ezt eddig nem tartottam annak. azt pl. sokkal inkább, hogy már nem mindig kávét iszom, hanem van, amikor cappuccinot, és megnézem a romantikus filmeket:), sőt, van amikor azt veszek ki a tékából, és meghallgatom george michaelt és robbie williamst.:)))))
:))) az öregedés egyik biztos jele... már én is elkezdtem ezen gondolkodni, csak azért mondom:)
persze, amint regenerálódom kissé, azonnal elfelejtem, milyen jó is egy fürdôkád:))
ez valóban így van, de állatokra még nem terjesztettem ki.:)
mindenesetre a kutyák "szolgalelkűség"-nek definiált tulajdonsága, ami persze nem az, azt hiszem eléggé bejön nekem, és furcsa lenne ezt a fajta elvetemültséget, légyen bármily érdekes vagy egyedi, megkapni egy macsektől, annyi kutyaév után.
mennyi idô múlva várható a kölykök születése egy ilyen akció után?
a felállás, hogy van 2 nôstény, aki ki van pakolva, és már majdnem 2 évesek.
aztán a kis vörösnek meg van a kandúr testvére, aki már nem kandúr. egyedül a vörös nemzôképes.
am a vicc: amikor a két kisebb - egy évvel kisebbek - ide kerültek, akkor a két nagy úgy bánt velük, mint valami ufókkal. irtóztak tôlük, de még attó is, ha azt látták, hogy szeretetet kapnak. nem nem soha. aztán az építkezsé alatt bekavarodott a terep és ettôl kezdve egy pillanat alatt haverok lettek.
egyébként ha a másik kettô is nôsténymacska, akkor érthetô valahol: megfigyelések szerint nôsténymacskák valami hihetetlen módon bírnak pl. alkalmi kommunákban élni (hímek kizárva,sôt, néha ellenük szervezôdve), még egymás kölkeit is felügyelik, ha kell.
aztán mindenikük megy a maga dolgára, persze.
egyébként láttam már kandúrt is -ha nem tévedek, szintén kasztrált-, aki az életét is odaadta volna, hogy megmentsen egy általa megszeretett kis macskakölyköt a kutyák szájából.
szóval, a macskák sokkal megdöbbentôbb módon működnek, mint hinnénk.
néha csak annyiban tudnak különbözni a kutyáktól, hogy nem olyan borzasztóan kiszolgáltatottak az embereknek, mint ôk.
ez egy kicsit reflektálás is a tegnapi kutyás-macskás párbeszédre.
