Mindenképp üdvözlendő vállalkozás, ámbár közel 900ft-ért egy Jimmy Smith kávé nem csekélység.
Ellenben ingyen lehet játszani a hely A102-esén. Szerintem fordítva lenne buli.
Szerencsére idehaza is van egy látogatható hely, ahol egy gyönyörű 1962-es A100/122 is kipróbálható, méghozzá Kecskeméten a Victoraudio hanglemezboltban.
Nem teljesen Hammond, de orgona a kérdésem... Van egy JV1000 szintetizátorom, és az orgonáját szeretném valahogyan megtunningolni.. Nagyon vérszegény a hangja. Amire gondoltam: veszek bele egy SR JV kártyát, ez az egyik gondolatom, de nem győzött meg a hangja.. Vagy veszek hozzá pl egy Boss RT20-at, esetleg egy Strymon Lex-et...
Ha valakinek van ilyesfajta tapasztalata, kérem, ossza meg velem.
Tegnap a Jedermannban ismét Kéknyúl volt. Előbb trióban, majd Weisz Gáborral. Ez az XXL-es baritonszaxija félelmetes jól szól és kíváló muzsikus. Korábban Ronnie Cuber recsegett hasonlóan JoeyDe alá. Most inkább a korábbi saját repertoárt lehetett hallani, a paksi négy számot és pár Doktort. A szólók nagyon elborultak, gyakran az egész zenekar átment impróba. Matyi is több helyen a finom megoldások helyett a bestiálisat választotta, nem spórolt az idővel. Újdonság a sok 64-es villámgyors virga. Megint nem véletlenül volt végig kitörő ováció a zsúfolásig telt házban.
Kis klubban azért javaslom a hangzásra jobban odafigyelni, a gitár soxor hangos volt, a dob csak felerészben. Ezek mellett az orgona gyakran a dinamikán túllépve torzult be. Nagyon rossz beidegződésnek tartom rendkívül sok gitárosnál hogy oda teszik a cuccukat ahol a legkevésbé hallják, emiatt "kénytelenek" a kelleténél hangosabbnak lenniük a közönség irányába. Kíváló ellenpélda pl. Jimmy Smith 1962-es videója ahol nem a nadráxárát lengeti az alap hanem a fülébe szól.
Van aki a barnát szereti, van aki a feketét. Legkevesebben a vörösre buknak, de sokan a szőkékre. A Hammond válaszul a legtöbb típusából kihozta a szőke változatot, nehogy csak ilyen csekélység miatt álljon el a kedves vásárló a vételtől.
Kezdetben csakis dió volt, a klasszikus megjelenés. A háború után azonban tágult a piac, nőtt a konkurencia, meg kellett felelni.
A C, Rt, M típusok után az A100 félék is kijöttek világítóan világosan. Méghozzá nagyon egyenletesen világosan, nem foltos textúrával. természetesen az akkor még különálló Leslie-művek is hozzáigazodott, jól mutatja már az első típusuk a lent említett 21H is. A "H" jel a Hammondot jelenti, hogy hozzá tervezték.
Mindenesetre elég látványos darabok, többek ízlésének is telitalálat. Én talán megtaláltam a mahagóni "igazit" :-)
A németek is készítettek szőkét, de az övéké a hazai fényes irodabútorainkhoz hasonlóan melírozott. Matt helyett kifejezetten lakkfényes és erősen csíkozott, kicsit sötétebb árnyalatú.
Ehhez csak azt tudnám hozzáfűzni, hogy ez a csodálatos hangszer már elfoglalta új helyét a nappalinkban egy hozzá színben teljesen passzoló 147-essel :)
Az első kinyitáskor az jutott eszembe, hogy "Valaki szóljon már a Harangozónak, hogy ne szigszalagozzon már minden orgonát tele!!! Olyan undorító lesz két év alatt, hogy az valami csoda. Ráadásul tök fölösleges körbetekerni a kábelkötegeket vele.....!"
Ezt leszámítva nagyon korrekten meg lett építve...
Sajnos olyan állapotú a hangszer, hogy koncerteket nem nagyon fog látni :)
Ezt volt a titkolt szándékom, hogy "kiprovokáljam", hogy megírj róla részletesen mindent.
Igazából az eladásának oka, hogy abszolút nem használom, mert "alagút-szindrómám" van már lassan 1,5 éve. (ha valaki érdekel elmondom részletesen mi ez.) Nem akarom műtettni, ha nem muszáj.
