Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Én ülök ugye a dokit kiszolgálós ablaknál (nagy betűkkel kiírva a Pleximre: Zum Arzt). Éppen egy gyerek státuszvizsgálatához néztem a kiskönyvet és a Formularbestellung ablaknál ülő kolléganőm magyarázta, mert abban még bizonytalan vagyok, hogy kell ellenőrizni az oltásokat meg mit kell beírni stb. Nem volt az egész amúgy két perc, mert épp csak kinyitotta a könyvet meg az oltási könyvet és mondta, hogy az ötös státuszon nincs oltás, majd a következőn, mert akkor tölti be a 10 hónapot a gyerek. Közben bejött egy öregasszony és azonnal odaállt és mondani kezdte, mit akar.
Közben a kettes vizsgálóból kijött a beteg és attestet akart. Visszagurultam a gépem elé, kikészítettem a kiskönyvet a pultra a dokinak, szólítottam a következő beteget és odafordultam Saschához (szívemcsücske, kedvenc beteg, egy tök jófej fiatal srác pajzsmirigypanaszokkal), hogy megírjam a igazolását, mert ment vissza dolgozni, csak vérvétel-megbeszélésre ugrott ki hozzánk. Kolléganőm közben visszafordult és írta a taxischeint a rákos betegnek, akinek a férje a váróteremben ült, mondta a néninek, hogy egy pillanat, csak befejezi, amit elkezdett, erre az öreglány odaugrott az én ablakom elé, hogy akkor én írjak neki Candesartant. Mondom neki, hogy ne haragudjon, a másik beteg előbb volt itt, előbb megírom neki az attestet, várjon egy pillanatot. Erre visszaugrott a kolléganőmhöz, aki éppen befejezte a nyomtatást és indult a váróba, hogy odaadja a férjnek, aki várt rá. Mire az öreglány agya teljesen lerúgta a láncot, hogy és sipítozni kezdett, hogy ő azt hitte, hogy ez gyorsabb, és nem küldte el a taxit, most ketyeg az óra, és ez neki pénzbe kerül, A TAXIZÁS NEM OLCSÓ, ezt már kiabálta. Erre a kolléganőm letette a taxischeint, és visszament, megírta neki, mert arany szíve van. De aztán egész nap ezen röhögtünk. :D
Az én nagymamám ezt énekelte: "Lópikula, cintányér, bumsztatta, frank kávé, más öleli, más pampam, trallalala." :D Meg a Söprik a Pápai utcát, csak a 16 éves barna kislány az ő verziójában 116 éves volt és "foga sincs már". :D
Amúgy ismertek, nem vagyok egy gonosz ember, de az elmúlt két hónapban odáig fajult a dolog, hogy kapásból tudnék mondani vagy húsz beteget, akit örülnék, ha nem kéne látnom többet. :D Pl. van egy öreglány, hármas ápolási státuszban van, és abból űz sportot, hogy mindenhova taxival hordatja magát, amit persze nekünk kell kiállítani, szóval eltaxizik hozzánk, mi megírjuk a taxischeint és mondjuk a gyógytornászhoz is írunk taxischeint. És lófasz baja van, nyirokmasszázsra járkál, mikor a nyirokereinek nyilván semmi baja, simán egy randa, dagadt , diabéteszes öregasszony, aki rollátorral jár és nem tartja a diétát. De még ezt is elnézném neki, ha nem folyamat sóhajtozna kinn a váróteremben, mint valami beépített ellenséges ügynök, hogy neki mennyit kell várnia, olyan lassúak vagyunk. És megrendel egy A4-es lapnyi beutalót meg gyógyszert, aztán kétpercenként kijárkál, hogy de el ne felejtsük az amlodipinjét is. Mintha valaha el tudnánk felejteni. :D Van, hogy ketten írjuk, csak menjen már innen. Amikor végre átvált másik orvoshoz, szerintem pezsgőt bontunk elöl.
Én örülök neki. Bevallom őszintén, nem fognak hiányozni a drogosaink. :) Egy már el is ment másik orvoshoz, és be van írva az aktájába minden ilyen betegnek, hogy nem vesszük vissza, mert az orvos-beteg bizalom megrendült. :)
Még mindig maradnak az alprazolamos hülyegyerekek, az egyik a múltkor azt hazudta, hogy elhagyta a receptet, aztán a patikából hívtak, hogy két receptet akar beváltani... Neki is beírtuk, hogy keressen új orvost balekot. :) De a doki volt vacsorázni a haverjával, aki helyettesítette a szabiján, ő is kérdezte, hogy hogyhogy ennyi kannabiszosunk van. Mikor minden kannabiszosnak még a szabadsága előtt dupla adagra szóló receptet adtunk ki...
