Ez a kolesz szerintem még valami cári időkből maradt kupleráj lehetett, legalábbis a szobabeosztás erre engedett következtetni. Angolvécék voltak, de deszka nélkül, a többiről pedig - igazat adva tiborpapának - nem mesélek.
Kicsit pongyolán fogalmaztam: 1 TB szabd tároló helyem (kapacitásom) van, ami nem egyenlő a "tárhellyel". :( (Ez a gyakorlatban egy 2 TB- os külső meghajtó fele.)
Amennyiben érdemes lenne, felszabadítanám a másik felét is.
Vagy a másik, sokkal egyszerűbb és ennélfogva kevésbé hatékony megoldás egy Flickr account, amelyet egymás között megosztunk, vagyis közös gazdái lennénk. Ide mi lopnánk a képeket.
Én úgy értettem, hogy tiborpapa tárhelyet ajánl. Szolgáltató van, tárhely van, topiktalira nem vállalkozom, de a következő napokban 2x is leszek Bp-n:
- az Óbudai Egyetem Bánki karán veteránjármű restaurátor konferencián pénteken, 6-án délután
- Fortepan-filmvetítésen jún 10-én este az Átrium moziban
Én valami olyasmire gondoltam, hogy lerántjuk az összes fotót, persze az oldal gazdájának engedélyével, majd összerakunk egy oldalt WordPress-ben, azt felrakjuk hozzánk, képestül, s utána a jóember gondozhatja
Úgy gondolom, attól, hogy leoltják a közösségi oldalt, az archivált tartalom majd tárolódik valahol és szerintem a képanyag biztosan nem kerül kukába.
Talán feldolgozza, válogatja, szortírozza valaki (valakik) és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy valamilyen nyilvános gyűjteményként új életre kel, ahonnan majd fizetés ellenében lehet letölteni a nagyítható képeket.
Szerintem nem ördögtől való gondolat pénzt kérni olyan dologért, amiben munka van.
Most megnéztem a hivatkozott iwiwes adatlapot: elenyészően kevés rajta a várostörténeti szempontból érdekes kép. Többnyire portrék. Persze más szempontból ezek is fontosak, de én azért előbb klónoznám Hamster képeit. :)
Ja. De ugye nem csak onnan, hanem máshonnan is menteni kéne, arról volt szó (mert azt az ezer képet azért nem olyan nehéz, hogy amiatt nemzetközi összefogást hirdessünk). Én legalábbis így értettem.
Nem tudom, mennyi "érdekes" és érdektelen fotó van fenn, de valamennyi felhasználónak felajánlották, hogy lementik számára a kapcsolatait (ismerőseit) és a feltöltött fotóit egy csomagban.
Ezzel a lehetőséggel valószínűleg nem mindenki fog élni.
Akik az IWIW-re nyilvánosan, bárki számára elérhető fotókat töltöttek fel, azok nyilván anno tudomásul vették, hogy nincsenek (vagy igen megnyirbálva vannak) szerzői jogaik.
Csak olyan megoldást tudnék elképzelni, hogy az IWIW tulajdonosa adja át a fotókat, viszont ezt nem feltételezem az ó-rigóról. :(
Hmm, van egy hónapunk. Tiborpapa felajánlott tárhelyet. Itt másoknak is vannak ötletei. Nekem hajmeresztően kevés a szabadidőm, de ez egy olyan ügy, amire érdemes lenne odafigyelni. Mi lenne ha
- összeraknánk egy ajánlatot ezeknek az embereknek (ld lentebb)
Technikailag nem nagy ügy összedobni egy oldalt, amelynek akár egy közösség a tulajdonosa, így valamennyire biztosítani lehet, hogy mindig legyen gazdája.
Az igazi gondot a jogi nehézségekben látom: nem mentheted le csak úgy mások oldalát, és pláne nem teheted a saját oldaladon közzé engedély nélkül.
Magam is valami köz intézményesített, kollektív keretre gondoltam.
Valójában régóta specifikus gyűjtő vagyok, az engem érdeklő városi, városrészi témákban, de eddig szóra sem érdemes mennyiségben.
Valószínű és sajnálatos, hogy a blogban példa képen említett rákospalotai gyűjtemény - ugyan a tulajdonosánál továbbra is létezik - viszont nem kerül többé egyben a nyilvánosság elé. És ez csak egy csepp a Balatonban.
Az pedig, hogy pl. a Magyar Nemzeti Múzeumnak több százezer fotója van raktáron, a nagyközönség számára elérhetetlenül, még sokkal nagyobb ok a sopánkára.
Az iwiw-en lévő anyag közösségi, nem csekély munka eredménye. Mondhatni közkincs. Az a félelmetes, hogy lazán megy a kukába. De ez csak egy példa.
Más. Régóta akartam kérdezni, hogy a csakaszepre.hu oldallal mi lett? Benne van abban a könyvben (Budapesti életképek az 50-es 60-as évekből), jelezve, hogy hol jött össze az anyag. Azt gondoltam, hogy ott biztosan van egy csomó infó a hozzászólásokban, de nyomát sem látom. A jelek szerint megszűnt.
Megszűnt pl. a rádióarchívum, valami nehezen kezelhető lett helyette. Az pl. hivatalos is, közkincs is. De tényleg nagyon sok anyag kámforrá vált, a régebbi linkek lyukra futnak.
Nagyon sok minden jött össze az emberek lelkes, grátisz munkájából, és óriási pazarlás ezeket veszni hagyni.
Sokszor gondolok a fortepan jövőjére, a fórum anyagára. Milyen sors vár rá?
