"Mindenki a saját helyzetét ismerheti. Másét nem."
Másét IS. Ezért találták fel a beszélgetést, a leírást, a regényt, a kultúrát, a kommunikációt.
"nem csoda ha másnak nem tudjuk átadni a helyzetünket"
Talán meg kellene fogalmazni mások számára érthetően, és lásd sikerülni fog.
"Ilyen körülmények között hogy van mersze azt gondolni valakinek, hogy máson segít valamivel?"
Igen. Általában ugyanis nem olyan balgatagok az emberek, hogy képtelenek felfogni mire lenne valakinek szüksége, mint ahogy magadról ezt nem hiszed el. Te ezzel mented ki magadat hogy másokon segíts?
"Ha a másik mondja, mit tegyél meg neki, ki segített rajta? "
Az aki megteszi neki. Nyílván nem ő maga, nyilván nem a szomszédasszony.
"A másik pedig eszközzé vált. Irányítható eszközzé."
Aki segít valakin az egy irányítható eszköz? Hihetetlen miket hiszel. Aki segít valakin az egy ember. És aki nem segít, az embertelen. Irányítható eszköz pedig az, aki szolga mód hajt végre parancsokat és hogy segít valakin vagy nem, az nincsen a saját hatalmában, mivel eszköz.
Összetéveszted a kérést a parancsolással, és ezért támasztasz ilyen eszement hibákat.
Továbbmenve értelmetlenségeden, nem az ego dönt annál, aki segít, hanem az, hogy figyelembe akarja venni a másik szükségeit, tehát az ember.
A segítségbe hamisan vetítesz önzést azon keresztül, hogy az ember örül annak ha másiknak szükségéért tehet valamit. Az ilyen öröm tiszta, nincsen benne önzés, mert hiányzik belőle az önérdek. Ahogy csinálod belemagyarázod az önzetlenségbe az önzést és azon keresztül lebeszéled magad hogy másokon az álatalad kitalált hamis önzö módon segítsél, mert akkor hú micsoda borzalom: örülni fogsz, hogy tehettél valamit másokért. Milyen önző is lennél ha segítenél másokon, tehát elvetsz mindenfajta segítségnyújtás lehetőségét. Szóval tökéletesen önző maradtál.
"Akkor csak a festmények "formájáról" beszélhettek, a festőről nem.."
Ne csavarj hamisan. Nem azt kérdezted, hogy a festőről beszélhetünk-e, hanem azt, hogy a festményeiről. Természetesen beszélhetünk. És nem csak a festmények formájáról.
"Tehát ha tudod, hogy valakinek hazudsz, akkor benned "minden rendben van". "
Megint csavarsz. Nem azt kérdezted, hogy helyesnek látja e az az ember hogy másnak hazudik, hanem annak lehetőségét kérdezted, hogy önmagához ezzel szemben lehet-e őszinte. Én pedig azt mondom lehet.
"Én ezt kérdeztem:"Miért érdekel hogy mit szól a környezeted hozzád?" És nem azt hogy mit szól a környezet hozzád. De válasz ERRE még mindig nincs..."
Mert kérdéseddel mellé akartad vinni a témát. Tehát nem arról beszéltünk, hogy kit érdekel a környezet véleménye, hanem arról, hogy félre tudod vezetni a környezeted.
"Meg tudod ezt érteni személyes tapasztalat nélkül? "
Nem a személyes tapasztalatokról beszéltünk. Arról beszéltünk, hogy a szerzett ismereteket rá akarod ültetni egy ismeretlen dologra, és erre még a felhozott 3d példád sem alkalmas. Nem a tapasztalatok ellen beszéltem, hanem az egyszer megszerzett ismeretek ismeretlen dologra való vetítésének hibájáról.
" Én csak annyit mondok: legyünk tudatosak arra, ami bennünk történik"
Ha jól értettem nálad a tudatosság a környezet felé tanúsított holt, merev, érzéketlen és értetlen magatartás istenítése. különben kizökkent a bensőséges tudatosságodból. Természetesen ebben nincs benne az hogy a másik több vagy kevesebb, ebben nincs semmi. Főleg ha sikeresen kiürítetted közben magad magadtól, az egodtól, szóval mindentől ami vagy.
Az Önvaló amiről beszélsz, így egyáltalán nem az Isten, hanem egy nulla, az üresség, a totális valótlanság, mivel sikeresen megtagadtál minden valóságos dolgot, minden életet, ahogy Weöres mondja: a teljes lét: élet nélküli. (Idézet Tőled)
Nem értelek. Vágyódsz a sírba? Hulla akarsz lenni? És mindezt önként?
"De csak akkor lehet, ha kívül helyezed magad rajta, és úgy vizsgálod meg."
Olyan feltételeket szabsz a megértésnek, amely mellett lehetetlen megérteni bármit. Magad állítod, hogy ha kívül helyezed önmagaodon magadta, mársi értelmét veszti a vizsgálódás, mert akit kivülre helyeztél az valaki más, mint aki belül van. Hogy alkothat kívülről helyes képet egy tőled elidegenített, másnak képzelt dolog arról, ami belül van?
"Ha kérdezik, hogy "gondoltad-e hogy a körtemagból almafa lesz", "
Ferdítesz. Ezt senki nem kérdezte, hanem te találtad ki önmagad mentegetőzésének. A tévedés abban áll, hogy almamagot ültettél amikor körtefát szerettél volna növeszteni, és EZT nem akarod beismerni, erre pedig nem válasz az, hogy "de tudom, hogy nem lesz körtefa az almamagból, és ezt nem kérdezte senki".
"Ez utóbbi lehetőséget nem ismered (el)"
Szinte folyamatosan kitérsz az egyenes válaszok elől. Elismerem de attól még nem egyenesek a válaszaid.. És pont azt csinálod, ahogy a példádban vázolod, amikor megkérdik, "esik az eső?" erre te azt feleld "most kék az ég". Így sokáig el fog tartani a vitánk.
"Ha (valamilyen formában) nem volnál egyik sem, képtelen lennél már az összehasonlításra is."
Nézd neked lehet hogy széklábbá kell lenned először, hogy megértsed mi az, és eggyé kell vele válnod, de én azt mondom, ha van értelme az embernek, akkor nem kell széklábbá válnia ahhoz, hogy tudja mi a székláb és megállapítsa, hogy miben különbözik tőle.
" Látod, magadból KELL hogy kiindulj"
Nem kell. A dolgok magyarázatához a dolgok okaiból kell kiindulni és nem magadból. Különben félreérted a dolgot. A másik ember esetében pedig különösen.
