Kis off: Ismert, és még ellenségeitől is általában elismert, ráadásul nem durva "Állományjavtó" nicket pedig 30 napra tiltották ki. Vannak ilyen tévedések.
Csak egy pelda: A minap kaptam egy masik nickkel valo cseveges miatt egynapos tiltast. Gondoltam, jogos. Az itt olvasottak utan erosen ketlem.
Es ez most fuggetlen attol, hogy ki mit ad ki magarol. Ha mas irna ilyen szinvonalon a topicokban levokrol, ot percen perul se hire se hamva nem maradna.
Elgondolkodtam a kérdésen, s hogy megfelelő választ találjak rá, megnéztem a tűsarkúak honlapját; hát, mit mondjak, meglehetősen autentikus. Szó szerint ésteljes terjedelmébenidézem:
„Üdvözöljük Önt a tusarok.hu oldalán!”
Ennyi. (Életem végéig harcos feminista legyek, ha nem igaz!)Egyébként pontosan ilyennek képzeletem őket tartalmilag: obligát üdvözlet – majd a totális semmi. Szellemi üresség.Vagyis így már könnyen definiálható a feminizmus fogalma.Feminista az, aki tehetségtelen; például képtelen összeeszkábálni egy közel normális
Köszöntök mindenkit. Férfi vagyok, elvált, 41 éves. Szigorúan és zsigerbõl heteró. Ez az elsõ itteni hozzászólásom, bár nyár eleje óta olvasgatom már ezt a fórumot...
Volt korábban egy picsa valami teházas topikban, aki saját amgával beszélgetett, de olykor elfelejtette felcserélni a nickeket és ebből nagyon vicces dolgok születtek.
Múltkor már kértem az őslakókat, hogy árulják el egy Gy. Ú. valódi nevét, ígérem, nem adom tovább senkinek, nem fogom megkeresni, pláne nem bántalmazom, ahogy itt sem tettem, de le kellene mosni a halvány gyanú árnyékát is hasonló korú békéscsabai kedveltjeimről, pl. a Csabai Szajnán szerzőjéről. Múltkor kaptam valami körülírást, de nem vagyok elég jártas az irodalmi életben ahhoz, hogy bizonyságot jelentett volna.
És a Google archívumainak mélységes mély bugyrai - kellő hozzáértéssel - ma már nem kifürkészhetetlenek.
"Valamikor (2006. július 3. 23:50) Szerelmes Fiu írta: Quote:
Valamikor (2006-07-03 18:19), nikki irta: Nos, azt mondják a pszichológusok, hogy a legtöbbünknek vannak perverz álmai, fantáziái. Kiváncsi vagyok, hogy - ewához hasonlóan - ki az, aki be meri ezt vallani nyílt színen... [img=images/smiley_icons/icon_smile.gif]Smile[/img]
Én 19 éves vagyok és volt már dolgom lánnyal, kettövel is. De az édesanyámról fantáziálok szinte mindig, mert a mamám teszik a legjobban minden élö nö között a maga 40 évével. Szebb nöt nem tudok elképzelni, legtöbbször titokban lesem amikor fürdik vagy amikor öltözik. És amikor bugyiban látom akkor azonnal erekcióabn feszülök, és nagyon kivánom. Mikor önkieégitést csinálok akkor felidézem közben azt azemléki képet amikor ránézegettem. Mmikor meghajolva mosakszik esténként, és én a kádból ahol fürdök, látom azt a gyönyörü ölét. Lehet hogy sokan azt hiszik hogy ez nem okés, de nekem az egyetlen izgató dolog az életemben a mamám teste. Nagyon szeretnék egyszer a Mamámmal szeretkezni.
Ha a sokszor-sokszor permutált betűtömeg a "Hogyan gömbölyítsük a tarhonyát?"" topikban jelenne meg, a kutya se venné észre.
Mint amikor valaki odaáll a velszi herceg mellé és mosolyog. Aztán mindenfelé mutogatja, hogy van egy közös képe a velszi herceggel. Itt most van neki egy közös topikja Babarczy Eszterrel. Nagy dolog az!
