Ha már itt tartunk, nekem a Károlyi kert melletti puccos lakás mindkét fürdőszobájából erősen hiányzik a bidé, bár lehet, hogy csak illedelmesen fényképeztek. (Amúgy nem hiszem, vonatkozó tapasztalataim szerint szeretett hazám az európai bidékorridornak egyszerűen a rossz oldalára került.)
:) A pasas most, vénségünkre már egészen jó fej lett, kezdünk is összebarátkozni. De huszonsok éve lényegében elviselhetetlen volt sajnos, kilátás ide vagy oda. :))
Voltam régen a Hegedűsben. Belülről tiszta belvárosi függőfolyosós bérház íze van. Inkább kívülről látványos.
Mellette annak a téglás teraszháznak a lakásai biztos élhetőbbek.
A Wellisch Undor tervezte sarokház tényleg látványos helyen van. Remélhetően nem viszik túlzásba mellette a harangozást :-)
A vele szemben lévő hatvanas évekbeli ház is egész éljetőnek tűnik az utcáról. Ok, nem nyugati.
Viszont van még egy ilyen bauhaus ház. Mit ház, hat ház! Szintén bauxit? a Parlament fölött egyből amelyet hátulról a Balassi u határol. Na az is szem előtt van, meg látni onnan mindenfélét.
Az ötvenes-hatvanas években még komfortos városi lakásban élő spórolós, még diplomás lakásában is volt a WC-ben tenyérnyi méretűre tépett újságstósz a szögletes WC-papírtartó fadoboz tetején még akkor is, ha a kényesebb családtagok számára már volt ott bolti WC-papír is.
Több mint fél évszázada egy céges gyereknyaralás harmadik napján 10 napra karanténba zártak skarlátgyanú miatt (amúgy a tenyér és talp hámlása a korábbi pesti strand miatt volt és a szülőket sem értesítették, hogy menjenek értünk) az ádándi kastély boltíves, sötét szobájába a még nem is iskolás testvéremmel. Neki sikerült egy ilyen harmonikába hajtogatott WC papírt széthúzni, amivel percek alatt tele lett a szoba, én pedig – már akkor kötelességtudó lévén – igyekeztem (tán napokig?) visszaharmonikázni, nehogy szidást kapjunk...
Nagyon sok ezer forintot fordítanak a családok WC-papírra. Az árban akár hétszeres különbség is van, az emberek mégis az ilyen-olyan illatos típusokat veszik. Márpedig ha minden WC mellett (vagy rajta) lenne bidé, akkor mindez csaknem teljesen (!) megspórolható lenne. Igaz, hogy az némi vízfogyasztással jár, de a végeredmény sokkal tökéletesebb, mint amit akár a legdrágább papírral is el lehet érni.
A Hegedűs villába ingyen se mennék, a Thonet házba igen, de még inkább a Szerb templom melletti Március 15.-téri házba, amit egykor a Salgotarjáni Kőszénbánya Nyugijintézete építtetett. Egy modren Bauhaus ház a 30-as évekből. Ott lakott Kaesz Gyula a neves belső építész is, no meg később Sinkovits Imre is. Természetesen a 3. emelettől felfelé és a Dunára nézőt szeretném, ha már így lehet válogatni.:-)
Nos a második lakás kb. megfelelne nagyságban és nem is kellene ilyen puccosan felujítani nekem. De igazán a Károlyi kertnek az az oldala csábítana, amelyik párhuzamos a Múzeum körúttal, mert a nyugati nap a mániám. De ez már mind csak ábránd, nem fogok 79 évesen költözni már sehova. Nagyon jó helyen vagyok, minden közel, üzletek, közlekedés és körben minden zöld. Pluszban Lényem is itt lakik egy sarokra tőlem, ami igen komoly szempont.
Valamelyik nap tétován bekapcsoltam a tévét, és rögvest láttam benne egy reklámot, amely a következőről szólt: az Ideális Család legfőbb problémája, hogy Apuka, ha elfogy a vécépapír, a pőre kartongurigát otthagyja a tartóban. Ámde van megoldás: olyan vécépapírt kell venni, amelynek gurigája vízben oldódik, így le lehet húzni a vécén. (Gondolom, nagy a recesszió a duguláselhárító-iparban, így két oldalról finanszírozták a reklámot. De ez mellékszál.)