"Csak azt tudom megérteni, ami bennem is megvan"
Sajnálatos dolog. Rajtad kívül levő gyümölcsök közül, azért meg tudod érteni mi az ami tápláló?
"Nehéz a nyelvvel hozzányúlni ahhoz, amihez nem lehet, mert túl van minden elme által megfoghatón"
Minden hazugság így kezdődik: úgysem érted.
"Hogyan jellemeznéd azt, amiben minden benne van (ahogy a semmi is)?"
Összezavarod a fogalmakat az ellentétes értelmükkel.
A vetitőgép példád tetszetős, de nem igaz. Az "ego" egy képzelt valami, és azt a célt szolgálja, hogy az embert saját maga ellen fordítsa, hogy hatalmat vehessen felett egy szellemi technika. Az ember nem olyan, mint a vetítőgépedbe fűzött filmszalag, puszta másolat, nincs kapcsolat a fény és a történet alakulása között, és csak vaktában fut.
A daráló példád sem helyes. A daráló nem képes átélni, megfontolni, dönteni és önállóan cselekedni, talán gépkémt képzeled az életet ezt nevezed "jól működésnek"?
"Minden érzelem, minden gondolat, minden szó, minden tett, elzár a tudatosság elől, ha hagyod hogy elsodorjon, átvegye döntéseidet. Ha tudatos vagy, ezekre NINCS IDŐ."
Te valami totális érzéketlen, tehetetlen, érzelem és értelem nélkül való bénaságot nevezel TUDATOSSÁGNAK? Amely holt ürességéből ha kizökkent az élet akkor már nem működik? És te beszélsz jelen pillanatról, amit sem nem érzékelsz, sem nem észlelsz, sem nem értesz, mert különben kizökkenet a TUDATOSSÁGODBÓL?
"Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van. " "Te ezt a mesét el is hiszed?"
Cáfold meg a sorait. Sorról sorra. Lássuk.
A soraid után én is írok:
"A teljes lét: élet-nélküli. = azaz hulla"
A teljes lét: élet-nélküli. = azaz nem korlátozódik pusztán az élőkre, amely csak a lét egyik megjelenési oldala.
"A teljes öröklét: idő-nélküli. = azaz a hullasága sosem múlik el"
A teljes öröklét: idő-nélküli. = azaz a létezők (itteni tér-)időhöz kötöttek, míg a nem-létezők nem. Az öröklét mindkettőn felül áll.
"A teljes működés: változás-nélküli. = merev mint tuskó"
A teljes működés: változás-nélküli. = Az Abszolút egyik megjelenési formája a "működés", a másik a "nem működés". A TELJES működés mindkettőt magába foglalja, mindkettő gyökere.
"A teljes hatalom: erő-nélküli. = az nem hatalom"
A teljes hatalom: erő-nélküli. = magában foglalja az erőt, a gyengeséget, mindig az jelenik meg, amelyik a helyzetnek megfelelő; depolarizált, bontatlan, teljes.
"A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. = azaz buta"
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. = nem korlátozódik az elgondolásra, ami csak polarizált és viszonylagos lehet, semmi más.
"A teljes szeretet: érzés-nélküli. = érzéketlen szeretet"
A teljes szeretet: érzés-nélküli. = az érzésnek mindig iránya és tárgya van (ráadásul lehet "negatív" érzelem is). A teljes szeretet irány nélküli, szenvtelen (nem közönyös!): teljes.
"A teljes jóság: irány-nélküli. = azaz semmi célja"
A teljes jóság: irány-nélküli. = minden és mindenki felé, 360 fokban nyitott, nem választ ki magának valakit, amivel egyúttal a többieket kizárná.
"A teljes boldogság: öröm-nélküli. = lelkeseredettség boldogsága"
A teljes boldogság: öröm-nélküli. = az öröm és bánat kettősségét magában foglalja: gyökere azoknak.
"A teljes zengés: hang-nélküli. "= mert süket"
A teljes zengés: hang-nélküli. "= a hang mindig valamihez képest szólal meg, és csak viszonylagossági alapon működik (már a hanghullám önmagában is viszonylagosan létezik). A teljes zengés magában foglalja a hullámot is, a közegét is, amihez képest a létét, köszönheti, és amiben megjelenhet egyáltalán.
Sokféle értelmezése lehet Weöres sorainak. Én is adtam egyet. Ami most eszembe jutott...
"Csakhogy amiért mosolyog, amit hárít és ahogyan elfojt más okból van nála, és sohasem ugyanazért."
Csakugyan? Akkor miért? Mondj pár indokot mondjuk az elfojtásra, de olyat, amiben jól látszik a gyökeres különbözőség.
Egyébként a belevetítésről ennyit, máris megtetted a saját vetítéseid másokba. Azzal hogy "más okból van nála, és sohasem ugyanazért" Belénk vetítettél valamit, másokba meg mást, és megállapítottad hogy a kettő különbözik. Gratulálok. :) És még mi teremtünk ego-t :)
"mert "mindenki" egója - irányítás nélkül - közel azonosan működik)"
Itt látszik, hogy az ego-elv egy átvett eszmerendszer része, ahol az egészet azért találták ki, hogy az egyén felett egy hatalmat telepítsenek amelynek önként veti alá magát engedelmességre.
Egész bizots vallasz valamilyen irányító hatalom jelentőségét, amelynek fontossága kulcsszsrepet játszik az ego elutasításában.
"Legyen kerék (az ego), ami a mi irányításunkkal halad"
"Mindenki csak magán tud segíteni" "Máson is, amiben nem hiszel."
Mindenki a saját helyzetét ismerheti. Másét nem. Sokszor még a sajátunkat se ismerjük, és nem csoda ha másnak nem tudjuk átadni a helyzetünket, és az sem csoda, hogy akkor ő csak azt hiszi, hogy az a helyzetünk, amit mondtunk neki, és amit ezek után gondol róla.
Ilyen körülmények között hogy van mersze azt gondolni valakinek, hogy máson segít valamivel? Ha a másik mondja, mit tegyél meg neki, ki segített rajta? Ő maga. Eszközt teremtett, mégpedig egy tevékeny ember személyében. A másik pedig eszközzé vált. Irányítható eszközzé. Ő mondta meg, mit csináljon a másik. Ilyenkor ki segített, és kin? Ha segítünk valakinek, csak feltételezhetjük, hogy az segít neki. Ezek után az egónk az, ami dönt: jó érzés-e saját maga számára ha megteszi, vagy nem. Tehát az ego dönt. Ha valaki éppen úgy néz ki hogy elesik, te pedig gyorsan elkapod, segítség. Aztán mivel nem esett el, továbbmegy, a következő két méter után fejére esik egy tégla. Segítettél neki? Nem tudni. Tettél valamit, az pedig válaszutat idézett elő. Ilyen értelmezésben NINCS segítség. Tettek és következmények vannak. Hogy éppen mi a segítség - az az egód(elméd) definíciója.
