Nem tudod definiálni az érzelmi és a szellemi síkot!!!!
Az érzelmi "síkkal" a pszichoterápia, a szellemi "síkkal" a pszichiátria foglalkozik. Egyébként meg nem értem, merőlegesek-e egymásra ezek a síkok, vagy ha nem, milyen szöget zárnak be.
A holisztikus szemléletű gyógyítás az embert egésznek tekinti.Feltételezi testének szellemének és érzelmeinek egységét.
A holisztikus szemlélettel gyógyító szakember nemcsak a betegséget,a megbetegedett szervet,vagy testrészt ,hanem a beteget gyógyítja,egészségét kívánja helyreállítani,fenntartani.
ég Istenről, az életről, halálról kérdezett, aki a legközelebb áll hozzám. A válaszaimat szeretném megosztani Veletek.
Tényleg van Isten? - Isten van, mégpedig bennünk, hiszen le van irva a Bibliában, hogy az embert a maga képére teremtette, s akkor hol máshol lehetne, mint bennünk? A világegyetemet Isten mozgatja, irányitja, tartja egyensúlyban, vagyis a teremtett, lélekkel, szellemmel rendelkező élőlények sokasága. Ez az, amit egyetemes tudatnak, kozmikus erőnek stb., vagyis Istennek neveznek. Mi is része vagyunk ennek az erőnek, mint Isten részei. Ezért van Mennyország vagy pokol már itt a földön, a fizikai létben is, nemcsak utána.
Vagy csak mi képzeljük [hogy van Isten], hogy ne féljünk annyira? - A felhőkben lakó, emberfelett álló istenkép valóban azért van, hogy legyen valakink a földön, aki erősebb a legerősebb embernél is, hogy ne féljünk annyira a nehézségektől. S ez nem haszontalan dolog, mert segit túlélni élethelyzeteket függetlenül attól, hogy Isten nem a felhőkben lakik, hanem bennünk. Ha viszont csak a bennünklakást fogadnánk el, minden misztikum nélkül, az emberek nagy része védtelen lenne a világgal szemben, mert önmaga egyedül fizikailag és lelkileg is gyenge. Ezért kell a plusz.
De miért van ez így? Miért kell meghalni? Miért így van? - Azért kell szenvedni és meghalni, mert az ember élete során folyamatosan ellenszegül önmagának, vagyis Istennek (Az ellenszegülést nevezik bűnnek, ezért mondta Jézus, hogy a bűn - az ellenszegülés - zsoldja a halál.). Az ember nem engedi, hogy Isten működjön, Ő irányitsa az életét. az ember mindig okosabb akar lenni, mindig jobban tudja, mi a jó neki, s a legnagyobb baj az, hogy lépéseket is tesz a rögeszméinek megvalósitása érdekében. Azután van, amikor úgy tűnik, az emberenek lesz igaza, de ez többnyire csak rövid távon lesz igy, a legtöbb esetben az emberi elhatározások nem úgy működnek, ahogy azt az ember szeretné, s akkor jön a szenvedés, végső esetben a halál. És az ellenszegülés az oka annak is, hogy a szetetet következménye, "büntetése" sok esetben a testi vagy lelki halál.
Mire jó [mindez]? - Természetesen ez az egész semmire sem jó, hanem - az ember természeténél fogva - tény, gyakorlat. Egyszerűen így van, mert ilyen az ember, hiába lakik benne Isten.
Kik vagyunk? - Isten teremtményei vagyunk, ezért maga az Isten, de nem a rossz értelemben (beképzeltség, önteltség stb.) értve.
Honnét jöttünk? - Sehonnét, mivel Isten sem jött valahonnan, hanem örökké létezett, mintahogy mi is. Az ember csupán testet ölt néha. S mivel öröktől fogva létezünk, azért lehetséges olyan, hogy pl. mi nem 3 éve, hanem sokkal régebbről ismerjük egymást. Ez nem misztikum, nem emberefeletti dolog, hanem természetes tény, amely az emberek öröklétéből következik.