Erre ma lemegyek a bótba, és mit látok: de hisz az általam is vásárolt márka a szóban forgó, sőt immár kizárólag ilyen oldódós kartongurigásat lehet kapni, naná, hogy jóval drágábban, mint korábban.
Amellett, hogy haladéktalanul áttértem egy másik márkára, azért merengtem egy sort a gyerekkoromon, meg "a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának" akkori főbb kérdésein. Lásd pl. a volt uram kedvenc történetét, hogy a lakótelepen riadólánc lépett életbe, ha véletlenül papírzsebkendő érkezett a közértbe.
Belterjes kereskedelem :-) Talán Budapest legfrekventáltabb lakásai: 1- a Hegedűs villa toronylakása, 2- a Thonet ház felső saroklakása a Vár és a Vigadó tér felé. (azt hiszem Frenreisz Károly)
A Várban a Dunára néző kevés lakást sem teszik fel nyilvánosan. Az a kevés, amit eladnak – mert ott vannak öröklakások is –, majd'mindig külföldi tulajdonos kezébe kerül. Ezek nemcsak hazatérő magyarok, hanem pl. egy echte angol házaspár vette meg Makrisz Agamemnon egykori háromszintes, erkélyes lakását, majd pár éve alatta az egykori műtermet. Onnan ki lehet jutni egy olyan (önálló hrsz-ú) kertbe, amit a támfalra csináltak valószínűleg az előző rendszer kedvenc szobrászának. Sőt, az a kert még a szomszéd ház elé is átnyúlik.
A mellette lévő házban egy német tulajdonos szintén erkélyes, kétszintes lakását – ami lebontott falakkal üresen áll sok éve – egy német (egykor az itteni Media Mark igazgató) tulajdonostól most vette meg egy Erdélyből Németországba ment magyar orvos.
Az érdekes, hogy e két Tárnok utcai ház (keleti és nyugati épületrészekkel) a hatvanas években épült a háborús romokra svájci telekre, eredetileg is öröklakásként az akkori kádereknek. Műemlék mindkét, teljesen új és Dunára néző épület is, pedig a régiből csak a Tárnok utcai kapuk eredetiek.
Előre bocsátva, hogy tudom, nagyon jó helyen laksz: egy kertes társasházban, előtted a villamosmegállóval, de ha megtetszene bárhol egy ház, akkor abban találnál eladó lakást. A legjobb helyen lévő lakás pedig nem annyival drágább, amennyivel élhetőbb.
Erre azt szoktam felhozni példának, hogy egy házban nagyon is különböző lakások lehetnek, például az egyik napos és nincs szemben ablak, míg a másikba a nap sem süt be és/vagy be is láthatnak, miközben a két lakás ára között alig van különbség.
Persze, van egy-két extra luxus épület Pesten, amiben kiugróan drágák a lakások, és ha van eladó, azok gyorsan gazdára találnak. Ezek a Duna-parton a Vigadónál, az Olimpia park mellett és a Szent István parkban, különösen a tetőteraszosak. Az utóbbiak nem is kerülnek ki a piacra, mert baráti körben elkelnek.
Éjszakánként el szoktam gyalogolni a házatok előtt. Az tényleg egy fura hely: pár száz méterre tőle minden irányban zajlik az éjszakai élet, de az az utcácska valóban egy azilum. Mázli.
Én ott dolgozom, és ott -szinte ls időnként- még én is el tudnám képzelni magam. :-) De ha nem egy egész házat akarsz, akkor azért nem kell hozzá lottó ötös: http://ingatlan.com/20522487 Belátom, hogy nagyobb szabású estélyeket nem tudsz adni, de hát az nem is volt a kritériumok közt. :-) Ha mégis, akkor valóban "kicsit" mélyebben kell a zsebbe nyúlni: http://ingatlan.com/7060719
Gondolkodtam ezen a "gangon is"-on. Azt hiszem, a rendes ház kritériuma, hogy csend van a gangon. Gyerekkoromban, emlékszem, a Ferenc körúton csak a csukott ajtó-ablak mögött volt szokás kiabálni. Velünk élő, kissé hisztérikus nagymamám végső fegyvere volt a családi konfliktusokban, hogy kihátrált a veszekedés közepette az előszobába, majd a csúcsponton feltépte a bejárati ajtót, jelezve, hogy ha még egyszer ellentmond neki valaki, akkor "az egész ház" hallani fogja az ő véleményét.
No, ehhez képest amiket én manapság néha a lichthofokon keresztül hallok a mások nappalijaiból... :-)