"Beszélhetsz úgy valakivel a festményeiről, hogy nem az (költői) indíttatása érdekel? "Beszélhetek."
Akkor csak a festmények "formájáról" beszélhettek, a festőről nem..
"Tehát azt mondom, hogy egy ember képes lehet amellett, hogy önmagához őszinte, a környezetéhez nem az. És ezt teheti nagyon tudatosan."
Tehát ha tudod, hogy valakinek hazudsz, akkor benned "minden rendben van".
"Egyáltalán nem. Azt kérdezted, hogy "mit szól a környezet" én pedig arról beszéltem, hogy hogyan vezeted tudatosan félre a környezeted."
Én ezt kérdeztem:"Miért érdekel hogy mit szól a környezeted hozzád?" És nem azt hogy mit szól a környezet hozzád. De válasz ERRE még mindig nincs...
"Éppen ezért nem tartom helyesnek, hogy magából induljon ki az ember, amikor másokat akar megérteni."
Szereted egy 3d test lapjait uv koordinátákkal bevonni? Hogyan értheted meg ennek a - kvázi szórakozásnak - lényegét, élvezetét, ha te sosem próbáltad? Meg tudod ezt érteni személyes tapasztalat nélkül? Csillapítja szomjadat egy pohár víz képe?
"Nem érteni nem akarom, hanem mi bizonyítja?"
Erre most egy idézet jut eszembe a "kapcsolat"-ból: "-szereted édesanyádat?" "-igen." "-bizonyítsd be." De olyat mondj, amiről elhisszük, hogy semmiképpen nem következhet ego-érdekből!
"Mert úgy látom, hogy a különbözőséget utasítod el annak formájában, hogy azt egonak, így formaságnak, tehát felszínesnek nevezed és tagadod."
Nem tagadom a különbözőséget. Legyünk csak különbözőek! Én csak annyit mondok: legyünk tudatosak arra, ami bennünk történik... Ismerjük meg a működésünket, korlátainkat! És ne képzeljük azt hogy a másik kevesebb/több nálunk.
"idegen létezést" tételez fel az emberben az önmagadról alkotott kép helyére"
Gondolod végig, melyik reakciód mire jön létre, hogyan viselkedik. Azt is, melyik szokást, miért és hogyan vetted fel. Az mennyire volt a részed azelőtt? Most miért tekinted annak? Ha minden ilyen szokást kielemzel, hogy mennyire elválaszthatatlan részed-e, mi marad a végén?
"Lehet önmagadról helyes képed is"
Válasz fentebb a vetítős résznél. Egyébként lehet a személyiségedről helyes képed. De csak akkor lehet, ha kívül helyezed magad rajta, és úgy vizsgálod meg. Csak "KÍVÜLRŐL" lehet ezt megvizsgálni. Ha pedig már "kívül" vagy, hol is vagy te? Mi is vagy te? A személyiség amit éppen vizsgálsz, vagy valami/valaki más?
"a példában TÉNYT állapítottam meg" De olyan módon, hogy egy másik TÉNYT, történetesen hogy tévedtél nem akarod beíismerni."
Ha kérdezik, hogy "gondoltad-e hogy a körtemagból almafa lesz", és akkor az igazat mondom, akkor az igazat mondok. Ha hazudok, akkor hazudok. Ha MÁST mondok, kitérek, akkor mást mondok, kitérek, nem hazudok, és nem mondok igazat. Ez utóbbi lehetőséget nem ismered (el).
Ha azt kérdezem tőled, hogy "tegnap esett-e az eső?" És erre te azt mondod, hogy "most kék azt ég", akkor hazudtál?
"ha elkezded megismerni önmagad, meg fogod látni, mi az, ami VAGY, és mi az, ami NEM VAGY." Ez könnyű lesz. Máris látom, hogy nem VAGYOK székláb, továbbá, kerti locsoló sem."
Máris bebuktad. Ha (valamilyen formában) nem volnál egyik sem, képtelen lennél már az összehasonlításra is. Még csak nem is vennéd őket észre a térben. Csak olyat láthatsz meg, ami benned is megvan, amihez neked is közöd van. Ez a rezonancia törvénye.
"De miután erre rájövök, valóban lesz valami közös bennünk, mert talán te sem vagy székláb, sem kerti locsoló. Most akkor egyformák vagyunk és magamból indultam ki a te jellemzésedhez?"
Ha nem vizsgálod meg magad a kérdést először magadban, hogyan jutottál volna el a velem való összehasonlításokhoz? Látod, magadból KELL hogy kiindulj. Nincs más út.
"meg tudod érteni azokat, akikben nincsen ilyen hamis meghasonlás?"
Csak azt tudom megérteni, ami bennem is megvan. A többi spekuláció.
"Bizony minden rosszért felelős az a csúnya ego és minden jó pedig a "belsőből" származik, és a "belső" nem más, mint pedig az a tiszta és szent Önvaló."
Ezek a te saját értékeléseid, nem az enyémek. Azokat pedig már elmondtam.
"Ha ismered a saját müködési mechanizmusodat, anélkül fogod felismerni a másik emberben is ugyanezt, hogy rávetítenéd a sajátodat. "
Mi ez ha nem belevetítés, amikor a másik tuti nem a te mechanizmusod szerint működik?
Különösen, ha azt az "egot" amit önmagadban kialakítottál, azt a csúnya bácsit, amit üldözöl és harcolsz ellene, miből gondolod, hogy a másik ugyanazt, vagy ugyanúgy teszi?
Nem vagyunk robotok, amit sorozatra gyártottak, ez persze nem jelenti azt, hogy ne fedezz fel a másikban néha olyan vonást, amit te is teszel: például mosolyog, hárít vagy elfojt. Csakhogy amiért mosolyog, amit hárít és ahogyan elfojt más okból van nála, és sohasem ugyanazért.
"Ebből még mindig az jön le, hogy szerinted van az "önvaló", ami mindenkiben ugyanaz"
Nehéz a nyelvvel hozzányúlni ahhoz, amihez nem lehet, mert túl van minden elme által megfoghatón... Az "ugyanaz" szó sajnos inkább statikusságra mint dinamikára utal, nem is jó erre. Magam sem tudom jobban megfogalmazni mint Weöres, aki érthető, szép magyar nyelven mondja el azt, ami elmondtható erről.
".. tulajdonságok nélkül, ezen felül meg minden más ego...(?) Vagyis akkor az élővilág sokfélesége az csakis az ego miatt van? Csak az egónknak lehet egyedisége? Így gondolod?"
