mindegy ki a szerző, ha igazat ír. CÁFOLD MEG AZ ÁLLíTÁSAIT (nem tudom h amit te írtál az igaz-e, az e a szerző, akiről te beszélsz, de engem az nem igazán érdekel)
ha akarod, hozok még egy tucat ilyen állításokat másoktól ebből a korból, ha ez a hepped.
1894-ben született Fiuméban (ma Rijeka, Horvátország) értelmiségi családban. Tanár édesapja a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagjaként kerül családjával a kikötővárosba még fia születése előtt.
1912-es érettségijét követően a fővárosi Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián kezdte tanulmányait, ám rövid időn belül otthagyta az intézményt, s a jogi pályát választotta. Budapesten, Bécsben és Rómában is hallgatott jogot.
1915-ben besorozták, egy évvel később orosz hadifogságba esett, s négy évet töltött Szibériában. Hadifogoly évei alatt ismerkedett meg mélyebben a bolsevizmussal, amelynek támogatója lett. „Szimpátiámmal, de csak szimpátiámmal teljes mértékben az orosz bolsevizmus mellett álltam” – vallotta később. 1920-ban térhetett haza Magyarországra, Kecskeméten telepedett le, ahol már családja egy ideje élt. Két évvel később ügyvédi irodát nyitott a városban, 1929-ban belépett az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába. A ’20-as és ’30-as években – álnéven – publikált legálisan és illegálisan megjelenő lapokban egyaránt, leginkább munkásmozgalmi, illetve agrárkérdésekben ragadott tollat.
1929 és 1932 között több lebukott illegális kommunista bírósági védelmét látta el. Egészen Magyarország német megszállásáig szabadlábon volt, ekkor rendőri felügyelet alá helyezték. Kecskemét szovjet megszállásáig – elszökve a nyilas letartóztatásból – bujkált. 1944 év végén, mintegy egy hónapon át Kecskemét polgármesteri tisztét töltötte be. Az év végén beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, amely megszűnéséig a szerv tagja maradt. 1945 novemberében a Magyar Kommunista Párt listájáról került be a Nemzetgyűlésbe. Képviselőségével párhuzamosan (sőt, már 1944 év végétől) a népjóléti tárcát vezette egészen 1947-ig. Politikai pályafutása egyik mozgalmas időszaka volt ez, hiszen a népjóléti tárca vezetését követően a tájékoztatásügyi miniszteri, majd rövid ideig a külügyminiszteri posztot is betöltötte. Utóbbi pozícióját nagy részben – a káderek között ritka – nyelvtudásának is köszönhette.
A Magyar Dolgozók Pártja 1948 nyarán – a menesztett Szekfű Gyula helyére – kinevezte moszkvai nagykövetnek, megbízatását az év őszétől Helsinkire is kiterjesztették. Külügyi szolgálatával párhuzamosan a Magyar Tudományos Akadémián is betöltött több pozíciót. Itteni szerepvállalása jól jellemezte a kommunista párt tudománypolitikáját: a tudomány szolgálatába is a párt kádereit állították, akik kutatásaikkal, téziseikkel kiszolgálták a marxista-leninista ideológiát, sőt általuk a hazai elitképzést is hosszú évtizedekre befolyásolni tudták.
1950 nyarán (egyfajta szükségmegoldásként) a tragikus sorsú Ries István leváltását követően – akit a váci börtönben vertek agyon az ÁVH emberei – kinevezték igazságügyminiszternek. Kétéves miniszterséget követően újra a külügybe helyezték át: újra külügyminiszter lett. A háttérben egy igen kegyetlen, kipróbált ávéhás, Décsi Gyula folyamatos előtérbe helyezése zajlott, aki először államtitkár, majd az igazságügyiminiszter első helyettese, végül 1952. november 14-től igazságügy-miniszter lett.
