A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
„Így működnek a szabad-elektron lézerek, és így lehetett megmérni a hosszkontrakciót is pl. a felgyorsított aranyatom-magok palacsintává lapulásán.”
Ha elérjük a végtelen rapiditást, vagyis a fénysebességet, akkor az X koordináta tengely mentén nullára rövidül a távolság egysége, és végtelen hosszúra nyúlik az idő egysége. (a tömeges test, kétdimenziósra lapul)? Amennyiben irányt váltunk az X tengelyen való haladáson, a távolság egységek megnyúlnak, az időegységek lerövidülnek. A nulla időt és a végtelen nagy távolságot nem lehet megmérni, ezért értelmezni se lehet. Egy ilyen végtelen rapiditású (sebességű) mozgás irányváltása is elképzelhetetlen egy tömeget „viselő”test esetében. A kozmológiában azonban van egy eset, amikor a végtelen idő és a nulla távolság, átfordul növekvő távolságba és rövidülő időbe. Ennél fogva a tér és az idő elválaszthatatlan párost, a tömegnélküli téridőt képezi. Az X tengely mellet ott vannak az Y és Z tengelyek, amik a tömeget „viszik be” a 3D rendszerbe?
Tömeges testet (űrhajót) lehetetlen fénysebességre gyorsítani. Elektronokat vagy atommagokat gyorsítottak már a fénysebesség 99,99%-ra is, sőt tovább, de azokat a fény még mindig éppen háromszázezer km/sec-al hagyja le. Így működnek a szabad-elektron lézerek, és így lehetett megmérni a hosszkontrakciót is pl. a felgyorsított aranyatom-magok palacsintává lapulásán.
"A Föld mozog, sok mindenhez képest. Mit számít akkor, ha egy vonaton, vagy repülőn mérünk?"
A relativitáselméletnek az a képtelen állítása az, hogy egymáshoz képest mozgó rendszerekben is ugyanannyi a fénysebesség. De a fénysebességet mindig a Föld rendszerében mérték. A Földhöz képest mozgó rendszerben (vonaton, repülőn, űrhajón) sohasem.
Vagyis ez egy feltételezett, de soha be nem bizonyított állítás.
Figyeld meg, hogy construct/újszuper tud-e egyetlen egy mérést is mondani.
Nem fog tudni, mert nem létezik ilyen mérés.
Ha nem hiszed, akkor kutakodjál a neten, hogy találsz-e ilyet.
Amikor elérem a fénysebességet, akkor is látom magam előtt a lézersugarat, vagy nem?
Nem, nem fogod látni. A fény ugyanazzal a sebességgel halad, akármilyen gyors űrhajóról bocsátod ki. De ha te is fénysebességgel haladsz, akkor együtt haladsz a fénnyel, így nem kerül fényrezgés a szemedbe, vagyis nem látsz semmit. (a hangsebességgel repülő pilóta sem hallja a saját gépének a zúgását.)
"A rapiditások, vagyis amikor végtelenné lesz a "gyorsulás",..."
A természetben nem létezik végtelen gyorsulás, mert ahhoz végtelen nagy energia kellene.
Végtelen nagy sebesség sem létezik a természetben, mert távolhatás nincs.
A rapiditás szónak nincs semmi értelme. Ezt csak a tudatlan relativisták találták ki.
"a tér koordináta idő koordinátába vált át, érvényre jut a hosszkontrakció és az idődilatáció?"
Honnan szeded ezeket a baromságokat? Csak nem a construct nevű kóklertől?
"Ez egy "működő térhajtóműves" űrhajónál is érvényesül?"
Hát hogyne. :)
De csak ha Gyulának a vízmotorja hajtja az űrhajót.
„Nem a sebességek összegződnek vagy vonódnak ki egymásból, hanem a rapiditások. Például bármilyen sebességgel igyekszel is utolérni egy fénysugarat, az mindig éppen fényebességgel fog távolodni tőled.”
Tegyük fel, hogy van egy fénysebességre képes űrhajóm. A hajó orrából előre kibocsájtok egy vörös lézersugarat, majd egyre gyorsulva követem az irányát. Amikor elérem a fénysebességet, akkor is látom magam előtt a lézersugarat, vagy nem? A rapiditások, vagyis amikor végtelenné lesz a "gyorsulás", a tér koordináta idő koordinátába vált át, érvényre jut a hosszkontrakció és az idődilatáció? Ez egy "működő térhajtóműves" űrhajónál is érvényesül?
"Ez annyit jelent, hogy mindig a hullámkibocsájtó forráshoz, a testhez viszonyítjuk annak kisugárzási, kiterjedési sebességét, ami háromszázezer km/sec lesz, bármilyen sebességű is a kiválasztott test „relatív”sebessége."
Nem ennyit jelent!