Köszöntök mindenkit. Férfi vagyok, elvált, 41 éves. Szigorúan és zsigerbõl heteró. Ez az elsõ itteni hozzászólásom, bár nyár eleje óta olvasgatom már ezt a fórumot. Kedves Emese, én igazán rugalmasan igyekszem a korunk sebes változásait megszokni, és bevenni a kanyarokat. Nem érdekelnek az új jelenségek így a klf. melegek sem. Esetleg csak akkor érdekelnének, ha bántóan és hívatalanul az intim körömbe jönnének. De ez a mondatod, amit fentebb ide idéztem, ez kissé hamisan cseng. Heteró ember ezt soha nem írná le. Az ember élete a másik nem 1-1 szeretett reprezentánsának érzelmi közelsége nélkül nem lehet igazán emocionálisan normális. Kivétel persze a melegek, de te elfelejtetted ezt a kis apróságot ide írni. Az USA-ban a nõk fele meglehet hogy egyedül él, te ezt írod. Hát ezt filmekbõl is kábé így láttam, és azt hiszem abban is van valami abnormális, hogy ez miatt aztán azok, akik állitólag olyan jól elvannak egyedül, mégis bizarr módon, és nagy rózsás boldogságukban a fizetésük egyötödét a pszichiáterükhöz viszik. Mert a lélektanászon kívül senki nem áll velük szóba, és az is csak drága pénzért, és alkalmankint 60 percre. Nekem errõl a nagy boldogságról megvan a külön véleményem, ez csak a közönség vakítására csinált felszín, és mögötte ott a sivár magány. Nézem én is a meleg lányokról szóló filmet néha. Az amit örömüknek neveznek, az az örömtelenségük kopár tengerében néha 1-1 szeretkezõ éjszakás sziget. Már ha mondhatom ezzel a képzavaros hasonlattal. Remélem nem sértettelek meg.
Az Indexen darabokra szedtem Babarczy Esztert vagy 3x, aztán megolajoztam, majd újra össszeraktam, és kivittem az ócskapiacra eladni. A tavasszal + a nyáron ¤vöröscsontú¤, illetve ¤vaslábas¤ nicken destruáltam ott. Ujjgyakorlatos játék volt neokantista moll-hangsorban. Sok idõm van.
Sajnos pár ballibsi moderának nem tetszett, hogy okkal-joggal hazugnak (is) neveztem a farizeus Frizu Nénit, és kitiltottak moderatoramente. Vitatkozni nem tudtak, így természetesen a letiltás a legjobb ilyen esetben. Most is ott vagyok pertye a szokásos stílusommal,ami felismerhetõ, csak most más nicken. De ott legalább van egyfajta nívó, amíg ez a zokniszagú brancs itt egy 1961-es makkoshotykai KISZ-leányklub színvonalán izzad. Ahol a pattanásos kis pubilányokat stoppolni és bundáskenyeret sütni tanították anno. Õszintén szólva röhögni járok ide. Meg elfilózni arról, hogy milyen mélyre zakkanhat az egyébként is igénytelen némbernép, ha boldogtalan az élete, nem kell már önmagának sem,... és megtalálja közben a hasonló rozzanéletü lepruttyantakat.
Azt hiszem nem is jövök ide gyakran ezután. A sok nevetéstõl ugyanis cserepes lesz a száj. Ez a hely lefelé nivellál, ha mondhatom így.
/Ajakbiggyesztõs és orrfintorgatós szmájli. Broáfffff!/
Söröskereszt egy másik fórumon szerelmesfiu nickkel az alábbi hozzászólást tette, ennek fényében reagáljon rá bárki: "Én 19 éves vagyok és volt már dolgom lánnyal, kettövel is. De az édesanyámról fantáziálok szinte mindig, mert a mamám teszik a legjobban minden élö nö között a maga 40 évével. Szebb nöt nem tudok elképzelni, legtöbbször titokban lesem amikor fürdik vagy amikor öltözik. És amikor bugyiban látom akkor azonnal erekcióabn feszülök, és nagyon kivánom. Mikor önkieégitést csinálok akkor felidézem közben azt azemléki képet amikor ránézegettem. Mmikor meghajolva mosakszik esténként, és én a kádból ahol fürdök, látom azt a gyönyörü ölét. Lehet hogy sokan azt hiszik hogy ez nem okés, de nekem az egyetlen izgató dolog az életemben a mamám teste. Nagyon szeretnék egyszer a Mamámmal szeretkezni.
Amikor megkérdezték Hofitól, „mi a véleménye a Badari kontra Papp ügyről”, Hofi kérdéssel válaszolt: „már hogyan lehetne Papp Lászlóval szemben egy Badari kontra”? Ez jutott eszembe. És persze mutatis mutandis, mert Badari mégiscsak kétszeres Európa-bajnok, míg Babarczy Eszter főként logikailag badari. Összevissza badari.
