2008. november
2. 17:00 Farkasok és bárányok Radnóti Színház
4. 19:00 Farkasok és bárányok Radnóti Színház
7. 19:00 Farkasok és bárányok Radnóti Színház
8. 19:00 Rítus Radnóti Színház
9. 19:00 Castel Felice Radnóti Színház
14. 19:00 Castel Felice utolsó előadás Radnóti Színház
15. 19:00 Rítus Radnóti Színház
17. 19:00 Emberbarát Bp-i Kamaraszínház-Ericsson
21. 19:00 Farkasok és bárányok Radnóti Színház
22. 19:00 Libikóka Pinceszínház
24. 19:00 Emberbarát Bp-i Kamaraszínház-Ericsson
28. 19:00 Farkasok és bárányok Radnóti Színház
29. 19:00 Libikóka Pinceszínház
30. 17:00 Rítus Radnóti Színház
30. 19:00 Rítus Radnóti Színház
Megnéztem a Para című filmet.
A film furcsán, nagyon lassan indít, a hétköznapi emberek kiegyensúlyozott nyugalmával. Aztán rendesen felgyorsul, amikor hőseink szembekerülnek a könyörtelen ragadozókkal. (... de honnan is olyan ismerős nekem ez a Faragó úr figura…?!) A film végén kifejezetten örültem, hogy én a pancser hétköznapiak közé sorolhatom magam...
Részlet a filmből – ha nem is a forgatókönyv alapján, csak, ahogy én láttam:
„A szikrázóan elegáns Faragó úr angolnaként siklik egy kapcsolatépítő fogadáson celebtől-celebig, és értő, titkos mosolyokkal jelzi az államtitkárnak és mindenkinek a Jelenlétét.
Faragó úr Lajoshoz, az érzékeny műértő szenvelgő hangján: - Magának van szépérzéke... én észreveszem az ilyesmit. Mi a véleménye erről a szoborról? A macska halála. Ez a címe. Rögtön beleszerettem, meg kellett szerezni. Magával is előfordul az ilyesmi néha, nem? Látja a macskát? Ahogy átnyúlik téren és időn, mintha... egy másik univerzum szippantaná magába. Látja?
Lajos később, a kutyájához: - A macska halála. Őszintén... ugye te se látod benne a macskát... nyugodj meg. Ne, nee Ubul, neee...!
Faragó úr szenvtelen, higgadt, száraz, könyörtelen hangon: - Pontosan láttuk, hogy történt... Nyolcvanezer – ötmillió, nyolcvanezer és ötmillió... Maga megadja ezt az ötmilliót, szombat este tízig, és akkor a kutya grátisz volt. Nekem nem lehet tartozni!
Lajos: - Becsületesen idejöttem, hogy megtérítem a kárt. De csinálhatnám azt is, hogy most szépen felállok, hazamegyek, és többet nem látjuk egymást. Vagy pereljem be, és akkor... a bíróság...
Faragó úr: - Próbálja meg! Álljon fel, menjen haza. Mondom, próbálja meg! Álljon fel, menjen haza! (Lajost a testőrök elkapják.) Tudja, a pénz az egy dolog. Az igazság az, hogy én szomorú vagyok. Nagyon szomorú. (Levágja Lajos ujját.) Majd visszakapja, ha megadta a tartozását. Az orvostudomány ma már csodákra képes!
Lajos: - Itt a pénz, amivel tartoztam, ötmilliló és megyek.
Faragó úr: - Dehogy megy, Lajos, dehogy megy. Nézzen már körül. Látja a házamat, nem? Látja a gyűjteményemet, a festményeket, a szobrokat. Maga szerint ez úgy lett az enyém, hogy én teljesen hülye vagyok?
Faragó úr száraz, pattogó hangjába a pisztolypárbaj-jelentben itt-ott érzelem is vegyült: - Aki szeret, annak van valamije. És akinek van valamije, az mindig sebezhető, Lajos! Legyen büszke arra Lajos, hogy szeret, hogy végre magáénak tudhat valamit.”
...jóóó Philip új anagrammája (a La névelő nélkül is) ...noha éppen az ellenkezője esett meg vele... persze a nyelvész attól még kirakhatta... vagy ki más találhatta volna még ezt ki? ;)
A kapunál ott volt látható -a kép előterében is látszik- Szervét Tibor híres-neves ezüst színű Mazdája, így hát a 4-es Metro bejáratát eltéveszteni sem lehetett. :)
A sátornál osztották a munkavédelmi sisakokat.
Esőben, sárban, sisakban, de ’telt házzal’ voltunk kíváncsiak a leendő metróállomásra és az előadásra. Az állomás jelenleg egy nagy kráter hét emeletnyi mélységben, ahova csiga-lépcsősor vezet.
A hangulat jó volt, például az egyik hölgy kérdésére, hogy hol fogok mosdót találni, rögtön ott volt a válasz: „hát ezért kaptuk a kalapot!” „és ezért nem lesz második előadás ;)”.
Lent, a metró formásan kivájt üregében aztán már láttuk az alagut végét is: a színpadot.
A nézőtéren egy sorban öt szék fért el, és bizony nem valószínű, hogy a 40. sorban is jól lehetett látni, bár a hangosítás -az egyébként nagyon visszhangos alagutban- sem volt rossz.
