AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
A bakelitekhez nem kell audiofilnek lenni. Másrészt az újságokat sem kell megideologizálni, egyszerűen csak jó kézbe venni őket, másrészt meg természetes, hogy az ember egyre kevesebb telefont, tabletet, képernyőt akar bámulni. Jobb ez így, Horzi: könyv, újság, képregény a kézbe, fizikai hordozó a fülbe. A kisebb, szubkulturális magazinok köszönik szépen elvannak, csak már nem az újságosnál kell megvenni őket, hanem a külföldi webshopokban, és csak pénz és helyhiány miatt nem állnak itthon hegyekben.
Ugly Things: évi 3 megjelenés, 12 euró, 152 oldal, mondjuk itt csak a címlap színes, de a tartalom iszonyat: az egyik korábbi számban például 52 oldal Pretty Things special volt. A többi már rendes színes magazin, általában évi 10-12 megjelenéssel.
Ha esetleg kedvet kaptál valamelyikhez, akkor még nagyon ajánlom figyelmedbe a sajnos már nem létező Misty Lane magazin még fellelhető számait. A Misty Lane, vagyis a hozzájuk tartozó Teen Sound adta ki a Movements korai zöngéinek válogatását, a jó kis Follow-t. Jelenleg 5 euróért vesztegetik a teljes értékű LP-t. Ettől már tényleg csak az elfeledett, kültelki punklemezeket lehet kapni újonnan olcsóbban. Ez valahol nagyon szomorú. Kéne abból is venni vagy öt darabot, hátha egyszer tényleg befutnak, aztán talicskázhatnám kifelé a pénzt a discogsból :((
Az Oasist sokat hallgattam, szeretem is a mai napig. A tesókat ugyan nehéz kedvelni, de náluk kivételesen el tudok vonatkoztatni attól, ahogyan viselkednek és amit nyilatkoznak. A 7 teltházas Wembley azért elég jól hangzik. A Gunsnál sem értettem, hogy lehet annyi pénz, amennyiért összeállnak, az Oasisnél pláne nem értem, de mindegy. Ja, igen, ez ne maradjon ki:
Gambling companies in the U.K. offered odds of 4/1 20 percent on Oasis splitting up again before their 2025 reunion tour ends. (Loudwire)
A Linkin Parkot listáztam a 2000-es albumoknál, de túlzás lenne azt mondani, hogy rajonganék értük. A One more lightot is szerettem tőlük, kellemes kis popzene.
Amúgy CD: én most hallottam, hogy a Brothers In Arms volt az első pop-rockzene, ami kijött CD-n, '85-ben. Ez valahogy nem tudatosodott bennem, hogy már akkor megjelent a formátum, én csak valamikor '88-'89 táján találkoztam vele először, kőgazdag haveréknál. Saját első CD-m a Schindler listája filmzene volt '93-ban (és csak megvettem, de lejátszóm még évekig nem volt hozzá), szóval nem voltam éppen naprakész.
Megnéztem, rajtunk kívül csak a mostanában nem túl aktív Budapest Psycho érdekelt még innen a world media aktuális popkulturális begerjedésével kapcsolatban.
Igen, igazad van,csak talán L. L. jobban harcolt volna, valahogy nem érzem, hogy a mostani gárdának fontos lenne az újság. Kívülállóként azt gondolom, Lacinak ez volt az élete, most viszont csak egy projekt a sok közül. Nekem úgy tűnik, könnyen elengedik. De csak okoskodom, nem szeretnék senkit megbántani. Nekem a mai napig megvan az összes szám - még az első fekete - fehér is - ezen nőttem fel, annyira megszoktam, hogy minden hónapban megyek az újságoshoz. Valószínűleg a keserűség beszél belőlem.
Önmagában a papírár brutális emelkedése nagy gondot jelenthet. Arról nem is beszélve, hogy papírból néha hiány van, nyomdából meg egyre kevesebb. Potenciális hirdetőből pedig még kevesebb.
A kis személyes kedvenceim egyike új lemezzel rukkolt elő, továbbra is nagyon hangulatos, okosan előadott psych/metal a játék. Itt-ott progresszívnak írják a neten, hát ilyen mastodoni értelemben akad olyan is benne, dreamtheateriben viszont nagyon nem. Az első szám számvégi repetitív riffelgetése az Opeth Deliverance-ét (mármint a dalét) juttatta eszembe, remélem, ez is inkább tetszetős marad, és nem dögunalommá válik 3 hallgatás után. A többi szám is szimpatikus riffelgetésekkel, ízes szólózgatásokkal van megpakolva, nem igazán értem, miért nem népszerűbbek, de garantáltan most sem lesznek azok, itt a topikon sem. Sebaj.
Pure Reason Revolution - Coming Up to Consciousness
A másik kis személyes kedvencem, a garbós bölcsészzenekar is előrukkolt az új lemezével, új énekesnővel, aki tökugyanolyan hangi adottságokkal bír, mint elődje. Tehát semmi új látnivaló, de új hallgatnivaló sem, ugyanazon a vágányon halad a járgány, mint eddig. Az előző lemez végül nem érte meg az évvégi listát, és ez kb ugyanazon a szinten van. Még 2-3 hallgatás biztos van benne.