Vagyishogy itt két ember triumfálhat igazából. Az egyik én vagyok a magam elbűvölő szerénysége révén. Hogy miért? Nem részletezem, ez nyilvánvaló. A másik pedig a Mester Ákos. Ő kétszeresen triumfálhat. Először is azért, mert jó érzékkel állapította meg annakidején, méghozzá néhány mondatból, hogy a stílérzékem már-már a zsenialitás határát súrolja. Mester Ákos nem bunkó. Ezt nékem bárki elhiheti, ugyanis művezetőként (közel negyven éven át) lényegében az volt a munkám, hogy kapásból ismerjek meg minden embert, tökéletesen és csalhatatlanul. Mert az a művezető nem igazi vezető, hanem viszont egy jókora balfasz (mint amilyen pl. Megyesi Gusztáv volt a Patyolatnál), aki nem képes első blikkre átlátni, fölmérni, mintegy keresztülröntgenezni a munkára jelentkező dolgozó teljes személyiségét (főként, ha maszek melóról van szó). Ha nem lett volna efféle született adottságom, úgy nyilván kifejlődik bennem a képesség az idők folyamán. Hogy miért mondom ezt? Mester Ákos méltatásaként mondom, ugyanis még én sem tudtam annakidején magamról, amit Mester Ákos az első pillanatban észrevett, mármint hogy: beszarás, annyira jó vagyok publicisztikailag. Esküszöm, nem is gondoltam volna! Ez az egyik. A másik, amit rögtön észrevett a manus, hogy egy kicsit sem vagyok hernyó. Magyarán: emígy használható volnék, amúgy viszont teljességgel „alkalmazhatatlan”. Mester Ákos ért ahhoz, amit csinál, érti az újságszerkesztést, a lapmenedzselést, miközben egy gigantikus pondró. Na igen, rajtam kívül senki sem tökéletes. Mester Ákos éppoly laza természetességgel engedett el (még csak meg sem kérdezte, mi a lófasz bajom van vele), mint amilyen magától értetődő természetességgel hívott a laphoz.
Ugyanakkor P. Szűcs Julianna hernyó is és bunkó is. Jó, tudom, nem illik nőről ilyet mondani, ám P. Szűcs neofita gerinctelensége egészen nyilvánvaló, voltaképpen mindenki számára, ezzel tehát nem mondtam semmi falrengetőt. Miközben az (például), hogy P. Szűcs engem „szélsőbalos” szörnyetegnek tart, csakis stiláris taplóságával magyarázható; erre persze mondhatni: vagy így van, vagy nem. Jó. Akkor vegyük elő P. Szűcs lapjának bármely számát, kiderül: a főszerkesztő oly sok és oly mérvű bunkóságot közöl a Mozgó Világban, hogy az már nem lehet véletlen. Sőt meggyőződésem: mindebben P. Szűcs külön, személyes buzgalma érhető tetten, mert noha őt nem ismerem közelebbről, ám a folyóirat egyik felelős szerkesztőjével többször is beszélgettem, és tessék elhinni, meg tudom állapítani: az illető értelmes fazon. Márpedig, ha ő, szerkesztőként, akkora baromságokat hagy meg a lapban (nyilván nagynevű szerzők, pl. Vásárhelyi, Vitányi, Csepeli stb. tollából), amekkorákat gyakorta benne hagy, úgy azt csakis parancsra, csakis főnöki utasításra teheti! (És ezt minden malícia nélkül mondom.)
A képesség (s így a „hatása” is) vagy alkotó, vagy destruktív. Alkotó rombolás van, viszont romboló alkotás nincs. Nyilván jó (vs. magas fokú, impozáns, nagyszerű, kiváló, kitűnő, ragyogó…) képességet akartál mondani, de nem sikerült, mert fogalmazásilag is olyan vagy, mint egy újrahasznosításra szárított kotongumi.
Egyébként pedig a főszerkesztőasszony nem ismert föl semmit. Mert szerintem teljesen igazam van: a főszerkesztőasszony is tapló. Mondom, te is az vagy, például:
Az igazság keresése, kimondása nem az erős oldalad. P Szűcs Julianna, ugyanis sohasem alázott meg. Annál is inkább, mert érdeklődésemre azt válaszolta, hogy életében sohasem látott, nem is ismer, sőt nem is hallott rólad. Az lehet, hogy nem fogadta el egy kéziratod…
Éppen ez nem lehet! Mert vagy soha nem hallott rólam, vagy foglalkozott a kéziratommal. Ez utóbbi esetben persze lehet, hogy elfelejtette a nevem, ám értelemszerűen hallania kellett rólam (még mielőtt elfelejtett volna). Szóval akár így, akár úgy, hülyeséget beszélsz, mert a Nagy Cáfolat – hadd segítselek ki – ekként volna logikailag koherens: „P. Szűcs Julianna még csak nem is hallott rólad, így egyetlen kéziratod sem lehetett a kezében”. Minden egyéb változat: értelmetlenség.
A különleges képesség, amivel tagadhatatlan rendelkezel, nem feltétlenül érték, csak akkor, ha a személyiséged lépést tart vele annyira, hogy képességeid közhasznú lehessen. Egy alkotó képesség hatása lehet destruktív is. Talán ezt ismerte fel a főszerkesztő asszony.
