Nincs igazad. Azt jelenti az egész, hogy a klasszikus SZDSZ mára elhalálozott. A kérdés csak az, hogy az új SZDSZ, ami már csak a nevében a régi, képes-e megkapaszkodni a politika színpadának a szélén?
Nem föltétlenül az elnök (közvetlen) feladata a szervezet hatékonnyá tétele - szakmunka ez, amire meg lehet találni a megfelelő embereket.
Az elnök mindenekelőtt politikus, akinek elsősorban hitelesnek kell lennie s amennyire lehetséges, rokonszenvesnek (úgy értem: belülről, azaz újra: őszintének, hitelesnek kell tűnnie).
Nyilvánvaló, hogy megvan a kockázata mindkét jelöltnek. De ha úgy hozza a sors, hogy bukni kell, akkor sem mindegy, hogyan.
Nem titkolom: önmagában elképesztő jelenségnek tartom, hogy egyéves párttagsággal elnökjelölt lehet valaki az SZDSZ-ben.
5. Egyszerű mátrix szervezet, amely lehetővé teszi a legfontosabb folyamatok (HR, kommunikáció, elnöki tevékenység, nagy projektek) rugalmas menedzselését, bevonva a funkcionális szervezetek megfelelő embereit.
Minden liberális párt alapvetően urbánus jellegű, amit sajnos az SZDSZ szeret olykor suba alá söpörni, pedig ezt bátran fel kéne vállalni és ezzel nagyon sokat nyerhetnénk.
Budapest az SZDSZ számára kulcsfontosságú. Ezért szeretném világosan tudni, hogy a fővárossal szembeni stratégiáról mit gondol Kóka és mit Fodor, mert ez akár ügydöntő is lehet, hogy melyikre érdemes voksolni.
Sok hasonlo topicban is hozzaszoltam, de ebben is elmondom a velemenyem.
Kokara voksolok mert o jelenti az egyetlen kiutat a part gettosodosabol es abbol hogy egy budapesti lokalis partocska legyunk. Raadasul Koka egy olyan szellemi frisseseget hozhat amelyre regota szuksegunk van. Koka menedzser multja alkalmas arra, hogy a partot ujraszervezze es uj alapokon, uj politikat hirdessen.
Ha viszont lent nincs semmi számonkérve, akkor az nem is fog eredményeket hozni. Főleg ha olyanok nincsenek szoros elszámoltatás alatt az eredményekről, akik ezért még fizetést is kapnak. Már másnak itt leírtam. Nekem is vannak persze problémáim a sikertelenül vállalati vezetésnek elnevezett koncepcióval. Amit leír benne az nem az, mint amire ebből asszociálni lehet. Nagyon sok jó elemet találtam ebben a programban. Tetszik például, hogy helyi szinten elkezdte végre, hogy az aktuál politikával szemben közösségi politizálást folytasson a párt. Legyenek ujra mindenhol liberális klubbok, az emberek számára napi programot adjon az SZDSZ. Legyünk jelen. És ez nagyon fontos. Mert ha nem vagy ott az emberek között, csakl megérkezel a kampányban kérni, akkor idegenként tekintenek rád, ami láthatjuk mit hoz. Ezzel szakítani kell. Vannak valóban a programnak olyan részei, amit magam sem tartok igazán jónak. De a program 90%-a viszont nekem tetszik. Olvastam Fodor vázlatát is ezekről. Azokban is tudtam találni érdekes és értékes dolgokat. Valahogy úgy gondolom, hogy a legjobb uton akkor tudnánk járni, ha ezt a két programot sikeresen össze tudnánk fésülni. Nem szabad egyiket sem eldobni a választások után, függetlenül attól, hogy ki kapja meg a megbízást a munkára. Olvastam az alapszabály módosításának elképzeléseit. / Sőt nagypofával még azt is mondhatom, hogy volt amit én javasoltam bele. :-) / Ezek egyike sem a centralizációt szolgálja. Az SZDSZ elnökének kezét az alapszabály pontosan és szükségnek megfelelően köti meg. Szerintem. A centralizáció önmagában viszont nem az ördögtől való dolog. Kell centralizálni, főleg a szervezés érdekében. De természetesen ez nem azt jelenti, hogy az SZDSZ vezetői jogot kaphatnak testületi döntések anulálására, vagy bele szólhatnak helyi szervezwetek, helyi szintű szervezeti ügyeibe. De ezt nem is akarja senki. Orbánék esete nagyon más és azt hiszem semmi köze a mostani helyzethez. Az ÜT-nek például centralizáltan nagyobb befolyást adnék. De ez egy másik téma.
