A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Igen, a vas gyorsabban esik mint a gázforma anyagok mindegyike!
A vas és a lithium között a nehézségi gyorsulás kb. 0.28%-kal különbözik, ez 100 m esés után 28 cm útkülönbséget jelent, amit kitünöen ejtökísérletekkel ki lehet mutatni, akár egy video filmen is, hogy mindenki látni tudja, milyen trehányan tudtak eddig a gravítáció fizikusok mérni!
Az Elton-bázisú anyag más galaxisokban található, amelyek sosem fognak ütközni a proton-bázisúakkal. A könnyebb tömegű elektron és pozitron mindkettőben megtalálható, mint „atomképző” elemek, mert diffúz formában, a csillagközi térben is nagyon sok van belőlük. A neutrínók nagyobb része is a csillagközi térben találhatók, de nehezen detektálhatók.
Amikor régen egy vasöntödében is dolgoztam, láttam egy vassal teli kihűlt öntőtégelyt. Annak pontosan olyan volt a felülete, mint a Merkúr bolygóé. Annak is az a salak van a felszínén, amit az olvadt vas feldobott. Gondolom azért van a Naphoz legközelebb a Merkúr, mert a vas gyorsabban esett feléje.
A gravitáciòt NEM a tömeg, hanem a stabil elemi részecskék elemi gravitációs töltesei
{± g me, ± g mP}
okozzák, ahol az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π!
Az elemi tömegekkel, me és mP, a tehetetlen tömeget is ki lehet fejezni, de ebböl hiányzik a tömeg egy része, E(kötés)/c2.
Ezért az atomok tehetetlen tömege, NEM arányos a tömegszámmal. De az atomok csak protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak és ezt kísérletekkel igazolni is lehet.
Tudtátok, hogy az égitestek egy része kB 1g/cm3 anyag sürüségü, a neutroncsillagok 10+15 g/cm3 sürüek, olyan sürüek mint az atommagok és vannak supersürü anyagú égitestek maximálisan 10+24 g/cm3 sürüséggel?
Nem válaszolsz a konkrét kérdésre, hogy mi van az elméleti tömegközpontban, ha nincs ott tömeget viselő objektum. Csak sejtetően célozgatsz, és visszakérdezel. Veled se lehet normálisan kommunikálni?
Szerintem, az univerzumban lévő anyag összecsomósodása csillagokká és bolygókká, az elemi részecskék csomósodási „sorrendjében” történik. Elsőnek az egymagos atomok, majd az egyre nagyobb elemszámúak. Aztán már a szétbomlások is beindulnak, amikor olyan „egzotikus részecskék”, mint a neutrínók is létrejönnek. A lényeg az, hogy csak négy elemi részecske típus létezik, mert a többi ezekből áll össze. Igaz Gyula?
A kérdésemre nem válaszoltál, hanem visszakérdeztél, ami nem szép dolog. Nem csak spirális, hanem küllős és egyéb galaxisok is vannak, mint például a nem forgó gömbhalmazok. Ezeknek is van tömeg-középpontjuk, ami általában nem esik egybe egy legnagyobb tömegű csillag helyével. Ebben az esetben hol van a centrifugális erő, ami kifelé tolja a csillagokat?
Asztrofizikusok megfigyelték, hogy vannak csillagpárok, amik spirális pályán közelednek egymáshoz és hogy két neutroncsillag az összeolvadásuk alatt gravitációs hullámot sugároz ki.
Mi történik a mi bolygó rendszerünkben? Közelednek a boygók is a Naphoz, csak mi NEM vesszük észre?
Miert különbözik a Mars és az Uránusz R3/T2-e 0.15%-kal, amikor Kepler szerint egyenlönek kellene lenniük?
Hogy témát váltsak, hogyan mozog az elektron a proton körül?
NEM tudjátok hogyan mozognak a testek a gravitációs mezöben, nem tudjátok mi lesz velük ha összetalálkoznak, NEM is tudjátok interpretálni, amit a csillagászok megfigyelnek, csak a szátok jár!
Ez nem tudomány, ez NEM fizika, mit is akartok vele?
Szuperfifikust, szörinszálán mit totóztok ti amatörök? Hogyan mozognak a testek a gravitációs mezöben igazán??
Ahogy mondom ez NEM totózás dolga, hanem tudni kell, hogyan kell levezetni a testek mozgásegyenletét a gravitációs mezöben.