Igen, és mit ismert föl a főszerkesztőasszony? Hogy „különleges az alkotóképességem”. Ezt ugyanis szükségképpen kellett fölismernie, ha azt is fölismerte, hogy az „destruktív hatású”; csakhogy ez esetben indokolt a kérdés: milyen főszerkesztő az, aki „nem is hallott” arról a „különleges alkotóképességű” szerzőről, akinek még a „destruktivitását” is fölismerte. Milyen szakember lehet ez a P. Szűcs Julianna?! Én évtizedek múltán is emlékszem minden kőművesemre, akár szerettem, akár nem, akár jó melósnak ismertem meg, akár nem. Mégpedig azért, mert a szakmámhoz, a hivatásomhoz tartozik, hogy emlékezzem azokra a szakemberekre, akikkel valaha együtt dolgoztam.
Mindazonáltal hadd „nyugtassalak” meg: nem akarom, hogy a „különleges alkotóképességem” „érték” legyen! Még kevésbé kívánok „közhasznú”-vá válni! Világéletemben irtóztam az efféle harmadosztályú KISZ-titkári dumáktól, és – ne vedd zokon! – az olyan tolakodó, unalmasan fontoskodó emberektől is erősen viszolyogtam, mint amilyen te vagy. Öreg volnék már, tudod, megéltem a hatvanas éveket, a hetvenes éveket, igencsak ismerem az életet. Ráadásul nem vagyok elmeszesedett agyú P. Szűcs Julianna, én bizony pontosan emlékszem: a KISZ-alapszervezetek annakidején telis teli voltak olyan agitpropkákkal, akik semmihez sem értettek, azt viszont nagyon meg tudták mondani, mi a „közérdek”, a „közhasznúság”, mi a „pozitív gondolkozás”, a „politikus, konstruktív hozzáállás”, na, ezek a szájtépők azután nagyon tudták, mi a teendőjük a „destruktív tehetségeknek”, azoknak, akik épp a tehetségük révén „destruktívak” (vö. Bacsó, Kovács András, Vitézy, Szalai-Dárday filmjeivel, és persze Sánta Ferenc „cinikus órásmestere” sem eléggé „közhasznú” a hozzád hasonlóan nyáladzó „közéleti” palotapincsik szerint). Vagy olvasd el József Attila és Vágó Márta levelezését, kiviláglik belőle, miként „oktatgatta” bölcseletre, sőt versírásra is egy vérbuta kékharisnya a zsenit! Jó, én nem vagyok József Attila, mégis megfelelő a párhuzam, mert a te szövegeid a Vágó Mártáénál nagyságrendekkel laposabbak, ostobábbak.
Ha Babarczy rosszul tette, hogy „szóba állt” velem, akkor most jól teszi, hogy nem áll velem szóba (megjegyzem: magam is ezt tartom az egyetlen értelmes döntésének).
Amúgy pedig röstellném a helyedben, hogy még a Babarczynak is több esze van nálad, mert ő legalább utólag rájött: nem érdemes velem szóba állni, míg te még mindig eszelősen olvasod az unalmas írásaimat. És eszelősen hazudozol.
És még mit sikerült kitalálnod? Egymásnak is hazudtok? Mindenkinek hazudtok? És nem is röstellitek? Azzal hencegtek a világhálón, hogy pofátlanul csapjátok be még egymást is? Belehazudtok egymás szemébe? Miféle emberek vagytok? Hogyan nem szakad le az arcotokról a bőr?!
… elárulom, hogy P. Szűcs Julianna sohasem fog válaszolni neked itt a fórumon, és másnak sem. Mint ahogy a többi általad áhított személy sem fog veled diskurzust folytatni.
… nem igaz, hogy [Babarczy] válaszolna az „érdemi kérdésekre”… az én „érdemi kérdéseimet” hagyjuk, azok költői kérdések, nem várok rájuk választ, sem Babarczytól, sem Almásitól, sem P. Szűcstől, senkitől…
Szó szerint ezt írtam, nem tiltotta senki, hogy elolvasd.
Tehát kár fórumoznod! Ha túl sok a szöveg a topikban, ha nem győzöd olvasással, ha nem bírod észben tartani az anyag ezredrészét sem, akkor ne nagyon forszírozd a „konstruktív vitát”, mert röhejessé válsz! Inkább beszélgess P. Szűcs Juliannával! Két liba, egyikőtök sem emlékszik semmire, így aztán egymás csiripeléseit valószínűleg pontosan értitek. Azért mondom ezt, mert az én szövegeim számodra érthetetleneknek bizonyulnak mindegyre, például: „engem megalázott P. Szűcs Julianna”.
