Ez ugyan kicsit elkanyarodás a topik témájától, de azért utalásokkal lehet jókat szórakozni. Próbáljatok meg Oroszországba utalni (most Iránt nem említem, mert az más téma miatt nehéz)
Eddigi legcifrább bankos élményem az amerikai bank volt, ahol nem tudták a saját kódjukat. Állították, hogy olyan feléjük nem is létezik. Végül előkerült egy öreglány, aki már 25 éve ott dolgozik és ő előhalászta egy fiók mélyéből a papirt, amin rajta volt a kód.:-(((
Kanadaiakkal már meg se próbálkozom, ha lehet, akkor még nehézkesebbek.:-(
Nem azért a két fillérért, de a Budapest folyóirat honlapján nyomát sem találom e pénzgyűjtő akciónak. Nem lenne érdemes ott is szót ejteni erről a különböző küldési technikák részletezésével?
"Odaát" azt mondták, hogy kelet felé IBAN kell, de Európából nyugatra csak a SWIFT szükséges, aztán ők helyre teszik az egészet. És lőn... ezért bátorkodtam.
Mondjuk az más kérdés, hogy sokáig tartott, míg Paypallal egy nap alatt lezajlott (kicsit drágábban) ugyanaz.
Az előző bankomnál az volt az egyik utolsó csepp a pohárban, amikor egy sima devizautalásnál valami teljesen eszementül fölösleges adatot követeltek rajtam (ha jól emlékszem, a fogadó bankfiók címét), ráadásul csak hibakód formájában, amit az ügyfélszolgálatuk se tudott értelmezni egy álló napig.
De ha postán akarsz utalást indítani, ott is megkérdik a fogadó bank nevét, ami szintén elég vicces.
A Szocialista Posta című kiváló szaklapban 1959-1960-ban remek polémia folyt arról, hogy a televízió nyelvszakilag milyen pocsék kifejezés, s a képrádió lenne a helyes.
Akkoriban ez nagy divat volt. Ha nagyon zsírosat vacsorázom, akkor ma is lidérces álmok gyötörnek, melyekben még mindig tart az Élet és tudományban a vita arról, hogy a stimulált, koherens fény magyar neve lézer vagy lázer legyen-e.
Bocsánat, biztos hülye vagyok, 300 ezer másodlagosan izgalmas karakter elolvasása után egyébként mindig.
Biztos mindent meg tudunk hálás szívvel oldani, de akkor nincs más hátra, mint Török Andrással felvenni a kapcsolatot a Summa Artiumnál. Levelét átküldtem neked, mint látod, most külföldön van, de ott is aktív. Ő biztos tud megoldást, én csak kezdeményező, ill. pénzfelhajtó vagyok ebben az ügyben. Írnál neki?
Most, hogy fenn van egy rakat kép az RTV történetéről, kicsit én is jobban odafigyelek amikor ilyesmibe botlom.
A Szocialista Posta című kiváló szaklapban 1959-1960-ban remek polémia folyt arról, hogy a televízió nyelvszakilag milyen pocsék kifejezés, s a képrádió lenne a helyes. Nem jött be.
Pár cikket beszkennelek jövő pénteken, s utána itt is megosztom
Köszönöm, de látom félreérthetően fogalmaztam: arra akartam utalni, hogy van-e lehetőség akár valahol személyesen készpénzben támogatni, vagy, hogy közület számára van-e mód pl. áfás számla kiállítására... Ilyesmi ;-)
Néhányatoknak már meséltem, hogy évek munkájával digitalizáltuk a Budapest folyóirat összes valaha megjelent számát. 1945-47, 1966-1990, és az utóbbi tizenegy év. Hozzáférhető és kereshető lenne az egész adatbázis az interneten, ha még gyűjtenénk egy kis pénzt, és "megvennénk" a holmit a digitalizálást elvégző cégtől. A "mi" ez esetben a Nagy Budapest Törzsasztal és a Budapest folyóirat.
Kérlek titeket, ha nektek telik akármennyire, utaljatok, illetve ha utatokba kerül egy mecénás, ne habozzatok a homlokához tartani a pisztolyt. Előre is köszönöm!
Egy apróság, de érdekes mellékterméke a bürokráciának.
Előttem egy bank levele, aminek tárgya: Tájékoztatás a Magyar Nemzeti Bank által előírt díjvisszafizetési kötelezettség postai kifizetési utalványon történő kiutalásáról.
Ebben másfél oldalon keresztül értesítik egykori ügyfelüket, hogy a bankot sújtó határozat miatt nekik 19 Ft-ot kell visszafizetniük, de mivel a címzett már nem ügyfelük, ezt az összeget postán fogják kiküldeni...
No, amilyen süket vagyok, a könyvespolcok nekem föl se tűntek, az igaz, hogy a megnyitó az emeleten volt, és jövet-menet is csak a zuhéra tudtam koncentrálni.
Itt, a környékünkön is kétpercenként nyílik egy kávézó. (mondjuk kétpercenként tönkre is megy egy.) Majd megpróbálom ezzel a szemmel nézni, hátha van közöttük sanszos.
Tényleg, zöldséges boltra nem lehet kiterjeszteni a az akciót? Ha kiállításokat meg performanszokat lehet tartani ott... És aki vesz egy batátát vagy egy kiló epret, az vihet egy könyvet. Tudod, arra a boltra gondolok, amelyik rajta van a tűzfalfestményen is.
Beszéltem a Kelet Kávézóval. A képeiken látható könyvespolcokról már gondoltam, hogy valami hasonló van náluk. Sejtésem igaznak bizonyult, mert ők az "egyet vihet, ha hoz egyet" módszert alkalmazzák, tehát a "Könyv elvitelre" megzavarná a rendszerüket. De próbál keresni az ismeretségi körükben más hasonló helyet a mi könyveinknek.
Ez ugyanaz lehet, mint az én ifjúkoromban az Államigazgatási Főiskola - ha tényleg, akkor tudom, melyik telek. A másik Schmidt, a kiscellis, azt hiszem, bútorgyáros volt.
Kösz az ötletet, majd megnézem a Keleti Kávézót személyesen, bár ha fotókiállítást rendeznek, akkor nem nagyon lehet fölös falfelületük. Igaz, hogy térbe fordítva is lehet könyvespolcot elhelyezni.
A Hadikban ugyan nem jártam, de az – azt hiszem – puccosabb annál, mint hogy ilyen használt könyvekkel rakjanak tele polcokat, ha egyáltalán van falfelületük. Bár a múltja miatt nem lenne stílustalan ott a sok könyv.
Nos, valóban, helytelenül írtam az úr nevét: valóban Schmidt. Homályosan úgy emlékszem mintha gyáros lett volna, s a háború után elhagyta az országot. Egy hatalmas villa, már-már kastély állt a kert közepén, még az én gyerekkoromban is állt, bár igen ramatyul nézett ki addigra. Egy visszaemlékezésben találtam rá referenciát: a szerző is ott tombolt anno... valószínűleg fénykép is készült róla, de nem találtam egyet sem a neten...
Ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek ad otthont a telek (1118 Ménesi út 5.)
