Tekintetes úr (tündökletes - analógiájára ?) Tekintély - Tündöklő távoli kapcslata
CzF: "Minthogy a tekintés a látásnak és nézésnek mintegy kezdete, mely által a látható tárgyak első pillanatra szemünkbetünnek vagy ötlenek, mintegy föltetszenek: innen úgy vélekedhetni, hogy gyöke tek nem egyéb, mint a látásra vonatkozó régies tet-ik szóban atetgyök módosított alakja, a kemény t hangnak szinte kemény k-ra változtatásával; s e szerént tek-int annyi volna, mint tet-int. Vagy pedig végelemzésben a tek gyökeleme a távolra vonatkozóte v. ta, s az egész tek jelentése mintegy te-hat, tova-hat. A törzs tek és int képző között oly viszony létezik, mint az ér és érint"
"A másik : Amikor hasonló hangalakok valahol személyes névmásként tűnnek fel, akkor meg amögött valóban az ÉN/ÖN szavunkat ismerhetjük fel benne. Mindez az ősmag(yar) nyelv elváltoztatásából jött létre..."
AN és ANU a sumer mitológiában szerintem is tévesen van "istenek atyja" feltüntetve, mert ő az istenek anyja sokkal inkább. A hangalak mindent elmond magyarul, ez nem más mint az ANYA/ANYU szavunk.
Éganya és földanya, így neveztük meg. ez a lényeg.
A másik : Amikor hasonló hangalakok valahol személyes névmásként tűnnek fel, akkor meg amögött valóban az ÉN/ÖN szavunkat ismerhetjük fel benne. Mindez az ősmag(yar) nyelv elváltoztatásából jött létre...
"Az Isten szó, nekem főleg a ten utótag miatt nőneműnek tűnik, de az előtag is női istenanyára utal:"
Szerintem sem lehet vitás ez az észrevételed, hiszen a magyar nép körében a Napistennő tisztelete nem a keresztény vallásnak köszönhető, mivel annál sokkal korábbi időkben gyökeredzik.
Persze, mellette ott van a sztyeppei férfiisten tisztelete is a hagyományainkban, köszönhetően a honfoglalók közti "nem magyar" etnikumnak.
Jó párhuzamokat hoztál, én is hasonlóra gondoltam.
Bevezetőül: A T(a, o) hang a földre eső/ejtett nagyobb tárgyak hangját utánozza, így a a szavak kialakulása előtt valószínűleg ezzel a hanggal fejezték ki elődeink ezt a jelenséget, s ezt az értelmet hordozza a több hangból álló gyökökben, szavakban is. Ezt igazolják a T hanggal kezdődő földdel kapcsolatos szavaink sokasága, (ezekből Te is hoztál néhányat) a 't' helyhatározó rag, a múlt idő jele (ott lett hagyva jelentéssel), helyre mutató szavaink: itt, ott...
Egy kicsit más irányban is utánanéztem a fentiek igazolására:
- A sumer szótárban - nem meglepő módon - is megtalálható a Te szócska (ősgyök), aminek a jelentése:
"v., to approach, meet (someone: dative); to attack, assault; to be frightened" [közeledni, találkozni (valaki: dativus);támadni, támadni;megijedni]
- A kínai 地 球 szó kiejtése hakka nyelven: thi-khiu, a jelentése pedig Föld. Már az első betű (thi) is földet jelent, a második (khiu) értékes, szép dolgot jelent (egyben föledet is), a magyar KI-es megfelelője. kínai szótár: https://en.wiktionary.org/wiki/%E5%9C%B0
- latinban terra a föld.
Azt gondolom, ezek mind beleillenek a "sorba".
A "ten" második tagja (en) a sumer szótár szerint:
"n., dignitary; lord; high priest; ancestor (statue); diviner [méltóságos;lord;főpap;ős (szobor);jós]
v., to rule. [uralkodni] adj., noble." [nemes]
Szerintem az EN az égi, isteni jelentésű AN sumer szó változata, vagy ugyan az.
Igaz, a sumer szótárban a TEN (te-en) kissé más jelentéssel van megadva:
"n., cold, coolness (te, 'to approach, near' + en, 'time' referring to shorter days ?). [hideg, hűvösség (te, 'közelíteni, közel' + en, 'idő' rövidebb napokra utal?) - ez utóbbi téves, lásd fentebb az EN jelentését] v., to trample, extinguish; to soften, allay; to cool (te-en-te in marû)."[tapos, kiolt;puhítani, csillapítani;lehűteni (te-en-te in marû)] vö a magyar tente baba, tente szóval, ami szintén nyugtat jelentésű.
Ha a két ősgyököt összeolvassuk, akkor a föld (felett) uralkodót olvashatjuk ki belőle.
