elhalt nem tudja érvényesíteni a védekezéshez való jogát.
Hallottam már ezt a véleményt de nem értek vele egyet, mert az elhalt nem hogy a védekezéshez való jogát nem tudja érvényesíteni, hanem neki már nincs ilyen joga hiszen nem jogképes.
Az eljárást is azért kell megszüntetni, mert nem jogképes.
Az az igény, hogy folytassák az eljárást tényleg jogi nonszensz, felborítaná az egész jogrendszert.
Innen már csak egy lépés lenne, mondjuk Rákosi elvtárs ellen is lefolytatni egy büntetô eljárást. Persze akkor már a büntethetôség elévülésével sem kellene számolni. És még lehet ne fokozni a marhaságokat.
A védekezéshez való jog az eljárás alá vont személy törvényben meghatározott garanciális joga. És mert a bíróságok működése a bíróság előtti szóbeliségen alapul, az elhaltat pedig a bíró nem tudja meghallgatni.
"Biszku 2016. március 31-i halálával a vádlott büntethetősége megszűnt."
Na, még erre akartam reagálni. A büntethetôséget megszüntetô okok a.) pontja az elkövetô halála, aztán még fel van sorolva egyéb is amit most nem akarok teljes egészében tárgyalni.
A büntethetôséget megszüntetô oknak is meg van az oka, a halál esetében az, hogy a halállal a tehelt megszûnik jogképes lenni.
Egyébként abban az esetben érdekes lehetne az eljárás folytatása, ha annak várhatóan polgárjogi következményei is vannak. Pl. kártérítési, öröklési stb.
Arra gondoltam, hogy ha az lenne a tapasztalat, hogy a másodfok mindig helybenhagyja (100%) az elsőfokú ítéletet, akkor a másodfokot meg lehetne szüntetni. Mert minek.
(Illetve meg is szűnne magától, mert senki sem fellebbezne).
"Meg kellene nézni egy statisztikát arról, hogy az első és másodfok között hány esetben van lényeges különbség."
Egy másik topikba raktam be bírósági statisztikát 2015-ös büntetô és peres eljárásról. Másodfokra az össze kb 20%-a kerül, a többi elsôfokon jogerôssé válik, a nem jóváhagyott esetek pedig ennek a 20%-nak kb. negyede/harmada. Na most a nem jóváhagyott eset nem jelent homlokegyenest más ítéletet.
A büntetőeljárás alanyi oldalán - az alannyá válás szükséges eleme- egy olyan személynek kell lenni, aki büntethető.
Így igaz, nem is erre írtam, hanem csak megjegyeztem, hogy a felelôsséget megállapítva de "nem büntetik meg (társadalomra való veszélyesség csekély foka miatt, stb...)"
Erről a sajtó tehet, hiszen arról szeretnek írni, amikor az elsőfokú és másodfokú ítélet jelentősen eltér egymástól. Amikor jóváhagyják az elsőfokút, akkor nem érdekes a hír.
Az ügyészségek teszik az elvárásoknak megfelelően a dolgukat. Az elsőfokú bíróságok is, azonban a másodfokon már nem az elvárásoknak megfelelően hoznak ítéletet, mert a bíró ott már nem égeti magát, ugyanis ott már nem nagyon van egzisztenciális és előmeneteli kihívás. (Ha érted hogy mire célzok). Nem beszélve még feljebb, egészen Strasbourgig.
Félre értettél. A büntetőeljárás alanyi oldalán - az alannyá válás szükséges eleme- egy olyan személynek kell lenni, aki büntethető. Tehát élő, nem kiskorú és beszámítható képességű. Az már a büntetőeljárás vége, ha felmentik, nem büntetik meg (társadalomra való veszélyesség csekély foka miatt, stb...)
Ez egy eléggé skrizofén ötlet, annak idején én is olvastam. Büntetőeljárást csak akkor lehet folytatni, ha van miért, van mit, van kit büntetni. Ha ez nincs akkor lehet polemizálni, véleményeket ütköztetni és dolgokat kinyilatkoztatni, de jogilag befejeződik az ügy.