Nagy Imre első, 1953. júliusi kormányalakításakor menesztették a külügy éléről és a Legfelsőbb Bíróság elnökévé nevezték ki; tisztségéből kifolyólag (a viszonylagos enyhülés eredményeképp) számos olyan korábbi törvénysértés kivizsgálását vezette, amelyet párttársai követtek el. 1954-ben újra visszahelyezték az igazságügyi tárca élére; tisztét egészen 1956. október 31-ig betöltötte.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően visszavonult az aktív politikától és a tudományos életben tevékenykedett. A Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt az 1956 előtt a Rákosi-érában kiemelt pozíciót betöltőket – egyfajta cezúraként, ám néhány fontos kivételtől eltekintve – nem engedte a politika élvonalába. Ezt követően számos tudományos titulust tudhatott magáénak, tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, szerkesztette a Századok című folyóiratot és az Magyar Tudományos Akadámián is szerepet vállalt, egészen 1966. augusztus 8-án bekövetkezett haláláig.
statisztikát nem szoktak hamisítani a középkorban, vagy inkább a másik irányba... valószínűbb az, hogy még ennél is rosszabb volt a helyzet...
azért is nem közismertek ezek az állapotok, mert nem róluk szóltak a hírek, ők láthatatlanok voltak a szarházi erkölcstelen pénzen vett bandériumokkal, hajdukkal hatalmukkal visszaélő gazdag rétegnek (akikről a hírek szóltak)
A világi birtokosság élén a bárók álltak. Nemcsak nagy földbirtokkal rendelkeztek, de a fő méltóságokat is ők töltötték be (nádor, országbíró, erdélyi vajda, pohárnok, asztalnok, lovászmester) A XV. században a bárói címeken 30-40 család osztozott. Az Anjou-kor vége felé egyre inkább egymás között házasodtak, s Zsigmond uralkodása idején zárt csoportot kezdtek alkotni. Ettől kezdve igazi bárói méltóságokba mind kevesebb nemes juthatott be, ugyanakkor a bárói családokból kerültek ki a főpapi méltóságok.
nincs igazad. tény az, h a 15.században pénzért vásárolható volt minden állami és egyházi tisztség. a gazdagok diktatúrája volt az a korszak. korrupt volt a rendszer teljes mértékben. az idézett adatokból is már látható hogyan alakult ki, hogyan lettek egyre gazdagabbak a kevesek és a hogyan szegényedtek el és jutottak koldusbotra a sokak. nemcsak hogy teljesen kizsigerelték, anyagilag ellehetetlenítették a magyarság nagyrészét, de a rendszer és annak kegyeltjei korruptsága miatt ki is használták azt, végletekig visszaéltek vele (mai ésszel elképzelhetetlen mértékben és módokon) lásd az inkvizíció dolgait, akármit megtehettek, de valóban korlátlanul akármit.
ugyanaz a rendszer volt mint ami a bánk bánban megfogalmazódik, de a 15.századra jutott a csúcsra (ill. mélységbe)
Úgy vélte a nemesség már nem követi az ősök erkölcseit ezért félre kell állítani. Talán, kis részben még igaza is volt.
nagyon is igaza volt.
Azonban amit tett, miközben a török készül a magyarság ellen, egyszerűen megbocsájthatatlan volt.
miért? úgy tűnt neked mint valaki aki megbocsátást vár? ő az igazságért és a magyarságért harcolt egy olyan korban és államrendszerben, ahol a magyarok többsége gyakorlatilag földönfutó rabszolga volt a saját hazájában.
Azt se felejtsük el, hogy Thurzó családba beházasodtak a Fuggerek és elég gyorsan át is vették az irányítást az egész családban.
Amikor Ulászló kitiltotta a Fuggereket Magyarországról, fenyegető levelet kapott szinte az összes nyugati hatalomtól, hogy ha nem mentik fel őket az intézkedés alól, hadat üzennek Magyarországnak, nem mellesleg a pápa is.
