"A tömeg és a tönk között is van kapcsolat szerintem."
Biztos van, ha a tömeg egy összetömörödött embercsoport, a tönk meg egy tömör fatömb.
Töm:
"áth. m. tömtem, tömtél, tömött. Ritkább állományu, szövetü, de többé kevésbbé szilárd, rugalmas testrészeket úgy öszvegyúr, tapos, szorongat, nyomkod stb. hogy aránylag minél kisebb terimében férjenek el, és sürűebben álljanak öszve, vagy hogy bizonyos üregben, öbölben hézag ne maradjon....." "Táj ejtéssel: team, honnan a köz divatú temet. Alapfogalomban egy eredetü a tele, telik és tölt igékkel, azon különbséggel, hogy a tömés csak szilárd állományu testekre vonatkozik, s közvetlen czélja minél több testrészt aránylag kisebb térbe szorítani. - Rokonai a dömöszöl, döme, dömsödi, dödölle, gyömöszöl, zömök szók gyökei: döm, död, gyöm, zöm. Ugyanazon alapfogalom rejlik a latin tomentum (töltelék) szóban is. Mongolul: tama-khu = töm-ni. V. ö. TEM. TÖBB. TÖPIK."
"Szerintem ezt a magyar TÖMEG szó értelmezi, a TENG-ert amit TÖNGör formában is mondtak."
----
Szerintem is. Az n/m hang cseréjére péda: hentereg →hemperkedik, →hömpölyödik
Tengernyi, azt jelenti, hogy töméntelen, azaz temérdek. A tenger teng-leng a súlyától fogva, azaz tendül × A: 1564 tendillyenek [l-j] [?✐] (OklSz.); 1564 töndül (erőre kap; gyarapodik)
ÚESz: Tendül: Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. Szorosan összefügghet a →tenyészik szótövével.
Az onomatopoetikus magyarázat mellett szólnak a →cseng, →leng, →peng stb. onomatopoetikus igék, amelyek alaktani struktúrája ateng-ével azonos; vö. ateng-leng ’inog, ingadozik; henyél, teng-leng, lóg’ (1617: NySz.) összetételt is, ikerszó a →teng + →leng tagokból.
Szerintem ezt a magyar TÖMEG szó értelmezi, a TENG-ert amit TÖNGör formában is mondtak. Mivel ez a rengeteg és tömeges szinonimája. Azért lehet sártenger, égtenger, homoktenger, és természetesen a víztenger, mert a TÖMEG-ÁR-adata valaminek a TENGER. Legtöbbször a víz TÖMEG-ÁR-adata amire gondolunk persze, de másról is lehet épp szó.
Az ég tenger csillagairól is írtak már majd 200 éve. Szerintem a rokonszó a TÖMEG...
"Égisten párosok- smer: An vagy Anu és Innin vagy Inanna, akkád: Anum - Istár (fiúk Enlil - An+Lélek = későbbi szentlélek aki fiú."
A "későbbi szentlélek" nem fiú, hanem nőnemű.
A Héber evangéliumnak nevezettben a Szentlélek Jézus isteni anyjaként szerepelt: „…a Megváltó mondja: '"Az imént megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s átvitt engem a nagy hegyre, a Táborra." (Origenes, Comm. In Joh. II. 12.)
Fülöp ev. „Néhányan azt mondják, „Mária a Szent Szellemtől fogant”. Tévedésben vannak. Nem tudják, mit mondanak. Hogyan foganhatna egy nő egy nőtől? …”
Legkorábbi emlékek szerint egy Sumér gyászdal galambbal azonosítja az Ég Királynőt, Inannát. Deimel a „Galamb” szót „Lil-Hal”- ként fejezi ki, ahol a „Lil” magyarul (is) lélek, azaz lelkes értelemmel bír, A Hal=hal-ad alapot adva a Szentlélek szó eredeztetésére.