Ok, de mit jelent az Isten szó első tagja?
Ehhez is érdemes a sumer szótárban böngészni, ahol az
US szócikkben megtaláljuk a 'támasz', 'alap', - átvitt értelemben 'ős' jelentéseket,
ES jelentése sok, szentély
IS(I) jelentése hegy. - átvitt értelemben lehet hatalmas, nagy...
"An vagy "Anu" a sumer mitológiában a megszemélyesített „ég”. Ő volt – valószínűleg az Uruk-korban a sumer pantheon főistene, az istenek atyja"
Sumerban nincs különbség a vízisten nevekben sem, ha jól értelmezem, csak az Akkádban:
Égisten párosok- smer: An vagy Anu és Innin vagy Inanna, akkád: Anum - Istár (fiúk Enlil - An+Lélek = későbbi szentlélek aki fiú. Későbbi Enki illetve Marduk)
Vízisten párosok - sumer: Engur (édesvíz) és Engur(ru) (sósvíz), Akkád: Apszu és Tiamat
Az Abzu (vagy Engur, sumer ZU.AB, 𒍪𒀊sumer: „távoli víz” vagyis „édesvíz”, akkád: Apszú, Apszum a mitikus, távoli, a földet körülvevő édesvízi óceán, illetve az ő hiposztázisának, a férfi ősistennek a neve. Felesége Tiamat, a sósvizű, szárazföldek közt lévő tenger. Másik neve Engur (sumer, akkád: Engurru). Titkos, mitikus helynek számított, ahová az istenek sem juthatnak le, és ahol a mitikus, a világot irányító me erők rejtőznek. Tiamat megtermékenyítőjeként, és az első istenek létrehozójaként ő az élet ősoka.
Engur ill An nevéhez szerintem kapcsolható az En - Ön személyes névmásaink is. Felhívom a figyelmet rá, hogy a magyarban a Tiszteletteljes Egyes szám / harmadik személyű megszólítás: ÖN
Szerintem ezt a formulát értették félre sumerban. És az ÉG-ÚR helyett ÖNGÚR-T montak.
Egyes szám / harmadik személy: Er (hímnem), Sie (nőnem), Es (semleges nem) - Ő
A német Egyes szám / harmadik személy er, a magyar ÚR. = (H)err · úr. Isten
Jól látszik, hogy az IE nyelvekben az Isten anya-apa párosok mintájára kuszálódtak össze az egyes szám / harmadik személyű megszólítások. Amelyek átvonódtak minden szóra.
A magyarban semmiféle babonás kuszaság nem zavart bele a nyelvünkbe. Az Ő megmaradt Ő-nek, az ŐS ősnek, Az Isten ŐsTevőnek - amely bár inkább nűi princípiumokra utal, nem kifejezetten férfi-vagy nőnemű, mert egyszerre kapcsolható a ős-tenyésztőhöz és az ős-tanítóhoz is. Nálunk volt Úr Isten és Anya Isten is.
An vagy "Anu" a sumer mitológiában a megszemélyesített „ég”. Ő volt – valószínűleg az Uruk-korban a sumer pantheon főistene, az istenek atyja
Felesége UrukbanInnin (Inanna) – ismertebb akkád nevén Istár– volt. - An isten nevéből eredően a csillagot ábrázoló dingir(𒀭) ékjel az akkádban -
Kultusza elterjedt a hurrik és a hettiták között is, az előbbiek Anusz (Anuš) néven vették át, és ugyanezzel a névvel került az utóbbiak panteonjába is. Az Óperzsa Birodalom idején kultusza – és Antumé – feléledt, Uruk oltalmazója lett, Istár kultusza megszűnt.
An ekkor valószínűleg azonosult Ahuramazdával, mint az „ég istene”.
Isztanu (Ištanu(š) vagy Šimegi, hatti Eštan, luvi Tiwat, Tiwaz vagy Tijat) a hettiták egyik napistene. Egyes szerzők szerint Esztan nőnemű, vagyis istennő,[1] és később Arinnanapistennőjével azonosult.[2] ...
A napkultuszok elterjedtek voltak a korai hettita időszakban, ilyen volt Arinna Napistennője is,
- Hannahannah (vagy Hannahanna, másképp Mah, Nintu) írásban DINGIR.MAḪ (= Nagy Isten[nő]) vagy DNIN.TU, minden istenek anyja, az Anyaistennő. Akkád közvetítéssel a sumer Nintu átvétele, a hattik Mah néven is ismerték. A Hannahannah alak hettita eredetű, a hannasz (= anya) szóból származtatható, jelentése ennek alapján körülbelül a „nagyanya” vagy „öreganya” fogalommal írható le.
Felesége Urukban Innin (Inanna) – ismertebb akkád nevén Istár – volt.