Sokkal bonyolultabb volt a helyzet, mint azt gondolnánk. Akkor még Magyarország volt Európa egyetlen olyan országa, ahol nem volt teljes bankáruralom, ahol az állam maga, nem kamatokból és bankár patkánykodásból élt..
"Ebben az országban bőségesen terme minden, ami máskirályságokban csak szűköcskén, ezért méltán nevezhető a királyságok királyságának...."
"Bárki bármennyi földön vethet, amennyin csak akar...."
Osztrák követ a magyar nemesről: "A király szavára tízezrek készen állnak megvédeni az országot. Ezek a nemesurak egész évben az erdőt járják, kiválóak a vadászatban, fegyverforgatásban, haditudományokban. Gyakran együtt dolgoznak a jobbágyaikkal földjeiken."
Nyilván azokban az időkben már voltak jelei a nemesség erkölcsi hanyatlásának, de korántsem olyan mértékben, ahogy azt egyesek előadják. Még egyszer mondom, ne essünk át a ló túloldalára!
Nem olvastam végig az összes papírt, de ilyen megfogalmazások hogy 1436-ban románok??? Ez tényleg valami vicc?
A kisbirtokok az elszegényedés jelei??? Mitől???
A lakosság 50%-a zsellér? Honnan szedik ezeket a faszságokat?
Ami meg Dózsa Györgyöt illeti... kiváló katona volt. A hadsereg ami összejött 1514-ben elképesztően ütőképes volt, ha történetesen úgy döntenek elindulnak nyugat felé senki meg nem állította volna őket!
Egyébként meg külföldi források és magyar források is Szittya Györgyként mutatják be.
Bár kiváló katona volt, ugyanakkor heves természetű, könnyen haragvó. Amikor nekitámadtak a nemességnek, ő magát a szittya erkölcs zászlóvivőjének tekintette. Úgy vélte a nemesség már nem követi az ősök erkölcseit ezért félre kell állítani. Talán, kis részben még igaza is volt. Azonban amit tett, miközben a török készül a magyarság ellen, egyszerűen megbocsájthatatlan volt. Semmiképpen sem nevezhető pozitív figurának, de meg kell érteni a indítékait is, hogy objektívan megítélhessük.
az a megdöbbentő, h tudatlanságból, csőlátásból, beleérzés, együttérzés hiányából egyszerűen figyelmen kívül hagyják a tényeket és a (nyugodtan mondhatni fasiszta) elnyomók pártjára áll a másik oldalról is pl bogár lászló.
elképzelhetetlenül zsarnoki volt az a rendszer ott akkor. az amerikai rabszolgaság közelébe sincs annak a terrornak, ami ott akkor volt.
fel tudod fogni, milyen romlott és ördögi volt az a rendszer, ahol a legmagasabb állami funkciókat is meg tudták venni pénzért, legyen az bíró vagy püspök? milyen torzulást okoz azokban akik bármit meg tudtak venni és akármit meg tudnak úszni, miközben az emberek tömegei egyre és egyre szegényednek el, jutnak koldusbotra...
