Nekem sajnos soha nem sikerült a belvárosban lakni, pedig nagyon szerettem volna. Még ma is jól el tudnám képzelni magam, pl. a Károlyi kertben.:-) De komolyan bárhol máshol is a városban, feltéve ha rendesen besüt délután a nap + látok valami zöldet ha kinézek az ablakon. Ez azért nem annyira jellemző a belvárosban. Persze a legnagyobb álom a pesti Duna part volt mindig, de a közelébe se kerültem soha a megvalósításnak.:-(
Ma este három olyan barátommal beszélgettem, akikkel együtt jártunk gimnáziumba a Barcsay utcában. Négyünk közül már csak én lakom Pesten, de mind itt dolgozunk. Ketten, akik kocsival járnak, sokat panaszkodtak a forgalomra. A harmadik, egy belváros-közepi gimnázium igazgatója viszont ugyanazt éli meg, amit én: megint lehet sétálni a Belvárosban, ki lehet ülni kerti padokra, és - mint mondja - nyitott ablaknál lehet órát tartani, ha az embernek arra szottyan kedve.
Ebben (is) Yogival értek egyet: ez szeret-nem szeret kérdés. Súlyos pénzekbe' van már nekem, hogy ne kelljen elköltöznöm innen, ahol ordítoznak meg sok az aszfalt, de mindent megér, hogy gyalog eljutok bárhová, és hát amióta az eszemet tudom, ilyen közegben éltem. Nem vágyom máshova. Hogy ki mikor dobja fel a pacskert, azon persze érdemes elgondolkodni. Esetemben ezen sokan dolgoznak, de azt hiszem, legkevésbé a lakóhelyem számíthat arra, hogy a befutók között lesz. A levegőminőség nem rosszabb, mint azokban a pompás körzetekben, ahonnan naponta ezerszám kelnek útra az autósok, hogy bevergődjenek a városba dolgozni. A zajterhelés csökkenthető. A statisztikáknak meg ne higgy: a pacskerfeldobási ráta itt azért rosszabb a másik oldalénál, mert megmaradtak azok a mélyszegény lakossági zárványok, amelyeket a helyhatóságok még nem tudtak rálőcsölni mondjuk a Pest környéki falvakra, vagy Madagaszkárra, vagy mittudomén. De már dolgoznak rajta, és sikerülni fog nekik.
Még hogy én népnevelő... Az igazat megvallva inkább szabályszegő. Megszegtem ugyanis a kerületi rendeletet, amelyet eddig sem tartott be senki - engem leszámítva -, és a homlokzatra, igaz, az erkély ficakjába tetettem egy kültéri egységet. A nappaliban végigfut ugyan egy műanyaggal fedett kábelsín (alternatíva: bevésik a falba, de ettől most eltekintettünk), viszont jótékonyan takarja a fikusz. Úgy építették ki, hogy ha felrobban a Nap, és ezért a hálószobán kívül majd mást is hűteni akarok, akkor csövezni már nem kell, csak a dobozokat felszerelni. Így feleannyiba került, mint a kültéri egység nélküli, és gyakorlatilag hangtalan. Kértem árajánlatot a kültéri egység nélkülire is, de a horrorisztikus áron kívül a méretparaméterek se stimmeltek sajnos: akárhogy szuszakoltuk is, túl alacsonyan van az ablakpárkány, és ütközött volna a gardrób ajtajával.
A Keleti környékén én is pont ezt vettem észre, hogy kezd visszatérni a térre az élet. S mivel a megállók valamivel közelebb kerültek egymáshoz, és nem is annyira sietősek ezek a gyalpglások "egy csapáson", egyértelműen nem azért van sok gyalogos, mert a metróról/villamosról szállnak át a buszra/trolira, hanem csak egész egyszerűen sétálnak, mondhatni korzóznak.
Gondoltátok volna valaha, hogy a Petöfi Sándor utcán alig jár autó és fasor lesz rajta? Mostmár csak a szerencsétlen Kossuth Lajos utcát kellene kicsit magához tériteni.
Ez pontosan így van. Viszont a nagyobb komfortunk többletenergiával jár. Általában. A sűrű szomszédság eléggé rámehet az ember idegeire. Ámbár erősítheti azt, mert lehet hogy egy csöndes területen lecsökken a tűrőképessége is.
