a következő választás után. Alkotmánymódosítás, kétharmados törvénykezés, nürnbergi törvényszékhez hasonló felelősségrevonás lesz az országot a tönk szélére sodrók szigorú megbüntetése, hosszú szabadságvesztések és vagyonelkobzások kiosztása nekik.
Ráadásul tök mindegy, hogy a pápa ura-e a görög katolikusoknak, vagy sem, ugyanis István korában ez a XVII. századi, elsősorban politikai tákolmány még nem létezett.
Magyarországnak nyugati befolyásoltsága volt, és a pápa a nyugati egyház feje volt, ez volt a lényeg István szempontjából. A bizánci püspökök meg erösen a császár befolyása alá tartoztak.
A gázkamráknál észrevehetetlenebb technikákat is kidolgoztak már. És nem is mindegyik technikai. Olyan is akad, ami CSAk monetáris eszközökkel képes a tömeggenocídiumra.
Igen szelektíven lett előadva Farkas Ildikó cikke a Histroia magazinból (két évvel ezelőtti szám). Mivel ott is igen felületesen de igen szemléletesen leírja, hogy az első szakadás már az ÖTÖDIK században bekövetkezett. A Constantinopolisi (:)) pátriárkának a szava jóval komolyabb volt a keleti keresztények számára, mint a római pápáé. Az 1054-es egyházszakadás már csak egy ,,kenet volt a halottnak", mivel már több száz éve önálóan működtek.
"Tényleg ez történik. Most még több van. Éppenséggel két évvel ezelőtt a kolléganőim karácsonyfát állítottak ahol dolgozom."
Szokassa valik egyszeruen, kinai kollegam meseli,naluk is egyre tobben allitanak,pedig ott nem is unnep.egyszeruen ez is a globaliozacio resze.Semmi vallasi tartalma nincs csak divatta valik
OFF. Kösz a megerösitést. Egyébként akkor éppen Eilatban voltam, és a szilvesztert is ott töltöttem. Egy argentin étterembe mentünk, ahol a tulajdonos a nevünket hallva magyarúl szólalt meg, és rögtön egy külön teremben lévö ottani magyarok társaságába ültetett le. Felejthetetlen szilveszterünk volt, egy olyan országban ahol szilveszter nem igazán ünnep. On.
Amikor Konstantin császár 330-ban Konstantinápolyba helyezte át székhelyét, az addigi fõváros, Róma politikailag háttérbe szorult, ezzel szemben a római püspök helyzete megerõsödött. A császár ugyanis az egyház ügyeibe is beavatkozott: püspököket nevezett ki és távolított el, sõt a hit dolgába is bele kívánt szólni. A konstantinápolyi püspök így szinte teljesen alá volt vetve a császárnak, míg a római püspök nem érezte a császári hatalom súlyát. I. (Nagy Szent) Leó pápa (ur. 440–461) elõdeinél is jobban próbálta érvényesíteni a pápa egyetemes püspöki hatalmát: ahogy Péter elsõ volt az apostolok között, úgy a pápa is elsõ a püspökök között. Kimondta, hogy a római primátus a Kelet egyházára is érvényes (a khalkedoni zsinat [451] azonban ezt visszautasította, és Bizánc pátriárkájának ugyanazokat a jogokat adta, mint amelyek Róma püspökét illették meg). III. Valentinianus császár (ur. 425–455) 455-ben rendeletet adott ki, melyben megerõsítette, hogy Péter apostol utódaira nemcsak a legfelsõbb bíró tisztét, hanem az egyház legfõbb irányítását és a legfõbb tanítói hivatalt is ráruházta. Miközben Keleten a pátriárka mindinkább a császár befolyása alá került (cezaropapizmus), a római püspök – épp a nyugati császárság gyengesége miatt – egyre nagyobb jelentõségre tett szert. Amikor 476-ban a Nyugatrómai Birodalom elbukott, ez már nem érintette a pápaságot. A pápaság intézménye Nyugat-Európa vezetõ politikai és szellemi ereje lett a népvándorlás korában. Az átmenet századaiban a kereszténység, az egyházszervezet, a kultúra, a mûveltség és a mûködõképes igazgatási rendszer megóvásának letéteményese volt.
Mér szerinted ki volt még a keresztény egyház feje? és mi az ami sántit?
A pápa a római és a görög katolikus egyház feje. A szó a görög „pappasz” és a latin „papa” szóból ered, jelentése „atya”. A címet elsõ alkalommal Sziriciusz pápa használta 398-ban, a 7. századtól már csak a mindenkori római püspököt illeti meg. A pápa teljes, de ritkán használt címe Róma püspöke, Jézus Krisztus földi helytartója, Szent Péter apostolfejedelem utóda, az egyetemes Egyház legfõbb papja, a Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke és metropolitája, Vatikánváros államfõje és Isten szolgáinak szolgája. A pápai fõhatalom (primátus) tartalma: a pápáé a legfõbb törvényhozói, tanítói, bírói és kormányzati hatalom az egyházban.
