Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Ja, és van még valami, amit nem értek. Ha egy iskolában mondjuk 2 elsős osztály indul, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a gyerek ahhoz a tanítónénihez kerül, akit én választok. Legalábbis én így értettem, hogy meg lehet mondani, hogy melyik osztályba szeretném, és ha lehet, teljesítik a vágyamat, de nyilván nem lehet olyan, hogy mondjuk az egyik osztályba 10 gyerek megy, a másikba meg 35, hanem elfelezik a létszámot.
Hát ez az! Nekem is ezt mondja mindenki, óvónéniket beleértve, hogy tanítónénit kell választani. Ez az egyik, amit te is írsz, hogy mi van, ha elmegy szülni, kitöri a lábát, elköltözik, akármi. A másik, hogy mi van, ha kiválasztom az aranyos tantónénit, aztán 2 év múlva meg unszimpatikus lesz az akkori elsős. Vigyem a másik gyerekemet másik iskolába? Ez nonszensz.
Az én lányom is idén megy elsőbe, 6,5 évesen. Lehet, hogy én vagyok túlzottan optimista, de szerintem nagyon jó lesz neki :) (Legalábbis ha felveszik a kinézett suliba, ami nagyon szimpatikus és 10 perc séta tőlünk.) Valószínűleg a legfiatalabbak közt lesz, de én teljesen biztos vagyok benne, hogy iskolaérett, és az óvónői is azt mondják, hogy egyértelműen menjen.
Az enyémek nem a legközelebbibe járnak. A tanítónénik jó fejek, bár a lányomé így negyedikre fullra kifáradt, és már korántsem olyan lelkes és nyugis, mint elsőben volt. Időközben ellenben lett a sulival mindenféle apró-cseprő gondom. Úgyhogy szeptembertől átjönnek a gyerekek a körzetibe - ill. a lányom lehet nyolcosztályosba megy, de az is közeli. Miért lesz jó? Mert ez a suli sem rosszabb mint a mostani, viszont haza tudnak jönni egyedül tanítás után, ebédelhetnek itthon, tanulhatnak itthon.
én dettó ugyanígy vagyok. vagyis még nem döntöttem, mert nem láttam a közelit, de láttam egy távolabbit, ami viszont nagyon tetszett. :) (nekem kézenfekvő megoldásnak mindjárt az ugrott be, hogy akkor nekünk kéne költözni :))))
ez teljesen igaz,de hallottam remtorteneteket,ahol "csak" tanitonenit valasztottak,aztan az elso felevben elment szulni/elhagyta a palyat/kineveztek,stb....
egyebkent valo igaz,a legjobb a legkozelebbi iskola,legalabbis nalunk fontos szempont volt.Mindannyian dolgozunk,4-ig van napkozi,fel 5-ig ugyelet,nem tud sokaig szaladgalni a gyerekert a csalad valamelyik tagja,hamarosan egyedul fog hazajonni.
A másik, hogy a lehető legjobb suli az, ami közel van :) Istenigazából túl nagy különbség nincs az iskolák között. A tanítónéni a legfontosabb szerintem.
az enyem is meg van veszve,ha szunet van,szamolja a napokat mikor mehet suliba:) Gondolom lesz ez majd maskepp is,de hogy en nem fogom letorni a lelkesedeset,az is biztos:)))
Az osszes szorgalmit csinalja ezerrel,hetvegen kulon feladatokat kell adni neki,mert nem hagy beken...
szerintem teljesen egyértelmű, h ha ez jó suli és ennyi jó tulajdonsággal bír, oda kell menni :-) lehet, h beadod a másikba, aztán negyedik után akár mehet 8 osztályosba is, és akkor meg lehúzott egy erős alsóban 4 évet, ahelyett, h nyugisban lett volna, csak azért, h elkerüld a törést, és mégis lesz törés. negyedikben már olyan nagylányok/fiúk, jobban elbírnak mindennel, sokkal fontosabb a mostani nyugis átmenet, szerintem.