A szervezetszociológiai kérdések picikét bonyulultabak annál, semhogy két - és főként ilyen - mondattaql elintézhesd. A kisrészvényesek és a menedzsment viszonya ebből a szempontból fölötte érdekes (lehetne).
Ezért mondom, hogy speciális darab. Lásd lejjebb, apportőrök, stb.. Leginkább egy szövetkezethez hasonlít, ahol a tagok végzik a munkát, és tulajdonosként elnököt választanak. Normál üzemben a főnök irányít, de ha nem tetszik az irány, a tagok kirúgják. G
A részvényesek viszont választják az elnököt meg ilyesmiket. Több nyitottság kellene a témában:-)
Irányításra mindenhol valamilyen hasonló szervezetet használnak. Persze vannak olyan "szervezetek", ahol az alapvető mozgási forma az erre-arra kószálás, de az ilyen szervezetek pl. garantáltan nem akarnak nyerni semmiben.
A lényeg, hogy a sajátosságokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Elsősorban azt, hogy a párt tagjai valóban nem alkalmazottak. Ha jól láttam, a tervezet így kezeli a tagokat, tehát ebből a szempontból rossz, és joggal támadható.
Nem egy maronoknyi vezető, hanem megadott (változtatható) szempontok alapján végzett monitoring. Még mindíg jobb, mintha a mindenki azt mondja, amit elhitetni célcerűnek lát.
Elnézést, hogy úgy szólok hozzá, hogy nem volt türelmem az elejét gondosan elovasni - szigorúan "elméletben" szöveget szeretnék hozzátenni.
Nem véletlen, hogy számos vállalati vezető körbe-körbe jár cégek között, gyakran teljesen eltérő területen tevékenykedő vállalatok között. Ugyanis a szervezetvezetés, mint olyan, önmagában is létező terület - noha természetesen a vezetés mindig valamilyen környezetben, a vállalat szakmai területén folyik. Vagyis nem teljesen elképzelhetetlen, hogy pártot is lehet vezetni ugyanezen "vezetéstan" alapján, ezért nem szabad eredendően elvetni a feltételezést. Mint a Bagó Zoltán-féle sztoriból tudjuk, a fidesz évek óta így működik. Ez egyrészt azt mutatja, hogy lehetséges így vezetni egy pártot, másrészt figyelmeztet arra a nyilvánvaló veszélyre, amikor a vezetés a politikát (a vállalat termékét) teljesen maga alá gyűri. Vállalatvezetési szempontból ez _súlyos hiba_, mert a szakmai szempontokat (*1) kisajátítja a vezetés. (Itt: vezetés = a vezetés folyamata + a vezetők. Ezt a fidesz esetében (is?) a konc gondos osztogatásával próbálják kompenzálni.)
*1 A "szakmai terület" a jelen esetben a politika. A párt politikát "gyárt". A vezetés akkor jó, akkor teszi hatékonyabbá, "jövedelmezőbbé" a pártot, ha a "gyártott" politika "piacképesebb", a választásokon többen "vásárolnak" liberális politikát. Ez azonnal mutatja a következő csapdát is: a populizmust. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy a mániákus "kommunikálás" (minden párt részéről) egyre inkább megöli a politikát is - többször láttuk, hogy alapvetően nem politikát, hanem kommunikációt "vásároltak" az emberek. De, ha ezt elfogadjuk, akkor a pártokat ki lehet dobni, mert a politika-gyártás feleslegessé vált.
A politikai "vállalat" -a párt- speciális, mert lényegi szereplői nem "alkalmazottak", hanem "részvényesek", sőt, "apportőrök", akik szellemi teljesítményük egy részét a politika "gyártásába" fektetik. (A fidesz ezt a specialitás nyomja el, amikor a tagokat "alkalmazottként" kezeli.) A politikai "gyár" valószínűleg akkor igazán üzemképes, ha a részvényeseket nem alkalmazottként irányítja, hanem csak megmutatja (vagy tartja) az irányt (amelyet persze szintén nagyrészt az apportőrök határoznak meg), és a "legyártott" politikát (a vezetés, az alapszervek, és a tagok eladható(!) termékét) minél hatékonyabban sokszorosítja a szervezet érdekében, vagyis hasznosítja, és "eladja" a vevőknek. A "sokszorosítás" például egy tipikus példa a vállalat-szerű működésre - ha valamelyik alapszerv kidolgoz egy kérdésre egy jó megoldást, akkor azt az egész szervezetben hasznosítani kell. Ehhez nem politika kell, csak mechanizmus a jó termék kiválasztására (minősítés!) és a sokszorosításra.