Felhagyok a zeneléssel, így hát szép lassan megválok szinte majdnem mindenemtől. (Van eladó basszusgitárom: Rickenbacker 4004!, erősítőm és hangládáim is - csak egy szimpla fej+ládát hagyok meg végszükségre; keverőpultom és PA-hangfalaim is eladók lesznek). Ez van.
Meghát hogy van más szerelmem is már az életben: a visszatértem érgi hobbimhoz motorozáshoz és megszületett az első unokám, Veronica aki már 12 hetes múlt! :)
Ez ez 122-esített 21H. A 21H a jazzben leginkább kedvelt leslie típus, de bármire jó. Jimmy Smith a Rudy Van Gelder-féle stúdióban ilyennel vette föl a híres Blue Note, Verve lemezeit: http://www.youtube.com/watch?v=A9fObWXHTv4 ---> 1h.12p.10mp-
Annyi különbséggel hogy eredetileg csak a nagy, tremolómotor volt bennük, de ebben ki van cserélve a kettős motorra, tehát a lassú sebességet is tudja.
A +,- 12V vezérlés filléres dolog, a legtöbb orgonán meg ott van úgyis a félhold kapcsoló, szóval az nem lehet akadály. Vezérlése a nálunk már szokásos Misi-féle 3 sebességes, a hat tüskén kereszteül, szimmetrikus jellel. Sajnos ennek a képeit megette az idő vasfoga, de pár maradt a Frenreisz60-ból, 2007 Syma csarnok.
Eladó a Leslie 21H-m - JUTÁNYOSAN! Tehtube mester minden tud róla..... Nincs meg a vezérlés tápegysége és a félhold kapcsoló se. Harangozó Misi bárkinek megolja ezt. Akit érdekel hívjon:06/1/298-3204
Rég voltam Kéknyúl koncerten. Mivel jobb szeretem a triózene intimebb hangulatát ezért.
Mostanában viszont nem játszanak annyit mindenféle romkocsmában, bárban, inkább kevesebbet, de nagyobb helyeken. Tegnap mégis elmentünk.
Fenntartásaim vannak az ilyen nagylétszámú csapatokkal mert ott az egyes hanxeresek kevesebb szerephez jutnak törvényszerűleg.
Mégis, amit tegnap láttam, hallottam, attól leesett az állam. Nemrég volt a tévében, felvételről többször is visszanéztem a Műpa-s nagykoncertjüket, a hasonló A30-asat, a számaik ismerősek. A felvételek tökéletesen közvetítették a koncertek hangulatát. Eddig nagyon ügyes zenekar képét adták nekem, tehetséges és szorgalmas zenészekkel.
Eddig.
Tegnap ugyanis olyasmit nyújtottak amit nem lehet szorgalmas gyakorlás eredményének föltüntetni. Még a tagok jobb összecsiszolódásának sem. Számomra az jött le hogy új alapokra helyezték a zenélést, amitől a tehetséges európai fiatalok helyett vérpofi amerikai szupersztárokat lehett hallani. A műsor inkább pop-funk merítés volt. Az elvontabb témák helyett a szórakoztatás, énekes számok voltak szinte végig, sokkal kevesebb instrumentális betéttel. Azok is egyszerűbben. Minden taktus vágott mint a borotva, max. dinamikával. A műsor hangulata, az előadásmód gördülékeny eleganciája, a betétek kifejezett ötletessége más szintre emelte a csapatot.
Vagyis megtörtént a csoda!
Egy apró változás láncreakciót okozott a tagoknál. Matyi kierősítése az első harmadban erősen kívánnivalót hagyott maga után, a lezli túltorzított volt, (kit érdekel ilyenkor?!) mégis elegáns, feszes és rövidebb szólóival, kíváló basszussal összefogta a zenét. Külön kiemelném Ávéd Jani szaxofonszólóit. Élete eddigi legnagyobbját fújta. A dob abszolút 100%, amerikai szinten. Talán engedhettek volna egy kis önálló taktusozásgatást is. Csak Andy volt a gazda. Kíválóan adta a konfot, vezényelt, éneke hibátlan, abszolút színpadra született. Ez az egészet a zsűri is észrevette, az ováció 1-2 szám után sikításba csapott, sztárzekenarnak megfelelően. Végülis megfejthető a tegnapi előadás, ami nem a csillagok állásának köszönhető és nem is csupán a szorgalomnak. Bármi lesz, nehéz lesz ezek után. Ezúton gratulálok a tegnapi felejthetetlen koncerthez!