Mi a világegyetem? Hogyan lett? - a világegyetem tökéletesen egyensúlyban lévő, törvényekkel szabályozott, irányitott anyaghalmaz, amely öröktől fogva létezik és örökké létezni fog, mivel Isten "alkotta". A világegyetem fejlődése folyamatos átalakulás, nem az emberi értelemben vett fejlődés, amely a születéstől a halálig tart. Istennél nincs halál, nincs születés, nincs sem kezdet, sem vég, csak létezés, Élet. (Az embernél az ellenszegülés miatt jött be a születés és a halál a gyakorlatba.) A mai fizikai elméletek (pl. a Nagy bumm) éppen úgy beletartoznak ebbe az átalakulásba, mint majd a jövőben felfedezettek (amelyek esetleg cáfolják a Nagy bumm-ot), nem mondanak ellent neki, hiába mondja a Nagy bumm, hogy volt születése és lesz halála a világegyetemnek. Semmi más nem lesz, mint átalakulás és tovább folyattódik az öröklét.
Minek [jött létre a világegyetem]? Mi a célja? - a világegyetem létrejöttének célja a boldogság. Ehez természetesen kell az anyag, mert a boldogság csak szellemi, lelki sikon nem tud kiteljesedni.
"helyes, helyes" - mondá Buddha:) Teljesen egyetértek. Az elvárásainkat kell csökkenteni ilyen esetekben. Más esetekben pedig növelni - de okosan - azért, hogy ezzel magunkat motiváljuk. Tehát az elvárásainkat a külvölággal szemben csökkenteni kell (radikálisan), viszont saját magunkkal szemben apránként növelni, azért hogy előrébb haladjunk és ne tunyuljunk el:) - viszont a túlzásba vitt önmotiválás is súlyos károkat okoz.
"Miutan az elkepzelesunk nem maga valosag, csak az elmenkben szuletik, emlekeink, pillanatnyi tudatallapotunk hatarozzak meg, tokeletesen lehetettlen hogy a leves pont olyan lesz mint a fantaziankban."
Meg annyit hogy szerintem pont az elvarasok, pont a joba, vagy a pozitivba vetett hit ami a legtobb szenvedest okozza. Tehat tele vagyunk elvarasokkal az eletunkkel kapcsolatban. Ha peldaul rendelunk az etteremben egy levest elkepzeljuk milyen lesz. Az elkepzelesunket pedig eddigi tapasztalataink alapjan alakitjuk ki. Miutan az elkepzelesunk nem maga valosag, csak az elmenkben szuletik, emlekeink, pillanatnyi tudatallapotunk hatarozzak meg, tokeletesen lehetettlen hogy a leves pont olyan lesz mint a fantaziankban. Es miutan mindent a fantaziank mercejevel merunk, ami nem valos, ezert rengeteget csalodunk, es szenvedunk. A valodi boldogsag kulcsa a pillanat elfogadasa. Persze ez meg csak elemelet nekem is :)
Amit mondassz, azzal teljesen egyetertek, de biztos vagyok benne hogy mindennek nem 2 oldlala, hanem vegtelen oldala van, es egyik sem pozitiv vagy negativ. Miutan minden tapasztalat tanitas, nem lehet jo, vagy rosz.
Az ember nem bújhat ki a saját bőréből,de a változás lehetősége mindig előtte áll.
Korábban azt gondoltam az ember alapjaiban nem változik meg.Vannak külső behatások amik hatnak rá,de lényegében az marad,aki volt.
Aztán láttam,hogy ez túl naiv volt,s igen is vannak nagy pálfordulásra képes egyének.
A keleti filozófiák pedig pont a befelé látásra tanítanak meg,hogy eljussunk önmagunkhoz.
Az ösztöndíjadhoz gratulálok!:)Látod.. lehetőséget kaptál.. céljai vannak Veled a teremtőnek..A pozitív oldalról kell mindent megközelíteni,mert mindennek két oldala van,s az embernek mindig van legalább két választási lehetősége.
"Egyébként hihetetlen, hogy egy esemény egész lavinát indít el és felborítja az egész életet és a léthez való viszonyát az embernek. "
Ez attól függ! A kérdés ugye az, hogy miféle események... Szóba kerültek a határhelyzetek - ezek is ilyenek lehetnek. Vagy akár még ennél is fontosabb, az egyéni létet alapjaiban meghatározó események...
bizony, bizony. Egyébként hihetetlen, hogy egy esemény egész lavinát indít el és felborítja az egész életet és a léthez való viszonyát az embernek. Néha újra kell szülni magunkat, ami kétszeresen is fáj...:)
Az Élet feltétel nélküli értelemmel való teljességének az a titka,hogy az ember éppen léte határhelyzeteiben van felszólítva arra,hogy tanúbizonyságot tegyen,mi az amire ő képes.
