A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Ha tudtad volna, akkor nem próbálkoztál volna a Természet Világánál meg a Fizikai Szemlénél. De te még tegnap is azon értetlenkedtél, hogy ezek "újdonságot nem közölnek".
A tudományos publikációk lektorálásáról pedig láthatóan nincs semmi ismereted. Egyáltalán nem a "saját nótájuk fújását" követelik, sőt a leggyakoribb elutasítási ok épp az, ha nincs a dolgozatban lényeges újdonság. Ha viszont valami jelentős nóvumot tartalmaz, de a kifejtés problémás, akkor még tanácsokkal is segítik az érvelési, hivatkozási, levezetési hibák, javítását. De nekem kezdő koromban két publikációmban még az angol nyelvi fogalmazási ügyetlenségek korrigálásában is sokat segítettek a lektorok.
A Szuperfizika 4 könyve közül a negyedik a fénysebesség feletti mozgásokkal foglalkozik.
Ugyanis léteznek fénysebesség feletti mozgások is, de ezzel az einsteinista fizikusok nem tudnak mit kezdeni. Ezért inkább letagadják a létezésüket, mondván, hogy a fénysebességet átlépni nem lehet.
Persze ez egyáltalán nem igaz. Nem is tudják megmondani az okát.
Kitaláltak már többféle hibás magyarázatot, hogy miért nem lehet átlépni a fénysebességet, de mind elbukott.
A valódi helyzet az, hogy a fénysebesség feletti mozgás nem illik bele az einsteini relativisztikus fizikába. Nem csak, hogy nem illik bele, hanem teljesen ellentétes vele. Az einsteini képletek értelmetlenné válnak fénysebesség felett. Ezért kellett betiltani.
Csak hát a természetet nem lehet megerőszakolni képletekkel.
A Szuperfizika 4. könyve éppen a fénysebesség feletti (szuperlumináris) mozgásokat tárgyalja.
A könyv első része arról szól, hogy miért nem igaz, hogy a fénysebesség átléphetetlen.
A továbbiakban pedig arról van szó benne, hogy:
- Hogyan jönnek létre ilyen nagy sebességek?
- Milyennek látnánk egy fénysebesség felett mozgó űrhajót?
- Mit látnánk az űrhajón belül?
- Mit látnánk az űrhajóból kitekintve? Mi történik az idővel?
- Miért nem sérül az ok-okozat törvénye?
- És még sok más érdekesség
Ez a területe a fizikának még teljesen érintetlen. Ide nem merészkedik hivatásos fizikus, mert akkor vége a fizikusi karrierjének. A Szuperfizikának ez a legnagyobb újdonsága.
Döntsük le az értelmetlen korlátokat, és szabadítsuk meg a fizikát a dogmáktól. Had szárnyaljon szabadon az új fizika.
"fizikai szaklap . . . Próbálkoztam régebben a Természet világánál . . . A Fizikai Szemle"
A te naivitásod elképesztő.
Ezek ismeretterjesztő lapok, egyáltalán nem új tudományos publikációra szolgálnak, hanem az érdeklődő laikusok, illetve iskolai fizikatanárok tájékoztatására.
A tudományos orgánumoknál pedig teljesen természetes a két lektoros szűrés. De ezek nem valamiféle cenzorok, vagy a hatalom küldöttei, hanem alkalmilag kiválasztott szakemberek, akik az adott területen legalább egy cikket publikáltak már. Hálátlan egy meló, bele kell dolgoznod magad a számodra ismeretlen szerzők addig soha nem hallott gondolatvilágába, ami a saját kutatásaidtól veszi el az idődet és energiáidat, s persze nem jár érte semmiféle fizetség se. Ezért aztán többnyire kezdő fiatal kutatók vállalják csak. Én is így voltam vele, egy nemzetközi lapban megjelent első publikációm után felkértek rá, akkor ugyan megtisztelve éreztem magam, de pár év után nyűgössé vált. Erre a szerepre sehol se tolakodnak, így aztán nagyon leterheltek, lassú a folyamat. Van ahol 1-1.5 év az átfutási idő.
Már többször megírták az itteni "szakemberek", hogy nem itt kell publikálni az elméletemet, hanem fizikai szaklapokban. Igaz, azt is tudják, hogy egyik szaklap sem közölné le.
A saját tapasztalatom is ez. Próbálkoztam régebben a Természet világánál, de néhány hónap hazudozás után visszadobták a cikkemet.