A kijelentést egy ironikus szövegösszefüggésbe ágyaztam. Teccik tudni?! Na most, az irónia nem testmeleg hímváladék, hogy egy az egyben nyelje be a mohó fórumnyica, az irónia más műfaj, vagyishogy csak ennek tisztázása végett kár volt háborgatnod szegény sclerosisos főszerkesztő nénit. Tehát, hogy te is értsd: nem állítottam, hogy megalázott volna P. Szűcs Julianna, hanem – ironikusan – épp az ellenkezőjét állítottam, és mivel még neked van vastag orcád engem hazugsággal vádolni, idemásolom a kontextust, illetve először a fölvetést:
Mire ezt válaszoltam: „Személyes (férfi)viszonyom nincs Babarczy Eszter megalázásához. Nem érdekel, hogy megaláz-e vagy sem. Sőt. Ha érdekelne, akkor sem érdekelne. Tudniillik hozzá vagyok szokva a dologhoz, engem megalázott már P. Szűcs Julianna is. Esterházy Péter is megalázott. Volna. Ha valaha lett volna vele valami dolgom. Heller Ágnes is megalázott. Volna. Ha akartam volna véle „hülyéskedni” „férfivonatkozásban”. De én csak Babarczy Eszterrel akartam! Mert tessék elhinni, nem vagyok már mai fiatal, nekem – ebben a korban – a NŐ részéről egy darab megalázás éppen elegendő! Szépen, szolidan beosztom magamnak.”
Ha valaki ugyebár, akkor te aztán pontosan tudod: én nemigen akartam Babarczy Eszterrel „hülyéskedni”, sem „férfivonatkozásban”, sem „női vonatkozásban”. Soha. Mégis ezt írtam. Na, vajon miért? Többet már nem segíthetek, kérdezd meg P. Szűcs Juliannától, ő ti. 180 fokos lapszerkesztő, néki már csak hivatalból is értenie kell az iróniát!
Ez egyáltalán nem baj! Merthogy én viszont hallottam róla, és ami ide éppen elegendő. Tehát. Hogy még véletlenül se legyen félreértés: nem az a bajom P. Szűcs Juliannával, hogy rossz (volt) a véleménye rólam, hanem az a bajom vele, hogy az én véleményem rossz őróla. Engem ti. kizárólag a magam véleménye befolyásol – mások megítélésében is, a magam megítélésében is.
Magamról általában jó véleménnyel vagyok. Másokról általában rossz véleménnyel vagyok. Nem mindenkiről, nem mindig és nem minden vonatkozásban, hanem általában.
Babarczy Eszterről generálisan vagyok rossz véleménnyel, vagyis amikor Gördülő Kővel vitázom, nem azt állítom, hogy Babarczy morálisan tiszta, hanem „csak” azt mondom: Babarczy intellektuálisan annyira korlátolt, beszámíthatatlan, hogy a bűnössége vs. bűntelensége egyszerűen nem ítélhető meg.
Magyarán: elvileg lehet erkölcstelen, csak nem tudhatjuk, hogy az-e, mert – még triviálisabban fogalmazva – Babarczy egyszerűen nem tudja, mit beszél. Erről győződtem meg a szövegei (pl. a Lator-kritika) elemzése során.
A feleségem szerint – s ismerve a személyes viszonyaimat, hajlok az igazára –, szóval a nejem szerint, ha én valakivel csak egyszer és csak közepesen csaptam össze, akkor az illető, amíg él, nem felejti el a nevem. Ha pedig nem szörnyedek elő lidérces álmaiban, még olcsón úszta meg a dolgot. Tehát, amennyiben nem hazudsz (ennek cca. 0.00 % az esélye), akkor két eset lehetséges: (1) P. Szűcs már teljesen szenilis, vagy (2) ismer egy olyan pszichoterápiát, amely minden rossz emléket kitöröl az agyából. Ha ez utóbbi eset áll fönn, akkor szerintem megoszthatná másokkal is a tudományát, már, hogy ne csak az én „képességeim” legyenek „közhasznúak”. Illetve van még egy magyarázat: P. Szűcs Juliannának is telepréselted a fejét gesztenyepürével, ezért most egy rakás tejszínhab van az agyveleje helyén, így nyilván nem emlékszik semmire. Kérdezem: miért tetted ezt? De, ha már megtetted, legalább annyit elárulhatnál, meddig süllyedt P. Szűcs Julianna homlokán a lóbőr, midőn megemlítetted néki, hogy a megalázott Gyurica úr szerint Gördülő Kő sem áll szóba Babarczy Eszterrel?!
