Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Barátom ismerőse szintén hifiőrült. Épített egy direktdrive lemezjátszót, amihez a tányért barátommal esztergáltatta. Valami 20 kg. tömör fémből van, ami csak a Tatuin bolygón fordul elő. :-) No, csak ez a tányér került 600.000 Ft-ba.
A felesége legendásan próbálja kordában tartani a fickót. Egyszer úgy vett magának egy kurvadrága cuccot, hogy megrendezett magának egy Hifi-magazinos nyereményt. De olyan mélységig, hogy ajánlott levelet írt magának a Hifi magazin nevében, amihez készíttetett pecsétet is. Úgy intézte, hogy az asszony vegye át a levelet. :-)
Egyszer egy kártyapartis beszélgetés folyamán elárulta, hogy az nyomasztja a legjobban, hogy ha meghal, akkor a felesége nehogy annyiért adja el a cuccait, amennyit hazudott neki. :-))))
Van egy drága angyallelkű barátom, aki hifibuzi. Egyszer elvitt egy valamiféle hifi kiállítás és vásárra, ahol mindenki ilyesmikre nedvesedett (jobb, mintha gyerekekre tenné). Ott aztán ráizgult egy másfél millió forintba kerülő színarany hangfalkábelre. Ki lehetett próbálni egy süketszobában pro és kontra egy ugyanolyan, nem színarany kábeles cucc mellett.
Barátom csillogó szemmel ültetett be a kényelmes fotelbe. Előttem a négy hangfal, kettő arany, kettő, alaménium (no jó, tudom, hogy nem) kábellel. Hallgattam az egyiket, hallgattam a másikat. Újra, s újra. 10 perc után kijöttem a szobából, barátom kérdőn nézett rám: Na? Kérdezte izgalommal. Én meg csak annyit tudtam mondani, nem megbántani akarván őt, ...hááát, nem is tudom...
Ugyanakkor a viszonylag olcsó digitális házistudiók mellett vannak méregdrága digitálisok is, melyek közel azonos élményt tudnak nyújtani, mint az analógok.
Nálunk ilyesmitől nem kell tartani... nincsen milliós hifink a lemezekhez.... bár vésztartaléknak is félre van téve pár jobb minőségű "békebeli" erősítő és lemezjàtszó... :)
De megértem, hogy sokat költ az ismerősöd ilyesmire, ha ez a hobbija. A hobbik már csak ilyenek, néha sokba kerülnek... :)))
A kazetták jelentős része inkább csak jelképes értékkel bírt. A CD-k DVD-k talán még jók lettek volna... de sok éve dobozokban bujkáltak... :)
No meg mivel eladás alatt van a házunk, a rengeteg felesleges dologtól meg kell szabadulni időben....
Hagyományos lemezből rengeteg van, mert megörököltük anyósom gyűjteményét is, s Ő kórussal a hetvenes évektől kezdve járta Európát ... s hozta be a napjainkban is kincsnek számító lemezeket. No, ezek pl ugyanolyan értéket képviselnek a szemünkben, mint pl a sok Nyugat folyóirat ... :)
Én is gyűjtögető voltam. Aztán pár éve elköltöztem, és minden dolgot, amiről azt gondoltam, hogy majd jó lesz valamire, kidobtam vagy elajándékoztam. Igazából nem is hiányzik semmi.
Egy dolgot, a zenei gyűjteményemet nem tudtam kidobni. Nem vitt rá a szívem. Pedig sok mindent, régóta nem hallgattam. Fizikailag lehetetlen is, már csak a mennyisége miatt is. Azt tervezem, ha nyugdíjas leszek, majd előveszem ezeket a hanghordozókat és naphosszat hallgatom majd. :-))
Én is ilyen régimódi vagyok. Épp tegnap vettem egy több mint harminc éves bakelitet. A legszebb az egészben, hogy idáig senki sem játszotta le. És szoktam újonnan kiadottakat is venni. Igaz, ezek drágábbak is némileg, de egyelőre ennyit megérnek nekem.
Régen (gyerek meg tini koromban) utáltam ezeket kiszedegetni a borítokból, most meg van egy szertartása ennek. Jó olvasgatni az infókat, a szövegeket, érezni a lemez szagát. Jó megfogni, nem az digitális érzet. Könyveknél szintén.
Sok-sok év kitartó gyűjtögetést követően sok száz (eredeti) CD-t, kazettát, DVD-t s kb 70 karton könyvet kidobtam, illetve antikváriumnak adtam tovább. Mindent, amit legalább 6-8 éve nem vettem kézbe... Volt olyan doboz, 35 éve zártam le... s csak költöztettem újra s újra ... :(
Természetesen az értékesebb régi könyveket, magazinokat megtartottam... s szinte mindent, ami a ház lakrészében van... a gépház polcait ürítettem ki ... Így sejthető, hogy sok minden mást is "iktattam"... :))
Gyűjtögető vagyok, ezért kissé fájdalmas művelet volt ez, évekig készültem rá ... Nem szabad minden tárgyunkhoz körmünk szakadtáig ragaszkodni, mert gúzsba kötik az embert....
Hát bizony, a lélektani határ nálam is megvan. Tudom, ma már minden letölthető, de én olyan faszi vagyok, aki szereti kézbevenni az eredeti CD-t, könyvet, bakelitlemezt és gyönyörködni benne. Ezért amibe beleszeretek, meg is veszem eredetiben. :-)
