A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Azt állítod, hogy a forgó mozgás, abszolút mozgás. A forgó testen tartózkodva kimérhető a centrifugális erő. Akkor a Hold miért lenne kivétel az abszolút mozgás alól? Miért nem lehet a centrifugális erőt kimérni rajta?
Különben a Holdnak van tengely körüli forgása. Ha jól átgondolod, magad is rájössz!
"Ezekről hogyan állapítod meg, hogy forognak, vagy nem?"
Kevered a két dolgot. Eddig arról volt szó, hogy belső méréssel hogyan lehet megállapítani egy égitesten, hogy forog-e vagy sem.
Te pedig arra kérdeztél rá, hogy egy külső nézőpontból hogyan állapítható meg egy égitest forgása.
Minden égitest felszínén van valami támpont. A Nap esetében a napfoltok, a kitörések, stb. A Jupiter esetében a nagy vörös folt. Minden égitest légkörében vagy a felszínén található olyan jellemző jelenség, ami megmutatja a forgást.
A Hold esetében nem látunk forgásra utaló jeleket, mert a Hold tengelyforgást nem végez. Ha a Holdon megmérnék, hogy a tengelyforgásból adódik-e centrifugális erő, akkor mindenütt nullát mérnének.
Ezt szerintem jól tudják a NASA-nál is, hiszen a holdutazás alkalmával, ha a Hold valóban forogna, akkor a leszállásnál és a holdkomp felszállásánál számolniuk kellett volna a Hold forgásával. De tudtommal nem számoltak, ami azt mutatja, hogy a Hold nem forog a tengelye körül.
„Ha mérhető a centrifugális erő az égitesten, akkor forog. Ha nem, akkor nem forog. „
A Föld nem teljesen gömb, hanem belapult a pólusoknál, a forgástengelynél. Ez utal a centrifugális erő jelenlétére. De vannak gázbolygók, amik nem lapultak és a felszínén sincsenek olyan foltok, amik mozgásából a bolygó forgására lehet következtetni. Ezekről hogyan állapítod meg, hogy forognak, vagy nem?
Mert a forgó mozgás centrifugális erőt kelt. Ez alapján meg lehet mondani, hogy a test valóban forog-e.
"Ez csak egy gondolat kísérlet, de ha mindentől távol van egy bolygó, ami körül kering egy hold, de a keringési idő pont megegyezik a forgás idejével, tehát a hold mindig ugyan abban a pozícióban látszik a bolygóról és fordítva, akkor miből tudod megállapítani, hogy forgó mozgást végez a bolygó a hold meg forog és körpályán kering is?"
Ha mérhető a centrifugális erő az égitesten, akkor forog. Ha nem, akkor nem forog.
"A naprendszerre is használhatnál olyan modellt, amiben a mozdulatlan Föld van középen. Minden mozgást le tudnál írni egy ilyen rendszerben is, csak sokkal bonyolultabban."
Valóban használhatsz akkor, ha csak a mozgás érdekel. De ha a mozgást előidéző erők is érdekelnek, valamint a mozgás következtében fellépő erők is, akkor már nem használhatod a Földet központnak.
Azért nem, mert a napközpontú rendszerben a Nap gravitációs ereje képes a Földet pályán tartani, de ez fordítva nem igaz. A Föld gravitációja nem lenne elegendő arra, hogy a hatalmas tömegű Napot pályán tartsa. Ez a különbség.
"Illetve ha a mozgás nem csak relatíve értelmezhető, akkor meg kellene tudnod mondani, hogy mi az az abszolút rendszer, amihez képest mozognak a dolgok. Van ilyen?"
Igen, van.
"Hogyan tudod eldönteni, hogy te most az abszolút rendszerhez vagy kötve vagy nem? "
Egyikhez sem vagy kötve. A koordinátarendszer csak az ember agyában létezik.
Forgó mozgás miért nem lehet relatív? Ez csak egy gondolat kísérlet, de ha mindentől távol van egy bolygó, ami körül kering egy hold, de a keringési idő pont megegyezik a forgás idejével, tehát a hold mindig ugyan abban a pozícióban látszik a bolygóról és fordítva, akkor miből tudod megállapítani, hogy forgó mozgást végez a bolygó a hold meg forog és körpályán kering is? Persze mérhetnél különböző anomáliákat a gravitációs erőben, ami a forgó mozgás miatt van, de nem feltétlenül kellene arra következtetned, hogy ezek a forgó mozgás miatt vannak. Más modellt is találhatnál. A naprendszerre is használhatnál olyan modellt, amiben a mozdulatlan Föld van középen. Minden mozgást le tudnál írni egy ilyen rendszerben is, csak sokkal bonyolultabban.
Illetve ha a mozgás nem csak relatíve értelmezhető, akkor meg kellene tudnod mondani, hogy mi az az abszolút rendszer, amihez képest mozognak a dolgok. Van ilyen? Hogyan tudod eldönteni, hogy te most az abszolút rendszerhez vagy kötve vagy nem?
A fizika csakis akkor tud továbbfejlődni, ha a fizikusok felhagynak azzal a téves elképzeléssel, hogy a mozgás csakis relatíve értelmezhető.
