Van egyébként egy kérlelhetetlen bizonyítékom arra, hogy mindjárt itt a nyár. A punkok, akik tavaly az Abbázia hűlt helye előtt laktak az aszfalton, idén újra megjelentek, csak most az Astoriánál. Az év szépségdíjas lejmolószövegét ma tőlük gyűjtöttem: "Csókolom, nem tetszik akarni meghívni minket egy kannás borra?"
Víziszonyuk az enyémeknek sem volt. Bármibe, bármikor beugrottak volna, ha el nem kapjuk őket. Talán épp ezért nem volt motivációjuk a tanulásra. Elvégre minek, ha anélkül sem félnek?
Engem is járattak egy éven át egy borzalmas uszodába, de csak félni tanultam meg, úszni nem. Nyáron, a Balatonon aztán a papa belengette, hogy elmehetek vele vitorlázni, ha megtanulok rendesen úszni. Onnantól nem volt hiba.
Kicsit megkésve, de "rokon szakma": síoktató ismerős mesélte, hogy anno a TF-en az úszás oktatás tanítása Tóth Ákosnál úgy kezdődött, hogy elmagyarázták a hallgatóknak, hogy a fő cél nem az, hogy a gyerek megtanuljon úszni. Jogos, elvégre akkor a k. szülő rövidebb ideig tejel. Persze megvolt hozzá az ideológia is. A cél, hogy a gyerek megszeresse a vizet, akkor majd magától megtanul. Azért engem nem kicsit idegesített, hogy a lányom két év alatt odáig jutott, hogy a medence szélén, a fal mellett már át merte úszni a 25 méteres medencét. Aztán amikor azt mondtam neki, hogy én addig nem megyek senkivel se a Dunára kenutúrára, se a horvát tengerpartra, amíg nem úszik le 200 métert egyvégtében, akkor egy nem egész hét kellett a maradékhoz. :-)
Már gyerekkoromban is nyomasztott, tojásostul, látogatóstul, idegenkisséittasbácsikostul, de amióta kiment a divatból - istennek legyen hála -, külön nyomasztó volt, hogy amikor az ember azt hitte, idénre megúszta, mindig előugrott egy kolléga vagy portás, hogy locsoljon. És ma végre nem. Elmúlt, mint a kézcsók. Gyönyörű.
Az idén mi is végleg leszámoltunk ezzel a szokással.
Reggel elég nyúzottan ébredtem, és bejelentettem a családi hölgyeknek, hogy nem lesz locsolkodás, sőt sehova nem vagyok hajlandó ma elmenni. A fiam látható megkönnyebbüléssel átöltözött és elvonult a szobájába robotot programozni. A hölgyek kissé feszülten várakoztak délig (nem jött senki), aztán ők is átöltöztek. Feleségem dinnyekalácsot sütött, ezen remekül mulattunk és végigbeszélgettük a délutánt.
Pont erre gondoltam szombat reggel hatkor, amikor bementem a csarnokba, hogy az ottani árusok akkorra már ott álltak a kinyitott standon és hétköznap este hatig, szombaton háromig dolgoznak plusz utána még el kell pakolniuk és elszámolniuk. A vasárnapjuk marad, de néha még az sem, mert nagy ünnepek előtt akkor is nyitva kell lenniük.
Hát igen, néhány éve még én is ki tudtam adni a munkatársaknak a szabadnapot a hétvégi ügyeletért cserébe, de aztán annyira kevesen lettünk, hogy ez egyszerűen lehetetlenné vált. Anyám meg, az örök szakszervezetis a heti 168 órát nyitva tartó sarki közért alkalmazottait szokta faggatni, hogy náluk hogy is van ez... Röviden összefoglalva: ez legalább munka, és mint az angol gyárakban a XIX. század közepén, valahogy senkinek sem jut eszébe a munkajogi szabályozást firtatni.
Odakint is az elmult kb. 20 évben kezdődött ez a mindig nyitva tartás. A svédeknél sokkal hamarabb volt, mint délebbre.
Én nem sajnálom az alkalmazottakat, mert én pl. nagyon szerettem hétvégén dolgozni. 1 vasárnapért 2 hétköznap járt. Egyedülálló voltam akkoriban, a hétköznapi szabadnapot jól ki lehetett használni, sőt összegyűjtve szabadság is lehetett belőle.
De nincs mindenütt, pl. a németeknél szigoruan bezárnak szombat koradélután sőt az osztrákoknál is. Kivétel az utóbbinál a pályaudvar, amit pl. Bécsben egy tökletes bevásárló központtá fejlesztettek.
Persze ilyen alapon a fővárosban és az országban elég sok helyen hivatkozhatnának rá, ha akarnának és lenne rá igény. Ne sajnáljátok az alkalmazottakat, mert tülekednek ezekért a műszakokért a pótlék miatt...
Igen, a vári CBA különleges eset, mert idegenforgalmi helyen van:
"Ha egy kereskedő be szeretné tartani az üzletek nyitva tartására vonatkozó előírásokat, két jogszabály - a Kereskedelmi Törvény és a Munka Törvénykönyve - alapján kell eljárnia. A kereskedelmi törvény kizárólag két dolgot szabályoz. Meghatározza, hogy az üzletek december huszonnegyedikén tizennégy óráig lehetnek nyitva, valamint lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy helyi rendeletben korlátozzák az egységek éjszakai nyitva tartását. A Munka Törvénykönyve viszont az alkalmazottak foglalkoztatásán keresztül szabályozza az üzletek nyitva tartását. Eszerint piros betűs ünnepnapokon - néhány kivételtől (például virág- és édességboltok, benzinkutak, idegenforgalmi térségek kis üzletei, vendéglátóhelyek) eltekintve - tilos alkalmazottakat foglalkoztatni a kereskedelemben "