Ennek a levezetésnek fontos kelléke, hogy a súyos és a tehetetlen tömeg különbözik és hogy a mezö c-vel terjed és a testek gravitációs hullámokat bocsátanak ki!
Egy lapos forgó korong, ami nem egy szilárd valami, hanem sok milliárd csillag laza sokasága, amelyet a gravitáció tart össze. A korong szélén kisebb a csillagsűrűség, befelé haladva a sűrűség egyre nő. Befelé haladva a forgási sebesség is egyre nő, ez alakítja ki a spirálkarokat.
Tehát ahogyan a korong pereme felől haladsz befelé, a csillagsűrűség és a forgási sebesség is egyre nő. A gravitációs erő is egyre nő, de egy bizonyos átmérőnél eléri a maximumát. Ahogyan a középpont felé közeledsz, a befelé ható gravitációs erő már elkezd csökkenni. Viszont az egyre gyorsabb forgásból származó centrifugális erő rohamosan növekszik tovább. Ahol a centrifugális erő meghaladja a gravitációs erőt, ott létrejön egy gyűrű alakú fal. Ezen a falon a legnagyobb a csillagsűrűség, és a falon belül már egyáltalán nincsenek csillagok. (Ez a fal valójában a Sagitárius A objektum.)
A galaxis valójában egy olyan lapos korong, aminek a közepén lyuk van. Nem feketelyuk, hanem egy normális lyuk, vagyis anyaghiány. Magyarul a korong közepében nincs semmiféle atomos anyag. Sem csillag, sem köd, sem semmilyen más égitest. Ha lenne, akkor azonnal kicentrifugálódna a gyűrű alakú falra.
De ha csillagok (és más atomos égitestek) nincsenek is a falon belüli lyukban, van valami más.
„Sokkal érdekesebb valami van a tömegközéppontban. Erre még senki nem jött rá rajtam kívül.”
Amikor két ismert tömegű csillag kering egymás körül, a kettő tömegközéppontjában valóban nincs tömeget képező valami. Az csak egy matematikai képződmény. A két csillag saját vonzóereje közelíti egymáshoz őket. Viszont a galaxis központjában lévő „Sagitárius A objektum” körül több csillag kering olyan ellipszis pályán, mint a bolygók a Nap körül. Ha te tudod a tutit, elő a farbával!
"Egy homogén eloszlású ritka anyagfelhőt, a „nebulát”, amiből a csillag születik, a gravitáció húzza össze."
Igen, a mai tudásunk szerint így van. De tökéletes homogenitás sohasem áll fenn.
"Ha a halmaz tömeg-középpontjában nulla a gravitáció, akkor hol születik meg a Nap?"
Ott születik meg, ahol a csomósodás elkezdődik. A csomó felületén már nem nulla a gravitáció, és ez magához vonzza a környezetében lévő anyagot. Mégnagyobb lesz a felületi gravitáció, így mégtöbb anyagot gyűjt be. Ez mindaddig folytatódik, amíg a környezetéből elfogyasztja az anyag. Így keletkeznek a csillagok. De ennek a csomósodott anyagnak a középpontjában nulla marad a gravitáció, ahogyan a Nap és a Föld középpontjában is nulla a gravitáció jelenleg is. (egészen precízen fogalmazva, a gravitációnak helyi minimuma van)
Ha két csillag kerül egymás közelébe, akkor elkezdenek keringeni a közös tömegközéppont körül. De a tömegközéppontban nincs semmi. Ugyanez a helyzet a forgó spirálgalaxisok esetében is. Sok-sok csillag kering egy közös tömegközéppont körül, de a tömegközéppontban nincs semmiféle égitest.
Sokkal érdekesebb valami van a tömegközéppontban. Erre még senki nem jött rá rajtam kívül.
És én azt is pontosan tudom, hogy miért hiszik azt, hogy a galaxisok közepében kvazár van. Újabban pedig masszív feketelyuk. Ez egy óriási felfedezés, ami világszenzáció lenne, ha valami bennfentes hivatásos csillagász találta volna ki.
Egy homogén eloszlású ritka anyagfelhőt, a „nebulát”, amiből a csillag születik, a gravitáció húzza össze. Ha a halmaz tömeg-középpontjában nulla a gravitáció, akkor hol születik meg a Nap? Egy perem vidéken,(u krainában)?