"De azért adtál egy kis inspirácijót, mert az a bizonyos "reakciókat is" pipa még nem működik. Arra ugyanis kidobálná az esetleges trollra adott válaszokat is, de az egy kicsit bonyibb, mint a nevek alapján történő hozzászólásszűrés."
Azóta meglett ez is. Már jól használható. :)
Majd rakok fel videnyót a telepítésről meg a használatról. A linket viszont csak emilben - annak, akinek kell.
"Áhh, akkor ez a True Detevtive-ből van. Az első évad felülmúlhatatlan, ez a mostani sem rossz, de az elsőhöz nekem valahogy nem ér fel, ahogy a többi sem."
Aha! Nagyon bírtam az egész hangulatot, ami a filmekből áradt. Ez a fajta krimivel ötvözött lassú akciófilm nekem rendesen bejött.
A második évad annyira nem tetszett. Talán a hiányzó happy end miatt. De a harmadikra jócskán kiköszörülték a csorbát: a szenilisedő néger és a kutyákba menekülő fehér fószer kib***ott jó páros volt. A majdnemvégén, ami dumát levágnak (és persze az extracsavar...), az halálos.
A negyedik évadban meg hát... no! Egyrészt a leszbi aktivista dagadt tinicsaj nagyon nem jön be (úgy általában ez az őslakos vudu-szál se kellett volna), másrészt meg hát nincs is igazából szimpi szereplő.
Ami viszont rendesen furcsa, hogy kábé már minden főbb szereplő simán odamondta a másiknak, hogy utálja, mint a szart... aztán a következő második mondatban meg már jópofiznak, mintha mi sem történt volna. Úgy látszik, hogy ezek a geci kanadaiak is rendesen egy más világ. (Csak el ne felejtsem megkérdezni erről Quish-t, ha erre jár...)
"Nálam az MDF szóba sem jöhetett... Úgy éreztem, túl fellengzősen urizálgatósak, mesterkéltek... Talán nem is tévedtem."
Én viszont pont ennek az ellenkezője miatt nem szavaztam végülis a fideszre: szerintem túl komolytalanok... túl nyikhajok voltak. Akkor már inkább a "nyugodt erő". Oszt' nem kellett vóna! Mármint a kettő közül egyik se! :)
"Utálatos dolog mindig valami ellen, és nem valami mellett szavazni...."
Szerintem nem csak utálatos, de nagyon buta dolog is egyben, mert egyrészt kétpólusúvá alakítja a demokráciát, másrészt ebben a két pólusban adott esetben egyik oldalon sem igazából a te szád íze szerint tolják (lásd mostanra "Orbán vs. Gyurcsány"... oszt' mindkettőnek Baracskán/Szegeden/Kenderesen lenne a helye). Szóval a nagy utálatban az ember elfelejtkezik a saját - akár önösnek is nevezhető - érdekeiről, no. Így hullottak ki a kisgizdák, vagy a munkáspárt is, pedig nekik azért eléggé stabil szavazóbázisuknak kellene lenniük. Hiszen két réteg mindig volt és lesz: munkások és parasztok.
"Zárójelben azért megkérdezem. Kivívtuk? Egyáltalán (mi, a nép) kivívtunk bármit is? Vagy a popolus az orránál fogva meg van vezetve?"
A kilencvenes években még talán vívtunk, vívogattunk valamit. 2010 óta viszont egyre inkább a megvezetés került előtérbe. Szerintem én használtam a Fidesszel akpcsolatban legelőször a "médiakormányzás" szót - nem tegnap. Az pontosan ezt a megvezetést jelenti. A demokrácia ugyanis a tömegmanipulációval gyakorlatilag meghekkelhető és a Fidesz pontosan ezt is csinálja.
Ilyenkor mindig a gyerekkoromban, klf. céges bulikon - ahol mindig a fater főzött a népre - előbb-utóbb minden esetben elhangzó, közismert nóta refrénje jut eszembe:
"Unda-bunda szőrös bunda P**a megy az úton Baszd oldalba Széna-szalma-köpönyeg Nyálazd meg a t***met!"
Hát... kábé ez az összes gyerekkori kultúrszippantásom. Már ami a közösséget illeti. :) (Btw. ahhoz képest, hogy a fater egy rakás magyarnótát simán végigénekelt a rádióval, mert gyerekkorában megtanulta a közösségben ez valahol nagyon hátizé. Najó. Én meg persze egy rakás angol popzene szövegét tudom passzíve úgy, hogy azt se tudom, hogy mit óbégatok. Továbbá a Csillagok háborúja angol szövegét.)