"Tulajdonságok nélkül"- itt is pillanatokon belül elérjük a nyelv határait.. Hogyan jellemeznéd azt, amiben minden benne van (ahogy a semmi is)?
Az ego-egyediség ebben az értelemben olyan, mint mikor egy vetítőgépbe filmet fűzöl. Az "Abszolút" a fény, az egók pedig a filmszalagok. A fény ilyenkor VAN, az film pedig megszűri azt. Átereszt dolgokat, másokat nem. Sokféle ego-kombináció van (kb. végtelen :) ). Mindegyik kombináció egyedi, ráadásul pillanatról-pillanatra változhat. Az ego a vetítőernyőn látja saját magát, saját fényszűrésének eredményét, de fény tejességét nem, hiszen az adott kombinációban ő maga takarja ez azt.
"Az ego tud "jól" és "rosszul" is működni." Mihez képest "jól" vagy "rosszul", ha lényegileg minden ugyanaz?
A működési sémája ugyanaz. Ha bedugod a kávédarálót, beletolod a kávét, és megnyomod a gombot, beindul a daráló. "Rosszul" pedig akkor működik, ha a darálóra bízom, mikor engedi el saját gombját. Nem az ego a probléma, a hozzállásunkkal lehet probléma.
"Szerintem dehogyis! Nem vagyunk sematikusak, még két egyforma ember sincs, nem beszélve az élővilág sokféleségéről."
Tényleg? Sétálsz az utcán. Odalép valaki, és lekever egy pofont. Meglepődsz nem? Erre lekever egy másodikat, harmadikat... Ha nem gurulsz be, tudatos vagy (vagy hülye), ha igen, sematikusan működik az egód. Ahogy másoké is.
"A tudatosság szerintem is fontos, de ezt nem értem... kifejtenéd?"
Ki. Ahogy most eszembe jut. Minden érzelem, minden gondolat, minden szó, minden tett, elzár a tudatosság elől, ha hagyod hogy elsodorjon, átvegye döntéseidet. Ha tudatos vagy, ezekre NINCS IDŐ. Megjelenhetnek, érzékelheted is a jelenlétüket, de nincs időd velük foglalkozni, mert ha mégis, abban a pillanatban kizökkentél a tudatosságból.
A tudatosság az abszolút real-time. Nincs idő másra, csak a jelen pillanatra. Nincs idő sem a múlttal, sem a jövővel való foglalkozásra. Csak a MOST van. Ez a tudatosság.
"Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van. "
Te ezt a mesét el is hiszed?
"azt nem érti, hogy az egó kikerülhető, és hogy azon felül is létezik valami bennünk."
Én értem, csak hihetetlen rossz felfogásnak tartom.
Fordítva látom valósnak. Az ember létezik, elkezdi megismerni önmagát, és tévedésből készít egy "egot" önmagában, amire a csúnyaságait kenni lehet. Így teremt egy meghasonlást önmagában, amelynek eredménye egy hiábavaló harccal foglalja le az életét.
Lássuk Weörest, az "=" után írom az én gondolatomat:
A teljes lét: élet-nélküli. = azaz hulla A teljes öröklét: idő-nélküli. = azaz a hullasága sosem múlik el
A teljes működés: változás-nélküli. = merev mint tuskó A teljes hatalom: erő-nélküli. = az nem hatalom A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. = azaz buta A teljes szeretet: érzés-nélküli. = érzéketlen szeretet A teljes jóság: irány-nélküli. = azaz semmi célja A teljes boldogság: öröm-nélküli. = lelkeseredettség boldogsága A teljes zengés: hang-nélküli. "= mert süket
"ha elkezded megismerni önmagad, meg fogod látni, mi az, ami VAGY, és mi az, ami NEM VAGY."
Ez könnyű lesz. Máris látom, hogy nem VAGYOK székláb, továbbá, kerti locsoló sem.
De miután erre rájövök, valóban lesz valami közös bennünk, mert talán te sem vagy székláb, sem kerti locsoló. Most akkor egyformák vagyunk és magamból indultam ki a te jellemzésedhez?
Figyelj ez az összehasonlítósdi csak olyan embereknél számít, akik alkalmazkodni akarnak a környezetükhöz, és folyamatosan azt keresik mitől térnek el még tőle.
De ez csak megrontja az embert, és utánzáshoz, pózoláshoz, megjátszáshoz vezet.
A valódi lényünk megértése sezmpontjából teljesen érdektelen hogy más milyen, hogyan reagál, mit miért cselekszik. Az az érdekes, hogy maga az ember milyen, dolgokra hogyan reagál, hogyan gondolkodik, hiogyan érez, és mit miért cselekszik.
" abból melyik reakció az egójáé, és melyik az önvalójáé "
Figyelj. Az emberek talán nem olyan meghasonlottak, mint te. Sőt mondhatnám, ha te ennyire félreérted saját magadat, meg tudod érteni azokat, akikben nincsen ilyen hamis meghasonlás?
Megteremtetted magadban az "egot", önálló életre keltetted, harcolsz ellene. Talán fel kellene fognod, hogy hiávalóságot okoztál önmagadnak, és hiábavalóságokra pazarlod az energiádat?
Bizony minden rosszért felelős az a csúnya ego és minden jó pedig a "belsőből" származik, és a "belső" nem más, mint pedig az a tiszta és szent Önvaló.
"Az én értelmezésemben a "belső" azonos a létező és nemlétező forrásával"
Ez nálam tényleg messzire vezet.
"Mindenki csak magán tud segíteni"
Máson is, amiben nem hiszel.
"Mi egy csecsemő, akit nem aggattak tele mindenféle dzsindzsával"
Még egy élőlény.
"Mert ha ez, akkor egy fa és közted is pont ennyi.. "
Meglehet.
"Beszélhetsz úgy valakivel a festményeiről, hogy nem az (költői) indíttatása érdekel? "
Beszélhetek.
"Úgy hogy közben magadhoz őszinte, és hű vagy?"
Tehát azt mondom, hogy egy ember képes lehet amellett, hogy önmagához őszinte, a környezetéhez nem az. És ezt teheti nagyon tudatosan.
"Pontosan azt kérdeztem, amit."
Egyáltalán nem. Azt kérdezted, hogy "mit szól a környezet" én pedig arról beszéltem, hogy hogyan vezeted tudatosan félre a környezeted.
"magad igazolod, hogy nincs két egyforma ember"
Folyamatosan erről beszélek. Éppen ezért nem tartom helyesnek, hogy magából induljon ki az ember, amikor másokat akar megérteni.