Összefoglalva: te azt állítod, hogy nem te vagy Babarczy Eszter. Hanem viszont Babarczy Eszter „nem áll” velem „szóba”, és Babarczy „jól teszi”, hogy nem áll velem szóba. Világos.
Három kérdésem van ezzel kapcsolatban, költői kérdések, nem várom P. Szűcs Julianna válaszát. (1) Miért gondolod, hogy mindenki hülye? Miért gondolod, hogy mindenki minden primitív hazugságodat, óvodás kitalációdat simán benyalja? (2) Ha Babarczy jól teszi, hogy nem áll velem szóba, akkor te miért olvasod „eszelősem”, amit írok, miért próbálsz jóra, szépre, kollektivizmusra, „közhasznúságra” oktatgatni? Nem volna üdvözítőbb követned „barátnőd” konstruktív példáját, nem volna jobb (ha ideiglenesen nem is, de legalább véglegesen) eltűnnöd innen? (3) Tapasztalhattad: nyersen utasítottam vissza a kezdeti hízelgéseidet, nem hatódtam meg a hülyécske szitkozódásaidtól sem, soha, miért gondolod, hogy éppen most fogok megtérni, s leszek jó közösségi, „közhasznú” civil, válok kollektivista-kapitalista mintapolgárrá, vagyis éppen a legidiótábban közhelyes intelmeid hatására igyekszik majd a „személyiségem” „lépést tartani” az én „különleges képességemmel”?
Miért?
Egyáltalán: miért gondolod, hogy te kioktathatsz egy „különleges képességű” embert? Magad is különleges képességű volnál? Ha igen, miért nem arról beszélsz? Miért nem bizonyítod, hogy különleges, unikális, originális ember vagy? Hogy nincs rá szükséged? Ez már rólad is ki van mondva professzorilag? Jó, de hol? A Mozgó Világban? Elhiszem, ám azért nem ártana, ha megjelölnéd a lapszámot! Ha viszont nem tartod magad többnek nálam, akkor milyen alapon állítasz rólam bármit is? Milyen alapon állítod, hogy „különleges” vagyok? Honnan tudod ezt? Onnan, ahonnan mindenki úgy tudja, hogy Heller Ágnes „különleges képességű” filozófus? Noha Heller maga jelenti ki magáról: ő „egy hülye nő, férfivonatkozásban”, ám ami semmit nem jelent, mert valójában Heller Ágnes is „okos nő”. Igaz, „exteriőrje folytán” már nem annyira okos, mint amennyire okos volt hajdanán, tehát: Heller nem verebesileg „okos nő”, ám azért „okos”.
Sose felejtem el, Faragó Vilmos is határozottan jelentette ki: az „Ági okosabb, mint mi ketten együttvéve”. Mire megkérdeztem: és ezt te honnan tudod? Na, erre Faragó fején is megemelkedett a fitymabőr a csodálkozástól, látszott rajta, butábbnak tart még annál is, mint amilyennek eddig gondolt, ám én ragaszkodtam a kérdéshez: honnan tudod, hogy mennyire okos, kinél, kiknél okosabb Heller Ágnes (vagy bárki), ha te még annyira sem vagy okos, mint ő? Mondták? Kik mondták? A szintén zenészek? Ahhoz ugyanis, hogy meg tudjam állapítani, sőt viszonyítani tudjam valaki okosságát, eo ipso kell minimum annyira okosnak lennem, mint amennyire okos az illető okos nő. Logikus, nem? Mire Faragó, mialatt a cukrászdában tömte a fejébe a lúdlábat, csak ennyit mondott: „ühüm”. Majd úgy döntött, hogy innentől kezdve ő sem ismert engem soha, nem találkozott velem soha, és nem is hallott rólam semmit. Soha.
Az igazság keresése, kimondása nem az erős oldalad. P Szűcs Julianna, ugyanis sohasem alázott meg. Annál is inkább, mert érdeklődésemre azt válaszolta, hogy életében sohasem látott, nem is ismer, sőt nem is hallott rólad. Az lehet, hogy nem fogadta el egy kéziratod, de ez nem személyednek szólhatott, - már ha volt ilyen,- hanem a munka nem felelt meg az ő kívánalmainak. Te is tudhatod, – mondja nekem – milyen sok kéziratot kell elutasítani. Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért érdekel engem ez a dolog kitérő választ sikerült kitalálnom.
Mellesleg elárulom, hogy P Szűcs Julianna sohasem fog válaszolni neked itt a fórumon, és másnak sem. Mint ahogy a többi általad áhított személy sem fog veled diskurzust folytatni. Egyedül Babarczy Eszter volt hajlandó veled szóba állni, bár ezt nem tette jól.
