A mező az adott (és egyben összes lehetséges) vonatkoztatási rendszerben reprezentálódik.
Ha felírjuk a hatásintegrált (jelen esetben célszerű a relativisztikusat), az abból származó Euler-Lagrange egyenleteket klasszikus örökségként mozgásegyenleteknek nevezik. De a mező nem a térben mozog, x csak egy cimke. A mező az E-t és B-t térben mozog, vagyis egy adott ponthoz tartozik E(t) és B(t) időfüggvény.
Az más dolog, hogy térben ez valamilyen hullámot is mutathat.
De a csúcsérték hely szerinti vándorlását nem tekintjük mozgásnak.
Például amikor a stadionban a szurkolók egymás után felpattannak a helyükről majd leülnek, az egyes emberek függőlegesen mozognak, miközben a hullám megy körbe a lelátón.
Ha a mágnest mozgatod, a mágneses mező nem fog mozogni azzal együtt.
Csak az összes helyen a térerősség változik az idő szerint.
Szimmetrikus esetben (például a mágnes forgatásábál) a teljes hurokra jutó fluxus nem változik.
Transzlációs mozgásnál viszont csak ez számít. Mozgási indukciót nem lehet a mágnes mozgatásával kelteni.
Na most térjünk át a retardált potenciálra. Ez fénysebességgel terjed. Méghozzá minden inerciális vonatkoztatási rendszerben. Majd lerajzolom.
Kivéve, amelyikben a potenciál forrása nyugszik.
Tehát egy olyan vonatkoztatási rendszerben, ahol a mező forrása áll, nincs retardált potenciál.
Vagyis nem mindegy, hogy a próbatest mozog, vagy pedig a mező forrása.
Ha veszünk egy töltést és mozgatjuk, adott távolságban csak egy idő után szereznek tudomást a változásról.
Viszont ha a töltésünk nyugszik és a megfigyelő mozog, ott nincs késleltetés.
Azt gondolom, az elektrodinamika keretein belül nem nagyon van megoldás a kimérésére. Kell valami más fizikai trükk.
Én arra gondoltam, hogy rézkorong helyett legyen egy tál elektrolit (folyadék), amiben vannak anionok és kationok, amik különböző színűek fényben. Megpörgeted a mágnest (mondjuk alatta), és más színű lesz a kerületén a tál leves, mint középen.
Gimnáziumi kísérletből emlékszem, hogy elektroszkóppal tízezer volt nagyságrendű feszültségnél több mm kitésések voltak, jól látható szétnyíló fólia V betű.
Ha így van, akkor néhány ezred mm-re lehetne számítani, ami nem rengeteg, de nem is reménytelen.
Na szóval, a feszültség mérés nehézségei miatt a töltés eloszlást lehetne kimérni.
Tegyük fel, elektron többlet jön létre. Azt egy elektroszkóppal (elvileg legalább) mérni lehetne. Vagyis egy rugalmas fólia, fémes kapcsolatban, közel a lemezhez. Ha töltés van rajta, taszítja a lemezt, eltávolodik.
Persze a feszültség kicsi, de legalább elvileg ez történik.
Azt hiszem, ki lehetne mérni néhány Voltot is. Pl. interferometriával, vagy úgy, hogy rezgőkör része lenne, mint egy kis kondenzátor, és frekvenciát simán lehet házilag is 10-8 pontossággal mérni, ami elég lehet.
Megcsinálni persze nagyon nehéz, jól kiegyensúlyozott mágnest kellene lehetőleg több tízezres fordulaton pörgetni, rezgést, légmozgást kiszedni stb.
Megjegyzem, hogy ebben nem vagyok gyakorlott, szóval könnyen lehet, hogy hülyeségeket is leírok.
Egy csomó cikket elolvastam homopolar generátor, Faraday paradoxon témakörben, és komolyank tűnő emberek nagyon nagy matematikai apparátus bevetésével homlokegyenest ellenkező eredményekre jutottak... :-)))
Ha kinyitod a patkómágnest, az van, hogy a mérővezetékre is jelentősen hatni fog. Ha még HK-sítod is meg úgy forgatod, akkor már (a szimmetria miatt) pont nullát fog mutatni a műszer, de abban a vezetékdarabban akkor is indukálódik fesz. Annyira nyilvánvaló ez!
A zárt hurok spéci eset. Ahhoz hasonló, mint az iker paradoxonban - amíg az ikrek távol vannak, sokféle lehet az életkor különbségük, megfigyelő függően. Mikor találkoznak, skalár. Ez a zárt hurok esete.
A megfigyelők a voltmérős rajz esetében egyetértenek majd abban, mennyit kell mutasson a műszer. De hogy ezt mi hozta létre, B, E és sebesség milyen kombinációja, már nem.
Lorentzzel egy objektum A rendszerben érvényes értékeit lehet átvinni X rendszerbe.
Az nem megy, hogy az objektum egyik részének értékeit A-ból, másik részének értékeit B-ből, harmadik részének értékeit C-ből transzformálod be. Azok nem összetartozó értéjkek lesznek X-ben.
Képzeld el méterrúddal. Az első centit egyik mondjuk c/2 sebességű rendszerből, a következőt c/3 sebességű, a harmadikat c/4 sebességű rendszerből transzformálod be valahová. Mi lesz ebből ha összeadod ezeket a darabkákat? :-)
Pl. több különbözőképpen mozgó töltés hatását egy megfigyelő rendszerében lévő pontra több különböző Lorentz-transzformációval lehet számolni. Mágnesdarabokkal ugyanígy.
