A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Ha a fénysebesség a fényt kibocsátó anyaghoz képest lenne értelmezve, akkor a fénysebességnek függenie kellene a fényt kibocsátó anyag (fényforrás) mozgásától.
De nem így van. A fénysebesség nem függ a fényforrás mozgásától. Ez tapasztalati tény.
Ezt még te is tudod, csak nem érted a kettő közötti összefüggést.
De már nem is fogod megérteni.
Ha 80 év neked nem volt elég, akkor már nem fog menni.
Elárulom a megoldást.
A fénysebesség azért nem függ a fényforrás mozgásától, mert a fénysebesség a fényközeghez viszonyítva van értelmezve, és csakis a fényközeg tulajdonságaitól függ. Nevezetesen a fényközeg permittivitásától, és permeabilitásától. Ezt Maxwell jól tudta.
Csak te nem tudod, Gyula. Hagy abba a fizikát. Nem neked való.
Tehát nem tudsz ilyenről te sem. Vagyis azt az állítását a modern fizikának, mely szerint az egymáshoz képest mozgó rendszerekben is mindig ugyanannyinak mérnék a fénysebességet, te sem tudod semmiféle konkrét méréssel alátámasztani.
Elárulom, hogy ez nem a te hibád, mert nincsenek ilyen mérések. Itt a fórumon már többször előkerült ez a téma, de még soha senkinek sem sikerült erre bizonyítékot hoznia.
"valószínű, hogy a Jánossy féle elmélet cáfolatához - amelyben ugye a testek az étert magukkal ragadnák - ezt nem felejtették el kimérni)."
Ezt bizony rosszul tudod. Jánossy nem azt tételezte fel, hogy a a testek az étert magukkal ragadnák. Sőt éppen ellenkezőleg vélekedett. Így ír:
„ Egy másik – eléggé mesterkélt – feltételezés lenne a Michelson-Morley kísérlet értelmezésére, hogy az éter a Földhöz ragad, és így a Föld magával viszi pályája mentén a környezetében lévő étert. ... a feltételezés olyan mesterkélt, hogy nem érdemel további elemzést.”
Az az elképzelés, hogy a Föld magával ragadja az étert, Stokes és Miller elképzelése volt. Jánossy ezt nem osztotta. Sajnos ebben tévedett.
Értelek már! Tulajdonképpen az a hiányérzeted, hogy nincs kezedben olyan leírás, amely erre vonatkozóan szolgáltat neked adatot, és szeretnéd tudni - hogyha történt ilyen - akkor az hol lelhető fel. S ha megvan, akkor megnyugodsz. Sajnos nekem nincs birtokomban ilyen forrás, de nem feltételezem, hogy ne lett volna megmérve ilyen. (valószínű, hogy a Jánossy féle elmélet cáfolatához - amelyben ugye a testek az étert magukkal ragadnák - ezt nem felejtették el kimérni).
Arra gondolni sem merek, hogy arra lennél kíváncsi, hogy egy adott mérési ponttól délebbre, vagy északabbra - ahol a föld forgásából adódó talajsebesség más lenne - egy másik mérés ilyennek számíthatna, hiszen a talaj ott is áll, és a lényeg, hogy a talaj és a mérési hely között mozgás legyen. Vagy talán mégis ez is megfelelne?
A föld tömegközéppontjához képest - a forgástengely általi sarkokat kivéve - minden felszínén lévő rendszer mozog. Ilyen helyeken már számos fénysebesség mérést végezhettek.
„Így működnek a szabad-elektron lézerek, és így lehetett megmérni a hosszkontrakciót is pl. a felgyorsított aranyatom-magok palacsintává lapulásán.”
Ha elérjük a végtelen rapiditást, vagyis a fénysebességet, akkor az X koordináta tengely mentén nullára rövidül a távolság egysége, és végtelen hosszúra nyúlik az idő egysége. (a tömeges test, kétdimenziósra lapul)? Amennyiben irányt váltunk az X tengelyen való haladáson, a távolság egységek megnyúlnak, az időegységek lerövidülnek. A nulla időt és a végtelen nagy távolságot nem lehet megmérni, ezért értelmezni se lehet. Egy ilyen végtelen rapiditású (sebességű) mozgás irányváltása is elképzelhetetlen egy tömeget „viselő”test esetében. A kozmológiában azonban van egy eset, amikor a végtelen idő és a nulla távolság, átfordul növekvő távolságba és rövidülő időbe. Ennél fogva a tér és az idő elválaszthatatlan párost, a tömegnélküli téridőt képezi. Az X tengely mellet ott vannak az Y és Z tengelyek, amik a tömeget „viszik be” a 3D rendszerbe?
Tömeges testet (űrhajót) lehetetlen fénysebességre gyorsítani. Elektronokat vagy atommagokat gyorsítottak már a fénysebesség 99,99%-ra is, sőt tovább, de azokat a fény még mindig éppen háromszázezer km/sec-al hagyja le. Így működnek a szabad-elektron lézerek, és így lehetett megmérni a hosszkontrakciót is pl. a felgyorsított aranyatom-magok palacsintává lapulásán.