Hát én biztos most a nyugis alsó tagozatba íratnám, abból a megfontolásból, h majd ráér terhelődni!!! és azt mondják az okosok, h nem a terheléstől, az életre való felkészítéstől (hogy már 1-2 évesen tanítjuk a gyereket angolra, zongorázni, anyámkínja) lesz jól teljesítő, terhelhető nagydiák vagy felnőtt, hanem pont a szeretetteljes, nyugis családtól, óvodától iskolától. Az alapokat kell jól lerakni! és akkor arra lehet építeni. Egyáltalán létezik ez az iskola? annyira idilli : ))))))) én gondolkodás nélkül ide íratnám a gyerekem, ha lehetne... (sajnos itt 1 suli van a faluban, és terhelős igencsak. azért Lucának is kellett pár hónap, fél év, mire belerázódott, hónapokon keresztül du. már az iskolaudvaron kezdte a nyígást, hisztit, mikor mentem érte, volt, h majdnem kiraktam hazafelé menet az árokparton a kocsiból : p)
de miért gondolod azt, kicsinap, hogy akkor ez nem lenne most azonnal neki nagy törés? úgy értem, ovi után egy jóóóóó nehéz iskola, sok gyerekkel, kevés udvaron ugrálással, nagy terheléssel.
vagy ha találnál olyan iskolát, ahol nyolc évig vannak kevesen és akkor utána a gimiben. törések lehetnek akármikor és szerintem ha van lehetőség arra, hogy a gyerek ideális alsótagozatra járjon (az meg az, amit leírtál, kicsi osztálylétszám, zöld udvar, hogy sarkítsak), akkor annak csak nagyon örülni lehet, hogy van ilyen, közel van, tök jó.
aztán meg majd átmentek azon a folyón, amikor odaértek, hogy felsőbe hová menjen a kislány.
(tulajdonképpen pont ilyen a nyolcosztályos gimnázium dilemma is és az sem nagy törés azért a gyerekeknek feltétlen)
Nekünk ugyan még a következő év is ovis lesz, de nekem máris óriási dilemmát okoz az iskola választás. Itt helyben, az ovi mellett (lakásunktól 10 percre gyalogosan) van egy iskola, ami nem önálló, egy másik iskolához tartozik. Csak alsó tagozat van, 10-12 gyereknél nincs több egy osztályban. Szép, nagy udvar, játszótér, sokat is vannak kint, mert látom, nincs nagy autóforgalom ,tehát nyugis, igazán egészséges. Negyedik után a másik iskolásba átveszik őket, az kicsit messzebb van, de nem vészes, busszal elérhető. Szívem szerint ide íratnám, ahol az ovis társai zöme lesz, ahol szép az udvar, kevés a gyerek, biztos jut rá elég figyelem. De közben félek, hogy ötödikben túl nagy lenne a váltás. Amihez tartozik ez az iskola, az a város egyik legerősebb sulija, egészen biztosan 25 fölötti osztálylétszámokkal. Képes lenne ott helyt állni? Új barátokat szerezni? Beilleszkedni? Ne kezdjen rögtön inkább ott? Vagy inkább legyen ebben a családias környezetben? Agyon dilemmázom magam...
mondom én, hogy keresztévfolyamot kéne indítani :) :) :)
én meg azt figyeltem meg a gyerekemnél amúgy, hogy simán bonyolít magának egy ilyen miniiskolaelőkészítőt. megtanult olvasni, magának gyakorolgat, jól rajzol, imád számolni, azzal is mindig nyaggat bennünket, hogy mondjuk bonyolult feladatokat, szóval hogy csinál magának terhelést, de abszolút saját tempójában.
Én megpróbáltam ezzel szembe menni: "korán" mentünk suliba, de kerültük a terhelést, vigyáztunk arra, hogy a játéké maradjon a főszerep az első 2-3 évben.
Látod, én is ilyet szeretnék a fiamnak, az egyik suli, amit kinéztem talán meg is flel ennek az elképzelésnek, a másik viszont nem. Jellemző, hgy a másik tőlünk gyalog 5 percre van. Ha seitünk három. Márciusban lesz nyílt nap, majd meglátom.