A forgó mozgás esetében a relativitási elv nem tartható fenn, ez már ma is jól látszik.
Tehát vissza kell építeni a fizikába a valóságos (abszolút) mozgás fogalmát. Persze a relatív mozgást nem kell kidobni, mert sok esetben ez is hasznos lehet. Csak a relativizmus kizárólagosságát kell megszüntetni. A valóságos (abszolút) mozgás és a relatív (látszólagos) mozgás jól megfér egymás mellett.
"A Michelson-Morley kísérlet során a Föld haladó mozgásakor szerették volna kimutatni az étert. Ez, mint tudjuk nem sikerült. A sikertelen kísérletből vonta le Einstein azt a hibás következtetést, hogy fényközeg egyáltalán nem létezik. Ezt a tévedését később az ellenkezőjére változtatta.
Kb. 30 évvel később, a Michelson-Gale kísérlet ki is mutatta a fényközeg létezését, amelyhez a Föld forgó mozgását használták fel."
Mindkét kísérlet jól lett kivitelezve, amelyre garancia volt Michelson személye.
A Michelson-Gale kísérlet szerint létezik fényközeg.
A Michelson-Morley kísérlet szerint a fényközeg és a Föld között nincs sebességkülönbség. Ez csakis úgy lehetséges, ha a Föld magával viszi a fényközeget a haladó mozgásakor.
A két feltétel azonban együttesen csakis akkor teljesül, ha a Föld a Nap körüli keringés során magával viszi a körülötte lévő fényközeget, de a tengelyforgáskor viszont nem forgatja magával.
Persze gondolkodó emberek már korábban rájöttek erre.
Például Korom Gyula így ír: „…teljességgel valószínűtlennek látszott és látszik mind a mai napig a fizikusok számára, hogy a Föld forgása közben nem viszi magával az étert, ugyanakkor a Nap körüli keringése során pedig cipeli. Pedig ez az igazság…” Dr. Korom Gyula: És mégis van éter! 33-34 old.
Ezek a kő kemény kísérleti eredmények, és kísérletekből levonható a logikus következtetések.
"Az is gyakori hiba, hogy válogatnak a kísérletek közül, és csak azt veszik figyelembe, ami alátámasztja az elméletet, de azt már nem, amely ellentmond neki.
Erre jó példa az MM kísérlet és az MG kísérlet. A relastivisták az MG kísérletet elhallgatják, mert ellentmond a relativizmusnak.
A jövő fizikája mindkét kísérletet figyelembe veszi és együtt értékeli.
És lám, kiadódik a helyes megoldás. "
Lássuk, mi az érdekessége az Michelson-Morley és az Michelson-Gale kísérletnek!
A Michelson-Morley kísérlet során a Föld haladó mozgásakor szerették volna kimutatni az étert. Ez, mint tudjuk nem sikerült. A sikertelen kísérletből vonta le Einstein azt a hibás következtetést, hogy fényközeg egyáltalán nem létezik. Ezt a tévedését később az ellenkezőjére változtatta.
Kb. 30 évvel később, a Michelson-Gale kísérlet ki is mutatta a fényközeg létezését, amelyhez a Föld forgó mozgását használták fel.
És mit tesznek Einstein követői? Pápábbak akarnak lenni a pápánál, és nem veszik figyelembe, hogy Einstein visszahozta a fényközeget a fizikába. És nem veszik figyelembe az MG kísérletet sem, amely ténylegesen ki is mutatta a fényközeg létezését. Csökönyösen ragaszkodnak Einstein fiatalkori tévedéséhez, amely szerint nincs fényközeg, és ezt a téves elméletet tanítják az egyetemeken.
Gyakran esnek abba a hibába botcsinálta tudósok és önjelölt Nobel díjasok, hogy felépítenek egy elméletet, aminek a valósághoz semmi köze sincs.
Ebbe a hibába beleesett maga Einstein, meg Gyula is, és még sokan mások is.
Ezért a jövő fizikájában szigorúan be kell tartani azt a szabályt, hogy egy kidolgozás alatt lévő elméletet folyamatosan szembesíteni kell a valóságos megfigyelésekkel és kísérletekkel.
Persze megnehezíti a feladatot, hogy néha a megfigyelések sem teljesen megbízhatóak, a kísérletek is magyarázhatók többféleképpen.
A megbízható és többszörösen ellenőrzött megfigyeléseket és kísérleteket kell alapul venni. Ha olyat találunk, ami ellentmond az elméletünknek, akkor nem a kísérletet kell az elméletünkhöz igazítani ( ami sajnos előfordul), hanem az elméletünket kell felülvizsgálni.
Az is gyakori hiba, hogy válogatnak a kísérletek közül, és csak azt veszik figyelembe, ami alátámasztja az elméletet, de azt már nem, amely ellentmond neki.
Erre jó példa az MM kísérlet és az MG kísérlet. A relastivisták az MG kísérletet elhallgatják, mert ellentmond a relativizmusnak.
A jövő fizikája mindkét kísérletet figyelembe veszi és együtt értékeli.