"A Föld mozog, sok mindenhez képest. Mit számít akkor, ha egy vonaton, vagy repülőn mérünk?"
A relativitáselméletnek az a képtelen állítása az, hogy egymáshoz képest mozgó rendszerekben is ugyanannyi a fénysebesség. De a fénysebességet mindig a Föld rendszerében mérték. A Földhöz képest mozgó rendszerben (vonaton, repülőn, űrhajón) sohasem.
Vagyis ez egy feltételezett, de soha be nem bizonyított állítás.
Figyeld meg, hogy construct/újszuper tud-e egyetlen egy mérést is mondani.
Nem fog tudni, mert nem létezik ilyen mérés.
Ha nem hiszed, akkor kutakodjál a neten, hogy találsz-e ilyet.
Amikor elérem a fénysebességet, akkor is látom magam előtt a lézersugarat, vagy nem?
Nem, nem fogod látni. A fény ugyanazzal a sebességgel halad, akármilyen gyors űrhajóról bocsátod ki. De ha te is fénysebességgel haladsz, akkor együtt haladsz a fénnyel, így nem kerül fényrezgés a szemedbe, vagyis nem látsz semmit. (a hangsebességgel repülő pilóta sem hallja a saját gépének a zúgását.)
"A rapiditások, vagyis amikor végtelenné lesz a "gyorsulás",..."
A természetben nem létezik végtelen gyorsulás, mert ahhoz végtelen nagy energia kellene.
Végtelen nagy sebesség sem létezik a természetben, mert távolhatás nincs.
A rapiditás szónak nincs semmi értelme. Ezt csak a tudatlan relativisták találták ki.
"a tér koordináta idő koordinátába vált át, érvényre jut a hosszkontrakció és az idődilatáció?"
Honnan szeded ezeket a baromságokat? Csak nem a construct nevű kóklertől?
"Ez egy "működő térhajtóműves" űrhajónál is érvényesül?"
Hát hogyne. :)
De csak ha Gyulának a vízmotorja hajtja az űrhajót.
„Nem a sebességek összegződnek vagy vonódnak ki egymásból, hanem a rapiditások. Például bármilyen sebességgel igyekszel is utolérni egy fénysugarat, az mindig éppen fényebességgel fog távolodni tőled.”
Tegyük fel, hogy van egy fénysebességre képes űrhajóm. A hajó orrából előre kibocsájtok egy vörös lézersugarat, majd egyre gyorsulva követem az irányát. Amikor elérem a fénysebességet, akkor is látom magam előtt a lézersugarat, vagy nem? A rapiditások, vagyis amikor végtelenné lesz a "gyorsulás", a tér koordináta idő koordinátába vált át, érvényre jut a hosszkontrakció és az idődilatáció? Ez egy "működő térhajtóműves" űrhajónál is érvényesül?
"Ez annyit jelent, hogy mindig a hullámkibocsájtó forráshoz, a testhez viszonyítjuk annak kisugárzási, kiterjedési sebességét, ami háromszázezer km/sec lesz, bármilyen sebességű is a kiválasztott test „relatív”sebessége."
Nem ennyit jelent!
A sugárzás terjedési sebességét szabadon mérhetjük bármihez. De akármihez mérjük is, az mindig háromszázezer km/sec lesz.
Bármilyen furcsa is, de ez a tapasztalat. A nagy sebességek nem úgy adódnak egymáshoz, mint ahogy azt mi a kis sebességeknél megszoktuk. Nem a sebességek összegződnek vagy vonódnak ki egymásból, hanem a rapiditások. Például bármilyen sebességgel igyekszel is utolérni egy fénysugarat, az mindig éppen fényebességgel fog távolodni tőled.
"koordinátáira kihelyezett E és B mérők . . ."
Ez nem azt jelenti, hogy valami koordinátatengelyre vannak rögzítve, vagy annak irányában mérnek. Hanem egyszerűen azt, hogy tetszőleges x,y,z koordinátaértékekkel meghatározott helyen mérik az E(x,y,z) és B(x,y,z)vektorok nagyságát és irányát.
„Az EM mezőre egyszerűen nincs értelmezve a mozgás fogalma, bármihez viszonyítva se. De ez semmiképp se jelenti azt, hogy abszolút álló volna. Az EM sugárzás sebességét se a mezőhöz képest mérjük, hanem mindig egy választott testhez (koordinátarendszerhez) képest. És bármelyikhez mérjük, az mindig ugyanakkora lesz: háromszázezer km/sec.”
Ez annyit jelent, hogy mindig a hullámkibocsájtó forráshoz, a testhez viszonyítjuk annak kisugárzási, kiterjedési sebességét, ami háromszázezer km/sec lesz, bármilyen sebességű is a kiválasztott test „relatív”sebessége. Ha minden mozgásban lévő test, sugárzási sebessége azonos, viszont a testek sebessége eltérő, akkor a forrásokból keletkezett sugárzási mező sebessége minden-irányban egységesen háromszázezer km/sec. Ezt az egységes sebességgel szétterjedő mezőt nem tekinthetjük mozgónak, csak a benne lévő forrásokat, a kibocsájtó testeket tekintjük egymáshoz viszonyítva mozgónak?