Hát gyerekfüggő sztem is, enyimlány áprilisi, 6 évesen voltunk a Nev.tanban vizsgálaton, ott azt javasolták, h maradjon még 1 évet oviban, ő elég magas, de nagyon vékony, meg értelmileg se volt iskolaérett szinten. Nem bántuk meg h maradt (én is így láttam, óvónők is, teljes volt az egyetértés, főleg az előzményeit ismerve) Aztán kábé félévtől elkezdett "unatkozni" az oviban... igenis unatkozott, a feladatok nem kötötték le, nem vett részt a foglalkozásokban... (amúgy se mindig, de ez más tészta). Játszani meg futkározni ő is szeretett, nem ezzel volt a gond : ) Én erre csak később, most ősszel jöttem rá, mikor a gyerek megváltozott, kinyílt, sziporkázik bizonyos tárgyakból, egyszerűen érett az iskolára! Most pl. múlthéten beteg volt, pénteken elhozta bnőm meg a 2 lánya (osztálytársak) a leckét. Luca nekiült, és az egész heti matekot (10-es számkör) lenyomta 15-20 perc alatt - kis segítséggel. majd az olvasást is megcsinálta önállóan 15-20 perc alatt. tehát már hiányzott neki a terhelés, a tanulás!!! és most hétfőn örömmel ment suliba, és ő is mondta, h hiányzott neki a napi tanulnivaló : ))
én mindig tervezem, hogy rákérdezek erre, na majd ma délután talán eszembe jut, hogy ez hogy megy, hogyan dokumentálják, hogy ők nem feladatlapoznak.
az a vicces, hogy az ovin belül is máshogy van, ha összevont csoportban van a gyerek, mindig büszkén hozza a feladatlapokat. a saját csoportban meg rajzot arról, hogy hogyan gyűlik össze a cigifüst és a szmog a város felett és hogy miért kell gyalog járni és komolyan, olyan környezettudatossá nevelték, hogy le a kalappal, hogy egy példát mondjak: textilzsebkendőt mosok-vasalok két éve... :) és rengeteget társasoznak és nagyon mókás játékaik vannak, pl olyan, hogy be kell kötni a szemüket és a kezükbe kapnak egy formát és egy kör alakú valamin ki kell a zoknis talpukkal tapogatni, hogy minek van olyan formája, mint ami a kezükben van, baromi nehéz ám! :) szóval ez egy jó ovi és biztos azért, mert én is nagyon szeretem, nem érzem azt, amit noaa írt, bár érteni teljesen értem, csak nem érzem. :)
és még tudod, az is lehet, hogy jövőre érezném, csak az én gyerekem most lett iskolaérett, most megyünk el innen, tehát egyszerűen nem marad erre tér. nekünk pont úgy jött ki, ahogy ki kellett jönnie.
Teafilter-hajtogató verseny... ez nagyon tuti. :-DDDD Ha előbb szólsz, egy csomó tasakot tudtam volna küldeni, nagy teázók vagyunk, naponta kidobok 4-5 tasakot..:-) Az a baj az ovis feladatlapokkal, hogy az iskola előtti évben úgy tudom, kötelező ezeket teljesíteni, van valamilyen program, ami már a tantervhez hasonlít és ezt követnie meg dokunemtálnia kell az ovinak, még akkor is, ha senki nem ért vele egyet. :-(
Tök jó ez, Lappa, nem tudom, ,,törvény"-e a legtöbb oviban, hogy márpedig feladatlapozni _kell_, de olyan érzésem van, hogy ez az egyszerűbb út az óvónéniknek. mert amit te írsz, hogy leülünk egy kicsit, és megbeszéljük az élet dolgait a helyzetnek megfelelő formában (és közben észrevétlenül ,,feldolgozzuk az anyagot" ) sokkal jobban kívánja az óvónök ottlétét, szakmai kompetenciáját, empátiáját, és minden olyat, ami nem kis energiába kerül részükről. Szóval jó nektek :)
nalam sajnos ezek nem lehettek szempontok az iskolavalaszasnal,pedig hozzam is ez allt volna a legkozelebb...Egy sima "mezei" altalanosba jar a lany,ugy hajtjak oket,hogy nekem csak ugy forog a szemem,de erdekes modon nem felteteleztem a sajat gyerekemrol,hogy hiba nelkul veszi ezt az akadalyt is...Soha nem volt meg ekkora terheles alatt,neki megsem sok..Illetve sok,mert ahogy hazaer a napkozibol,beajul minden aldott delutan:)
de ettol fuggetlenul kitunoen teljesit,en meg csondben a fogamat szivom,mert felek,hogy tul megterhelo neki...es nem.
es is csak a sajatombol es az ovinkbol tudok kiindulni,es azzal en nagyon-nagyon meg voltam elegedve.Ott sem volt direkt iskolafelkeszites,de volt gyongyfuzes alvas helyett,hajtogatas,stb...Ne mondja nekem senki,hogy a finommozgast ezeknel barmivel jobban lehet fejleszteni.
