Akkor egy kicsit határozottabban teszem fel a kérdést.
(A Szent Forma1-et is belekalkulálva) ki mit szólna egy jövő szombati, azaz május 31-i, szombati kiránduláshoz az Erzsébet-kilátóhoz? Szerintem kombináljuk Libegőzéssel. Semmi korai kelés, semmi durva gyalogtúra. Hm?
7-8 éve valamikor voltunk ott és nagyon meg voltam sértve, hogy nem szabad teljesen felhajtani a kilátóig autóval. Régi emlékeim szerint fel lehetett menni. A lépcső az semmi, csak az odáig vezető út!:-(
Azért ha összehozod a dolgot, lehet, hogy megkiséreljük.
A nagycsarnoki viszonyok közül kifelejtettem, hogy több évig vittem le az alagsorban működő vecsési savanyusoknak a házunkban a cukrászda által kidobott ötliteres üvegeket, amíg be nem sokalltak vele. Most pedig az itteni négy házban gyűjtögetett műanyag kupakokat adom nekik, mert egy vecsési beteg gyerek javára szedik össze, akik eladják kilóját 50 Ft-ért(!).
Holnap meglepődtök majd, amikor beírom ide az ottani árakat.
Az anyukámék klasszikus kisnyugdíjasok, és esküsznek a Csarira. Nem a fősoron kell vásárolni, meg nem a legelső bolgároknál, és rögtön megvan az ár-érték arány. Meg ők akkor vásárolnak, amikor van olyan, amit érdemes, aztán kreatívkodnak egyet.
Én se. Sőt amig az egyik üzletből átmegyek a másikba, már el is felejtem amit láttam és ez igy volt akkoriban is, mikor nagyon meg kellett néznem mennyit költök, hogy még a hó végére is jusson. Genetikai hiba. Anyám is ugyanigy volt ezzel.:-(
A Lehel tériben szerintem a húsrészleg a legerősebb. A veget. elmegy. A Fény utcaiban talán fordítva, de nincs hiány. Ámbár sok stand megüresedett az utóbbi néhány évben.
Szerintem az árak a Nagycsarnokban a legalacsonyabbak. Majd holnap beszámolok az árakról és akkor mindenki össze fogja tudni hasonlítani más helyekkel.
A tavalyi költözésemkor feltűnt hogy nem is egyszerű banános dobozt szerezni. A Sparokból viszont nem volt téma. Nekem Stop Shop, Mammut a közeli. 30-40-et szereztünk 2-3 alkalommal.
Azt képzeljétek el, hogy a Nagycsarnokban szombat reggel a hat órai nyitáskor olyan otthonos a hangulat, hogy nemcsak vevő és eladó beszélget egymással – hiszen még nincs sorállás –, hanem a kevés vevő is köszön egymásnak, sőt szót váltanak. Egy ügyvéddel és egy szülésznő-kertészmérnöknővel közös kerületünk dolgait, pletykáit beszéljük meg, az Aranykéz utcai arab fogorvossal pedig fogászati témában szoktam konzultálni. Egy villamossági online lapszerkesztővel a hirdetési piac helyzetét elemezzük, míg az iparon tanító fiatalemberrel építészekről csevegünk.
Volt hogy egy zöldségesnőnek útikönyvet vittem kölcsön, egy másiknak pedig hagymavágó szerkezetet vettem, hiszen ők nem jutnak el vásárolni, mert kegyetlen munkarendben dolgoznak. Reggel hatkor már kipakolva nyitnak és este hat után még rakodniuk, elszámolniuk kell, és szombaton is háromig kell nyitva lenniük.
Elég sokszor előfordul, hogy a törzsvevőt lebeszélik az általa kért olyan termékről, ami messziről szebbnek látszik a valóságosnál.
Nekem nem gond, hogy a mindig szükséges banános dobozokhoz jussak, mert félreteszik számomra. Persze ha hirtelen több tucatra van szükség (pl. az említett Bécsi úti épület könyveinek kimentéséhez), akkor azt a csarnoki takarítóktól kell és lehet szerezni, de akkor pénzért, ma már darabonként 100 forintért...
Igen, ezek ilyen otthonossági kérdések. Múlt héten ki kellett mennem Óbudára, mert tönkrement a kávéfőzőm, és azt még ott vettem, ott érvényesítették a garanciát. Elmentem kocsival a régi szerkesztőség előtt - előbb majdnem befordultam rutinból a parkolóba, aztán meg bőgtem egy jót. :)
Képzeljétek, rajtaütésszerűen bezárt a Klauzál téri csarnok. Ezzel már évek óta fenyegetőztek, pár hónapja kizavartak mindenkit, a zöldségestől az ócskásig, de ma a közért is becsukott. Állítólag egy-másfél év a felújítás, de dátum sem a kiírásokon, sem a kerületi lapban, se sehol nincs. Az ilyet már ismerjük.
Eltekintve attól, hogy mekkora macera lesz ez nekem, rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen félig-meddig a csarnok miatt költöztem ide. 97-ben, Kőbányáról jővén egyszerűen elkápráztatott, hogy micsoda királyság, ha egy ekkora szupermarket van "a sarkon". :-) Az meg már csak hab a tortán, hogy hol lesz nekem megint olyan közértem, ahol a hentestől a pénztárosig mindenkivel lehet váltani három baráti szót, és az esti bevásárlás lényegében olyan, mintha máris hazaért volna az ember.