István idejében a pápa már régen a legföbb egyházi méltóság volt.
Jobb a nyugati egyházról beszélni,ugyanis annak volt a feje a pápa, a keleti egyházak, csak püspökségek voltak. Egyértelmü volt István választása a pápa mellett, mert csak igy lehetett keresztény államot létrehozni, aminek bizonyitéka a pápától kapott korona is.
//"..kissé talán eltúlzod a dolgokat, felnagyítasz vagy egyszerűen képzelsz veszélyeket..."//
Nem kissé! Nagyon! És szándékosan, hogy eljusson a dagonyázól tudatáig is.
Egyébként e veszélyeket nem nagyon kell elképzelni: ante portas!
//"..hanukatúltengést érzékelsz, .."//
Még annál is rosszabat! Szándékos ünnepcserét sejtek a hivatlok hozzáállásából kifolyólag.
//".. nyilván teljesen más következtetésre jutsz, .."//
Ez nyilvánvaló.
Dehát ez itt állítólag egy vitafórum lenne, nem sárdobáló. Sajnálom, hogy vitatkozásra nem is képesek a sárban dagonyázók.
Hol normális hangnemben, valódi vita folyik, ott én is tárgyilagot lehetek. Sárdobálóktól pedig a saját módszerükkel védekezem. Még az anyázási szintre sem kell lesüllyednem hozzá,untig elegendő a képükbe vágnom saját mocskukat. Ennyi az egész.
Mintha írtam volna az előbb, hogy ebben a korban nem volt szétválva a római és a bizánci félre az egyház. Asszem, úgy 1052-ben valahogy váltak el egymástól. Most mit ismételsz meg? Mára már teljesen más kultúra az ortodox és a nyugati kereszténység, oszt jónapot.
Kezdetben öt pátriárka emelkedett ki a keresztény egyházfők közül.
Aztán az iszlám hódítások következtbében a jeruzsálemi, az antiochiai és az alexandriai elvesztett területét, ketten maradtak a színen, a konstantinápolyi és a pápának nevezett római, mindkettő egyre inkább megpróbálta kiterjeszteni befolyását és kizárólagosságot szerezni. Szent István korában ugyan még nem következett be a teljes egyházsszakadás, de már érezhető volt az elkülönülés.
Képzeld, értek hozzá. Egyrészt vallásbölcseletin tanultam, másrészt történelem a kenyerem, harmadrészt pedig hívő keresztény vagyok.
Az állítás, hogy István idejében ,,egyetlen keresztény egyház" létezett - BLŐD MARHASÁG. Ugyanis ott volt még a nem kevésbé komoly politikai és gazdasági tényezővel bíró bizánci kereszténység. Elég nagy szégyen, ha az ember ezt a KÖZISMERT és ALAPVETŐ dolgot nem ismeri.
A korabeli egyetlen keresztény egyháznak egyetlen feje volt, Róma püspöke, a pápa. .................... Nem tudom, hogy ezt kiírta, de az állítás mindkét lábra sántít.
Te mint kereszténységet A KATOLIKUS egyházat írod azonban akkoriban még és most is Bizánci kereszténység is létezett csap épp már akkor is nagyon fújtak egymásra
Én meg azt tenném hozzá, hogy István küzdelme a vezérekkel nem szűkíthető le vallásháborúra.
Többről volt szó: hatalmi harcokról, illetve különböző társadalmi rendszerek harcáról. A kereszténység egy tartozéka volt annak, ami István be kívánt vezetni. Nem is a teológiai vonatkozás a lényeges, hanem hogy milyen kultúra honosodott meg az országban. És itt fontos az, hogy a nyugati és a bizánci kultúrkör között választott.
Arról persze nem is beszélve, hogy a kereszténység felvételének társadalom, sőt államszervezési szempontból sem volt alternatívája. Ahhoz, hogy az akkoriban modernnek mondható szinten működő közigazgatást hozhasson létre szüksége volt az egyházra, mint tudás forrásra (know how) illetve az írásbeliségre is, amit szintén az egyház és a rendek tudtak biztosítani. Modern államot csak modern kultúrára lehet szervezni. Akkor a kereszténység volt a legmodernebb kultúra arra lehetett a egy viszonylag modern országot szervezni. Az istváni Magyarország a világszínvonalat képviselte akkor...
