Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Nemtom, kérlek... én a hozzászólásból szinte utoljára olvasom el, hogy ki írta.
Először is ugye... alulról felfelé tekerek.
Eközben már futom át a szöveget - teljesen összefüggéstelenül, szavakat kiragadva, merugye... abban a sorrendben nincs értelme a szövegnek, de azért a mondanivalót a kulcsszavakból be lehet lőni. És ha úgy ítélem meg, hogy ez a mondanivaló egyrészt létezik is (vö.: nem trollszemétről van szó), másrészt megér annyit, akkor rendesen is elolvasom.
És ha megérte elolvasni (vagy éppenséggel nagyon nem érné meg!), akkor végül megnézem, hogy ki írta.
Nnomost, EKKOR dönteni arról, hogy hát érdemes-e a hozzászólással foglalkozni, vagy inkább áttekerjem-é, az egyrészt akkora esőutánköpönyeg, hogy csak na. Másrészt meg hát azt a bizonyos átfutó szógyújtést-elemzést akkor sem spórolnám meg, ha fölérve a hsz elejére megnézném, hogy ki írta és ott döntenék. Az pedig már akkor is valamennyi teljesen feleslegesen végzett agymunka, ha nem lesz belőle több.
A másik meg hát az agymosó mantra (itt most az unásig ismételgetett panelekre célzok, ami azért nagyon megy a megafos brigádnál) akkor is hatásos, ha annyira elnyomod, hogy szinte észre sem veszed. Márpedig ezeket pont elolvasom az átfutáskor. Mindig.
Tkp. ugyanarról a hatásról beszélek, mint amit te a képekkel kapcsolatban említesz, csak ez nálam a szöveggel is pont így működik.
Hogy ezeknek a beégetett paneleknek van hatásuk a gondolkodásra, arra mondok egy sztorit.
Lakik a faluban egy bácsika (85 éves), akivel párszor leálltam dumálgatni. Ő persze Fideszes, én meg hát nem.
No.
A múltkor kérlexépen arra lettem figyelmes, hogy a beszélgetés elején felmondta az összes aktuell fidesz-panelt, majd tíz perc múlva - miközben belemelegedtünk a dolgokba -, gyakorlatilag már egész mást mond... és észre sem vette, hogy szöges ellentét van a rutinból jövő "véleménye" és a valódi véleménye közt!
És természetesen bármikor a fideszre húzná az ikszet, mert legfelül az van az agyában, amit a propaganda oda égetett.
De ezt a hatást látom például ellenzéki embereknél is.
Egyszerű kis példa: az ellenzék kormányképtelenségét soha, senki nem bizonyította nyilvánosan - természetesen nem is lehet, hiszen pont úgy elvezették az országot, mint bárki más (a mostaniaknál meg még jobban is) -, ennek ellenére itt-ott tényként hallom kezelni.
Nnomost, biztos van, akire tényleg nem hat, ha napi X-szer olvassa ugyanazt a panelt. Engem idegesít a szellemi környezetszennyezés.
Azt ugye tudjuk, hogy mindenki moderátor, önmagát annyira moderálja, amennyire képességei engedik. Az x is ilyen. Ha meglátod, hogy írt, át lehet görgetni. Kivételnek talán a képpel operálókat látom, azt ugyanis nehéz agyi feldolgozás nélkül átgörgetni.
Ablak zsiráf: önuralom.
Aki alkalmatlan rá, a fórumozásra is alkalmatlan - vegyük úgy, hogy tudom, aki ikszelget, őt is ikszelnie kell valakinek, rossz esetben adminnak, papnak:--)))
Hogy mondjak azért egy jó hírt is.: meg lesz oldva az X-probléma.
Egyelőre még script formájában van, de ha sikerül átírnom, akkor hóttkutyaközönséges chrome-plugin lesz belőle. Telepíteni köll, megadni neki a neveket, oszt' sajt.
Nem tíz-húsz nicket lehet benne letiltani, hanem sacckábé több ezret.
Atomstabilan - egyszer s mindenkorra, és ami a fő: nyom nélkül tüntet (nincs a kíváncsiakat ingerlő "csík" sem!).
Már fél hatkor is nehéz volt bejutni a színpad közelébe. Jó beszédek voltak, s az egész végére Ede tökéletes ütemérzékkel s a szokásos jó szöveggel rakta fel a koronát.
mucikám, egészen addig egész jól aludtam, amíg a kis leblingjeid össze nem álltak és nem küldtek faszbukon meg emitt-amott fenyegetéseket, na akkor egy darabig kevésbé jól aludtam, de már az is elmúlt
ja, Opi látta ezeket, mert természetesen lementettem és megmutattam neki
gondolom ezekről nemigen esett szó a neked írt kis leveleikben, merthát nem kell neked mindenről tudnod, ugyebár, minek fárasztottak volna efféle kis csip-csup ügykkel
"- No, majd értitek ti ezt mindjárt - szól Donald, és előrekönyököl pipázva. - Csak az a kérdés, hogy van-e köztetek olyan, ki már megverte a feleségét?