"nem akarod érteni, hogy a felszínek alatt, a természet (teremtés) mélyén minden és mindenki - egy"
Nem érteni nem akarom, hanem mi bizonyítja?
Vajon teszel különbséget egység és egyforma között azon a mélységen is?
Mert úgy látom, hogy a különbözőséget utasítod el annak formájában, hogy azt egonak, így formaságnak, tehát felszínesnek nevezed és tagadod.
Amiről pedig én beszélek, hogy ego nincs, ember van, akinek lehet önmagáról képe, amit én-tudatnak nevezek. Ennek az "ego" értelmű változata hamis, mert valamilyen "idegen létezést" tételez fel az emberben az önmagadról alkotott kép helyére, amit el kellene vetnie, meg kellene tagadnia, és ami azt a "mélységben jelentkező egységet" akadályozza. Szóvel én ezt az "ego"-t találom hamisnak.
"Az "énkép" csak helytelen lehet, mert az egóból ered. "
Ez így nem igaz. Lehet önmagadról helyes képed is, az én-kép nem ered egy "képzelt egoból", hanem az a "képzelt ego" ered hamisan egy én-képből. Egy ilyen hamis elképzelés, amit te "egonak" hívsz, valóban nem tud lépkedni, és mindenféle rágalmakat lehet rá kitalálni. Valójában nem más, mint az önmentegetés változata, és minden csúnyaságot amit annak ítélsz rá lehet kenni, hogy "önvalódnak" nevezett meghasonlott feled "tisztának" lássad..
"a példában TÉNYT állapítottam meg"
De olyan módon, hogy egy másik TÉNYT, történetesen hogy tévedtél nem akarod beíismerni.
"De ha mindig másokkal foglalkozik valaki, önmagával pedig sohasem"
Ezt kérte volna valaki?
"nem fogja tudni megérteni a másik embert, mert önmagát sem érti"
A kettő nincs összefüggésben egymással. Attól még bőven megértheted a másikat, hogy magadat nem és fordítva.
"az önismeret feltétele a másik ember ismeretének"
Hol marad a másik ember ismerete ebben a meghatározásban, ami a feltétele a másik ember megértésének?
"Hogyan tudnál egy másik embert tisztán látni, ha magadat nem tudod tisztán látni"
Mondtam volna ilyet? Amiről beszélek, hogy nem tudod a másikat tisztán látni, ha nem figyelsz rá oda. Magadat sem tudod tisztán látni, ha nem figyelsz magadra.
Amit plusszban mondok, hogy magadból kiindulva pedig csak félreértheted a másikat, ha nem figyelsz rá oda.
"Milyen alapon feltételezel róla bármit "
Erről akarlak lebeszélni. Ugyanis ha magadból indulsz ki a másik megértésében, akkor feltétezel.
"szeretnélek tájékoztatni, hogy én egyáltalán nem így gondolom"
Ennek nagyon örülök. Korábbi hozzászólásodból az vonható le, hogy a másik megismerésének felétele önmagad megismerése, ez csak akkor szokott működni, ha sablonként használják. Mert ha nem , akkor hoigyan feltétele?
Amiről én beszéltem, az az, hogy a megismerés foglalkozás kérdése, tehát vagy a másikra figyelsz, akkor őt ismered meg, vagy magadra figyelsz, akkor magadat ismered meg. Mint a kémia vagy a történelem. Amelyikre figyelsz azt tanulod meg, azt az ismeretet sajátítod el, és annak megértése áll a lehetőségedben.
"Az önismeret egyik legfontosabb alapeleme, hogy állandó interaktív kapcsolatban vagy másokkal"
Így ez inkább mások kihasználásának tűnik az önismeret javára, a másik megismerése miért nincs itt fontos feltételként említve? A másik ismeretének egy mélyebb fokáról miért nincs ebben említés?
"szeretni csak akkor fogjuk tudni ezeket a "másik" embereket, ha magunkat is tudjuk szeretni"
Ez szerintem részben igaz. Szeretheted akkor is, ha magadat nem szereted. A jézusi gondolat nem arról szól, hogy másokat nem szerethetsz jobban önmagadnál, sőt, még életed is adhatod érte. Arról szól, hogy úgy szeresd mint magadat.
" másik embert is csak akkor tudod szeretni, ha megismerted és elfogadtad önmagad, s ezáltal el tudod fogadni a többi embert "
Ez nem így van. Attól biztosan nem fogod a másikat szeretni, ha önmagadat ismered meg, ahhoz a másikat kell megismerned. Sőt a másik ember elfogadása sem önmagad elfogadásán keresztül kell történjen, ez csak egy irgalmatlan szűrőt jelent, hanem éppen önismeretedtől függetlenül, mivel a másik egész más, mint ahogy önmagadat megismerted.
A szeretetbem nem önmagad a fontos, vagy az hogy önmagadat hajlandó vagy olyannak elfogadni amilyen valóban vagy, hanem a másikat vagy hajlandó benne elfogadni, olyannak, amilyen ő.
"felületes véleményeket alkothatsz róluk, de szeretni sosem fogod ôket."
Nem biztos. Felületes vélemény mellett is lehet szeretni, még az is lehet persze, hogy nem azt szereted meg így, amilyenek valójában. Az ember ha az önismeretére támaszkodik a másik megítélésénél, akkor viszont biztosan felületes vélemény alkot,
és nem amásikat, hanem önmagát fogja szeretni a másikban, -ez tuti csalódáshoz vezet.
"csakis az önismeret birtokában fogsz ezzel a tudással rendelkezni"
Pont ezt vitatom. Szerintem külön külön minden embert meg kell tanulni megismerni és megszeretni, és ez minden embernél egy újabb tudást követel. A módszerek amit az ember az önmegismeréshez használt, nem feltétlen alkalmasak mások megismeréséhez, hiszen ahhoz kapcsolatokat kell képezni, és egy viszonyt kell értelmezni..
"nagyobb az esély a reális képalkotásra így, mintha ez a háttértudás nem lenne"
Pont ez a háttértudás az, ami félreértéshez vezet. Azt gonolod pldául, hogy azért csinál egy bizonyos dolgot a másik, amit a háttértudásod alapján vélsz, valójában egész más indokkal.
Én ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy felvetek egy olyan kérdést, amivel régóta "küzdök" magamban, hátha egy hasonló gondolkodású emberrel, nem vitatkozva, hanem egymást "vezetve", rá lehetne jönni, mit látok rosszul vagy mit nem értek.
Mint például, ahogy most az előbb is, a szuperegó-felvetéssel csináltam. Mert egy ilyen körben már érdemes elkezdeni erről "okfejteni", ha nem kell ádámtól-évától mindent "egyeztetni", és vitázni rajta.
