A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Egy kis szájkarate a sosem árt. Legalább gyakorlom a fogalmazást.
Rájöttem egy nagy igazságra.
A dolgokat felfedezni sokkal könnyebb, mint érthető formában leírni. De ez is meglesz hamarosan.
Arra is rájöttem, hogy átütő erejű kísérletek nélkül nem figyel rád senki. Még akkor sem ha hatalmas igazságokat fogalmazol meg. Ezért most két olyan kísérleten dolgozom, amely megrengeti a tudományt. Az egyik csillagászati jellegű, a másik fizikai-elektromos jellegű.
A nyáron meglesz mind a kettő.
Pénz és idő kérdése. De mindkettő megvan.
És te mivel foglalkozol, az itteni kritikusi tevékenységeden kívül?
„Ezért teljesen át kell alakítani a "modern" fizikát ahhoz, hogy valami értelmeset hozzunk ki belőle.”
Erre várunk már jó ideje, de csak ígéreteket kapunk tőled.
„ Az áralakítás nem is jó kifejezés. Inkább újraépítés a jó szó.” Az áralakítás valóban nem jó kifejezés, hacsak nem a multik árulják a fizikát (is).
Az újra építéshez le kell bontani a régit, de még a Gyulával is kevesen vagytok hozzá. Ő legalább már kivert belőle néhány téglát, de te csak szájkaratézolsz.
Az előbbi dogmák helyett a következő alapelvek jönnek be a jövő fizikájába:
- Létezik valóságos (abszolút) mozgás, de a mozgást természetesen relatíve is lehet értelmezni
- A fény sebessége a fényközeghez viszonyítva ugyanannyi minden irányban, a fényközegben mozgó testről mérve a fénysebesség mozgás irányban kisebb, ellenkező irányban nagyobb. (ez minden hullámmozgás esetében ugyanígy van).
A "modern" fizika szerint minden mozgás relatív. Csakhogy a forgómozgás nem lehet relatív, mert a forgáskor centrifugális erő keletkezik, ami megmérhető. Ez az erő megmutatja, hogy mikor végez egy test valóságos forgást és mikor nem. Vagyis a forgás nem viszonyítás kérdése, vagyis nem lehet relatív mozgás. Itt a relativista fizika meg is bukott.
A jövő fizikájában a fénysebesség kiváltságos helyzete is megszűnik. Nem lesz egyetemes állandó, még csak állandó sem. A fény sebességének mozgó rendszerekből mérve más és más az értéke.
Nem lesz határsebesség. Átléphető és megelőzhető. A jövő fizikájában a fénysebesség mindössze az elektromágneses hullámok sebességét jelenti.
Sajnos a fénysebesség olyan képletekben is szerepel, ahol semmi helye nem lenne. Ezért teljesen át kell alakítani a "modern" fizikát ahhoz, hogy valami értelmeset hozzunk ki belőle. Az áralakítás nem is jó kifejezés. Inkább újraépítés a jó szó.
A jövő fizikája meg fog szabadulni a mai legfájóbb dogmáktól:
- relativitási elv (csak relatív mozgás létezik)
- fénysebesség einsteini állandósága (minden megfigyelő ugyanannyinak mérné a fénysebességet)
Ez a két dogma képezi az einsteini relativitáselmélet alapját, és ezzel együtt sajnos mai "modern" fizika alapját is. Azonban mindkettő tévedés. Mindkettőt kísérletek cáfolják.
A jövő fizikájának mindenképpen meg kell szabadulni ezektől a téves elvektől, és olyan elvekre kell támaszkodnia, amelyeket a kísérletek is megerősítenek.
"Miért lenne megismerhetetlen? Nem látom az okát."
A végtelen felé csak közelíthetsz, de soha nem érsz oda. Az állandó változások miatt, mindig lesz új a Nap alatt. Ha jól okoskodunk, és megoldjuk a csillagközi utazást, még új Napunk is lehet a régi helyett. Nem vagyok pesszimista a tudományt illetően. A szociológiában viszont nagyon, mert nem sokat változtunk azóta, hogy lemásztunk a fáról. :(
"A teljes valóságot nem ismerhetjük, csak a felszínét kapirgáljuk."
A tudományos kutatás célja a valóság megismerése. Ez egy folyamat.
Azért, mert egy adott pillanatban nem ismerjük a teljes valóságot, még nem kell lemondani arról, hogy fokozatosan egyre többet és többet ismerjünk meg belőle.
"Ez viszont olyannyira megismerhetetlen..."
Miért lenne megismerhetetlen? Nem látom az okát.
"A TE új-fizikád meg nem sokat fog változtatni ezen."
Én hiszek abban, hogy az én új fizikám változtatni fog ezen. Persze nem fogja megmondani a végső megoldást, csak egy lépést tesz abba az irányba. Ez a tudományos módszer. Lépésről-lépésre közelebb jutni a valóság megismeréséhez. Ha nekem csak egyetlen egy lépéssel sikerül előrébb vinnem ezt a megismerési folyamatot, akkor már elégedett leszek.
Ez nem nagyképű elbizakodottság, csak egy egészséges optimizmus.
Hogyan várhatnám el, hogy bízzanak bennem, ha én sem hinnék magamban?
A teljes valóságot nem ismerhetjük, csak a felszínét kapirgáljuk.
