Ez így nem stimmel. A tanult szakterülethez kapcsolódó gyakorlati időt nem szabad belekeverni, az egyéb társadalmi munka kategóriába. Az elméleti tudás mellett , vagy az elméleti tudáshoz nélkülözhetetlen a kapcsolódó gyakorlati terület ismerete.
Ezek a Kati nénik fantasztikusak tudtak lenni. Általánosban nekem rajzból is jutott egy, tán két évig tanított. Szakkörre jártam és rajzversenyeken indultam. Előtte-azóta a pálcikaember is komoly kihívást jelent.
A 64-ben végzettek 46-ban születtek, ugye? Akkor stimmel, hogy azt írtam, kábé a negyvenes évek második felében születettek estek bele. Olyan értelemben persze nem volt rövid időszak, hogy ha egy oktatási rendszer valamire rááll, ortodox korokban azt csinálja fél vagy egy teljes évtizedig, de úgy számolom, az utóbbi időtartamot nem érte el a kísérlet.
Középiskolában (érettségi után) nekünk is volt kalapácsfej-reszelés, hamuláda-hajtogatás, csőbilincs, meg a bánat tudja még, hogy mi (nem sokkal több, talán egy hetet töltöttünk a lakatosműhelyben, szerencsére). Kellett volna hegeszteni is, én azt a két napot inkább mással töltöttem. Azóta sem bántam meg, hogy kihagytam. :-)
Ez így volt. 8 évig nekem is volt ilyenem. Közben volt egy év munkaviszonyom, akkor csak két hét szabi volt, az előtte-utána egy hónaposhoz képest.
Étellel foglalkozó üzemben csak egyszer voltam, középiskolában, egy? napos társadalmi munka rémlik. Arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy savanyú paprikát készítettek. Csípőset.
Azért a középiskolások gyári egyhónapos gyakorlata nem lehetett rövid időszak, mert a '64-ben végzetteknek is része volt benne. Amúgy nemcsak a technikumokban, hanem az egyetemen is egy hónap volt a nyári gyakorlat. Mi például építkezési irodán töltöttük azt a meleg hónapot.
Akkor én is... mert sok minden összegyűlt itt. Előre sorry a hosszért... :-)
Már nem tudom, talán 4.-es vagy 5.-es lehettem amikor bevezették a kötelező oroszt. Onnantól a bukás körül ingadoztam egészen 7.-ig, amikoris nálam is jelentkezett egy Kati néniszerű. Ennek az lett a következménye, hogy 8. végére orosz nyelvversenyt nyertem. Ez elég volt ahhoz, hogy a Kaffkában a kiemelt orosz-angol osztályba kerüljek. Mire leérettségiztem, az angol már jobban ment. A főiskolán viszont volt úgy, hogy orosz tanárt helyettesítettem. Idáig süllyedtek... :-)
Lényeg az, hogy az olvasás, írás ma sem okoz gondot, a beszéd már gyakorlás híján nyögésre változott...
Politechnika... A József Attila pincéjében volt a műhely. Ez azért volt jó, mert a suliban központi fűtés volt és a rendszer egy nagy antenna volt: a radiátorra rákötöttük a rövidhullámú rádiót és a szünetben hallgattuk a Szabad Európán Cseke László műsorát: Beatles, Rolling, és a többiek. Ezt megúsztuk, a reszelést nem. "Építettünk" mi is kalapácsfejet, de volt ott levél alakú fém falilámpa és fém hamutartó is műsoron. Eltűnt már mind...
Hétvégi meló... nekem pusztán a vietnami műszak jutott - volna, de kirúgtak a KISZből, és nem vittek magukkal. Merészeltem egy lelkesítő taggyűlésen azt kinyilvánítani, hogy az egyik kutya (SZU), a másik eb (USA). Szerencsémre, mondom kiemelt osztály volt, ezért a kirúgással megúsztam.
A csokihoz nem szólok hozzá, pedig a Ritter, hű az nagyon fincsi!
Szerintem elhallatszott odáig, hogy azt sóhajtom: mmmmmmmmmmmmmmmmm... Az a wasabis... jajjj. Nálunk, a Sparban mostanában lehetett wasabis sajtot kapni, az is hümm.
(Azt gondolom, egy ilyen trauma után a kóstolást is megérdemled. Itt feltűnően érintetlenek még a corpus delictik!)