Te nem hozol ide semmi konkrétumot arról, amiket állítasz. Hol van a c-nél nagyobb sebességre példa? Hol van a fényközeg leírása, igazolása? Csak a szájkaratéhoz értesz. :)
"Ezt a jól meghatározott véges értéket, a végtelen érték követi..."
Ezt a butaságot honnan vetted?
"Az atomból elindul egy energiahullám, amit csak a véges sebessége miatt nem érzékelsz azonnal, vagyis az okot és az okozatot időbeliség (út) választja el egymástól. "
És ha 400000 km/s-al indulna ki akkor nem így lenne? Dehogynem.
" A visszafordított idővel sem lesz ok az okozatból."
„Egy jól meghatározott véges érték miért számítana végtelennek? Ez hülyeség.”
Ezt a jól meghatározott véges értéket, a végtelen érték követi, mint az okozatot illetően. A végtelent azonban csak matematikai fondorlatokkal lehet meghatározni, mérőeszközzel nem.
„A fény sebességének semmi köze az okozatisághoz.”
Annyi köze van hozzá, hogy nem cserélhető fel az ok az okozattal. Az atomból elindul egy energiahullám, amit csak a véges sebessége miatt nem érzékelsz azonnal, vagyis az okot és az okozatot időbeliség (út) választja el egymástól. A visszafordított idővel sem lesz ok az okozatból. A kettőt csak a határozatlansági reláció, a megkülönböztethetetlenségük mossa össze az időtlenséggel párosulva.:)
„Az okozatiságot a végtelen nagy (elméleti) sebesség határozza meg, ami valóban egy korlát, mert végtelen gyors jelenségek a természetben nem léteznek. Einstein elkövette azt a galádságot, hogy a végtelen nagy sebesség helyébe a fénysebességet tette.”
Amennyiben a természetben nem létezik végtelen gyors jelenség, úgy az eddig mért leggyorsabb jelenség számít „végtelen gyorsnak”. Ha majd igazolod valamilyen jelenség fénysebességnél gyorsabb lezajlását, az okozatiság betartásával, akkor léptél egyet a végtelen sebesség felé.
"A kölcsönhatások és az információterjedés maximált sebessége..."
Ki maximálta? Einstein? Mert erről a természet nem tud.
"...határozza meg a kauzalitást, az okozatiságot is"
Ez így van. Az okozatiságot a végtelen nagy (elméleti) sebesség határozza meg, ami valóban egy korlát, mert végtelen gyors jelenségek a természetben nem léteznek. Einstein elkövette azt a galádságot, hogy a végtelen nagy sebesség helyébe a fénysebességet tette. Te meg elhiszed neki.
" Egy esemény okozata nem előzheti meg annak okát. "
A kölcsönhatások és az információterjedés maximált sebessége határozza meg a kauzalitást, az okozatiságot is. Egy esemény okozata nem előzheti meg annak okát. Van egy fizikus, aki szerint a fénysebességű forgásból alakulnak ki az elemi részecskék a téridő struktúrából. Egy második tengely körüli elfordulással, pedig a részecske tömeget szerez, és lelassul forgási sebessége a fénysebességről kisebbre. Vagyis az anyag keletkezése is az információ és kölcsönhatás maximált sebességű terjedésének következménye. https://afizikakalandja.blog.hu/
"Viszont a fénysebességnél még nem találtak gyorsabb információhordozót."
És ha holnap találnak? Akkor mi lesz? Megfordul az idő?
A fénysebességnek semmi köze az időhöz. Ez csak Einstein fiatalkori képzelgése volt, amit később meg is tagadott.
"Ha az információ gyorsabb hordozót talál a fénynél, vagyis a kölcsönhatások közvetítőinél, mint pl. a tachion, az már visszafelé halad az időben."
Einstein kitalálta ezt az oltári nagy butaságot, te meg gondolkodás nélkül ismételgeted?
Az időben nem lehet visszafelé haladni. Ilyen a valóságban nem létezik.
De az időnek semmi köze sincs a fénysebességhez.
Ha a hangsebességnél gyorsabban repül egy repülőgép, akkor az visszafelé halad az időben?
Természetesen nem.
Ha egy repülőgép gyorsabban repülne a fénynél, akkor visszafelé haladna az időben?
Természetesen nem. Csak a fény lassúsága miatt fordított sorrendben (is) látnád lejátszódni az eseményeket. De ettől még a valóságban nem fordul meg az események sorrendje.
Láttál már filmet fordítva lejátszódni?
Bizonyára igen.
És ha fordított sorrendben látod lejátszódni az eseményeket, akkor valóban visszafelé telik az idő?
Ugye nem?
Szőrinszálán, te gondolkodó ember vagy.
Miért nem gondolkodsz el ezeken, ahelyett, hogy a sablonos butaságokat ismételgeted?
Viszont a fénysebességnél még nem találtak gyorsabb információhordozót. Ha az információ gyorsabb hordozót talál a fénynél, vagyis a kölcsönhatások közvetítőinél, mint pl. a tachion, az már visszafelé halad az időben. Az meg információvesztést jelent, nem igaz? :)
