és a nagy felbontás miatt az életlenebb képekből is ki lehet hozni még többet
Ez nagyon nagy hülyeség, gyorsan felejtsd el. A nagy felbontás, pont, hogy életlenebb képekhez fog hozzásegíteni. (Tudom, ez a kijelentés így nem állja meg a helyét, de ha kíváncsi vagy mit is akar ez jelenteni, legalább elolvasol pár cikket a D800ról)
OK, én sem vagyok különösebben nagy spíler (bár pár fotótanfolyamra már elmentem), de amikor elkezdett magához vonzani - mint a vonósugár a Halálcsillaghoz - a D800 (előtte sokáig D700-at szerettem volna az A700 helyett), egy csomó Nikonos ismerősöm megkérdeztem, ha csak egy objektívet vehetne (mert csak annyi fért bele) egy Full-Frame géphez mi lenne az ? És hallgattam rájuk... Nem is bántam meg :-) Azután lett másik, szintén széleskörű kérdések után...
Az előző géphez volt Tamron17-50/2.8-am, fel sem merült bennem, hogy ehhez ilyet használjak, annyira nem nyűgözött le, pedig többek szerint APS-C-n egy elég jó ár/érték arányú objektív, de mégsem tudott hozzám közel kerülni.
Egy Ferrarival is vigyázni kell ! :-) A D800 szerencsére nem olyan veszélyes üzem, mint a McLaren...
Nézd, ha te úgy érzed, hogy megérte beáldozni a racionalitást a vágyért ilyen áron, akkor nincs gond. Ez kizárólag a te döntésed, nekünk max. csodálkozni van jogunk, ítélkezni nyilván nem sok.
Remélem, ötvenesből legalább az újabbik, 'G' verzió van...ha nem, azt azért cseréld le.:-) A 17-50-et meg megpróbálnám elcserélni egy Tamron 28-75-re.
Igazából az 1.8 50mm- es objektívvel használom a Tamron nagyon ritkán van rajta. És igen igazatok van, nem nagyon értek hozzá, agyaltam is rajta elég sokat, hogy megvegem -e (legalább 6 gépet kipróbáltam D3200, D7000, D7100, stb. de ezzel a géppel készült képek tetszettek a legjobban, ebben láttam fantáziát és a nagy felbontás miatt az életlenebb képekből is ki lehet hozni még többet) Ha az ember fejlődni, ügyesedni akar valahol el kell kezdeni. Szerintem (de lehet, hogy tévedek) a feltételek biztosításával kell kezdeni. Utánna már csak minden rajtad múlik, nincs kibúvó nincs mellébeszélés nem tudod semmire sem ráfogni (gépre, objektívre)ha nem jön össze (ergó jobban küzdesz). Nem hinném, hogy a D800 pár ezer expóvalannyit amortizálódna (ha mégis eladnám) mint egy D3200-as.
Azért azt már látom, hogy klasszisokkal jobb mint a D90-em volt, pedig azt is szerettem nagyon, de hát ízlések és pofonok. Az is benn van a pakliban, hogy csak egy "vezetni alig tudó elkényeztetett, béna Ferráris (ez lenne a D800 ) leszek" aki sosem mer majd igazán száguldozni, de már benne ülni és vezetni is egy élmény!
Ui: Egyelőre még nem bántam meg. (azért mindenkinek köszönöm a segítséget, remélem indokaim elfogadhatóak, racionáliisak, és nem a Ferráris kép marad meg bennetek:-) hanem inkább a lelkes fiatal kezdő versenyző aki nagyon bizonyítani akar)
Mi értelme volt megvenni egy ilyen drága vázat, ha a szenzor 40%-át tudod majd csak használni? Ne érts félre, nem kötözködni szeretnék, csak nem értem, mi vesz rá valakit egy többszázezer Forintos eszköz megvásárlására úgy, hogy eléggé egyértelműen az alapokkal sincs tisztában (bracketing, lapkaméret).
Bocsánat mindenért! Már nagyon hozzászoktam, hogy a hej(ly)esíró program kijavítja! Az objektív valóban 17-50 es és DX -es. Hát így nem az igazi együtt de hát ez van, és marad is még egy ideig. Majd összeszoknak:-)
Egy Tamron 18-50 2.8 -as oblyektívvel és egy fix 50mm-es 1.8-assal. Sajnos teljesen kiköltekeztem oblyektívet majd csak nagyon nagyon sokára fogok venni :-(
