A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Asztrofizikusok megfigyelték, hogy vannak csillagpárok, amik spirális pályán közelednek egymáshoz és hogy két neutroncsillag az összeolvadásuk alatt gravitációs hullámot sugároz ki.
Mi történik a mi bolygó rendszerünkben? Közelednek a boygók is a Naphoz, csak mi NEM vesszük észre?
Miert különbözik a Mars és az Uránusz R3/T2-e 0.15%-kal, amikor Kepler szerint egyenlönek kellene lenniük?
Hogy témát váltsak, hogyan mozog az elektron a proton körül?
NEM tudjátok hogyan mozognak a testek a gravitációs mezöben, nem tudjátok mi lesz velük ha összetalálkoznak, NEM is tudjátok interpretálni, amit a csillagászok megfigyelnek, csak a szátok jár!
Ez nem tudomány, ez NEM fizika, mit is akartok vele?
Szuperfifikust, szörinszálán mit totóztok ti amatörök? Hogyan mozognak a testek a gravitációs mezöben igazán??
Ahogy mondom ez NEM totózás dolga, hanem tudni kell, hogyan kell levezetni a testek mozgásegyenletét a gravitációs mezöben.
Ennek a levezetésnek fontos kelléke, hogy a súyos és a tehetetlen tömeg különbözik és hogy a mezö c-vel terjed és a testek gravitációs hullámokat bocsátanak ki!
Egy lapos forgó korong, ami nem egy szilárd valami, hanem sok milliárd csillag laza sokasága, amelyet a gravitáció tart össze. A korong szélén kisebb a csillagsűrűség, befelé haladva a sűrűség egyre nő. Befelé haladva a forgási sebesség is egyre nő, ez alakítja ki a spirálkarokat.
Tehát ahogyan a korong pereme felől haladsz befelé, a csillagsűrűség és a forgási sebesség is egyre nő. A gravitációs erő is egyre nő, de egy bizonyos átmérőnél eléri a maximumát. Ahogyan a középpont felé közeledsz, a befelé ható gravitációs erő már elkezd csökkenni. Viszont az egyre gyorsabb forgásból származó centrifugális erő rohamosan növekszik tovább. Ahol a centrifugális erő meghaladja a gravitációs erőt, ott létrejön egy gyűrű alakú fal. Ezen a falon a legnagyobb a csillagsűrűség, és a falon belül már egyáltalán nincsenek csillagok. (Ez a fal valójában a Sagitárius A objektum.)
A galaxis valójában egy olyan lapos korong, aminek a közepén lyuk van. Nem feketelyuk, hanem egy normális lyuk, vagyis anyaghiány. Magyarul a korong közepében nincs semmiféle atomos anyag. Sem csillag, sem köd, sem semmilyen más égitest. Ha lenne, akkor azonnal kicentrifugálódna a gyűrű alakú falra.
De ha csillagok (és más atomos égitestek) nincsenek is a falon belüli lyukban, van valami más.
„Sokkal érdekesebb valami van a tömegközéppontban. Erre még senki nem jött rá rajtam kívül.”
Amikor két ismert tömegű csillag kering egymás körül, a kettő tömegközéppontjában valóban nincs tömeget képező valami. Az csak egy matematikai képződmény. A két csillag saját vonzóereje közelíti egymáshoz őket. Viszont a galaxis központjában lévő „Sagitárius A objektum” körül több csillag kering olyan ellipszis pályán, mint a bolygók a Nap körül. Ha te tudod a tutit, elő a farbával!
"Egy homogén eloszlású ritka anyagfelhőt, a „nebulát”, amiből a csillag születik, a gravitáció húzza össze."
Igen, a mai tudásunk szerint így van. De tökéletes homogenitás sohasem áll fenn.
"Ha a halmaz tömeg-középpontjában nulla a gravitáció, akkor hol születik meg a Nap?"
Ott születik meg, ahol a csomósodás elkezdődik. A csomó felületén már nem nulla a gravitáció, és ez magához vonzza a környezetében lévő anyagot. Mégnagyobb lesz a felületi gravitáció, így mégtöbb anyagot gyűjt be. Ez mindaddig folytatódik, amíg a környezetéből elfogyasztja az anyag. Így keletkeznek a csillagok. De ennek a csomósodott anyagnak a középpontjában nulla marad a gravitáció, ahogyan a Nap és a Föld középpontjában is nulla a gravitáció jelenleg is. (egészen precízen fogalmazva, a gravitációnak helyi minimuma van)
Ha két csillag kerül egymás közelébe, akkor elkezdenek keringeni a közös tömegközéppont körül. De a tömegközéppontban nincs semmi. Ugyanez a helyzet a forgó spirálgalaxisok esetében is. Sok-sok csillag kering egy közös tömegközéppont körül, de a tömegközéppontban nincs semmiféle égitest.
Sokkal érdekesebb valami van a tömegközéppontban. Erre még senki nem jött rá rajtam kívül.
És én azt is pontosan tudom, hogy miért hiszik azt, hogy a galaxisok közepében kvazár van. Újabban pedig masszív feketelyuk. Ez egy óriási felfedezés, ami világszenzáció lenne, ha valami bennfentes hivatásos csillagász találta volna ki.
Egy homogén eloszlású ritka anyagfelhőt, a „nebulát”, amiből a csillag születik, a gravitáció húzza össze. Ha a halmaz tömeg-középpontjában nulla a gravitáció, akkor hol születik meg a Nap? Egy perem vidéken,(u krainában)?
"Azt csak hiszed, mivel az anyag haladási iránya a középpont felé mutat."
Butaságot beszélsz. A klasszikus fizikát sem ismered. (Bár te bevallottan laikus vagy.)
Ami a középpont felé mutat, az a pályán tartó erő, amit úgy hívnak a fizikában , hogy centripetális erő. Ezt a szerepet játssza a gravitációs erő.
Az anyag haladási iránya érintőleges. Vagyis a keringési pálya érintőjébe esik.
" A spirál galaxisok magja, ami körül kering az egész csillag és anyagmennyiség, egyensúlyban van?"
Hogy hosszú távon (évmilliós távon) egyensúlyban van-e azt nem tudhatjuk. De azt elárulom neked, hogy a galaxisok magjában nincs semmilyen anyagi test. Csak a tömegközéppont, ami ugye nem anyag. Még a gravitációs mező is nagyon gyenge a középpont körül. A középpontban pedig nulla. Feketelyuk egyáltalán nincs a galaxisok közepében, annál is inkább, mert feketelyukak nem léteznek, csak a feketelyukcsillagászok képzeletében.
"Mekkora tömegűnek kell lennie ehhez a magnak, ha az egész galaxis tömegét még saccolni is nehéz? "
„Egyensúly jön létre a kiröpítő erő és a vonzóerő között.
Nincs egybezuhanás. „
Azt csak hiszed, mivel az anyag haladási iránya a középpont felé mutat. A spirál galaxisok magja, ami körül kering az egész csillag és anyagmennyiség, egyensúlyban van? Mekkora tömegűnek kell lennie ehhez a magnak, ha az egész galaxis tömegét még saccolni is nehéz?