Mindeközben éberen kell figyelmi a hibákra, különösen a vezetés túlterjeszkedésére és a csábító populizmusra. (A programot gyorsan átfutva úgy tűnik, hogy valóban vannak jelei a tervezetben a vezetés káros felpuffadásának - központi HR vezető választaná ki akár a helyi vezetőket? Ez így önmagában is minimum kétséges.)
Nem tudom, hogy lehetséges-e elkerülni ezeket a hibákat, elkerülni a pártok politikai kifakulását a kommunikáció ellenében, a pártelitek elszakadását a párt többi részétől, sőt akár az állítólag képviselt eszmerendszertől.
És persze ott van a mindennapi kérdés, amikor az elveket és a gyakorlatot valahogy össze kell hozni. Pláne egy koalícióban...
Szóval, ezt a fajta irányítást meg lehet próbálni, aztán vagy sikerül, vagy nem. Tehát biztosítani kell a kijáratot, ha nem válik be.
Uff.
Mindez természtesen nem azt jelenti, hogy én kókista lennék, vagy feltétlenül és biztosan jónak tartanám a vállalatszerű működés bevezetését - eleve nem vagyok párttag (máshol sem), csak általában rokonszenvvel figyelem az SZDSZ-t.
Csak úgy mondom, és közben reszelgetem a körmeimet...
Teljesen nonszensz ez az elképzelés, amit Kóka leírt (ami az indítóban olvasható). Egy párt nem vállalat. Ha egy ilyen vállalati irányítási rendszerrel próbálják kezelni, az szerintem valószínűleg korábban soha nem látott, hatalmas centralizációt fog eredményezni.
Elgondolkoztál pl. mekkora hatalom fog összpontosulni a leírásban említett HR vezető kezében? Hogy mire vezet, ha egy központ monitorozza és értékeli az SZDSZ alsó egységeit? Ha egy maroknyi vezető mondja meg, ki a jó team, ki a jó fiú, és ki nem?
És ha ez az állapot beáll, mi van ha valamikor utána, bármikor a jövőben esetleg a központtal lenne valami baj? Mely szervezeti egységnek lenne esélye egy ilyen centralizált vezetést bírálni, és milyen mechanizmusoknak lenne esélye korrigálni?
Azt lehet mondani: a FIDESZ is jó párt volt - amíg el nem kezdődött a centralizáció.
Nem kizárt, hogy az MSZP koalicióból ki kell lépnünk majd. Ha ez elkövetkezik, akkor erről nem az elnök fog dönteni, hanem az ÜT és egyéb testületei a pártnak, az elnök személye ebben sem pro, sem kontra sok vizet nem zavarhat.
Nem mindegy melyik koalicióról beszélünk. A 94-es belépés, illetve a 96-os kilépés elmaradása jogos kritika, azért lehet szapulni a szadeszt. 02 és 06 már a kényszer volt, a két verzió közül a kisebbik rossznak a választása.
Ok. Te úgy látod, hogy fodor, mások úgy, hogy Kóka. nem minősítsük őket viszont. Az viszont fontos kérdés, hogy ha szerinted Fodor a jobb jelölt, akkor mire alapozod ezt? Illetve amit Kóka leír arról, hogy mit tenne, mint az SZDSZ elnöke, az szerinted miért rossz elképzelés.
Ez egy érdekes dolog. Látod ebben már bennem is van bizonytalanság. De van egy másik vetülete is azért. Ma az SZDSZ-ben a fegyelem egyáltalán nem jellemző ránk és fent is ezt elég lazán elnézik nekünk, ami egyik oldalról persze jó és helyes, hiszen közösség vagyunk, de viszont erre vezethető vissza, amikor belső zárt dolgok kerülnek ki például nyilvánosság elé szivárogtatva, illetve ez az ami segítei, hogy a csoportokban ahol jól esik csak heverészni és nem tenni a pártért, ott ez simán működhet. És ezek nagyon nem jó dolgok, sőt kifejezetten károsak. Az igazság a mostani helyzet és a kemény, szigorú vállalatvezetés között van talán féluton.
Úgy látszik Kóka feltétel nélkül hisz az üzleti életből vett megoldásokkal felépített és működtetett szervezetben. Csak szerintem egy ilyen szervezet mindig inkább a katonai szigorú szervezetekhez fog hasonlítani, nem pedig egy kreatív közösséghez. A kettő együtt nem tudom sikerülhet-e...