Tudod, néha akkora a szakadék egy intellektuel és az embersége között, hogy el kell tűnődnöm azon, hogy nem volna-e jobb, ha valamivel, kevesebb tehetséggel rendelkezik. Hát végtére is: mi az a csuda nagy intelligencia, ha a morális színvonal átlag alatti? A különleges képesség, amivel tagadhatatlan rendelkezel, nem feltétlenül érték, csak akkor, ha a személyiséged lépést tart vele annyira, hogy képességeid közhasznú lehessen. Egy alkotó képesség hatása lehet destruktív is. Talán ezt ismerte fel a főszerkesztő asszony.
Hát hogyne! Babarczy Eszter pontosan akként áll itt (szemben), mint ahogyan nekem áll (vagy nem áll). Fel. Elvileg. Vagyis csak úgy csinál, mintha itt állna (fel). Illetve fordítva: úgy tesz, mintha nem (fel)állna. Itt. Hanem másutt, máskor, másképp.
Ez nem szembenállás, gyerekek, hanem elpucolás, majd infantilis magyarázgatása a visszasomfordálásnak. A szembenállás mást jelent, mindjárt mondom, hogy mit, de előtte nézzük tovább a szöveget:
… Te és a NŐ. És vissza lettél utasítva nem egyszer, nem kétszer (szinte kikövetelted, hogy Babarczy Eszter megalázzon, talán ennél nagyobb magalázás férfit nem is érhetne…
Elérkeztünk tehát kedvenc foglalatosságukhoz, pontosabban az egyetlen olyan dologhoz, amelyhez „értenek”, nota bene nem a megalázáshoz, hanem a megalázni akaráshoz.
Babarczy Eszter szerint Lator László „akár ír, akár olvas… azzal az enyhe megvetéssel tekint az irodalomelméletre, mint minden gyakorlati ember az elméletalkotókra” (A ház, a kert, az utca, 31. oldal), míg Heller Ágnes a Népszava karácsonyi számában már egyenesen a „jó embereket” igyekszik megvetni, kinevetni. Nyilván akkor, ha azok nem eléggé jók az ő jóságos elvárásai szerint: „Vannak az "egy jótettes" emberek között olyanok, akik majd később egyetlen jó tettükre hivatkoznak, s ezért elismerést igényelnek másoktól és önmaguktól. Ha életet mentettek, teljes joggal, máskülönben kétséges joggal. Őket ismerjük, elismerjük, magasztaljuk, kitüntetjük. Vagy ellenkezőleg, ha egyetlen jó tettük nem ellensúlyozza bűneiket, inkább megvetjük, esetleg kinevetjük”.
Előtte persze ők ítélik meg, és csakis ők (!), hogy amazok jótette ellensúlyozza-e a bűneiket. Sőt önmegítélők is, azt is ők ítélik meg, hogy saját (pl. sztálinista) bűneiket ellensúlyozza-e neofita-liberális jótettük. Megítélik, majd megállapítják: naná, hogy ellensúlyozza! Túl is kompenzálja, ha volt egyáltalán bűnük! Így azután önmagukat semmiképpen sem vetik meg, önmagukat nem nevetik ki. Ezek világhíres (pályáztatott) filozófusok: még annyit sem tudnak, hogy önirónia nélkül, vagyis csak mások kinevetésével, nem létezik autentikus gondolkodás!
Lenézzük, megalázzuk, megvetjük, kinevetjük – ezek a vezérlő motívumaik, ezek a kulcsfogalmak a szótárukban.
Személyes (férfi)viszonyom nincs Babarczy Eszter megalázásához. Nem érdekel, hogy megaláz-e vagy sem. Sőt. Ha érdekelne, akkor sem érdekelne. Tudniillik hozzá vagyok szokva a dologhoz, engem megalázott már P. Szűcs Julianna is. Esterházy Péter is megalázott. Volna. Ha valaha lett volna vele valami dolgom. Heller Ágnes is megalázott. Volna. Ha akartam volna véle „hülyéskedni” „férfivonatkozásban”. De én csak Babarczy Eszterrel akartam! Mert tessék elhinni, nem vagyok már mai fiatal, nekem – ebben a korban – a NŐ részérő egy megalázás éppen elegendő! Szépen, szolidan beosztom magamnak.
A lényeg: ha nevezettek bebizonyítják, hogy nem totális marhaság, amit a szerintük „nagyon okos”, „művelt”, „bölcs”, „originális” és „unikális” esszéista állít, ti., hogy Lator László „megvetéssel tekint” Ancsel Évára, Poszler Györgyre, József Attilára, Gyertyán Ervinre, Szabolcsi Miklósra, Sőtér Istvánra, Bori Imrére, Lukácsy Sándorra, Király Istvánra, Nemeskürty Istvánra, Ungvári Tamásra, Hankiss Elemérre, Gyulai Pálra, Námeth G. Bélára, Elbert Jánosra, Bata Imrére, Révai Józsefre, Lukács Györgyre, Szerdahelyi Istvánra, Balassa Péterre, Radnóti Sándorra, Hegedű Gézára – ha ezt bebizonyítják, nos, akkor én véglegesen fogok itt összetörni szörnyű megaláztatottságomban!