(Egyébként, most nem azért, de napok óta szétoffoljuk ezt a topicot, nem lesz ebből gond???!!! :))))))
Ahogy olvaslak, az az érzésem, hogy szerinted az összes tulajdonságunk és minden, ami egyedivé tesz minket az csakis az egóból jöhet.
Szerintem így van. Szerintem ami az egó mögött van (márpedig szerintem igenis van valamiféle "önvaló", nem tudnám pontosan meghatározni, hogy mi ez, és mégis), az egyszerüen nem jellemezhető sehogyan. Talán "Tiszta Lét"-nek lehetne mondani, ami megnyilvánul rajtunk keresztül, ahogy az előttem szóló fogalmazta.
Az egóval csak az a baj, hogy szerintem többféle is van. És van olyan, amikor azt hiszed, hogy kívül állsz rajta, "rálátsz", de csak a fölsőbbrendü egód nyilvánul meg.
Unalmas a nagy egyetértés, nincs miről vitázni...mi? :))) Van, hogy egyet értek valakivel, mégis direkt felhozok ellene érveket, mert úgy nem lenne miről beszélni, meg nem is visz elöbbre senkit...
Mostmá' ne értsünk egyet ennyire! :))))) De tényleg ez van: mozgó, folyton változó rendszerről van szó, mindig együtt lehet haladni a másik emberrel, sőt: muszáj is.
Ebből még mindig az jön le, hogy szerinted van az "önvaló", ami mindenkiben ugyanaz, tulajdonságok nélkül, ezen felül meg minden más ego...(?) Vagyis akkor az élővilág sokfélesége az csakis az ego miatt van? Csak az egónknak lehet egyedisége? Így gondolod?
"Az ego tud "jól" és "rosszul" is működni." Mihez képest "jól" vagy "rosszul", ha lényegileg minden ugyanaz? Egy másik egóhoz képest?
"valójában most nagyon is sematikusok vagyunk, mert "mindenki" egója - irányítás nélkül - közel azonosan működik)"
Szerintem dehogyis! Nem vagyunk sematikusak, még két egyforma ember sincs, nem beszélve az élővilág sokféleségéről.
A tudatosság szerintem is fontos, de ezt nem értem... kifejtenéd?
"Lehet "rossznak" látszó cselekedetet csinálni tudatosan is, mert ha az valóban tudatosan történt, a többi tudatos lény ezt belátja. DE CSAK AKKOR láthatja be, ha valóban tudatosan történt az esemény."
"Ahogy olvaslak, az az érzésem, hogy szerinted az összes tulajdonságunk és minden, ami egyedivé tesz minket az csakis az egóból jöhet."
Az ego tud "jól" és "rosszul" is működni. Az egyediség lehet "jó" és "rossz" is. Tudnánk használni az egót arra is, hogy jó értelemben véve legyünk egyediek(valójában most nagyon is sematikusok vagyunk, mert "mindenki" egója - irányítás nélkül - közel azonosan működik). Minden a tudatosságon múlik. Lehet "rossznak" látszó cselekedetet csinálni tudatosan is, mert ha az valóban tudatosan történt, a többi tudatos lény ezt belátja. DE CSAK AKKOR láthatja be, ha valóban tudatosan történt az esemény. A tudatos ember a tényeket elfogadja, nem keresi állandóan(nem azt írtam hogy "sosem") annak kapcsolatát a múlttal-jövővel.
Nem azért "keressük" az önvalónkat, hogy letagadjuk egónk egyediségét. Az egónk legyen az, ami: eszköz, amin keresztül megnyilvánul a tiszta LÉT, és nem az ego önös, zavaros kívánságai - aminek sosincs vége. Legyen kerék, ami a mi irányításunkkal halad, de ne legyen kerék, ami folyton csak az előtte való métert akarja elérni, mert "az olyan jó lesz".
Így van, erről van szó. Egyetértek. Lehet hogy még nem volt ilyen élménye, ezért nem érti. Nem emlékszem hogy ebben a kérdésben mi változtatta meg a gondolkodásom. Lehet hogy neki is a tapasztalat hiányzik.
Szerintem nem érti azt sem, hogy mindez (a másik megismerése - amit ráadásul folyamatos igének kell tekinteni, mert nem azt mondjuk hogy "megismert"-sége) dinamikus, állandóan mozgásban lévő "rendszer", amit éberség nélkül nem lehet "követni"-látni. Nem pusztán ismeretek fölhalmozásáról van szó, hogy "na most jól meg/kiismertem a másikat". Ami zavar benne, hogy meg sem próbálja azt a nézőpont/működést megismerni - még ha nem is érti - amit - kvázi - "mi képviselünk". Pedig az egója abban is örömét lelhetné, ahogy a mostani tartózkodásban is örömét leli. Mondom én ezt innen... :)
Szerintem is van egy metszéspont, ahol mindenki megegyezik. Számomra inkább az az érdekes ebből, hogy létezik-e bennünk olyan "önvaló", ami megkülönböztet, ami tényleg vagyunk az egón túl. Ahogy olvaslak, az az érzésem, hogy szerinted az összes tulajdonságunk és minden, ami egyedivé tesz minket az csakis az egóból jöhet.
Ha ismered magad (és az egód), akkor látod hogy mikor, mit vetítesz ki, és mikor nem. Hogy mikor és hogyan működik az egód, és mikor hallgat.
Pontosan errôl van szó, talán itt lehetne megfogni a lényeget. Ha ismered a saját müködési mechanizmusodat, anélkül fogod felismerni a másik emberben is ugyanezt, hogy rávetítenéd a sajátodat. Tehát magáról az egó müködésérôl van szó, amit meg lehet ismerni, nem pedig konkrét vagy adott tulajdonságokról és helyzetekrôl.
Példa. Tudod magadról, hogy milyen volt az, amikor hárítani akartál (elfojtás, vetítés, stb.). Megfigyelted magad, és láttad, hogy müködik. Ezért másokban is felismered ugyanezt a tendenciát, amikor csinálják, csak te már "tudatában" vagy ennek, és müködése közben "figyeled", nem engeded az egódnak, hogy "létrehozza", míg mások esetleg öntudatlanul teszik ugyanezt, így fel tudod ismerni bennük. Tehát nem konkrétan a tulajdonságait "ismered" így, hanem csak a mechanizmust, ami müködtetni akarja. Ettôl pedig esetleg egy jót mosolyogsz magadban, és máris nem az egók harcáról van szó, én pl. örvendezve szoktam felismerni másokban ezt a késztetést. "Nahát, ez az ember pont olyan, mint én: kínos neki a dolog, ezért hárít. Hol is van kettônk között a különbség?!" :)))))))
Azt mondd meg nekem, Barátocska: Mi miért értjük miről van szó, és ő miért nem érti? Lehet hogy mi tévedünk? :) :) :)
Simán elképzelhetô, hogy mi tévedünk :)))))) Vagy méginkább: nekünk ez az út "jön be", neki pedig más. Miért ne lehetne így?! ;)
Egyébként nem értem, miért nem érti, valahol félremegyünk, azt hiszem. Valamit nem tudunk jól elmondani errôl, ami miatt nem látja át a mi nézôpontunkat. Talán a "szavak mögötti történelem" átadhatatlansága lehet az oka.