A sugárzás terjedési sebességét szabadon mérhetjük bármihez. De akármihez mérjük is, az mindig háromszázezer km/sec lesz.
Bármilyen furcsa is, de ez a tapasztalat. A nagy sebességek nem úgy adódnak egymáshoz, mint ahogy azt mi a kis sebességeknél megszoktuk. Nem a sebességek összegződnek vagy vonódnak ki egymásból, hanem a rapiditások. Például bármilyen sebességgel igyekszel is utolérni egy fénysugarat, az mindig éppen fényebességgel fog távolodni tőled.
"koordinátáira kihelyezett E és B mérők . . ."
Ez nem azt jelenti, hogy valami koordinátatengelyre vannak rögzítve, vagy annak irányában mérnek. Hanem egyszerűen azt, hogy tetszőleges x,y,z koordinátaértékekkel meghatározott helyen mérik az E(x,y,z) és B(x,y,z)vektorok nagyságát és irányát.
„Az EM mezőre egyszerűen nincs értelmezve a mozgás fogalma, bármihez viszonyítva se. De ez semmiképp se jelenti azt, hogy abszolút álló volna. Az EM sugárzás sebességét se a mezőhöz képest mérjük, hanem mindig egy választott testhez (koordinátarendszerhez) képest. És bármelyikhez mérjük, az mindig ugyanakkora lesz: háromszázezer km/sec.”
Ez annyit jelent, hogy mindig a hullámkibocsájtó forráshoz, a testhez viszonyítjuk annak kisugárzási, kiterjedési sebességét, ami háromszázezer km/sec lesz, bármilyen sebességű is a kiválasztott test „relatív”sebessége. Ha minden mozgásban lévő test, sugárzási sebessége azonos, viszont a testek sebessége eltérő, akkor a forrásokból keletkezett sugárzási mező sebessége minden-irányban egységesen háromszázezer km/sec. Ezt az egységes sebességgel szétterjedő mezőt nem tekinthetjük mozgónak, csak a benne lévő forrásokat, a kibocsájtó testeket tekintjük egymáshoz viszonyítva mozgónak?
"Miből derül ki az, hogy az értékváltozás csökkenő, vagy növekvő, vagy változatlan marad?"
„Abból, hogy a választott rendszerünk azon koordinátáira kihelyezett E és B mérők csökkenő, növekvő vagy változatlan értéket mutatnak.”
A választott rendszerünk a Föld. Annak északi irányú koordináta tengelyére mérem az E elektromos, és rá merőlegesen mérem a B mágneses mezők értékeit? Ezek az értékek változnak a mérőponthoz viszonyítva?
„Az Einstein-elmélet téveszme. Egy elmélet, mely szerint az éter nem létezik és a gravitáció nem erő, hanem a térnek a sajátja, csak mint egy őrült szeszély írható le, ami korunk szégyene.
Gyula, nem gyanús neked, hogy Michelseon helyesen ismerte fel, hogy a gravitáció nem a tér sajátja, vagyis nem térgörbület.
Akkor talán azt is helyesen ismerte fel, hogy a fényközegnek (éternek) is léteznie kell.
Nem gondolod?
Vagy továbbra is ragaszkodsz ahhoz az Einstein által kitalált képtelenséghez, hogy a hullámok a semmiben terjednek?
Te meg, szuperfizikus, hozz fel egy fizikai érvet, kísérletekkel alátámasztva, hogy fényközvetitö közeg LÉTEZIK, erre szükseg is van és valaki egy elméletbe foglalta volna a közeget, ami más lenne mint az e.m.-mezö, amit a Maxwell egyenlet leir.
Te sem TUDSZ egy elméletet, egy modellt megfogalmazni a közegröl, csak szóban próbálsz idézgetni másokat és NEM tudod, hogy ez a fizikàban NEM elég!
Újszuper, neked hiba van a fizikai itélöképességedet, hogy ilyen ostobaságokat feltettél a hatásintegrálokra, amivel azt állitod hogy elöttem valaki levezette ezekböl a mezök és a részecskék mozgásnegyenleteit. Csak rá kell nézni és két dolgot azonnal tudni lehet, te NEM ismerted a Lagrange formalizmust és hogy neked nincs magasfokú fizikai képzettséged.
Az untig ismert, hogy a gravitáció nncs be építve a részecskefizikában, én pedig beépetettem!
Az is untig ismert, hogy a gravitáció nincs egyesítve az elektromágnesességgel, én egyesítettem.
Az is unitg ismert, hogy a protont a részecskefizika három kvarkból felépítettnek képzeli, amikor egy kisérlet SEM mutatta ki, hogy a proton bomlik és kísérletileg a proton élettartama 10+33 év, amire fel én a protont, mint stabil elemi részecskét kezelek az atomisztikus fizikâmban.