Ezt a hozzászólást immár több mint két hete voltam oly vakmerő megfogalmazni, kihívva magam ellen nevezettek (illetve bárki!) intellektuális megalázását. Ez a válasz érkezett rá:
Csak ismételni tudom: nem Babarczy Esztertől várom a választ! Hanem Almási Miklóstól! Vagy Heller Ágnestől. Részint, mert ők az originálisan kinevetős emberek (a taxist is kinevetik az Andrássy úton), részint, mert Hellerék pályázatilag is fölkent tudósok, vagyishogy valójában ők méltók az autentikus válaszadásra.
Mi bizonyítja Babarczy Eszter állítását, mely szerint Lator László „megvetéssel tekint” azokra, akik Babarczy Eszter szerint nem „műértők”, hanem „elméletalkotók”? Mi erre a bizonyíték?
Túl bonyolult volna a kérdés?
Ha bonyolult, válaszolok én: Lator László még a Reneszánsz emberről „elméletet” alkotó Heller Ágnesre sem tekint megvetéssel, pedig az öregasszonyra igencsak volna miért!
Van némi igazság a „népi bölcsességben”: a férfit a gyomrán keresztül lehet megfogni, és ami persze csak részigazság; ám az egészen biztos: a férfit a faszán keresztül nemigen lehet „megfogni”. Legföljebb a férfi faszát lehet megfogni, és azután rángatni azt, valami egészen eszelős módon.
Segítek. A férfit konkrétan úgy sikerülne megfogni, ha válaszolva lenne itt a tárgyi kérdésre: mi bizonyítja, hogy Lator László is a primitív „megvetők”, „megalázók”, „kinevetők” közé tartozik? Ha csak egyetlen mondatot, jelzést, gondolatfoszlányt olvasnék erről, isten úgy segéljen, életem végéig megfogottan, megalázottan nyüszítenék minden megalázó NŐ lábai előtt. „Hülyéskedni” persze nem akarnék velük „női vonatkozásban”, részint azért, mert remélni sem merném, hogy e NŐ-k szívesen „hülyéskednének” velem „férfivonatkozásban”, részint pedig azért, mert itt expressis verbis kimondatott:
„- Ön ebédre invitált engem, de elment az étvágyam – harsogta Orbán Viktor felé fordulva Daniel Cohn-Bendit”
Ha nem szereti a malacsültet, akkor így járt! Mert karácsonykor a nagy családi áhítatban a szokásos és kötelező halételek mellé bizony szokott készülni más is pl. töltött káposzta, h aki nem szereti halat, undorodik tőle, az se maradjon éhen. Persze ez külön macera, de hát a karácsony az már csak ilyen, a szeretet ünnepe. Azonban most nincs karácsony, és egy Cohn-nak nem fogunk külön főzni! Micsoda neveletlen egy alak, h még reklamál itten...
… fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...
2.
Kuncze ... kezet nyújtott neki – ám Orbán nem fogadta el, két tenyerét tüntetően fölemelte a feje mellé, és lenevetett az újdonsült belügyminiszterre. Kuncze továbbra is kézfogásra nyújtva elé tartotta a tenyerét. Orbán az előtte álló vázából kiemelt egy vörös szegfűt, és – kézfogás nélkül – Kuncze markába nyomta, majd hátradőlt
Miben különbözöl Kunczétól?
Ő (Kuncze) tartja a kezét és egyre csak várja, hogy Orbán elfogadja azt...
Te meg (Ein Gespenst)? Újra és újra felkínálod magad (Babarczy Eszternek) a folytonos ismételgetéseiddel.
Te is és Kuncze is szánalmasak vagytok, akartok valamit, amit nem kaphattok meg.
De ott legalább – Kuncze vs. Orbán – két férfi kóstolgatta egymást, de itt, a ti esetetekben (Ein Gespenst) vs. Babarczy Eszter áll szemben egymással. Te és a NŐ. És vissza lettél utasítva nem egyszer, nem kétszer (szinte kikövetelted, hogy Babarczy Eszter megalázzon, talán ennél nagyobb magalázás férfit nem is érhetne) és te képtelen vagy visszalépni.
Rendkívül gyenge jellem vagy, és adott helyzetben Kuncze nem különben.
és micsoda véletlen...