David Gilmour - Luck And Strange
Mit kalapált össze unalmában A öreg? Hát bármit is, mindenképp többet ér, mint amit a meghibbant Waters kínlódik mostanában. De ez is valóban csak unaloműzőnek készült, mármint Gilmournak volt jó erre, mert a hallgató unalmának elűzésére nem alkalmas. Ráérős dünnyögés, ismerős gilmouri panelek közepette. A végén ráadásul egy negyedórás dzsemmelés terpeszkedik. Persze neisvárjunkmárérdemlegestezektőlazöregektől, meg örüljünkhogymégalkotnak, ésatöbbi.
Szerintem Cselő már rég elengedte a nyomtatott újságot. Az online oldalon szereplő zenekarok nagy része nekem semmit nem mond,de ez nyilván az én bajom. Nem nagyon akartam ezt leírni, mert nem látok bele, de Lénárd Lacival az újság is meghalt...
Ezt azonnal vondd vissza, míg szépen mondom! Iszonyú régen nem hallgattam egyben Doors lemezt, de a héten valamiért betettem a Morrison Hotel-t, hát teljesen ütős még ma is, az billentyűhangzás az megporosodott, de azt leszámítva nagyon is rendben van. A pár évvel ezelőtti amerikai úton a los angeles-i autókölcsönzőből kihajtva első dolgom volt berakni a Roadhouse Blues-t, "Keep your eyes on the road, your hands upon the wheel!", vonyítottam együtt Morrisonnal, miközben száguldottam többnyire csak araszoltam a dugóban az autópályán, hát ez azért a dugó ellenére is adta a feelinget.
Tudom, ha LA, akkor kabrió kellett volna (nem az volt), meg valami jó kis hajmetált bömböltetni, miközben a rőzsémet fújja a menetszél, de az ilyet meghagyom a tudjukkinek...
A minecraftos újság kiadója, a Pesti Könyv nagyon jó példa arra, hogy pár év alatt mekkorát tud fordulni a világ. A kétezres évek végén minden képregény megbukott itthon: Sandman, Hellboy - három szám után kampó, a filmre időzített három részes Watchment is bagóért lehetett megszerezni nem sokkal a megjelenés után. A 2010- es évek jó része úgy telt el, hogy néhány fanzine-jellegű kiadvány mellett csak két képregényt lehetett rendszeresen kapni, az Asterixet, meg a pesti könyves Lucky Luke-ot. Aztán azt hiszem 2017 táján történt valami, a Fumax elkezdte újra kiadni a Sandmant meg a Watchment, A Vad Virágok a Hellboyt, a Pesti Könyv meg belefogott az Incalba meg a Sagába, és mire jött a covid, már évente több száz képregény jelent meg itthon, és talán 2-3 olyan sorozat volt, ami bukó volt és félbemaradt. Azóta a Sandman 10 ezres tömbjei már sokadik kiadásnál járnak, meg olyanok vannak, hogy Mignola amerikában aláír néhány ívet, elküldi a magyar kiadónak, aki elviszi a könyvkötőhöz, vagy a nyomdába, vagy nem tudom hova, és akkor a Mignola által dedikált, limitált, számozott omnibusokat lehet venni 35 ezer forintért. Ki gondolta volna ezt tíz éve, mikor konkrétan képregényt sem lehetett kapni?
Ez egy jó lemez, és még csak nagyon nyitottnak sem kell lenni hozzá. Az erőteljes orgonahasználat miatt simán a Doorsot is fel lehetne emlegetni, de rendben, hagyjuk a blaszfémiát, ez sokkal játékosabb, poposabb. Amúgy az IC és pont konkrétan ez az albumuk akkor került elő az életemben, amikor a 2000-es évek közepén rákattantam az épp nagyot menő indie rockra, mint fontos, csak kevésbé ismert előképet emlegették nekem a tudorok, pl. a Psychedelic Fursszal együtt. A This Is How It Feels elég nagy sláger volt innen, ez akár legelső hallásra is bárkinek átjöhet, tényleg kiemelkedő dal. Valóban még a Stone Roses és hasonlók merültek fel, szóval nagyjából erre az irányra gondoljon mindenki, aki életében nem hallotta az Inspiral Carpetset. Magyarán a kizárólag zúzós metálra esküdők nyugodtan skippelhetik. Én viszont zúzós metállemezekkel összevetve is simán meg merem rá adni a 10/7-et.
Lehet. Te jobban képben vagy a kiadványokkal, mint én. Bele se kéne ugatnom tulajdonképpen, hisz 15, de inkább 20 éve már nem veszem az újságot. És amit most elvesztek majd a vaterán, azt bőven megspóroltam 20 évnyi újság nem-vásárlással.
amúgy meg semmi értelme a világon egy nyomtatott újságnak
Én azért nagyon örülök, hogy a gyerek még elő tudott fizetni egy kéthavonta megjelenő minecraft-os újságra. Meg a könyvtárból ki lehet kölcsönözni a régi számokat. De lehet, hogy néhány év múlva már ez sem menne.