A szenvedésben az ember a legemberibbet valósítja meg.Épp ott,ahol egy szituációt nem változtathatunk meg,az a követelmény,hogy önmagunkat változtassuk meg,érjünk,és növekedjünk,érjünk túl önmagunkon!
Teljesen elhiszem, hogy nem estél magad alá. Én is ismerek olyan embert, aki így csinálja. Ha valami bánat éri, nem felfelé kapálódzik, hanem megpakolja magát (felnagyított) problémákkal és a tengerfenékről rugaszkodik felfelé. A környezete már megszokta, de a gyomorgörcs azért nem kerüli el őket. Ez is egy stratégia, a strapásabb fajtából.
Én ettől nem estem magam alá, sőt!! Persze általánoságok, de azért arra nem túl nagy az esély, hogy ezek egyszerre jelentkezzenek, legalábbis szerintem... Ebben az a megdöbbentő, hogy egyszerre vannak jelen és tartósan. Nem úgy, hogy az egyik jellemző felbukkan és később egy másik, hanem hogy tartósan és állandóan együtt jelentkeznek. A lényeg szerintem az állapot szócskán van és nem azon, hogy ezek esetleg felbukkanhatnak az emberben. Az állapot, ami tartós és huzamos... és szerintem ez egyáltalán nem olyan gyakori, mint ahogy te gondolod; vagy pedig még nem voltál ilyen helyzetben. Nem is kívánom:)
Ne haragudj, de ezek alapján mindenki öngyilkosságra hajlamos.
Olyan általánosságok ezek, hogy az nem is igaz. Szinte közhelyszerű az egész. Megbocsáss, de jó, hogy nem ezek a valóban öngyilkososok, mert akkor mindenki így halna meg.
Ha valakinél ezek a "jelek" vannak, az miután ezt elolvasta, belemerül az önsajnálatba, hogy jé tényleg, én milyen egy szerencsétlen vagyok. Na, azt a végén addig süllyed a megerősítéstől, hogy azé' lesz az.
Úgyhogy azt kellett volna írni a végére: Ha valaki ezeket észreveszi magán, ne ijedjen meg, mert köze nincs az öngyilkosság előjeleihez, egyszerűen kicsit kivan, oszt ennyi.
Ez nem azt jelenti, hogy nem kell komolyan venni, ha valakinél jelentkeznek a felsoroltak, csak azt, nem kell adni alá a lovat.
Ezt találtam Bakó Tihemér könyvében Az öngyilkosságot megelőző állapot (71. old.)
Élettér: beszűkülése. Kapcsolatok: beszűkülése; hiányuk, instabilitásuk vagy elvesztésük, hirtelen megszakadásuk; izoláció, növekvő megkapaszkodás vágy és képtelenség, az önállóság hiánya, szimbiotikus kötődés, vagy éppen egy kapcsolat idealizálása; reális kötődések hiánya. Viselkedés: alkalmazkodási zavar, a viselkedési minták beszűkülése, merevsége, a reakcióképesség csökkenése, a viselkedés árnyalatainak elvesztése, destruktív konfliktusmegoldások. Indulat: indulat- és agressziótorlódás, az agresszió gátlása, rejtetten jelen lévő agresszió. Önmagához való viszonyulás: az önértékelés csökkenése, hiányos, sérült énkép, értéktelenségérzés, önvádak, önelégültség; kisebbrendűség, a saját testhez való ambivalens viszony, identitászavar. Érzelem: reménytelenség, szorongás, sértettség, perspektívátlanság, bűnösségérzés, szégyen, elégedetlenség, az egyedül maradás és a beszűkültség érzése, üresség, belső bizonytalanság; félelem a fele¬lősségtől, elhagyástól, egyedül maradástól. Észlelés: beszűkülés (például az idő észlelésében). Fantázia: az ősi primer állapotba való visszatérés fantáziája. Képzet: a halálképzetekkel való gyakori foglalkozás, nagyzásos képzetek. Gondolkodás: az asszociációk beszűkülése, realitás megtagadása, mágikus, omnipotens gondolkodás, merev értékek, normák, a gon¬dolkodás középpontjában az öngyilkosság áll, a jó és a rossz éles Megkülönböztetése. Álom: önmegsemmisítő katasztrófaálmok. Elhárító mechanizmusok: beszűkülése, önagresszív késztetés az előtérben. projektív identifikáció, hasítás, idealizáció. Pszichoszomatikus zavarok: alvás-, táplálkozási zavar, nagy izgalmi állapot, pszichoszomatikus megbetegedések (például gyomorbetegségek, bőrbetegségek stb.).