Nekem úgy tűnik hogy a sumérok An "Anu" - férfi főistene (mint az ég ura-teremtő) egy tévedés. A sumér férfi főisten női eredetű etimológájú nevet visel. Amit megerősít felesége: Innin (Inanna) – ismertebb akkád nevén Istár, neve.
Innin (enéh/emese/ünő/nő, azaz Nintu - gyakorlatilag megfeleltethető Istarnak azaz Ištanu-nak. Szóval sumérben minden összekuszálódott. a Magyar etimológia szilárdabb, mint a közel-keleti, még a Sumérnál is!
A közel-kelet a nyelvek összezavarodásának helyszíne.
CzF:
Anya: "Mint a családi élethez tartozó, tehát első szükségü szó különféle nyelvcsaládokban egyezik, mi ősi eredetére mutat, nevezetesen a Kaukazus körül nogai, karacsai és uigur nyelven: ana, törökül is ana, heberűl , finnűl emä, lat. anus, német Ahn, goth anen, szanszkrit: mâ, matar, mada, tübet: ma, hellen: μαια, μηιηρ. Ide tartoznak. melyek közvetlenűl szülésre, táplálásra vonatkoznak, mint, a magyar: eme, emlő, emlet, emse, nő, ene, ünő, a német: Amme, a szanszkrit an (élni), dsan (szülni) stb. tehát rokon az élet, életadás, szülés, növekedés fogalmával."
Dingir = Tündér - Tündöklő
Látszik, hogy közel-keleten már csak a "tündöklő" jelentése számított, DINGIR.MAḪ (Tündöklő Nagyság), ami a Napistennel azonosította.
"Mert az Isten összetett szó ("Ős-Ten") és IS alakban maradt fent az ős szavunk pedig ehhez képest ő kezdőhanggal rögzült és minden más formája kihalt."
Egy valamikori kiejtés változat rögzült az Isten szóban. Ennyi az egész.
A sátán szó a magyar nyelvben jövevényszó, ami az eredeti magyar ördög szót helyettesíti. A sémi nyelvekbe feltehetően a hettita Estan napisten nevének hatására került.
Az ős-ben pefig benne van mind az össze-tartás, összesítés (egyesítés) fogalma, mind az oszthatóságé. Aki ledig őszinte, az egyenes, úgy mond mond mindent ahogyan van.
Isten szóval kapcsolatosan nálam az álláspont hogy a sátán szóval is jó eséllyel lehet itt valami közös etimológia, annyira egybevágóak a hangalakok, ez az S_T_N váz megegyező mindkettőben. A második TEN/TAN tag ugyanaz lehet gyakorlatilag, az elején lehet valami lényeges eltérés.
Isten esetén most néhány szerintem valószínű lehetőséget átveszek, az esélyesebb felé haladva a sorban írva : Nem zárom ki az "ÖSZTÖN" szóval való kapcsolatot. Beugrik az isteni szikra egy megoldáshoz. Lehet ŐSTÉNY, a világmindenség történéseinek tapasztalója, vagyis akár ŐSTANÚ, az események ősi tanúja.
ŐSTAN is lehet olyan értelemben hogy az ősi tanítás, vagyis az egyetemes tudás megnevezése, ÖS(s)ZTAN majd ennek megszemélyesítése, illetve a tudás átadójának megnevezése.
És van itt még nekünk ez a "tengrizmus" ősi hitvilág, emellett nem mehetünk el azért csak úgy, őseinknek ez volt az alaphite, amelynek teremtője Tengry néven ismert. Ez esetben a TEN ennek a rövidítése lehet.
TENGRY meg a TENGER szavunk lehet egyébként vagy TENGERI egészen pontosan. De ez a szó már a sumereknél is ismert DINGIR formában, lényegében egy és ugyanaz lesz, vagyis a TENGER. ŐS-TEN-GER(I) nálunk "ger" nélkül a magyar mai, ha jó nyomon járunk.
És még a "tenger" szót érdemes átvenni, mi is ez ?... Jóval több mint a nagy kiterjedésű víz, persze az is egyben. De a szó maga igazából a "rengeteg" szinonimája , és a TÖM(e)GRE is könnyen asszociálhatunk belőle.
Mert nem csak a víznek lehet tengere. Bárminek amiből rengeteg, TEMérdek, sok, óriási van . Ismerhetünk homoktengert, vagy az égboltot is nevezték így, és ezekre máshol meg is van ez a magyarul érthető szó, égboltra vagy sivatagra alkalmazva például. Fáknak is van tengere, még filmcím is.)) Vagy eszünkbe juthat a "népek tengere" ami feltámadott. És egyebek. Meg persze a hatalmas víztömeg is tenger.
Tehát ennek a tengrizmus (Tengry-eszmés) nevű történetnek és a benne lévő Tengry röviditett TEN-je lehet a szavunk második tagja jó eséllyel...