"..mit értesz önvaló alatt? Az milyen? Semmilyen?"
Semmi olyan, ami definiálható lenne. A definíció mint olyan a viszonylagosság és hasonlóság alávetettje. Az "önvaló" olyan dolog számomra, ami a dualitáson túl van, ami a teremtés és lebontáson túl van.
Weöres így fogalmaz: "Tér és pont
Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont.
Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.
Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.
Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van. "
"Szerintem is fontos az önismeret, de a másik embert úgy tudod megismerni, ha csak rá figyelsz, és minél kevesebb dolgot vetítesz rá a saját véleményedből/elvárásodból/magadból. "
Egyetértek. Ha ismered magad (és az egód), akkor látod hogy mikor, mit vetítesz ki, és mikor nem. Hogy mikor és hogyan működik az egód, és mikor hallgat. Így azt is látod, hogy most a ""másikat megismerni" "folyamat"" zajlik, vagy a vágyaid, stb. rávetítése a másikra.
Ahogy olvasom, Takarító valahogy azt nem érti, hogy az egó kikerülhető, és hogy azon felül is létezik valami bennünk.
Ismét Weöres: "Tíz erkély
A teljes lét: élet-nélküli. A teljes öröklét: idő-nélküli. A teljes működés: változás-nélküli. A teljes hatalom: erő-nélküli. A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli. A teljes szeretet: érzés-nélküli. A teljes jóság: irány-nélküli. A teljes boldogság: öröm-nélküli. A teljes zengés: hang-nélküli. "
Aki ezt ÉRTI, tudja, miről beszélünk mi itten.
ui: (Poénból én már összecseréltem a félmondatokat. Te is kipróbálhatod. Szerintem vicces :) )
"látni fogod a másik emberben, hogy ahogyan reagál ő a dolgokra, hogy abból melyik reakció az egójáé, és melyik az önvalójáé"
"Ilyenkor az ember tudja hogy a külső különbségeken túl lényegileg (bár ez neked nem tetszik), azonosak.."
Ha azonosak, akkor hogy lehet önvalójuk? Vagy mit értesz önvaló alatt? Az milyen? Semmilyen?
Szerintem is fontos az önismeret, de a másik embert úgy tudod megismerni, ha csak rá figyelsz, és minél kevesebb dolgot vetítesz rá a saját véleményedből/elvárásodból/magadból.
"De ha mindig másokkal foglalkozik valaki, önmagával pedig sohasem, akkor nem fogja tudni megérteni a másik embert, mert önmagát sem érti."
Ezt öntsük aranyba :)
"Igen, szerintem az önismeret feltétele a másik ember ismeretének. Továbbra is fenntartom ezt az állításomat, kôkeményen."
Ismét egyetértek.
"Hogyan tudnál egy másik embert tisztán látni, ha magadat nem tudod tisztán látni?????"
Mint fentebb.
"Mióta fórumozom, ilyen mértékü félremagyarázást még nem olvastam senkitôl a saját írásommal kapcsolatban!!! :))) Mondd csak, ezt hol olvastad ki az én véleményembôl?"
Nekem is folyton olyanokat olvas ki, amiket még csak nem is gondoltam.. :) Mint az utolsó cserkészben mondja willis a rosszfiúra, mikor az neveket talált ki rájuk:"Mindenkit elkeresztel" :)
Azt mondd meg nekem, Barátocska: Mi miért értjük miről van szó, és ő miért nem érti? Lehet hogy mi tévedünk? :) :) :)
"Ismerd meg önmagad, és megismered a másik embert" "Pontosan ez a hamis elv."
Nem hamis. Illetve neked az. Mert nem érted. Nem érted azt, hogy ha elkezded megismerni önmagad, meg fogod látni, mi az, ami VAGY, és mi az, ami NEM VAGY. Látod a hatásokat, amik érnek, és látod, hogyan reagál rá valami/valaki (az egód), és hogyan reagál rá valami/valaki más (az önvalód, az egón túli izé). Miután ezeknek a "dolgoknak" a működését látod "külső szemmel", és megismered, látni fogod a másik emberben, hogy ahogyan reagál ő a dolgokra, hogy abból melyik reakció az egójáé, és melyik az önvalójáé (erre az önmegismerés nélkül nem sok esélyed van). Innentől kezdve nem a "külső" reakciók(se az övé, se a tiéd) lesznek a fontosak nektek, hanem a mélyebb, benső reakciók (már ha van a bensőnek akkor éppen reakciója). Erre használjuk a "bensőséges", "hiteles", és "meghitt" szavakat. Ilyenkor az ember tudja hogy a külső különbségeken túl lényegileg (bár ez neked nem tetszik), azonosak, még akkor is ha a külső véleményük valamilyen kérdésben különbözik.
"Azzal hogy önmagad megismered nem fogod megismerni sem Julcsit sem Marist. Még véltelenül sem fogsz helyes képet alkotni róluk. Ahhoz ŐKET kell megismerni."
A fenti, (ön)megismerési folyamat nélkül, csak a külső mázukat, burkukat, egójuk reakcióit fogod megismerni. ŐKET, magukat nem.
"Ismétlem magam: ha a magam és a "másik" személyiségét lebontom, mindazt, ami elválaszt engem és őt egymástól, MI/KI "marad"?"
"Ha magadat lebontod, akkor nem maradsz meg."
Olvasod is amire válaszolsz? Ezt írtam: "ha a magam és a "másik" személyiségét lebontom" nem pedig azt hogy "magam". ÓRIÁSI különbség!
"Nem érdekel az, amit külső személyiségjegyként "szerethetek"" "Vannak külső és belső személyiségjegyeid?"
A "külső" szó csak rákuplungolt NEKED hogy értsd. Nem értetted. Belső személyiségjegy nincs. Az én értelmezésemben a "belső" azonos a létező és nemlétező forrásával. De azt hiszem ez már neked messzire vezetne.