A Fizikai Szemle szabályzatában pedig eleve benne van, hogy újdonságot nem közölnek. Olvasd el ha nem hiszed.
Külföldi szaklapok sem közlik le, mert azok mind az einsteinista lobbi kezében vannak. Úgy fogadnak el cikket, ha két általuk kijelölt legktor "alkalmasnak" találja. Olyan cikket pedig sohasem találnak alkalmasnak, amely nem az ő nótájukat fújja. Tehát a kör itt bezárult.
Nem létezik olyan fórum, ahol ezeket a valóban újszerű elképzeléseket meg lehetne vitatni.
A Szuperfizika 4 könyve közül a második a gravitációval foglalkozik.
Mint tudjuk, Newton gravitációs törvénye kiegészítésre szorul, mert nem tartalmazza az időtényezőt.
Einstein pedig eleve rossz irányból közelített a gravitáció kérdéséhez. A specrelből egyszerűen kifelejtette, az áltrelben pedig megpróbálta helyettesíteni a téridőgörbülettel. Ennek a következménye lett, hogy nem ismerte el a gravitációs erő létezését. Mivel nem kellett neki a gravitációs erő, így a gravitációs mezőt is kidobta, amely az erőt közvetíti egyik testről a másikig.
Ezeket a hibákat küszöböli ki a "Gravitációs mezőelmélet" c. tanulmányom (Gravitational Field Theory, röviden GRAFIT), amely már valóságosan létezőnek tekinti a gravitációs erőt is és a gravitációs mezőt is. Mivel a gravitációs hatás a mezőn keresztül, közelhatás révén valósul meg, így teljesen természetes, hogy nem lehet pillanatszerű, vagyis véges sebességűnek kell lennie.
Mivel a Szuperfizika a gravitációs mező valóságos létezésére épít, így az elmélet feltárja a gravitációs mezőnek további 3 funkcióját is, az erő közvetítésén felül.
A Szuperfizika 4 könyve közül az első éppen a fény valódi természetével foglalkozik.
Végigvezeti az olvasót a megelőző korok fényelméletein, és megismerhetik azokat a tudósokat is, akik ebben a témában jeleskedtek. Megismerhetik a fény részecskeelméletének képviselőit éppúgy, mint a hullámelmélet megalapozóit. Megtudhatják, hogy hogyan jutott el a modern fizika a fény kettős természetének téves elméletéhez.
A könyv második részében kielemezzük a fénnyel kapcsolatos megfigyeléseket és kísérleteket, amelyből kiderül, hogy a tényleges kísérletek mindegyike a fény hullámelmélete mellett tanúskodik. Még azok a kísérletek is, amelyeket jelenleg a fotonelmélet bizonyítékainak tekintenek.
Végigkövetheti az olvasó az éter történetét, és megtudhatja, hogy mi is valójában a fényközeg. Ez egy évszázados vita lezárását jelenti, és megnyitja a lehetőséget a fénnyel kapcsolatos további kutatások előtt. Új aranykor jön el a fénytan területén, és a fizikának ez a nagyon fontos és érdekes területe meg fog újulni.
Még akkor is, ha vannak nyafogó vénemberek, akiknek nem tetszik.
Évek óta tart ez a helyben járásod, mindig azzal a felszólítással fogsz bele, hogy "folytassuk az új fizika megalapozását". Aztán újra és újra csak ugyanazt a pár bevezető mondatot vagy képes elismételgetni.
Ami már jól látható, hogy a modern fizika leggyengébb részei a fénytan és a gravitációelmélet.
Mivel mindkettő téves alapelveken nyugszik, így a két terület összefüggése is rejtve marad a modern fizikusok számára.
Pedig ezen a területen számtalan kutatnivaló lenne. De ehhez előbb tisztába kellene jönni a fény természetével, és a gravitáció működésével.
A fénytan oldaláról fel kellene hagyni a fotonelmélettel, a kettős természettel. A kísérletek által kellően alátámasztott hullámelmélethez kellene visszatérni, kiegészítve a fény szakaszos elméletével.
A gravitáció oldaláról pedig fel kellene hagyni a misztikus téridőgörbület butaságával, amiben már maga Einstein sem hitt.
Ha ezt a két területet valódi alapokra helyezzük, akkor lehet rátérni a fény és a gravitáció kapcsolatára, amely még számtalan meglepő jelenséget tartogat számunkra.