Amennyiben a tömeg nem konvertálható át energiává, az anyagból kiinduló hatások (mezők) teljesítik ki a világmindenséget. Ez viszont olyannyira megismerhetetlen, hogy csak feltevéseink lehetnek arról, amiről nem érkezik információ hozzánk. A TE új-fizikád meg nem sokat fog változtatni ezen. Úgyhogy marad számomra a metafizika filozófiai gumicsontja, amin elrágódhatok amíg bírják a fogaim.:)
A matekban van üres halmaz, ami (-1 dimenzió). A fizikában van anyagmentes tér, ami görbületlen 3 dimenziós Eukleidészi és van egy alteregója, a 4D Minkowszki téridő. Ezek pozitív előjele azt jelenti, hogy nem a semmi, hanem energia van benne. Az univerzumban lévő anyag felhígul, vagy besűrűsödik, a végtelen téridő kiterjedtségében. Az univerzum nem tágul sehova. A semmi nem van.
A hivatásos fizikusok azt hiszik, hogy ha ezektől a dogmáktól megválnak, akkor összeomlik a tudomány. Az ő szempontjukból igaz is. Az a tudomány, amiben ők felnőttek, amit megtanultak, és amire felesküdtek, az valóban összeomlana.
De ez nemhogy katasztrófa nem lenne, hanem éppen megnyitná az utat a tudomány fejlődése előtt.
Már említettem, hogy az új fizika megalkotása előtt le kell bontani a régi fizika dogmát.
Melyek ezek a dogmák? Lássunk néhányat!
- a fénysebesség minden rendszerben (minden megfigyelő számára) ugyanannyi
- a mozgás csak relatíve értelmezhető
- az inerciarendszerek egyenértékűek
- a fénysebességet tömeggel rendelkező test nem lépheti át
- a fénysebesség egyetemes állandó
- a fény kettős természetű
- léteznek fotonok
- fényközeg nem létezik
- a világ 4 dimenziós
- az univerzum tágul (mégpedig gyorsulva)
- a világot a nagy bumm teremtette
- a gravitációt a 4 dimenziós téridő okozza
- stb.
Amíg ezekkel a dogmákkal le nem számolunk , addig képtelenek leszünk tovább lépni. A tudomány mély válságban van, amit joggal nevezhetünk a tudomány "sötét újkor"-ának.
"A természettudományok története azt mutatja, hogy a tudomány haladását állandóan akadályozta olyan nézetek zsarnoki befolyása, amelyeket az emberek végül is dogmaként tekintettek.
Ezért szükséges, hogy időnként nagyon mélyrehatóan felülvizsgáljuk azokat az alapelveket, amelyeket vita nélkül alkalmazunk." (Luis de Broglie)
A természettudományban jelenleg Einstein zsarnoki befolyása érvényesül. Az einsteini relativizmus vallássá változott, amelynek tételeire dogmaként tekintenek a hivatásos fizikusok. Ezektől a dogmákról szigorúan tilos eltérniük. Tilos másként gondolkodni, és ez az, ami megöli a tudomány fejlődését.
Ahhoz, hogy új fizikát alkossunk, legelőször le kell bontani dogmák jelentette akadályokat.
Legelőször is le kell számolni a ma uralkodó téves relativizmussal.
A relativista felfogás tarthatatlanságát ma már több kísérlet bizonyítja, de ezekről nem hajlandók tudomást venni a modern fizikusok. Úgy tesznek, mintha nem léteznének. A valóságtól való elszakadásuk nagyon jól jelzi a fizika mély válságát.
Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, a folytatásban ismertetek egy olyan kísérletet, amely tökéletesen cáfolja a relativista felfogást a fizikában.
szuperfizikus, ez nagyjából ciklusokban megy nálad. Az évek óta változatlan szöveggel, hazugságaiddal és monoton szerepjátékoddal valami transzba viszed magad. Ennek nincsenek tartalékai, előbb-utóbb az önstimulációs hatás telítésbe megy, a szerepélményed dinamikáját veszti. Ilyenkor tartasz 2-3 hét szünetet, "regenerálódsz", és kezdődik az egész benned előlről, gyakorlatilag betűről-betűre. Ettől tűnik az egész autisztikusnak.
Bár az "igazi autisták" rendkívüli teljesítményekre is képesek, amit érdeklődve szemlélne bárki is.
Benned ilyen abszolút nincs, marad a monoton kognitív sivárságod, hát sajna.
Amint azt már többször említettem, a jövő fizikája a valóban elvégzett, jól alátámasztott kísérleti eredményekből fog kiindulni. A fantáziának csak annyi szerepe lesz, hogy a kétségbevonhatatlan kísérleti tényekből kell kilogikázni a helyes megoldásokat. Ehhez is szükség van fantáziára, de nem a semmiben csapongó fantáziára.
Nem engedhető meg az új fizikában, hogy kísérleti alátámasztás nélküli elvekre építsük az új elméleteket. Ezt valószínűleg mindenki evidenciának tekinti, mégsem szúr szemet a fizikusoknak, hogy a mai fizika egyik sarkalatos tétele, nevezetesen a fénysebesség einsteini állandósága, semmiféle kísérleti alátámasztással nem rendelkezik. Nincs olyan mérés, amely bizonyítaná, hogy a Földhöz képest mozgó rendszerben is ugyanannyi lenne a fénysebesség.
Mindez csupán a kísérleti alátámasztás hiánya. De van olyan elvégzett kísérlet is, amely egyenesen cáfolja a relativitás elvét.