"Engur ill An nevéhez szerintem kapcsolható az En - Ön személyes névmásaink is. Felhívom a figyelmet rá, hogy a magyarban a Tiszteletteljes Egyes szám / harmadik személyű megszólítás: ÖN
Szerintem ezt a formulát értették félre sumerban. És az ÉG-ÚR helyett ÖNGÚR-T montak."
Szerintem nincs szó félreértésről, egyszerűen az a magyarázat, hogy más hangot használtak az N előtt. Talán zárt E hangot, amit mi, magyarok is ejtünk Ö-nek. (Föl, köll...)
"Nekem úgy tűnik hogy a sumérok An "Anu" - férfi főistene (mint az ég ura-teremtő) egy tévedés. A sumér férfi főisten női eredetű etimológájú nevet visel."
Ezt nagyon eltaláltad, nem tévedtél!
Ne felejtsük el, hogy a sumer legendák nagy része asszír átiratban maradt fönn, ahol a nőisten már kegyvesztett volt, így a korábbi főistennőt (Tiamat, akit legyőzött és megölt az asszír Marduk) An/Ana/Anu néven simán férfiistenként regnált tovább.
Ugyan ezt látjuk a Bibliában is, ahol Eloah, El-Sadday, Elohim, mind Úr-nak van fordítva, pedig az "eredeti" héberben még mindannyian nőneműek. (Még JHWH is nőnemű!)
"Szóval sumérben minden összekuszálódott. a Magyar etimológia szilárdabb, mint a közel-keleti, még a Sumérnál is!"
Nem a sumereknél volt keveredés, hanem a későbbi korokban.
CzF:
"Anya: "Mint a családi élethez tartozó, tehát első szükségü szó különféle nyelvcsaládokban egyezik, mi ősi eredetére mutat, nevezetesen a Kaukazus körül nogai, karacsai és uigur nyelven: ana, törökül is ana,"
Kiegészíteném az alábbuakkal:
Azerbajdzsán: Ana, Kazah: Ana, kirgiz: ene, üzbég: ona, tatár: ana, török: anne, És itt a vége, mert a többi nyelvben már nem ez a hangalak maradt fönn.
Vajon miért a sztyeppétől Délre és miért nem az Urál vidékén találkozunk ezzel a hangalakkal...?
Amúgy tudtommal csak a magyar nyelvben maradt meg mindkét változat, a sumer és akkád egyaránt: Anya, (An/Ana) ill. az anyu (Anu).
Igazolva, hogy An/Anu nőisten volt, hiszen az anya/anyu szavainkat nyilván nem egy férfiisten generálta... - a többi nyelvben sem.
"És van itt még nekünk ez a "tengrizmus" ősi hitvilág, emellett nem mehetünk el azért csak úgy, őseinknek ez volt az alaphite,"
Tartom magam ahhoz a véleményemhez, hogy a magyarok ősvallása nem a tengrizmus volt, ez a magyarokhoz csatlakozó sztyeppei nem-magyar népesség (Hunor és Magor) által került a mi hagyományainkba.
"TENGRY meg a TENGER szavunk lehet egyébként vagy TENGERI egészen pontosan. De ez a szó már a sumereknél is ismert DINGIR formában,"
Ez nagyon is kézenfekvő a hangsort nézve, bár a jelentésük eléggé eltérő. Ugyanakkor a sumer legendában Tiamat - a teremtő Istennő - a tenger megszemélyesítője:
"Abzu, az édesvizek megtestesítője a tengerbe ömlő folyók alakjában megtermékenyítette Tiamatot, [a tengert] és így létrehozták az első istenpárt,..."
És ugye, a pecséthengereken sokszor látni halbőrbe (a hal feje a süveg) öltözött alakokat; főpapot, Istent.
Lehetséges, hogy a sumer DINGÍR és TENGÍR ugyan az a szó.. Sőt, több, mint valószínű:
A sumer DIN szócikk a TIN szóhoz irányít ahol:
"TIN: n., life; wine [élet, bor] v., to cure; to be healthy; to live." [gyógyítani; egészségesnek lenni; élni.]