Orok halam az ovoneninek,hogy a gyerekemmel megszerette ezeket a ketkezi dolgokat.Egy eletre alapokat adott neki ahhoz,hogy egyszer majd megtalalja azt az elfoglaltsagot,hobbit,ami akar elete vegeig orolmet fog neki szerezni..Most a suliban teafilter hajtogato verseny van,gyujtjuk honapok ota..Es csak ugy mondom,hogy az iskola kapujan az en gyerekem origamija van kiteve kedvcsinalokent,pedig egy szar kis elsos..
(atyavilág, de bénán bírok fogalmazni, időnként visszaolvasva magam, olyan, mintha nem is én írtam volna, aztán egy perce küldtem el. :) "nem kell fejleszteni", nem, nem fejlesztésre gondoltam, hanem feladatlapos foglalkoztatásra. és persze, hogy nem probléma, hogy nincsenek feladatlapok, ha van sokkal jobb és hogy a nagy közös dumálások a játszószőnyegen, az nem "csak", hanem az a jó. na.)
Igazad van, most látom is, hogy sután fogalmaztam. Nem is azt szerettem volna kihozni a dologból, hogy mindez az ovi vagy az ottani pedagógusok hibája volt, mert szerencsére kiváló, ideális ovit és ovónéniket fogtunk ki, ők megtettek minden tőlük telhetőt. Ez az egész valahogy olyan "szükségszerűség" volt, az a helyzet, amikor a dolgok túlnőnek a kereteiket. Sokszor érez ilyesmit az ember felnőtt korában is, mondjuk a munkahelyén. Tavasz felé már, amikor mentünk reggel és ment a sok kicsi mellettünk, a gyerekekre és rám is az volt "írva", hogy "Mit keresünk mi még itt?" :-)) Nnnna, ezt jól elmagyaráztam... :-)))
Unatkozni persze nem unatkoztak, ez másfajta érzés volt. Nem tudták már olyan önfeledten átadni magukat azoknak az elfoglaltságoknak, amit az ovi tudott nyújtani.
Viszont az iskolaválasztásnál én nagyon szem előtt tartottam, hogy a játék és a szabad levegőn mozgás hangsúlyos legyen, vagyis az alsó tagozat és az ovi között legyen folytonosság. Bizony még most is sokat játszanak az iskolában, mindenféle formában, rengeteget vannak udvaron és nincs semmilyen "drill". Sokat beszélgettünk erről barátnőimmel, mert úgy vettem észre, hogy a mostani trend éppen ellentétes: sokáig hagyni a gyereket az oviban, utána viszont keményen befogni, lehetőleg valamilyen tagozatos, emelt óraszámú iskolában stb. Én megpróbáltam ezzel szembe menni: "korán" mentünk suliba, de kerültük a terhelést, vigyáztunk arra, hogy a játéké maradjon a főszerep az első 2-3 évben. Igazából most már mondhatom, hogy bejött a "terv" :-)), a gyerekek kiegyensúlyozottak, nem nyúzottak sem fizikálisan, sem szellemileg.
hát nálunk az az igazság, hogy így nincsenek is foglalkozások, hogy akkor most üljünk le és oldjuk meg ezt vagy azt. nem tudom, hogy ez amúgy probléma vagy se, nekem egyáltalán nem az, mert Peti bármit megold, amit elé teszek, nem kell fejleszteni, de nálunk az oviban nem feladatlapokkal mennek a foglalkozások, hanem főleg hatalmas dumálásokkal a szőnyegen, meg rajzolással, meg mittomén, különböző játékokkal, amiket nem lehet megunni.
de mondom, még mindig csak a saját gyerekemről, meg a gyerekem ovijáról beszélek és elhiszem én maximálisan, hogy vannak más ovik és más gyerekek, akiknek kínszenvedés feküdni egy órát alvásidőben, álom nélkül. csupán annyit akartam mondani ezzel, hogy olyan törvény viszont nincsen, hogy a 6+ éves feltétlen unatkozik egy vegyes csoportos oviban, mert nem feltétlen.
