Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Te honnan tudod, hogyan deformálódnak az eseményhorizontok ütközés közben?
Puszta ránézésből, mindenféle számolás nélkül?
Már egyetlen forgó fekete lyuk térideje is bonyolultabb, mint a szimpla Schwarzschild megoldás. Egy ilyen statikus Kerr téridőben van pl. ergo-szféra, amiben mindenféle csalafintaságok tudnak történni. Én nem vállalkoznék arra, hogy két forgó és egymás körül is instacionáriusan keringőző, végül egymásba olvadó fekete lyuk eseményhorizontjainak, ergo-szféráinak, s ki tudja még miféle szféráinak alakulásáról mondjak bármit is. Amelyeken kívül ráadásul még csak nem is üres vákuum taláható, amit a szimpla fekete lyuk megoldásoknál feltételezünk, hanem ott örvénylenek az egyre jobban eltorzuló és egymásba olvadó akkréciós korongjaik is. Még egyetlen csillag gravitációs kollapszusának lefolyását se sikerült matematikai precizitással végigkövetni. Csak a végeredményre van megoldása az Einstein egyenletnek, az összeomlásról magáról ma is alig tudunk többet, mint hogy az anyag bezuhanását semmi se korlátozza, de ezt már Oppenheimer és Snider levezette.
Szóval te mindenféle számolás nélkül akarsz itt valami okosat mondani. Úgy, hogy még az egyenlet matematikai és fizikai természetét se ismered igazából. Olyan vagy mint a hályogkovácsok, akik magabiztosan vagdosnak, de fogalmuk sincs a dolog mélységeiről és kockázatairól. Bekurjantod, hogy a "kinetikus energia" sugárzódott ki, meg hogy te már kapiskálod, mi az a pszeudo-tenzor. De amit mondasz, az még annál is naivabbnak mutat, mintha semmit se szóltál volna.
A LIGO projekt numerikus megoldáskönyvtáraiban nagyon sokféle szituációt kiszámoltak, de én nem tudom, hogyan lehet ezekhez hozzáférni, és abban se vagyok biztos, hogy ha beleláthatnánk, akkor értenénk, hogy mit látunk.
„Még ha nagyon érdekel is téged ez a dolog, be kell látnod, hogy a saját korlátaidat képtelen leszel átugrani.
Nem hogy királyi út nem vezet hozzá, de a műkedvelői út is nagyon fáradságos. Még a fizika számos területének egyetemi szintű elsajátítása után is.”
Ezt már régen beláttam, viszont a kíváncsiságom nem hagyott alább.
„Csak azt kérném, ne dobálózz folyton olyan kifejezésekkel, amelyek jelentését nem ismered!”
Megpróbáltam a saját szavaimmal, de azt nem értelmezik még úgy sem. Ha netán provokációnak veszi valaki, és válaszával elküld a fáradtságos útra, azzal már nem sokra megyek az én koromban.
Azért mindig tanulok egy keveset a fórumozásból, a jó szándékúak révén. :)
Ugyaneszt elmondhatnám az egyetemi oktatásról is. Minden balfasz behozza a saját balfasz tantárgyát. És olyan komolyan veszi, mintha a világ közepe lenne. Beértem volna azzal, hogy a saját szakmámra képeznek ki rendesen, de a mindenféle látőkörtágító töltelék tantárgyak voltak túlsúlyban. Viszont az egyetem az offolást hivatalosan és nagyban művelte. Hát csak ne nagyon panaszkodj.
A téridő az események valóságosan létező elrendeződése.
A törvényeit a 4 dimenziós Riemann geometria írja le.
Ahol jelentéktelenek a görbületei, ott a sokkal egyszerűbb 4 dimenziós Minkowski geometria is jó közelítést ad.
Ha az események sebességei is kicsik, akkor a téridő különválasztható térre és időre.
Ez esetben a tér törvényeit jól leírja a 3 dimenziós Euklideszi geometria is, az idő törvényeit pedig egy külön 1 dimenziós Euklideszi geometria.
Az elektromágneses mező az elektromos és a mágneses jelenségek valóságosan létező rendszere.
A mező tulajdonságai a téridő minden pontjában egy-egy másodrendű 4 dimenziós tenzorban adhatók meg.
Ennek törvényeit a Maxwell egyenletek írják le.
Az elektromágneses mező négyestenzora és minden négyesvektora ugyanúgy invariáns a Minkowski geometria koordinátatranszformációira (a Lorentz transzformációkra), mint a téridő négyesvektora. Tehát ezek geometriai szerkezete izomorf a görbületlen téridő geometriai szerkezetével.
Külön gravitációs mező viszont nem létezik. A gravitációs jelenségeket a görbült téridő Riemann geometriája írja le. Ami nem statikus, hanem dinamikusan függ az egyes pontjaiban található energiáktól.