Jerry és Gittel az egyszál trikóikban is forró előadást varázsoltak nekünk ezen a nedves-hideg helyen, - és szerintem sokakban felmerülhetett, hogy ezt a helyes előadást meg fogják nézni barátságosabb körülmények között is. Pedig a metrósok nagyon figyelmesek voltak: az előadás után, fent, forró teával vártak minket.
Sok újságíró fényképezett és volt ott 3-4 igazi fotós is. Sajnos őket nem sikerült előadás után megtalálnom, hogy képeket kérjek tőlük. Én csak a mobilommal tudtam 1-2 képet készíteni, de majd biztos láthatóak lesznek újságokban és a neten az ő fotóik is.
úgy gondoltam, hogy a helyszínről, és véletlenül sem előadás közben, de pl. tapsnál akár igen (ahogy az Emberbarátnál is) - csakis speciális helyzetekben. ;)
olyan vagyok, mint Philip: azt nem értem meg, amit akarnak mondani az emberek, csak azt, amit végül kimondanak. vagyis az, hogy holnap Te is alkalmazni fogod a grazie millét, számomra nem jelentette azt, hogy Olaszországba is utazol. jó utat!
...köszi, szerintem meglesz, ezen az egyedülállóan különleges eseményen :)
„Várkonyi Zoltán, a Pinceszínház művészeti titkára az MTI-nek elmondta: noha ilyen előadásra korábban még nem volt példa, már korábban is többször együttműködtek a metróigazgatósággal, innen származott a rendhagyó színrevitel ötlete is.
A metróban nem lehet többszereplős előadást színre vinni, ugyanakkor szerettünk volna egy olyan produkciót választani, amely képes magára vonni a figyelmet. Ezért esett a választásunk a Libikókára, erre a kimondottan népszerű darabunkra.
A helyszín természetesen egyáltalán nem színházszerű, de csütörtök estére megteremtik az előadás körülményeit, így mintegy kétszáz néző tekintheti majd meg a föld alatt a darabot. A Libikókát egyetlen alkalommal adják elő, és valószínűleg az állomás átadásáig már más társulatok sem fognak fellépni a metróban.”
Figyelem!
1 főt be tudnék vinni a „Libikóka több, mint húsz méter mélyen” programra!
Írjon mélt nekem, aki el szeretne jönni csütörtökön, szeptember 25-én a 4-es metró épülő Rákóczi téri állomásán rendezendő előadásra.
A Para szeptember 25-től, holnaptól látható a Corvin, Mamut, Westend, Uránia mozikban - a jelzett október 16-os bemutató előtt. :)
A film honlapján, SzT életrajzában azonban ez olvasható:
„A kilencvenes években inkább TV-film szerepekben tűnt fel,” (sic!)
De hiszen egyáltalán nem jellemzőek a tv-s szerepek, különösen nem a kilencvenes években, hogy írhatták ezt le!
Mindössze a Duna TV egy beszélgetős kulturműsorának volt műsorvezetője 2004-ben, aztán végre, 2006-ban egy tv-s szerepet is kapott, az Egy rém rendes család Budapesten-ben. A szupermodern stúdiósok úgy látszik, nemcsak tv-t nem néznek, de színházba sem járnak!
CC, óhajod meghallgattatott :D
tuti, hogy Rád való tekintettel az Osztrovszkij: Farkasok és bárányok nem „vígjáték három részben” lesz, hanem, mint a szeptember-októberi színlapon is látható: „komédia két részben”, tehát csak egy szünettel játsszák! :))
nincs ebben semmi titok: megkértem CC-t, tolmácsolja Hampton felé, h. mennyire szeretem a munkáit, és hogy az Emberbarát az a darab, amit eddig legtöbbször láttam színházban életemben :-) és persze kértem dedikálást, amit meg is kaptam a nevemre - kár, h. nem kapcsoltam hamarabb, akkor valamelyik jubileumi előadás jegyét adhattam volna oda CC-nek, de így is nagy öröm ez nekem!!!
nagyon sajnálom, h. pont most nem voltam itthon, de micsoda helyeken jártam... több rövid megálló (Bologna, Ferrara) mellett Cortonában (ott laktunk) és Arezzóban (ott versenyeztünk) voltam végig, Toscana elképesztően gyönyörű hely, és Arezzo - nos, lehet, h. Don Tomao nem szereti, mert lokálpatrióta, nade ilyen szép várost keveset láttam én még életemben... Cortona a másik gyöngyszem, igazi olasz kisváros, piazzával, ahova ki lehet ülni kávézni, nézni az embereket, ahogy vásárolnak, az üzleteket, ahogy reggel kinyitnak, a piacot, ahol beszélgetnek egymással az emberek - szóval én már a lakást is kinéztem, amit ott megveszek, amint megnyerem a lottót :-D
rengeteg kávét ittam ("fogok én itt sanyarogni"...), ettem a tésztákat, szóval jól elvoltam!!
Christopher Hampton mellett, a jobb oldalán Haás Vander Péter látható Donald szerepében, az író bal oldalán pedig
Philip, az emberbarát: Szervét Tibor
és Celia: Szőlőskei Timea fogadja a nézők elismerését az Emberbarát előadása után a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiójában, 2008. szeptember 21-én.
Képek itt találhatók még: http://old.theater.hu/bpkamara/ericcson/emberbarat/emberbarat2.html