hogy mennyire semmitől se riadtak vissza, azt csináltak, amit akartak... ez látszik az inkvizicio könyörtelenségén... hogy akik beálltak a törökök elleni keresztes (paraszt-)seregbe, azoknak otthoni családtagjait börtönbe csukták, megcsonkították, megölték
ráadásul még járványok tízévenként (nem mellékesen a pénzes réteg erkölcstelen életmódja miatt)
A közszékelyek közül egyre többen kerültek függőségbe a főemberektől, akik kezdtek földesurakként viselkedni és a szabad, de szegény székelyeket jobbágyi sorba taszítani. A 15. századra ez már olyan méreteket öltött, hogy Hunyadi János, akinek törökellenes hadjárataiban a székelyek többször kitüntették magukat és Mátyás király, aki ugyancsak támaszkodott a székely hadakra, kénytelenek volt a közszabadok érdekében fellépni, és rendeletekkel szabályozni a három rend közötti viszonyrendszert. A Mátyás nevében hozott 1466-os vajdai intézkedések például kimondták, hogy a székely közrendűek nincsenek szolgaként alávetve az első két rendhez tartozóknak. A főemberek földjén lakóktól eltekintve a szabad székelyek oda költözhettek, ahová akartak, és semmiféle szolgáltatásra nem voltak kötelezhetők. Ha az előkelők közül valaki megkísérelte a közrendűek szolgaságba taszítását, annak fejével és jószágával kellett ezért fizetnie. A szabályozás előírta azt is, hogy a székbíróság esküdtjeinek kétharmadát a közrendűek közül kell választani, még pedig azért, hogy a főemberek hatalmi törekvéseinek gátat vessenek. [5]
A székely rendek egymás közötti feszültségeihez a Mátyás halálát követő években a székely közösség egésze és Báthori István erdélyi vajda és székely ispán között kialakult ellentét társult. Ezt az váltotta ki, hogy a kenyérmezei csata hőse sorozatosan megsértette a székelyek szabadságjogait, és brutálisan lépett fel a II. Ulászló riválisának számító János Albert lengyel herceg támogatóival szemben. Egyeseket megöletett, másoknak a házait romboltatta le vagy pénzt követelt tőlük, és ingyen munkára kötelezte őket. Bár intézkedései elsősorban a primorokat sújtották, a lófők és a közszékelyek egy része is elégedetlenkedett. Alig néhány évvel Mátyás 1490-es halála után a vajda-ispán elleni általános lázadás előjelei mutatkoztak. II. Ulászló ennek azzal vette elejét, hogy Báthorit elcsapta, és két új vajdát, illetve ispánt nevezett ki a vármegyék és a székelység élére.
A székelyek 1506-ban fordultak először szembe fegyveresen uralkodójukkal, illetve annak helyi képviselőivel. A következő évtizedekben ez szinte megszokottá vált, ekkor azonban még mindkét félre az újdonság erejével hatott. A három rend képviselői 1506 decemberében ezért ismét tanácskozásra gyűltek össze, ezúttal Agyagfalván. A „számtalan sokaság”, amely a Nagy-Küküllő menti falu mellett tanácskozott, kifejezte hűségét a Szent Korona iránt, ám ugyanakkor hitet tett az ősi székely szabadságjogok védelme mellett is. Határozatai elsősorban a „pártütések miatt való veszedelmek” megelőzését célozták.
Az 1499-es királyi dekrétum és a székely nemzetgyűlések határozatai ellenére Székelyföld továbbra sem lett a béke szigete. A főemberek és az általuk szorongatott közszabadok közötti harc, amelybe a szegényebb lófők általában az utóbbiak oldalán avatkoztak be, tovább folytatódott. 1510-11-ben Csík, Gyergyó és Háromszék közszékelyei több főembert elűztek, birtokaikat és házakat pedig felprédálták. 1513-ban egy Székely János nevű férfiú a királyföldi szászokat tüzelte uraik ellen. Az 1514-es parasztháborúba a székelyek ugyan nem kapcsolódtak be, ám annak vezetője – Székely Dózsa György – bizonyítottan közülük származott, s néhány évvel korábban, mielőtt végvári katonának állt volna, maga is az itteni elégedetlenkedők közé tartozott. 1519-ben ismét felkeltek a Hargitán túli székelyek, és ezúttal olyan erővel, hogy az új vajda-ispán, Szapolyai János valóságos hadjáratot vezetett ellenük. A Homoródszentpálnál lezajlott ütközetben Szapolyai ugyan szétverte a felkelőket, a rendet és a nyugalmat azonban nem tudta helyreállítani. A következő egy-két évben, hol itt, hol ott lobbant fel az elégedetlenség tüze. A főemberek közül ezért többen Szászföldre menekültek, és Szapolyaival együttműködve onnan készítették elé fegyveres visszatérésüket. Erre és a felkelések szervezőinek megbüntetésére végül 1521-ben került sor. A nemzetgyűlés elé idézett vádlottakat száműzetésre és jószágvesztésre ítélték.[8]
"milyen nyomorban élt a nép a 16.században. ez a korszak a thurzók ideje, a mérhetetlen vagyonnal és hatalommal rendelkező uraké és az éhező, nekik kiszolgáltatott közembereké"
A jobbàgyok ha jol tudom adtak egy tizedet a foldesurnak egy tizedet az egyhàznak....Miért éheztek?