Most olvastam bele egy Tolnay Klári könyvbe (100éves) Ott az egyik deportált adott a másiknak svájci altatót, mert volt sok neki és az istállóbeli elhelyzésük az állatok miatt alhatatlan volt anélkül. Aki kapta viszont nem vette be. Odaadta a teheneknek, lovaknak, kakasnak. Mindjárt nagy csend lett az éjjelre :-)))))
Azért a nagyon alapvető dolgok nemigen változnak. Lehet variálni, meg számolgatni, de úgy általában, aki gazdagabb az,
a, jobb helyen él
b, jobban él
c, tovább él
d, több energiát fogyaszt
c, jobban környezetkárosít (bizonyos részterületeken lehet, hogy kevésbé, de összességében, fogyasztása, közlekedése, életmódja, stb. révén)
ahhoz képest mint aki nem annyira. Ez van. Cserébe, hogy emiatt ne érezzen annyira lelkiismeret furdalást, különböző részmegoldásokkal nyugtatja és igazolja magát. (Hybrid autó, szelektív gyűjtés, fair trade, biofood, slowfood, meg még lehet sorolni)
Hát ha még a társadalombiztosítást is hozzáadom... Minél belebb belvárosban laksz, annál korábban dobod fel a pacskert, annál kevésbé terheled a nyugdíjkasszát. Igaz, cserében amíg fel nem dobod, többet jársz orvoshoz. :-)
Viccen kívül: laktam két évet az Erkel utcában. Odáig rendben, hogy a Csariba való leugrás 5 perc volt, és tényleg nem kellett autózni hozzá. De életem legdepressziósabb két éve volt az állandó parkolóhely keresés, kutyaszar kerülgetés miatt, miközben kb. félévente törték fel a kocsimat. Ráadásul havonta egyszer tuti elkaptam valami felsőlégúti szarságot. Semmi komolyat, de akkor is. Teljesen komolyan azt gondolom, hogy az életminőségem jelentősen rosszabb volt, pedig jó állapotú ház, legfelső emeleti, napos, csöndes lakása volt, nagyon kedves, idős szomszéd nénikkel, és jó lakóközösséggel. A legnagyobb zaj az volt, hogy az elsőn lakott egy cigányzenész család, ahol az apa időnként vett egy zongorát, felújította, majd eladta. Ezért "kénytelen" voltam azt hallgatni, hogy próbaként Chopint, meg Bachot játszik, miközben én a nyitott ablaknál olvasok. Na, ezt azért valahogy még el lehet viselni. :-) Aztán az is lehet, hogy csak én nem vagyok belváros kompatíbilis.
Aki Á-t mond, mondjon B-t is! Azaz kicsit részletezhetnéd ezt a légkondit, ha másért nem, népnevelési célból, ami amúgy sem áll távol tőled.
Szóval ugyebár csak egy szobába szereltél? És végül olyant ((írhatok "olyat" is?)), amihez nem kell külső egység, mert egyben van és csak két darab tenyérnyi lyuk van a homlokzaton?
Örömmel tudatom, hogy megszületett a légkondicionáló. Lakás szétver, cucc betesz, kupleráj, ahogy kell, a végén a mester büszkén bekapcsolja, mutatja, mi merre és hogyan, mire a megrendelő: "Uram, nem lehetne ezt most kikapcsolni? Lényegében már most is megfagyok."
Boldog májust, kedveseim.
Ha az özönvíz egyszer véget ér: Erzsébet kilátó? tetőtúra?
Nem én mondom, de elfogadom. Szétszórt, kevés ember nagy területen, drágább kiszolgálású. A házak energiafogyasztása is magasabb, ill. általában jóval többet kell utazni, és intenzívebben sajáttal. Egész biztos jóval magasabb a egy főre jutó energiafelhasználás mint a belső területen. Általában.
A zöldbeli távmunka során is felmerül sok elintéznivaló ami természetszerűleg általában több utazást igényel. Nem mindegy hogy egy színház, hivatal, iskola, élelmiszerbolt.... 1-2 sarokra-megállónyira van vagy kocsikulcsért kell nyúlni.
Most már mindegy, nem költözöm vissza a Márvány utcába, ámbár az is egy klassz kompromisszum volt. 24a-b: bauhaus házak nyüzsi helyen, hátul 50m hosszú ősfás kertekkel. De próbáltam nem túlságosan eltávolodni :-)
Napkollektornak annyi. Macerás, helyigényes, bonyolult, az van amit megtermel. Ha nem kell, pl nyári nyaraláskor, kifejezetten gond.
A delejtermelés más lett. Évente EGY elszámolás. Bőven lehet nyáron túltermelni az ínségesebb időkre. Elszámoláskor egy a lényeg, picit többet fogyasszunk a termelésnél, nehogy gyártóvá, áfás számlaadóvá váljunk.
"A lényeg, a legkörnyezetszennyezőbb a zöldben lakni családi házban. Minél messzebb, minél többet kell utazni, annál inkább."
És ha zöldben lakok, de nem utazok (éljen a távmunka)?
De ha jól értem, azt mondod, hogy egy passzívház környezetszennyezése (előállítással együtt) lényegesen nagyobb a teljes életciklusra vetítve, mint egy panelházé, hasonló paraméterekkel (egy családra nézve, nyilván). Gondolatébresztőnek nem rossz....
"Remélem napelemre is jó ajánlatot kapok."
Napkollektort vegyél, sztem a fűtésen többet spórolhatsz (feltéve, ha nem árammal fűtesz). :)
Volt ilyen helyben is, a Múlt-kor szentelt is neki egy cikket a kolbászos néni kapcsán. Valaki belinkelte valahová, de persze csak a guglival találrtam meg újra. Érdemes elolvasni, és részben még ON is:
Egyszer nagyon régen jártam Prágában. Hogy ott-e vagy egy ottani kiránduláson azt nem tudom, de határozottan emlékszem, hogy valami kolostorban mutogatták a szakálas szüzet. Az is nagyon ronda volt. A mese az volt hozzá, hogy a szűz apáca akart lenni, de az apja hozzákényszerítette valakihez, amitől neki kinőtt a szakála.