"Előttem a négy hangfal, kettő arany, kettő, alaménium (no jó, tudom, hogy nem) kábellel. Hallgattam az egyiket, hallgattam a másikat. Újra, s újra. 10 perc után kijöttem a szobából, barátom kérdőn nézett rám: Na? Kérdezte izgalommal. Én meg csak annyit tudtam mondani, nem megbántani akarván őt, ...hááát, nem is tudom..."
Hátja. Ezeknek a csúcs-cuccoknak az ára exponenciálisan nő a minőségükkel. Ami azt jelenti, hogy - ütök hasamra - amíg az ötezer forintos fejhallgató és az ötvenezres közti különbséget mindenki le tudja zongorázni, addig az egymillás "high-end" és a negyven millás közt már olyan kicsi a különbség, hogy egy hétköznapi fül észre sem veszi.
És akkor még azokkal a hibákkal nem is számoltunk, amelyek ugyan elvileg rontják a hanghűséget, de valahogy mégis szebb lesz tőlük az összkép.
Anno természetesen mi is összemértük a cuccainkat. Papíron is, meg füllel is. Oszt' kiderült, hogy az én Marantz rádióerősítőmnek papíron minden adata rosszabb volt, mint a haver Technics-e. Épp csak "fülre" szebben szólt, mint a kétszer annyiba kerülő "csak erősítő". (Egyszerűen szólva: a Technics kristálytiszta volt, a Marantz viszont "meleg".)
Most olvasom, hogy mától nálatok legalizálták a füvet. Nekem csak érdekesség, mert -elévülési időn túl- életemben kétszer próbáltam ki, egyszer sok sörre meghánytatott, a második esetben pedig egy kocsmai beszélgetésben egy elképesztő élményhez vezetett, hogy folyamatosan 5-15 perc késéssel reagáltam a korábban elhangzottakra (mert azt hittem, hogy jelen időben vagyok), ami először értetlenséget váltott ki a többiekből, majd óriási röhögést, mire megfejtették. Szürreális élmény volt, nem az én világom ez, de ez egy érdekes fejlemény.
Szintén elévülési időn túl, a kokcsit meg csak egyszer, az viszont olyan elementáris hatással volt rám, hogy örülök, hogy nem olyan helyen élek, ahol ez mindennapi, mert abba bele tudtam volna pörögni, sőt bizonyosan bele is pörögtem volna, szerencsére az én adott helyzetemben annyira egyedi élmény volt, hogy nem mentem utána.
Javaslom a Vidéki Prókátort olvasni a fészen, ő az az ügyvéd, aki megtalálta a Kúriai határozatot, most ő is közéleti tevékenységbe kezdett, de ebből a szempontból csak annyi a lényeges, hogy a legelső posztjában jogilag levezeti, hogy miként is kerülhetett ki ez a határozat, erős jogi leírást és elemzést ad róla, a személyiségi jogokra is figyelemmel, és szerintem laikusnak is érthető (nem egy buta krapek egyébként) Már akinek van kedve hosszabb szövegeket olvasni.:)
Hát abból kell kiindulni, hogy nem minden kegyelmi ügy kötődik politikai összefonódásokhoz vagy nagy port kavart bűncselekményekhez (pl. Simek Kitti, Geréb). És ha a kegyelem nyilvános, akkor azok is tudni fognak róla a tágabb környezetben, akik addig esetleg még a bűncselekményről se hallottak (pl. mert csak egy sikkasztó). Eleve börtönviseltként nehezebben fognak visszailleszkedni a társadalomba, munkát találni, visszatalálni a börtön előtti életükhöz stb. Ha még a nyilvános kegyelmi döntés következtében eleve ott liheg a bulvármédia, hogy elengedték, akkor mi volt ebben a kegyelem? Elengedték, de majd a megvetésébe börtönzi a társadalom?
Nehéz kérdés ez, de én hajlok rá, hogy tényleg joguk van a személyes adataik védelméhez és bizonyos bűncselekményeknél -- mint ennél is -- a legapróbb dolgokból beazonosítható lesz a megkegyelmezett személye, ergo tényleg csak úgy titkolható, ha a közt.elnöki hivatal nem ad ki róla listát vagy közleményt.
Jut eszembe, még az a végletekig "anonimizált" Covid-19-elhunytak listán is voltak olyanok, akiket az életkorukból, betegségeikből fel lehetett ismerni, hogy ki volt. Szóval nagyon vékony jégen táncol, aki ilyen adatokat kiír.