ha valaki úgy érzi az olvasása közben, mintha valami hiányzik, az a szerző tájékozottsága és tisztessége
1. egy szót sem ejt arról, milyen nyomorban élt a nép a 16.században. ez a korszak a thurzók ideje, a mérhetetlen vagyonnal és hatalommal rendelkező uraké és az éhező, nekik kiszolgáltatott közembereké (és a sorozatos népfelkeléseké. volt vagy két székely lázadás egy-két évtizeddel korábban)
2. nem csupán bűnbocsánatot ígértek nekik, hanem szabadságot
3. a szerző nem érzi szükségét, h jelezze honnan veszi az állításait, egyszerűen közli, h úgy volt és kész (miközben volt vagy 3 kortárs mű amelyik foglalkozott a Dózsa-felkeléssel, pár évtizeddel később, amelyek megállapítai természetszerűen sok mindenben eltérnek), sőt olyan dolgokat is "tud", h a főispán mire döbbent rá és mi járt a fejében...
4. a szerző azt hiszi, h valamiféle sértettség miatt gyilkolt Dózsa, mint valami steril hollywoodi gonosz (lásd az első pontot a szerző hazug hozzáállásáról). a csanádi püspök kivégzése előtti eseményeket ismerjük, egyáltalán nem volt jó ember, és meghallgatást tartottak róla és az emberek elmondták miket csinált (a szerző annak ellenére állítja amit állít, h később maga cáfolja, h nem sérthette meg Dózsát, mert ott se volt...)
valaki fizet az ilyeneknek, h ezt csinálják, h így hazudjanak, hamisítsanak?
Utazásunk összefoglalásaképpen reflektálunk őseinkre, megvizsgáljuk az ezeket alátámasztó bizonyítékokat is, mely alapján kijelenthetjük – innen indultunk.
III.Béla és az Aba-nemzetség(Abasár) mongóliai kapcsolata
A kínaiak véleménye a magyar-hun kapcsolatról: A múzeum bejárata fölött elhelyezett kínai írásjel jelentése hun, ami évezredek alatt nem változott, csak most minket, magyarokat jelölnek vele. Az együtt töltött nap után már nem az a kérdésem, hogy a kínaiak miért építenek múzeumot a hunoknak, hanem az, hogy mi miért nem. http://kaposvarmost.hu/magazin/kultura/2015/02/12/kassai-lajos-gyokerek_15682.html
Vannak akik ugy gondoljàk nem az a fontos mi is tortént régen valojàban, hanem hogy mi az a torténelmi esemény "tény" amit hasznosabb ha sikerul elhitetni a tomegekkel napjainkban....Mivel a mult az màr nem is létezik ugye?
- Vélhető, hogy a szarmatának mondott szkíták, majd a hunok végigkefélték a térségbeli nőket. Vagy ahogy Czeizel Endre mondta ált. a hódítókra: „Elvitték az értékeket, otthagyták a géneket”. -
1.) A szkíták nem hódítottak és pláne nem erőszakoltak.
2.) A szkíták nem loptak és nem raboltak.
Az egész ókorban, olvashatjuk ezt akár Iustinustól is, a szkíta erkölcs egy fogalom volt. Nem loptak, nem hódítottak és nem erőszakoltak.
A sumérok nyilvánvalóan szkíta népféleség lehettek, hiszen saját maguk írják, hogy északról mentek le, északon meg más akkor nem volt csak a szkíták.
