Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Szerintem ha valami sok évtizeden keresztül berögzül ékes anyanyelvünkbe, még ha tévesen is, azt már nincs értelme megváltoztatni. Hiszen mindenki tudja, hogy mit takar.
Mint ahogyan nincs értelme az új szavak elleni kézzel-lábbal való tiltakozásnak sem. Hiszen a nyelv nincsen kőbe vésve, folyamatosan változik, gazdagodik új szavakkal, és szegényebbé válik a régiek "elvesztésével". Azok alakítják, akik a mindennapokban használják. Ez a természetes evolúciója.
Úgyhogy a "bakelit"elnevezés ellen felhorgadni, szerintem, minimum vicces ... :)
Hosszabb távon egy házasságnak, párkapcsolatnak akkor van értelme, szerintem, ha az kölcsönös tiszteletre, elfogadásra, megbecsülésre, őszinteségre és szeretetre épül ... Huh de nyálasan hangzik, mi? Pedig ... :)))
Lehet, túlságosan szerencsés vagyok én is .... :))
Hobbira szükség van. Akár többre is. Az élet sajnos igen rövid... ki kell élvezni minden percét ... amennyire lehetséges.
((lemezboltos rohant utánam, hogy bocsbocsbocs, nem úgy gondolta))
Volt már, hogy valaki bakelitlejátszót keresett nálam. Átvittem oda, ahol van bakelittermék, sok. Magnó, autó, doboz, hamutartó mittoménmiminden. Nem értette.
Ez nagyon szép és maximálisan támogatható gondolat.Így kellene működnie minden kapcsolatnak.
Én olyan szerencsés vagyok, hogy a kapcsolatom pontosan ilyen. Mindkettőnknek igencsak drága hobbija van (az enyém tálán egy kicsit...vagyis sokkal drágább). De kölcsönösen támogatjuk egymást ezekben. Jó múltkorában elgondolkodtam rajta, hogy egy igencsak szeretett magam készítette, de nagyon ritkán használt, nagy értékű eszközömet eladnám. Hát nem engedte. Tudja, hogy mennyire sokat jelent nekem. És olyan is volt, hogy ő vívódott, hogy megvegyen-e egy közel igencsak borsos árú, 1 méteres szél-gongot. Én vettem meg neki (természetesen közös kasszán vagyunk)
Vallom, hogy néhanap meg kell ajándékozzuk magunkat (és természetesen egymást is) a taposómalomban. Kellenek az örömmorzsák.
Az utolsó mondatod egy igencsak régi horgászvicc... is egyben a horgászfelszerelésekről s azok áráról.
Furcsa házasságban élnek sokan. Pecásokat ismerek, akik képesek összekoszolni a bot nyelét, az új horgászorsót, csak hogy ne tűnjön újnak. Mire jó az ilyesmi? S miféle házasság már az olyan, ahol ilyen szánalmas titkolózásokba, sumákolásokba kell belemenni? Nem közös csapatot alkotnak? Nem közös az élet, a gyerek, a ház, az autó... s a minden?
Ez bizony már a Te bajod ... :) Mindenkinek megvan a maga keresztje ... :)
Mindenki tudja, hogy nem bakelitből készül, de mégis kishazánkban mindenki bakelitnak hívja... még a lemezkuckókban is ... Vinylnek is hívják, de ez is megtévesztő... hiszen csak az egyik összetevő ... :)
Sok barátom van. Így van egy olyan is, aki él-hal a vonatokért. Mindent tud róluk. Ha teheti vonattal utazik mindenhová. Akár egy gyerek. Fiatal korában mozdonyszerelő volt. Aztán rászakadt pár(száz) hektár termőföld, így már nem kellett neki szerelni szerelni. De a vasút iránti szereleme máig megmaradt.
Szerintem annyira jó dolog, hogy ennyi félék vagyunk.
Barátom ismerőse szintén hifiőrült. Épített egy direktdrive lemezjátszót, amihez a tányért barátommal esztergáltatta. Valami 20 kg. tömör fémből van, ami csak a Tatuin bolygón fordul elő. :-) No, csak ez a tányér került 600.000 Ft-ba.
A felesége legendásan próbálja kordában tartani a fickót. Egyszer úgy vett magának egy kurvadrága cuccot, hogy megrendezett magának egy Hifi-magazinos nyereményt. De olyan mélységig, hogy ajánlott levelet írt magának a Hifi magazin nevében, amihez készíttetett pecsétet is. Úgy intézte, hogy az asszony vegye át a levelet. :-)
Egyszer egy kártyapartis beszélgetés folyamán elárulta, hogy az nyomasztja a legjobban, hogy ha meghal, akkor a felesége nehogy annyiért adja el a cuccait, amennyit hazudott neki. :-))))
Van egy drága angyallelkű barátom, aki hifibuzi. Egyszer elvitt egy valamiféle hifi kiállítás és vásárra, ahol mindenki ilyesmikre nedvesedett (jobb, mintha gyerekekre tenné). Ott aztán ráizgult egy másfél millió forintba kerülő színarany hangfalkábelre. Ki lehetett próbálni egy süketszobában pro és kontra egy ugyanolyan, nem színarany kábeles cucc mellett.
Barátom csillogó szemmel ültetett be a kényelmes fotelbe. Előttem a négy hangfal, kettő arany, kettő, alaménium (no jó, tudom, hogy nem) kábellel. Hallgattam az egyiket, hallgattam a másikat. Újra, s újra. 10 perc után kijöttem a szobából, barátom kérdőn nézett rám: Na? Kérdezte izgalommal. Én meg csak annyit tudtam mondani, nem megbántani akarván őt, ...hááát, nem is tudom...