Sokan jelentkeztek.
- Én már az öcsém feleségét is megvertem - mondta a kantinos szerényen, mert sohasem volt hetvenkedő természetű. Donald megszámolta őket:
- Egy, kettő, három, négy, öt... te meg kettőt számítsz a sógornőddel, az hét. Ti vörös bort fizettek, mert az okai vagytok mindennek, ami Gorcsevvel, Manuellel meg a Királynővel történik. - A felháborodás vihara zúdult Donaldra. Különösen a kantinos részéről.
- Nem szórakozásból verem én a nőket, hogy fizessek érte! - kiáltotta idegesen.
- Ha nem, hát nem! - mondta Donald, és vállat vonva állta a vihart.
Végül is a megbélyegzett egyének fizettek. Rajtuk ne maradjon ez a csúfság!
Az ősz harcos előbb ivott, azután kétfelé törölte a bajuszát, végül lenyomkodta pipájában a lazán parázsló dohányt, azután komótosan kezdte.
- Hát ez a folytonos vizsgálat, meg inspiciálás, ami itt van mostanában az altisztek miatt, amint hallottátok még a sivatagiaknál is, nem egyéb mint ama találmány, hogy te elvered olykor az asszonyt, pedig szereted.
- De mennyire szeretem - mondta a kantinos.
- És mégis elvered.
- De mennyire elverem - bólogatott őszinte részvéttel.
- Nohát, ez az eset mostan Afrikában a tiszt meg az altiszt között... A ménkű csapjon ebbe a szódásüvegbe... Tehát egyszóval... Egészségetekre! Itten arról van szó, hogy az altisztek, az idegenlégió fennállása óta, a legfontosabb katonák Afrikában. No, de mér? Mert az volt a szokásban, még akkor is, amikor én idekerültem, hogy tisztnek csak büntetésből vezényeltek katonát a sivatagba fiatal hadnagyokat, ha női botrányuk volt, sok adósságuk, ittak meg más effélét csináltak. Akkor áthelyezték őket Afrikába. Itten boldogan adták át minden szolgálatukat az altisztnek. A légiós őrmester elsőrendű katona! Mindenhez ért, elszámolástól a beduinok elleni harcokig... Nohát! Így lett az egész világon a legionárius őrmester valóságos fogalom. Vele kellett jóban lenni, ha Afrikában valamit akartál. No... azután jöttek ezek a modern idők, a rádióval, repüléssel, meg hogy nem lehet ütni a legionáriust, szóval: Edison megtette a magáét!... Itt is egyszerre divatja lett, hogy mennél nehezebb a szolgálat, annál jobb tiszt kell hozzá. Ide a légióba nem fiatal, párizsi hadnagyocskák jöttek táskagramofonnal meg alkoholizmussal, hanem olyanfajták, hogy túltettek mindenféle bennszülött nyelvben, stratégiában és szervezésben az altiszten. Harcban meg is értik egymást a legionárius tiszt meg altiszt! Csak ez a "hagyomány" van közöttük elmérgesedve. A régi időket fenntartó legionárius őrmester, aki korlátlan úr a legénységen és az alárendelt légiós altiszteken. Ez meg a mai tisztnek nem tetszik.
Itt elhallgatott, és elgondolkozva markába verte a pipáját.
- Hát aztán? - kérdezi a kantinos.
- Hát... aztán... Ez olyan, mint amikor te elmész bevásárolni, de előzőleg odasózol a feleségednek, ő azután mérgiben összetör egy tányért.
- Igazad lehet! De ha egyszer meglátom... Tudomisten, Megemlegeti!
- Tisztára dettó eset. Mert a tiszt elviszi Borodint. De helyette jön Pipettin, meg marad a többi altiszt, és összetörik azt, aki bemártotta az őrmestert. Mehet a Szahara másik végibe, oda is követi a hír: "Árulkodott a légió őrmesterére!" És már első napon huszonnégy órás szolgálatot sóznak rá.
- De mi haszna van az egésznek, ha a bizottság elmegy, és folytatódik a kibabrálás?
- Hát, nézd! Te egyszer rajtakapod a feleségedet tányértörésen, és egyszer pofonütöd, nem használ. Ha másodszor is pofonütöd, akkor tán elunja.
- Igazad van, megpróbálom - bólintott a kantinos. Hihetetlen, hogy mi fogy itt tányérba!
...Gorcsev és Sába bejöttek a kantinba. Nyakig sárosan. A teveistállót tisztogatták.
- Nesztek - mondta Donald halkan a körötte üldögélőknek. - Ehol a törött tányérok."