"Miből derül ki az, hogy az értékváltozás csökkenő, vagy növekvő, vagy változatlan marad?"
„Abból, hogy a választott rendszerünk azon koordinátáira kihelyezett E és B mérők csökkenő, növekvő vagy változatlan értéket mutatnak.”
A választott rendszerünk a Föld. Annak északi irányú koordináta tengelyére mérem az E elektromos, és rá merőlegesen mérem a B mágneses mezők értékeit? Ezek az értékek változnak a mérőponthoz viszonyítva?
„Az Einstein-elmélet téveszme. Egy elmélet, mely szerint az éter nem létezik és a gravitáció nem erő, hanem a térnek a sajátja, csak mint egy őrült szeszély írható le, ami korunk szégyene.
Gyula, nem gyanús neked, hogy Michelseon helyesen ismerte fel, hogy a gravitáció nem a tér sajátja, vagyis nem térgörbület.
Akkor talán azt is helyesen ismerte fel, hogy a fényközegnek (éternek) is léteznie kell.
Nem gondolod?
Vagy továbbra is ragaszkodsz ahhoz az Einstein által kitalált képtelenséghez, hogy a hullámok a semmiben terjednek?
Te meg, szuperfizikus, hozz fel egy fizikai érvet, kísérletekkel alátámasztva, hogy fényközvetitö közeg LÉTEZIK, erre szükseg is van és valaki egy elméletbe foglalta volna a közeget, ami más lenne mint az e.m.-mezö, amit a Maxwell egyenlet leir.
Te sem TUDSZ egy elméletet, egy modellt megfogalmazni a közegröl, csak szóban próbálsz idézgetni másokat és NEM tudod, hogy ez a fizikàban NEM elég!
Újszuper, neked hiba van a fizikai itélöképességedet, hogy ilyen ostobaságokat feltettél a hatásintegrálokra, amivel azt állitod hogy elöttem valaki levezette ezekböl a mezök és a részecskék mozgásnegyenleteit. Csak rá kell nézni és két dolgot azonnal tudni lehet, te NEM ismerted a Lagrange formalizmust és hogy neked nincs magasfokú fizikai képzettséged.
Az untig ismert, hogy a gravitáció nncs be építve a részecskefizikában, én pedig beépetettem!
Az is untig ismert, hogy a gravitáció nincs egyesítve az elektromágnesességgel, én egyesítettem.
Az is unitg ismert, hogy a protont a részecskefizika három kvarkból felépítettnek képzeli, amikor egy kisérlet SEM mutatta ki, hogy a proton bomlik és kísérletileg a proton élettartama 10+33 év, amire fel én a protont, mint stabil elemi részecskét kezelek az atomisztikus fizikâmban.
Az is untig ismert, hogy ejtökiserletekkel az UFF.feltevés nincs ellenörizve, az én ejtökíserletben meg a Li, C,Pb lassabban esett mint az Al.
Továbbá, AZT hiszed újszuper/construct, hogy ha a pedellusi irodád körül NEM ismerik az atomisztikus fizikámat, NEM ismeri a világon senki!
Arrol meg nagy ügyesen hallgatsz, hogy a testek mozgása a gravitáciòs mezöben nem stimmel, 4364.-es hsz.
És hogy az agesz elfogadott fizikat egy nagy mese, 4365.- hsz.
De fogvicsorogva személyesen sértegetni szoktál engemet, fizikai érvek helyett.
Lássuk, mi volt a véleménye a relativitáselméletről a Nobel díjas kísérleti fizikusnak Michelson-nak:
„Az Einstein-elmélet téveszme. Egy elmélet, mely szerint az éter nem létezik és a gravitáció nem erő, hanem a térnek a sajátja, csak mint egy őrült szeszély írható le, ami korunk szégyene.
(Forrás: Leonard Mlodinow: Euklídész ablaka, Akkord Kiadó, Budapest, 2003. 208.oldal)
Azonban a helyes következtetéseket Einstein nem vonta le.
Ennek elsősorban az volt az oka, hogy meg kellett volna tagadnia a relativitáselméletet, amelyet vonakodott megtenni. Burkoltan ugyan megtette, de nyíltan sohasem.
Einstein fiatal korában azzal indokolta az MM kísérlet sikertelenségét, hogy fényéter nem létezik, ezért nem járt sikerrel a kísérlet.
Később azonban 180 fokot fordított a véleményén és azt írta, hogy"...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Igen ám, de ha valamifajta fényéter mégiscsak létezik, akkor az MM kísérlet negatív eredménye nem indokolható azzal, hogy nincs fényközeg. Vagyis másik magyarázatot kellett volna adnia az MM kísérletre, de ezt már nem tette meg.
Így az MM kísérlet hivatalos magyarázata ma is az, hogy fényéter nem létezik.
Csakhogy fényközeg nélkül meg nem tud terjedni a fény.
Ezt az ordító ellentmondást a "modern" fizika képtelen feloldani.