"Ezek ellentétesek egymással? Vagyis nem azt mutatod kívül, amilyen belül vagy? Ezt szokták valahol képmutatásnak nevezni."
Feleslegesen pufogtatsz. Ráadásul mellé.
"Nincs semmi, ami rajtad "túl van", és közben benned lenne."
Csinálj egy virágot. Lássuk hogy fog sikerülni. De nem csak a formája legyen olyan, hanem legyen benne a "virágzás" is! Már ha érted, miről beszélek.
"Nem segítesz"
Senki nem tud rajtad segíteni. Máson se. Mindenki csak magán tud segíteni. Ha akar.
"Az egyéniség nem külső személyiség jegy, amit le kell bontani. Az egyéniség az ember valódi lényének megjelenése, a típus pedig az, amelyben egy megszabott minta alapján azonosra faragják az embert."
És még én hasonlottam meg.. szerinted.. Akkor MI/KI az az ember, akit még "nem neveltek meg"? "Nem faragták típusra"? Mi egy csecsemő, akit nem aggattak tele mindenféle dzsindzsával, csicsával?? Benne nincs semmi?? Véggigondolod te, amit mondasz?
"Hogyne. Én én vagyok, te pedig te."
Ez a lényegi különbség? Mert ha ez, akkor egy fa és közted is pont ennyi.. (?)
"Az én tapasztalatom az, hogy mindenki alapből különbözik a másiktól"
Alapból azonosak: élnek.
"Valahol tényleg több lehetsz..."
Nem mondtam olyat, hogy bárki több lenne mint a másik..
"És most akkor elvárod, hogy higgyék el, hogy te több vagy a mintánál, amikor saját szándékodban áll sémák és minták szerint élni és viselkedni, hogy azt higyjék milyen mintaszerű vagy?"
Nem várok el semmi ilyesmit. Hogy ezeket honnan veszed... Azt sem, hogy higgyen bárki ilyesmiben (sőt, bármiben).. Hogy az ezután következő, mintákra való prekoncepciódra honnan vetted az alapot, fogalmam sincs..
"Nem képzetek belevetítéséről beszéltem, hanem önmagad felismeréséből alkotott kép belevítítéséről másokba."
Látod, ez az, amit még logikailag SEM értesz. Kár is róla beszélnünk szerintem. (Nekem már) túl sokszor mondtam el, mit értek ez alatt. Barátocska azonnal megértette. Biga, meg még jó páran. Nem várom el tőled hogy megértsd. Ez tényleg (ha már annyira keresed) különbség közöttünk.
"És ezt nevezem hamisnak, és ezért nem értünk egyet, amikor te azt mondod, hogy önmagadat kell másokban is meglátni."
Definiáltam az "önmagam"-ot. Nem értetted. Ezt se mondom el többször.
"Beszélhetsz valakivel úgy, hogy azt mondod neki, érdekel a személyed, de nem érdekel az életed?"
Beszélhetsz úgy valakivel a festményeiről, hogy nem az (költői) indíttatása érdekel?
"Mert mi az akadálya? Szerintem gond nélkül tud még ez az ember hazudni a környezetének."
Úgy hogy közben magadhoz őszinte, és hű vagy? Tudatos, őszinte ember szerintem képtelen erre. Azt látja, mi az igaz számára, és mi nem. Aki meg kevésbé tudatos, érzi valahol "mélyen" hogy igaz-e amit tesz vagy nem. Más kérdés, hogy milyen késztetések és "érvek" veszik rá arra, amire..
"Miért érdekel hogy mit szól a környezeted hozzád?" "NEM ezt mondtam, figyelj oda."
Pontosan azt kérdeztem, amit. Csak másra van kedved válaszolni.
"Már két ember is tök másképp élhet meg dolgokat" "Ha ezt gondolod, magad igazolod, hogy nincs két egyforma ember."
Nem azt mondtam hogy mindenki egyforma. Azt mondtam, csak nem akarod érteni, hogy a felszínek alatt, a természet (teremtés) mélyén minden és mindenki - egy. Amit megélés alatt értettem, az az egók (és nem az önvalónk) értékelései, kritikái, összehasonlításai, kivetítései. AZOK valóban mások. És én nem keverem ezt a két dolgot.
"A szimbólumok nem a valóság, hanerm a róla alkotott képzetek fogalmai, amelyeket azért találunk ki, hogy átadhassuk gondolatainkat a másiknak."
Sosem mondtam hogy a szimbólumok a valóság. Kicsit könnyen mondasz ítéletet :) Azt mondtam, hogy mindenki a maga rendszerében éli meg az élményeket, az életet.
"Ha önmagadról természetesen rossz énképed van, ahogy eddigi hozzászólásaidból látszik.."
Mik ki nem derülnek. Te bizonyára jobban látod mint én, hogy milyen énképem van, ahhoz képest, hogy ki vagyok. Vagy mégse? Az "énkép" csak helytelen lehet, mert az egóból ered. Az ego képtelen túllépni önmagán, és képtelen látni, ami önmagát túl van. Ebből kifolyólag az énképe csak saját magára korlátozódhat, az önvalómra nem. Ami KÖRÉ felépült, ARRA nem.
"akkor önmagadnak állíthattál persze csapdát is, tehát egy általad megteremtett "ego"-t, amit talán utálsz, időnként aszerint szerepelsz és akkor kárhoztatod magad."
Elég merész vagy hogy ilyen értékelésekbe belemész. Még szerencse, hogy csak egy egónk lehet :)
"Én azonban az emberről beszélek, és arról, hogy lehet önmagáról az embernek egy őszinte képe is."
.. Ami relatív ugye. Ki, mit ismer el önmagának, és ahogyan ahhoz viszonyul..
"Ha éber vagy, akkor ilyen esetben azt mondod: körtemagtot vetettem, körtefa lett belőle" "Ez nem éberség, hanem önmagad félrevezetése. Nem ismered be, hogy mást akartál? Magadnak is képes vagy hazudni?"
Kedves Takarító! 1. Én a példában TÉNYT állapítottam meg. 2. Te meg feltételezted rólam, hogy akartam valamit, de letagadtam (mondtam hogy merész vagy).. 3. Attól, hogy ha esetleg mégis akartam valamit, de a fenti tényt mondtam csak, nem hazudhattam, és nem tagadhattam le hogy akartam előtte valamit. 4. Akkor hazudnék, ha valaki megkérdezné, hogy nem akartam-e mást (holott mégis), és én azt mondanám arra válaszolva, hogy "nem". 5. És akkor mégse hazudnék, ha valaki megkérdezné, hogy nem akartam-e mást (holott mégis), és én ismét csak a tényt (és csak azt) közölném vele, hogy mi lett az eredmény.
