Idefigyelj villámcsapás, nem mindegy mit értünk követés alatt. Ha Jézust akarom követni, akkor nem mögötte kullogok, és betolom őt Isten és magam közé, hanem éppen vele együtt mondom, Isten és én egy vagyunk. Ilyen értelemben követhetsz, keresd Istennel való kapcsolatodat tiszta szivedből, de engem ne kisérts azzal, hogy követni akarsz!
De a te témádra visszatérve, ahogy itt írod, elgondolkoztam. Ha szerinted Jézus olyat adott, amitől megittasodtak, akkor az te definícióid szerint vagy must, vagy vér, vagy bor lehetett, nem? Eztek közül kell választanom?
Egyéként a megittasodás átvitt értelmű szó, a győzelemtől, a sikertől is meg lehet ittasodni, és a vértől sem úhy "ittasodik" meg valaki, (juj még leírni is rossz ezt) hogy vidám lesz, hanem még inkább kivánja azt, amit fogyasztott, tehát az ittasodás inkább arra utal, hogy az ember az elfogyasztott dolog hatása alá kerül.
Egy kínai mondás szerint az az ember megiszik egy pohár (alkoholtartalmú) italt.
Drága egyetlen Birgutkám, én nem a te témádra gondoltam. Sokszor előfordul, hogy idézek a Szentirásból, és valaki azt mondja, az nem igaz, és ő is idéz a Szentirásból. Szerinted mi a csalhatatlan módszer, instrumentum, amivel megállapíthatom, hogy nem én vagyok az ördög? Mert az is lehetőség, hogy épp belőlem szól az ördög, nem a másikból, én ezt sosem zárom ki.
Ez igaz Birgut, de ki dönti el, és milyen ismérvekalapján, hogy ki az ördög, ha ketten idéznek a Szentirásból, és vitatkoznak? Ilyen alapon ugyanis bárki lehet ördög, aki a Szentirásból idéz.
Most elgondolkoztattál. Ugyanis én is szoktam idézni a Szentirásból, és persze aki bírál, az is. Hogy tudhatom meg, hogy melyikünk az ördög esetlegesen?
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