Az is untig ismert, hogy ejtökiserletekkel az UFF.feltevés nincs ellenörizve, az én ejtökíserletben meg a Li, C,Pb lassabban esett mint az Al.
Továbbá, AZT hiszed újszuper/construct, hogy ha a pedellusi irodád körül NEM ismerik az atomisztikus fizikámat, NEM ismeri a világon senki!
Arrol meg nagy ügyesen hallgatsz, hogy a testek mozgása a gravitáciòs mezöben nem stimmel, 4364.-es hsz.
És hogy az agesz elfogadott fizikat egy nagy mese, 4365.- hsz.
De fogvicsorogva személyesen sértegetni szoktál engemet, fizikai érvek helyett.
Lássuk, mi volt a véleménye a relativitáselméletről a Nobel díjas kísérleti fizikusnak Michelson-nak:
„Az Einstein-elmélet téveszme. Egy elmélet, mely szerint az éter nem létezik és a gravitáció nem erő, hanem a térnek a sajátja, csak mint egy őrült szeszély írható le, ami korunk szégyene.
(Forrás: Leonard Mlodinow: Euklídész ablaka, Akkord Kiadó, Budapest, 2003. 208.oldal)
Azonban a helyes következtetéseket Einstein nem vonta le.
Ennek elsősorban az volt az oka, hogy meg kellett volna tagadnia a relativitáselméletet, amelyet vonakodott megtenni. Burkoltan ugyan megtette, de nyíltan sohasem.
Einstein fiatal korában azzal indokolta az MM kísérlet sikertelenségét, hogy fényéter nem létezik, ezért nem járt sikerrel a kísérlet.
Később azonban 180 fokot fordított a véleményén és azt írta, hogy"...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Igen ám, de ha valamifajta fényéter mégiscsak létezik, akkor az MM kísérlet negatív eredménye nem indokolható azzal, hogy nincs fényközeg. Vagyis másik magyarázatot kellett volna adnia az MM kísérletre, de ezt már nem tette meg.
Így az MM kísérlet hivatalos magyarázata ma is az, hogy fényéter nem létezik.
Csakhogy fényközeg nélkül meg nem tud terjedni a fény.
Ezt az ordító ellentmondást a "modern" fizika képtelen feloldani.
A kis kitérő után talán folytassuk, hogy milyen is lesz a jövő fizikája.
Mint említettem, a jövő fizikája a tényekre fog épülni. A tényeken olyan megfigyelések és kísérletek, amelyek megbízhatónak tekinthető.
Ilyen kísérletek voltak Michelson kísérletei. Ezekért Michelson Nobel díjat kapott.
Az első a Mishelson-Morley (MM) kísérlet volt, amelyet többször megismételtek 1979 és 1887 között. Ebben a kísérletben a Föld haladó mozgását akarták kimutatni az álló fényéterben. Mint tudjuk ez nem sikerült. Az MM kísérlet eredménye szerint a Föld nem végez haladó mozgást a fényközeghez képest.
A másik kísérlet a Michelson-Gale (MG) kísérlet volt (1927), amelyben a Föld forgását mutatták ki a fényéterben. Ez a kísérlet már pozitív eredményt hozott.
A két kísérlet együttes értékeléséből az alábbi következtetések vonhatók le:
- azt a hibás következtetést, amelyet Einstein levont az MM kísérletből, hogy fényéter nem létezik, az MM kísérlet nem támasztja alá, az MG kísérlet pedig egyértelműen cáfolja
- fényközeg tehát létezik (erre Einstein is rájött idősebb korában)
- az MM kísérlet szerint a Föld magával viszi a fényközeget a Nap körüli keringése során, ezért nem mértek sebességkülönbséget a Föld és a fényközeg között
- az MG kísérlet szerint a Föld nem forgatja magával a fényközeget a tengelyforgás során, ezért tudták kimutatni a Föld forgását a fényközegben
Ezek azok a tények, amelyeket figyelembe kell vennünk az új fizika megalapozásánál. Természetesen vannak további kísérletek is, amelyre egységes magyarázattal kell szolgálnia annak az elméletnek, amely a jövő fizikájának címére pályázik.
Ez az elmélet már megszületett. Szuperfizika a neve.
Az semmit se jelent, hogy magánkiadásban kinyomattad a könyved, és elküldted sok könyvtárnak. De mit tudsz arról, hogy akik beleolvastak, komolyan vették-e?
Erre te soha nem tudtál egyetlen példát se felmutatni.
Tudod, egy intelligens ember ha nem ért egyet a vallással, (vagy az újfizikával) akkor nem megy oda pimaszkodni, hanem nyit magának olyan topikot, ami megfelel a saját érdeklődésének.
Persze rólad senki sem állította, hogy intelligens lennél.
Ha nem tetszik ami itt történik, akkor miért jössz mindig vissza?