Az Isten szó, nekem főleg a ten utótag miatt nőneműnek tűnik, de az előtag is női istenanyára utal:
Isztanu (Ištanu(š) vagy Šimegi, hatti Eštan, luvi Tiwat, Tiwaz vagy Tijat) a hettiták egyik napistene. Egyes szerzők szerint Esztan nőnemű, vagyis istennő,[1] és később Arinna napistennőjével azonosult.[2] A magyar „isten” szóval feltűnő hangalaki hasonlóságot mutat.
Megnevezése: Isztanu, az Ég, felesége
A kelták feltehetőleg Danu anyaistennőről nevezték el a Dunát is,[5] felcserélve a folyónak régebbi, Iśter nevét, ami a mezopotámiai anyaistennővel, Istárral kapcsolható össze.[6]
Ízisz (ókori egyiptomi nyelven: Iszet vagy Aszet, 3s.t) az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb istensége, anyaistennő, a varázslás, a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, Ozirisz testvére és felesége, Hórusz anyja.
Valószínűleg örökség, ugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. osztj. (V.) ĕs ’anya’, (C.) ĕs ’jávorszarvas tehén’, (O.) ȧ̆s ’anya; nőstény ‹állat›’ [ugor *iśɜ ’anya; nőstény állat’]
Üsző-ünő-emese (enéh-anya) szavain kapcsilatát is érdemes feltárni.
Emese, a magyarok ősanyja:
"Emese méhébőlfolyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki."
Az alábbi szavaink is feltételeznek egy jelentésbeli kapcsolatot a víz isteni vivő, úszó, űző, buzgó, serkentő, üdítő, üdvözítő, éltető ős-szülő jelentéséhez:
ÚESz: "A teng és a →tenyészik jelentéseinek viszonyához vö. →vegetál a jelentésváltozás két irányba bizonyosan úgy ment végbe párhuzamosan, hogy a -g, ill. az -ész gyakorító képző a tőhöz járult.
Az ugyanebből a tőből különböző képzőkkel főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek tűnő személynevek is arra utalhatnak, hogy a tő akkor önálló lexámaként élt: 1231Thene [szn.](Wenzel: ÁÚO. 6: 496); 1276Theneu [szn.](Wenzel: ÁÚO. 9: 165). A tenget és tengődik származékszavak ma valamivel gyakrabban használatosak, mint a teng. A tendül, amelynek alakja inkább teng-hez, jelentése inkább a tenyészik-hez áll közel, kapcsolatot képez ezek között az igék között"
Tenger- teng(-leng)-tendül, azaz a tanyához hasonlóan elterül.
Tenyészik/tenyészkedik - elterül, terjed
Nőstény = nyüs(gő)+teny(észő)
Ten(y)ér - kiterjesztett állapota a kéz belső felszínének - tanya szavunk itt is analógia
tanya szavunk téves eredete azonban megvilágítja az ősi összefüggéseket:
ÚESz: "Szláv jövevényszó, esetleg a keleti szlávból. | ≡ Or. тоня ’hely, ahová a halászhálót kivetik’; ukr. тоня ’ua.; veszélyes, mély hely a vízben’; – szln. (N.)tônja’mély víz; pocsolya, tócsa; mocsár, láp’; szlk. toňa ’csendes és mély víz a folyóban’; stb. [< szláv *top- ’lemerül, alámerül; vízbe fojt’]"
Ezek a példák nem szóhasadások a Wiki szócikkében leírt definíció szerint sem.
Hozzáteszem, azok sem, amelyekről a Wiki szócikke:
Aki ezekben szóhasadást lát, nincs tisztában a szavak kialakulásának menetével, nem látja, hogy a különböző szóvariánsok eredetileg is különböző hangsorból épültek föl, mint pl. a makog-mekeg, vagy egyazon szónak különböző kiejtésbeli változatai mint pl. a fel-föl, vagy egyszerűen másképp vannak toldalékolva, mint pl. gyapja, gyapjúja.
Ti. ha szó szerint értjük, - márpedig hogyan érthetnénk másképp - a szóhasadás a következőképp történhet:
Adott mondjuk a fafej szó. Ez hasadhat FA ill FEJ szavakra. De ilyen nincs, mert ennek a fordítottja történik.
Lehetne még egy másik példával élni: Haraszt. Ez hasadhat(na) HAR, ill ASZT darabokra, de ilyen sem fordul elő soha, mert ez is éppolyan baromság, mint az előbbi fejfás példa.
Az egy más kérdés, hogy magam részéről ezt a jelenséget nem nevezem szóhasadásnak, sőt magát a kifejezést is értelmetlennek tartom, mert teljesen alaptalan.