Hjajj, de irigyellek... Engem ma súlyos atrocitás ért: a nyílt utcán megtámadott egy csokoládéárus, erőszakkal bevonszolt a bűnbarlangjába és életveszélyes fenyegetéssel rávett, hogy rejtsem el a zsebemben a gyalázatos árukészletének egy részét. Bizonyítékom is van:
Tudtommal a 5 + 1 egész Budapestre kiterjedő középiskolai program volt, minden olyan ismerősöm, aki a negyvenes évek végefelé született, belekerült. Öt nap iskola, egy nap gyár, totális időkidobás. Anyám már tanárként tapasztalta, ma is a haját tépi, ha visszaemlékezik, mert a tanítási időben kellett behozni a gyárbéli szerencsétlenkedés miatti lemaradást. Tudtommal nem sokáig tartott az egész, az értelmesebb vezetők belátták, hogy baromság, és csöndben elhalt. Amennyire tudom, a vidékiek meg is úszták, ott elkönyvelték, hogy segít a háztájiban a gyerek.
Megszépítő messzeség. A "mi időnkben" a gimnazistáknak egy hét volt az őszi társadalmi munka, gyárban vagy mezőgazdasági területen. Első-másodikban mi is a csokigyárat kaptuk (kőbányai), harmadik-negyedikben almaszedés Lakitelken, Szikrai Állami Gazdaság. A csokigyárból ma is van hasznom: az egyik évben parány jutott, és azóta nem tudok ránézni. Nagy könnyebbség, mert a padtársam reggeltől estig azt eszi, és folyton kínálja a zacskót (mit zacskót, olykor vödröt). De semmiféle lemondást nem jelent, hogy azt mondom, kösz, nem.
30 alatti mérnöknek tartom magam, de nem kapok semmi hasonlót egy-egy csavarhúzótól, pákától. Előbbi tegnap volt utoljára a kezemben (az íróasztal fiókjában tartom egyiket-másikat).
Jujj, ez szép emlék. A Toldy gimiből mi is eljártunk 2-3 napra gyárba, először volt a BHG. Összesúgtak, nézd, mennyi szemüveges kisfiú! :-) Úgy 14-15 évesek voltunk.
De a legjobb a Budafoki úti csokigyár volt. 3 napig kánaán! Tizesével ettük a Sport szeleteket!
Szerintem annyi haszna volt a gyárnak belőlünk hogy legalább azoknál a csokiknál legalább nem kellett a kiszállítással, eladással bajlódniuk :-)
Egyébként ez tényleg gáz. A kollégáim nagy része technikum + Kandó végzettségű (volt). Magyarán ha valamit össze kellett rakni, akkor kitalálták, megtervezték, összerakták. Én ezektől a kollégáktól 15 év alatt rengeteg dolgot megtanultam, ami a gimi, meg az egyetem miatt kimaradt. A mai srácok megtanulják a villanytant, de hogy mi van mögötte, arról már fingjuk nincs, és nem is érdekli őket. Márpedig ez egyenes út a szakbarbársághoz.
Én tanultam hat évig angolt általánosban, majd két és fél évig az egyetemen. Plusz négy év német gimiben, de a legtöbb mégis a kilenc és fél év orosz volt, végig az összes iskoláimban. Oroszból ötösre érettségiztem úgy, hogy tényleg tudtam, emlékszem, a színházat húztam, még azt is tudtam, hogy az első emeleti páholy (gondolom a proszcénium páholy) a "bélüj etázs". Simán középfokú szintem voltam, ehhez hozzájött egyetemen a kúszó-és csúszózsaluzat, az előfeszített beton és a különböző alapozási technikák, mára meg nem azt mondom, hogy egy büdös szót nem tudok, de bármikor el lehetne adni rabszolgának orosz nyelvterületen.
Ehhez képest a négy év nem túl erős gimis németből vidáman elélek nyaralásokon, síeléskor, németországi autóvásárláskor, vagy a német kollégákkal néha angolról átváltok németre, csak úgy gyakorlásképp. Szóval amire szükséged van, azt úgyis fogod tudni, amit nem használsz, azt elfelejted.
Ebből is látszik, hogy nem vagyok mérnök: úgy lapozgatom a szerszámkatalógust, mint más férfi a pornóújságot, a lakás főhelyén, a nagyszoba közepén pedig egy saját építésű cnc-marógép áll.