Még ha nagyon érdekel is téged ez a dolog, be kell látnod, hogy a saját korlátaidat képtelen leszel átugrani.
Nem hogy királyi út nem vezet hozzá, de a műkedvelői út is nagyon fáradságos. Még a fizika számos területének egyetemi szintű elsajátítása után is.
Csak azt kérném, ne dobálózz folyton olyan kifejezésekkel, amelyek jelentését nem ismered!
„A rádió a televízió a mobiltelefon pedig ugyanúgy nem működne a téridő nélkül, mint az elektromágneses mező nélkül.”
Akkor most valóságos létező a téridő, vagy csak egy fiktív matek segédeszköz? Ha valós létező, akkor miben különbözik az elektromágneses és gravitációs mezőktől?
Ha értenél a dologhoz, akkor tudnád, hogy nem csak a térbeli viszonyok és távolság függ a megfigyelő rendszerétől, hanem az elektromos E és a mágneses B mező is.
A hármasvektorok komponensei és hosszai mind függenek.
Csak a négyesvektori és a négyestenzori mennyiségek rendszerfüggetlenek. Például a téridő négyesvektorai, vagy az elektromágneses mező négyestenzorai.
A rádió a televízió a mobiltelefon pedig ugyanúgy nem működne a téridő nélkül, mint az elektromágneses mező nélkül.
Csak. A tér egy koordináta rendszer, egy idea, egy hasznos mankó, egy matematikai construct. Nem létezik.
A construct agya nem tud mit kezdeni közvetlenül a valósággal ezért amikor nekimegy a falnak akkor csak néz mint borjú az új kapura: hogy lehet ez amikor ez csak egy leképezés??
Az elektromágneses mező betölti a teret, úgymint a fizikai valóság, mivel a rádió, televízió, mobiltelefon nem (lenne) működne nélküle. A tér, mint két fizikai objektum közötti távolság, meg rendszerfüggő, még össze is nyomható, de csak a számolás érdekében?
Persze. De ha ezt elfogadod, abból következik, hogy semmi értelme a fizikában szembeállítani egymással a "pusztán emberi fogalmakat" a "fizikai valósággal", s azt mondani, hogy a tér, az idő, a téridő például csak egy-egy fogalom, amelyek nem léteznek a valóságban, a mezők, az erők, az energia meg maguk a fizikai valóság.
Mind a kettő egy-egy fogalmi tükröződése a külvilág egy-egy szeletének.
Ha alkalmasak a bekövetkező jelenségek kiszámítására, akkor valóságosnak fogadjuk el őket, a megismerés adott szintjén.
Az agyunk nem tudja magába fogadni, nem tud mit kezdeni közvetlenül a valósággal, csak a fogalmi leképeződéseivel. Senki fején sincs semmiféle direct-drive csatlakozás a fizikai valósághoz. Az már elég nagy baj, ha behatol a fizikai külvilág egy eleme. Pl. valami fejlövés.
A mi Gyulánk szerint, amikor az anyag sűrűsége eléri a maximumot (10+24 g/cm3), akkor az alapállapotú anyag lesz, és nem sugároz ki energiát.(Ezért fekete, de nem lyuk.)
A hivatkozott cikk egy dilettáns barkácsmunka. Pl. olyasmi miatt támadja a relativitáselméletet, amit az nem állít. Tehát demagóg propagandát terjeszt a cikk szerzője.
A szingularitásban ugyanis nem "végtelen gravitáció" van, hanem végtelen sűrűség, ill.nyomás.
Kösz a kérdésedet, mindig megilletődök ha valaki képes kérdezni és nem csak odavág valamit a wikipédiából. A kérdésedre a válasz persze ott van amire válaszoltál:
Gravitációs sugárzás van amit lehet periodikusan gyengíteni. Ez lehet például úgy, hogy 2 BH egymás körül keringve egymást takarja mint egy Napfogyatkozás.
Tehát a gravitációs sugárzás egyre gyorsuló gyengülését és erősödését méri a LIGÓ a 2 BH irányából mert egymást takargatják amely végül egy ciripeléssé fajul egy röpke másodperc alatt.
Ha a 2 BH egymás mellett látszik akkor mindketten elnyelnek némi gravitációs sugárzást, amelyek a végtelenből érkeznek.
Fedéskor a távolabbival nem történik semmi, de a közelebbi már nem az eredeti gravitonsugárzásból nyel hanem a távolabbi BH által már gyengítettből, tehát kevesebbet nyel el.
A kettő BH által elnyelt összeg tehát kisebb lesz mint amikor egymás mellett vannak.
Ezt az árnyékolást különben már Magyari Endre kimérte a lakihegyi rádióadónál Napfogyatkozáskor 1961-ben.