"TINA: adv., strongly ('to live; healthy' + subordination suffix /-a/). [erősen]" - Tehát a TIN=erős (TIN+A= erős+en) jelentésű is.
A TEN szót korábban kielemeztük.
GIR: "noble; domestic, civilized; belonging to the native in-group (circle + city)" [nemes;hazai, civilizált;a bennszülött csoporthoz tartozó (kör + város)]
"A "tündöklő" maximum a jelzője lehet.)) Olyan ez mint amikor egy KÖRTE szóra valaki megállapítaná hogy a "jelentése édes" csak azért mert amúgy tényleg az.)) Attól még a hangalak a KÖR szóból fog elindulni ettől független..."
TEHENNU, ATHEN, ATHÉNÉ, PALLASZ ATHÉNÉ ---------- Mindent érteni magyarul belőle :
Kezdésnek szögezzük le hogy ezeknek a teheneknek semmi közük sincs, kicsit megsértődne a "csaj" szerintem ha leteheneznénk.)) A szentgyörgyvölgyi tehénszoborral Pallasz Athéné-nek nem sok kapcsolata lehet.
ATHÉN : ATHÉNÉ, PALLASZ ATHÉNÉ által.
TEHENNU : (IS)TENNŐ volt, ennek a rontott alakja előttünk, a végén a NŐ szó szerepel. TEN forma már távol-keleten THIEN módosult, és ezért van H benne.
ATHÉNÉ : ISTENNŐ, csak tegyük vissza szépen a 2. helyre vissza az S hangot és "ASTHÉNÉ" kapjuk meg, vagyis ISTENNŐ, épp véletlen pont az is volt ő.)) Itt már a két N-ből egy lett, közös N hang.
PALLASZ ATHÉNÉ : PALLOS ISTENNŐ ! Athénét mindig karddal és lándzsával ábrázolták. Karddal, más néven PALLOS hívjuk a hosszú egyenes kétélű kardot. Ez tökéletes magyarázatot ad az első nevére...
Visszatérve az "is-ten" TEN részére, ez jó néhány nyelvben ma is ott van hosszabban : TANGRI, TENGIRI (kazah), TENGRI, TANRI már kihagyott G-vel, és a hasonló alakok. Sőt még a lakota indián nyelvben is találhatunk egy THÁNKA formát. Ezek mögött a TENGER lehet, a TEN a tömörebb verzió.
Tengrizmus TENGRY anyja/atyja, a TENGER, sumer nyelvben DINGIR formában felismerjük. Ezt a "tündöklés" dolgot már később utólag aggatták rá a szóra, a valódi magyar jelentése és hangalakja előttünk van átírva.
A "tündöklő" maximum a jelzője lehet.)) Olyan ez mint amikor egy KÖRTE szóra valaki megállapítaná hogy a "jelentése édes" csak azért mert amúgy tényleg az.)) Attól még a hangalak a KÖR szóból fog elindulni ettől független...
Tekintetes úr (tündökletes - analógiájára ?) Tekintély - Tündöklő távoli kapcslata
CzF: "Minthogy a tekintés a látásnak és nézésnek mintegy kezdete, mely által a látható tárgyak első pillanatra szemünkbetünnek vagy ötlenek, mintegy föltetszenek: innen úgy vélekedhetni, hogy gyöke tek nem egyéb, mint a látásra vonatkozó régies tet-ik szóban atetgyök módosított alakja, a kemény t hangnak szinte kemény k-ra változtatásával; s e szerént tek-int annyi volna, mint tet-int. Vagy pedig végelemzésben a tek gyökeleme a távolra vonatkozóte v. ta, s az egész tek jelentése mintegy te-hat, tova-hat. A törzs tek és int képző között oly viszony létezik, mint az ér és érint"
"A másik : Amikor hasonló hangalakok valahol személyes névmásként tűnnek fel, akkor meg amögött valóban az ÉN/ÖN szavunkat ismerhetjük fel benne. Mindez az ősmag(yar) nyelv elváltoztatásából jött létre..."
