Maróka Kedves! Nagyon-nagyon szellemes a kép! Jót röhögcséltem rajta! Képzeld, ebben a topicban lévő összes macskaképet beraktuk az én mappámba /vagy mibe?/. Mosmá akármikor nézegethetem őket. Ha ezt a Wacika látná!!!!
Huszika, köszi, h. a gyengébbek kedvéért /mint én is/ odaírod, tessék rákattintani. Mosmá raffkós vagyok ám, mindenre rákattintok, ha kő, ha nem! Pusy nektek!
Talán a párolgó víz a lemenő napfényben?De lehet akár felhők is vmien szűrővel fotozva(vagy ps-el utándolgozva is lehet).Van még egy-két lötletem,hogy félhomályban gyertyafényben pancsolsz a forró vízes kádban!(((o;De lehet cigaretta füst is ahogy úszik a felkelő nap fényében.
Az biztos,hogy a kellemes melegséget áraszt és olyan selytelmes.Biztos ezt se tecsináltad! (^_^)
Marókám suli jövő7en kezdödik.):
Addig kihasználom azt a kevés időt és játszom(shedowman-nal '99-es játék,régi kedvencem).Már vagy 2-3éve nem játszottam a gépen,most ezt bepótolom!(((:
Na itt egy "rejtvénykép",nézd meg nagyban is(katt a képre).Szerintem aranyos.
Chari, ez igaz, mindent meg lehet unni, még a nagyon szépet-jót is:))
Úgy látom, a magasság-mélység , és a különleges nézőpont a mostani hátterednél is szerepet játszik:)
Szerettem volna megmutatni egy szép képet, amit nemrég kaptam de sajnos túl nagy a mérete:((
Így jártam.
Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna
Puháján új levél görbül már szeliden,
Mint enyhe nap verőjén, ha kismacska pihen,
S bársony talpából lágyan ferdül ki gyenge karma...
Tavaszban, amikor a hősugár se karmol,
Csak mintha illatos közelü szűzkisasszony
Csiklándná pajkosan lágy fűszállal az arcom:
A zsenge napsugár, mely barnára se kormol...
Reggeltől estelig a friss erdőbe járnék,
Amíg a vidám alkony, mely halk sípon dudolgat,
Mint arany sapkát dobná a magasba a holdat,
S kék csipkével beszegné az útakat az árnyék...
Sokat botanizálnék, nem lenne semmi gondom,
Lesném a fák alatt a gyöngyvirág szerelmét,
Ballagó bogarat kék párjához terelnék,
S a pók kötélhágcsóit csodálnám a falombon...
Olvasnék eltünődve, mily titkos, furcsa műszer
A költők tolla, mely amíg betűket rajzol,
A néma vonalakból finom, tündéri jaj szól:
Szeizmográf, mely bús rengést szelíd cikkcakkba fűz fel...
S elfáradnék, s nem kéne zsongító mérgü vegyszer,
Hogy alhassam, puhán elringatna a pázsit,
S megálmodnám a tündérleányok arcvonásit,
Milyen lesz, amelyik hozzám szökik le egyszer...
S ocsúdva, messzi néznék a kék fátylú oromra,
Jön-e már kedvesem, s mivel várjam, s hogyan?
Dús rózsakoszorúval övezzem-e hajam,
Vagy tépve levelenként hintsem arany boromba?
Ó, jaj, jaj, édes ábránd, mézes bor, balga mámor,
Be keserű utánad az árva lélek íze,
Elég már... csak aranyfüst az álmok dőre dísze,
S a józanult agy újra hűs kétszerkettőt számol...
Bocsásd meg nékem, Élet, te sok jajjal kemény,
A merengést, de lásd, oly jó, ha még terem
Pár álom, elfeledni: ezer fejszés teren
Mint ritkul drága erdőnk: ember, hit és remény...
Hadd zengjen még a költő ábrándot, vígaszt, halkat,
Magának s másnak is: körül sok dermedt társa, -
Mint erdőn a szelíd ezüst zenéjü hársfa
Susog az éjben is, ha a többi fa hallgat...
/Tóth Árpád/
Köszi 20im, és Enhy asszem most megint okosabb lettem valamivel:)))) Értem ám!:o))) Igaz, még csak elméletben, mert a gyakorlati próbát későbbre halasztottam:)
Agyika az idők folyamán annyi cicát gyűjthetsz,/és még mást is/ hogy nem tudod majd hová tenni;))
Csak mentegesd el folyamatosan ami tetszik, éééés....:))
Képzeljétek: Pár napja beírtam valamit a keresőbe, és olyan sok engem érdeklő olvasnivalót találtam:))
Halkan azért megjegyzem, könyv jobb, csak-költségesebb. Itt pedig, előbb-utóbb rátalál az ember mindenre, de szó szerint mindenre ami az érdeklődési körébe vág.
Na, persze az az ideális ám, ha csak módjával ülünk itt a monitor előtt.
Megyek is, megnézem hegyek helyükön vannak-e még:))))
Sziasztok:)))