Ezzel szemben Nagy a lassúbb, "erőszaktól és diszkriminációtól mentes" kollektivizálást hirdette. Ez álszent megközelítés volt annyiban, hogy pontosan tudta: előbb-utóbb Magyarországon is át kell venni a szovjet modellt, ami a közép- és kisparaszti termelés teljes megszűnéséhez vezet. A kulákok és a kisparasztok termelésben tartása Nagy számára nem volt humanitárius szempont, ezt csak azért tartotta szükségesnek, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok megerősödéséig legyen elég szétosztható termék. Az erőszakmentességen alapuló elképzelése kommunista meggyőződéséből fakadt: kezdetben elképzelni sem tudta, hogy lennének olyanok, akik a szocializmus káprázatos eredményeit látva a szövetkezet javára nem önként mondanak le földjükről és eszközeikről. A makacs ellenállást személyesen megtapasztalva 1952-ben, begyűjtési miniszterként viszont brutálisan kényszerítette a konok parasztokat az előírt mennyiségű termény beszolgáltatására. Ennek hatására csak ebben az évben 220 ezren hagytak fel a mezőgazdasággal, szakítottak a szülőföldjükkel és költöznek be a városokba.
Lekli Béla A Begyűjtési Minisztérium 1952-1956 fondjainak repertóriuma című könyv bevezetőjében a következőket írja: "A Minisztertanács 1953 szeptemberében bizottságot küldött ki a begyűjtési költségek felmérésére, racionalizálási javaslatok megtételére. A bizottság megállapította, hogy a minisztérium rendkívül magas költséggel és létszámmal dolgozik (az ország területén 1953 decemberében 55 ezer embert foglalkoztatott a begyűjtés; 100 Ft értékű begyűjtött borra - pl. - 58 Ft 'adminisztrációs költség' esett; állatok esetében az arány 100:22 volt). A minisztériumban tovább élt a 'pénz nem számít' elv és gyakorlat; a költségeket igen magasra tervezték, így még 'megtakarítást' is jelenthettek." Ehhez képest Nagy Imre a Központi Vezetőséghez 1955-ben írt beadványában így írt erről az időszakról: "Mint élelmezési és begyűjtési miniszter, majd miniszterelnök-helyettes, aki felelős irányítója voltam a begyűjtésnek, mintegy három éven át számtalan alkalommal írásban és szóban kifejtettem a begyűjtés jelentőségét és szerepét a szocializmus építésében. Gyakorlati munkámban a begyűjtés eredményei bizonyították, hogy a párt és a kormány határozatait sikeresen végrehajtottam, akkor is, amikor a határozatokkal sok tekintetben nem értettem egyet, amit annak idején az illetékes párt- és állami szervek előtt ki is fejtettem."
Nagy Imrét 1953. július 4-én miniszterelnöknek választják. Az elkövetkező három és fél évben tevékenysége mindinkább mentesül a vonalasságtól, bár első miniszterelnöksége alatt nem engedték ki a politikai foglyok egy részét a börtönökből, nem szűnt meg a beszolgáltatási rendszer, és folytatódtak a kulákperek.
Hát az a "mozzanata" milyen, amikor 1953-ban amnesztia, a büntetőtáborok bezáratása, jog a tsz-ek elhagyására, vallásoktatás gyakorlati (nem elméleti) lehetősége stb.
Természetesen nem vett részt, egy másik Nagy nevű magyar vett részt, de ő sem lőtt. A névrokonságot felhasználva a szovjet KGB-szervezet és utódai tettek Grósz Károlynak hamis bizonyítékkal szivességet. Örülök, hogy felülsz, és terjeszted a szovjet titkosszolgálatok hazugságait.
Belenéztem, a cárgyilkosságrol nem ir, pedig ez a személyhez köthető büne, amugy mint komm vezetőnek persze hogy része volt mindebben, mint Horn Gyuszinak a nyugati sortüzben.
Nagy Imre életének egyetlen olyan mozzanata volt, ami az addigi ocsmány bűneit elfedi, de nem teszi őket meg nem történtekké. Ez történelmi tény, amivel kár vitatkozni.
Az én nagyapám, aki kétszer is Magyarország miniszterelnöke volt (és akit nem átall a jobboldal tele pofával szidni, mint "legrosszabbfajta kommunistát") a fizetéséből bérelt lakásban lakott... A fizetéséből vett abba bútort, képet, szőnyeget... Mikor halálra ítélték, teljes vagyonelkobzás is sújtotta - csakhogy a bútorán, lemezein, könyvein, ruháin kívül nem volt semmiféle ingatlana, palotái, yachtjai, bankszámlái, külföldi ingatlanai, földjei, birtoka. Annyija volt, mint mikor munkába állt... soha semmije. Úgy hogy kérdem én - KI ITT A LEGROSSZABB FAJTA?
Minden országban van korrupció. Van, ahol ezt ki lehet mondani, ez a demokrácia és szólásszabadság országaiban van így. Olyan ország is van, ahol ezt nem lehet kimondani, ezek a diktatúrák. Csak ez a különbség. Korrupciómentes ország nincs. Legfeljebb a mértéke különböző, de arról nincs adat sehol.
1. kiépitett és végletekig korrupt rendszert, ami nekem is és feltörekvő politikusoknak nagyon jó, mert ha hatalomra kerülök a politikai elitből átjárást biztosit a gazdasági elitbe.
2. kiváló a propagandája és ilyen módon képes huzamos ideig megtartani a hatalmat.