AN és ANU a sumer mitológiában szerintem is tévesen van "istenek atyja" feltüntetve, mert ő az istenek anyja sokkal inkább. A hangalak mindent elmond magyarul, ez nem más mint az ANYA/ANYU szavunk.
Éganya és földanya, így neveztük meg. ez a lényeg.
A másik : Amikor hasonló hangalakok valahol személyes névmásként tűnnek fel, akkor meg amögött valóban az ÉN/ÖN szavunkat ismerhetjük fel benne. Mindez az ősmag(yar) nyelv elváltoztatásából jött létre...
"Az Isten szó, nekem főleg a ten utótag miatt nőneműnek tűnik, de az előtag is női istenanyára utal:"
Szerintem sem lehet vitás ez az észrevételed, hiszen a magyar nép körében a Napistennő tisztelete nem a keresztény vallásnak köszönhető, mivel annál sokkal korábbi időkben gyökeredzik.
Persze, mellette ott van a sztyeppei férfiisten tisztelete is a hagyományainkban, köszönhetően a honfoglalók közti "nem magyar" etnikumnak.
Jó párhuzamokat hoztál, én is hasonlóra gondoltam.
Bevezetőül: A T(a, o) hang a földre eső/ejtett nagyobb tárgyak hangját utánozza, így a a szavak kialakulása előtt valószínűleg ezzel a hanggal fejezték ki elődeink ezt a jelenséget, s ezt az értelmet hordozza a több hangból álló gyökökben, szavakban is. Ezt igazolják a T hanggal kezdődő földdel kapcsolatos szavaink sokasága, (ezekből Te is hoztál néhányat) a 't' helyhatározó rag, a múlt idő jele (ott lett hagyva jelentéssel), helyre mutató szavaink: itt, ott...
Egy kicsit más irányban is utánanéztem a fentiek igazolására:
- A sumer szótárban - nem meglepő módon - is megtalálható a Te szócska (ősgyök), aminek a jelentése:
"v., to approach, meet (someone: dative); to attack, assault; to be frightened" [közeledni, találkozni (valaki: dativus);támadni, támadni;megijedni]
- A kínai 地 球 szó kiejtése hakka nyelven: thi-khiu, a jelentése pedig Föld. Már az első betű (thi) is földet jelent, a második (khiu) értékes, szép dolgot jelent (egyben föledet is), a magyar KI-es megfelelője. kínai szótár: https://en.wiktionary.org/wiki/%E5%9C%B0
- latinban terra a föld.
Azt gondolom, ezek mind beleillenek a "sorba".
A "ten" második tagja (en) a sumer szótár szerint:
"n., dignitary; lord; high priest; ancestor (statue); diviner [méltóságos;lord;főpap;ős (szobor);jós]
v., to rule. [uralkodni] adj., noble." [nemes]
Szerintem az EN az égi, isteni jelentésű AN sumer szó változata, vagy ugyan az.
Igaz, a sumer szótárban a TEN (te-en) kissé más jelentéssel van megadva:
"n., cold, coolness (te, 'to approach, near' + en, 'time' referring to shorter days ?). [hideg, hűvösség (te, 'közelíteni, közel' + en, 'idő' rövidebb napokra utal?) - ez utóbbi téves, lásd fentebb az EN jelentését] v., to trample, extinguish; to soften, allay; to cool (te-en-te in marû)."[tapos, kiolt;puhítani, csillapítani;lehűteni (te-en-te in marû)] vö a magyar tente baba, tente szóval, ami szintén nyugtat jelentésű.
Ha a két ősgyököt összeolvassuk, akkor a föld (felett) uralkodót olvashatjuk ki belőle.
Ok, de mit jelent az Isten szó első tagja?
Ehhez is érdemes a sumer szótárban böngészni, ahol az
US szócikkben megtaláljuk a 'támasz', 'alap', - átvitt értelemben 'ős' jelentéseket,
ES jelentése sok, szentély
IS(I) jelentése hegy. - átvitt értelemben lehet hatalmas, nagy...