Akinek ez stimmel, az elkezdhet gondolkodni... vagy kinyírja magát, mert ez az út vége és ha nem akar letérni az útról, akkor egész életében ezt fogja magával cipelni. Vagy pedig más utat keres felfedve azokat az okokat, amelyek ode vezették, hogy így érezzen, mint fenntebb...
Szerintem remekül összeszedte azokat az elemeket, amelyek fellelhetőek egy öngyilkosságra hajló lélekben. Remek tükör!:)
Részint köszönöm, hogy ezeket - nekem címezve - megírtad (bár egy privát mailben inkább el tudtam volna képzelni mindezt; legalábbis ha velem történne mindez, ezek nem volnának publikus infok), részint mi mást is kívánhatnék egy barátomnak, mint csak a legjobbakat (legfőképp szerencsét!), amiket csak elképzelni tudok! Jól látod, én ugyan szkeptikus és menthetetlenül makacs, lehetetlen alkat vagyok, de mivel nem vagyunk egyformák, ami nálam nem működik, az miért nem működhetne másnál? Az ösztöndíjhoz külön gratulálok, elhiszem, hogy ez a sikerélmény önmagában is motivál és ezzel elérhető közelségbe került a Maslow-i piramis csúcsa! Egyszóval örülök, hogy érzel magadban motivációt, erőt és lendületet, kérned sem kell, hogy drukkoljak ehhez! Naná! :-) Remélem, találkozunk addig még többször is. Ráadásul még mindig nem mondtam le egy közös Frankfurt-kiruccanásról (akár kocsival, akár repülővel) a Schopenhauer-múzeumba... Már ha érzel affinitást ehhez és persze a büdzsé is megengedi... ;-)
Szia Hurrá! Azt hiszem én elértem a szakadék széléhez és döntenem kell (lásd 346. hsz). Mivel már annyi fájdalom, szenvedés, szomorúság nyomja a vállamat, hogy lassan alig bírok vele; így eldöntöttem, hogy felveszem a harcot és leküzdöm; minden erőmet bevetve. Mint írtam neked (és hasonlóan hozzád), bennem most érte el a csúcspontot a szenvedés és természetesen egy nő áll a háttérbe:). A lényeg elkezdek kiutat keresni, mivel eldöntöttem, hogy nem most akarok meghalni (majd akkor, ha józan vagyok és az érvek dominálnak bennem és nem az érzelmek). Két könyvet forgatok a kezembe: 1. Földényi: Melankólia; Dr. Bakó Tihamér: Titok nélkül - lélektani vizsgálódások az öngyilkosságról (- ezt a barátnőmtől kaptam a tisztázó találkozónkon:). Emellett beállítok egy napi ritmust és elkezdek visszafordulni a keleti mániám felé és elővenni a tibeti+szanszkrit szövegeket, amikből erőt és megértést kapok. Elhatároztam, hogy kitartok és mindent beleadok (az elmúlt napokban ez óriásit is javult és most bizakodó vagyok.) Tudom, hogy nem igazán hiszel ebbe, de azért kérlek drukkolj, hogy sikerüljön!!!:) Okt. 1.-től pedig végre elhúzok oda, ahol talán össze tudom szedni magam. Megkaptam az ösztöndíjat Bécsbe (Institut für Südasien-, Tibet- und Buddhismuskunde) egyenlőre 4 hónapra, de valószínűleg 2 szemeszter lesz belőle.
Mindezt azért írtam ide bele a saját topicomba, mert úgy éreztem ide kell írnom és azért is mert ha olvasom ezt a topicot, akkor talán - ezzel az üzenettel - erőt is nyerek
Mondtam, hogy mindenki mást gondol errôl. Én sose gondoltam, hogy a lelki szegénység kifejezés megfelelne az együgyüség fogalmának. A "szegénység" az, amikor valamibôl hiány mutatkozik, de itt nem feltétlenül észbeli hiányosságról van szó, hanem a "lélekben való megélés" hiányáról. Szerintem persze :)
A lelki szegény meg szerintem az akinek baj van az agyával. Már miért lenne egy parasztember lelki szegény, neki csak a környezete ingerszegény és csak azt használja amire szüksége van azon a helyen. Az egyszerűség nem szegénység, mire is reagálna bonyolultan...