Az origó fórumán is sok jó anyag volt. Az nem megoldás, hogy mindenki mentse a magáét, mert nem egy fix, állandó munkacsoport dobta össze, hanem minden egyes ember az aktuális lehetősége szerint. Ha csak pár hónapig volt fent pl., miért törné magát a lementéssel (de hova is tegye..), ha egyáltalán módja van erre a mentésre a záróra előtt? Lehet hogy azóta sem járt arra.
A facebook-közösség oldalon meg már belefutottam olyanba, hogy az új képek kiszorítják a korábbiakat, ilyen szempontból szűkös a keret.
Lehetséges hogy elérkezett az idő (vagy talán már késő is?) hogy TM személyes példája nyomán elkezdjük az elektronikus lomtalanítással utcára kerülő fotók gyűjtését.
Szerintem nem vagy elég vizuális; képzel csak el, beguggolt az ázsiainak írott pottyantóba, két kézzel szorította magához a háta mögé beigazított ülőkét és máris megvolt a tökéletes illúzió.
Szerintem a többit, részleteiben megbeszélhetjük a nofRetro által korábban belinkelt topikban. :)
Igazából azon gondolkodom, hogy mire használták a vécédeszkát, az előbb említett szállón kívül másutt én sehol nem találkoztam angol WC-vel. (Mi több, a szállodai közös illemhelyeken is vegyesen voltak angol és trópusi jellegű fülkék - vélem a vendégek szokásaihoz igazodva).
Az ugyanekkor zajlott leningrádi kiruccanásomkor láttam olyan amerikaiakat és skandinávokat, akik a koleszban laktak a helyi és népi dem. fiatalokkal együtt. Azt elképzelni sem merem, mit gondoltak az egészről, mert az ottani viszonyok láttán még én is megborzongtam. Mindenesetre csinos szatyorban vécédeszkát hordtak maguknál, ha úgy hozta a szükség.
"Azért konvertibilis vendégként valószínűleg más lett volna az ellátás."
Azért a konvertibilis vendégnek sem volt a Szovjetunió fenékig tejfel. 1985 nyarán két hetet töltöttem Jaltán a Jalta szállóban. Ez akkoriban ott egy luxusszállónak minősült, még most is megérdemelné a négy csillagot. A szállóban vegyesen voltak a népi demokratikus és a konvertibilis vendégek, a különbség annyi volt, hogy az előbbieknek piros, az utóbbiaknak kék volt a szállodakártyája. Mivel a szálló szolgáltatásai csak a vendégek számára voltak igénybevehetők, így fizetéskor mindig be kellett mutatni a kártyát. A piroskártyás vendégek rubelban fizettek, a kékek bármilyen konvertibilis valutában. Az átszámítás érdekes volt: 0,90 SUR/USD, vagy 1,10 SUR/GBP. A szállodai boltban mindenfélét lehetett kapni, strandcikkeket, szuvenírokat, újságot, palackos italokat és cigarettát. Nyugati termékeket is. Itt is mindenki demokratikusan vásárolhatott, a kék kártyások dollárért, a piros kártyások a piros árcédulájú árukat rubelért, a kékeket dollárért.
Összeismerkettem egy csapat angol diákkal, akik valamilyen tanulmányi kalandtúrán voltak a Szovjetunióban. Meghívtak bulizni, vittem két üveg pezsgőt nekik (valami 9,60 rubel volt) Teljesen le voltak nyűgözve, hogy magyar létemre milyen gazdag vagyok hozzájuk képest. Mondjuk azt is megjegyezték, hogy furcsa ez az osztályok nélküli társadalom, mert valahogy másféle emberekkel találkoznak az utcán, mint a szállóban.
de az új nem tudom mindek nevezzem már betette oda a lábát. Biztosan nem számít műemléknek, annyira nem néztem utána, de talán csak a külső klímaszekrény hiányzik róla.
Jártam én is szervezett utazás keretében kint, Moszkva és Leningrád, meg kicsit a környéken, 69-70?, már nem is tudom.
Ami finom volt, az a kefír, valami háromszögletűre formázott papírdobozban, azóta sem ittam olyan finomat. Egy időben nálunk is feltűnt hasonló csomagolásban, de hamar el is tűnt. Az utcáról vásárolható kajából a pirog maradt meg, az is finom volt. Egyébként koleszkaját ettem, semmi emlékem erről. Egyszer voltunk egy igazi étteremben, és ami meglepett, előtte sorba kellett állni, hogy bejussunk. Különböző saláták, és a scsi , céklás változata, vagy inkább borscs volt az, ha belegondolok, de ezek mind finomak voltak :)
Vittem megbízásból farmert én is (nulla üzleti érzékemmel eléggé cefetül éreztem magam ettől) , és a GUM előtt pillanatok alatt megszabadítottak ettől a tehertől.
Amit vettem, az viszont abszolút időtállónak bizonyult.
Azért konvertibilis vendégként valószínűleg más lett volna az ellátás. (V.ö.: Moldova Titkos záradék című könyvében a szovjet veterán, akit felállítanak az asztaltól, mert szép, hogy négyszer sebesült meg Magyarország felszabadításában, de akkor örüljön, hogy ennek ellenére él, és adja át szépen az asztalát a nyugatnémet vendégeknek.)
Úgy emlékszem volt a skálának valamilyen saját márkás farmere volt, de akár trapper is lehetett, a kettőből pont kijött a villamos húsdaráló ami a mai napig használatban van.
Pedig komolyan, Irkutszk télen egyik nagy vágyam - december-januárban átsuhant velem a vonat rajta és azóta is sajnálom, hogy nem szállhattam le. Persze stressztől szenvedve és szétkaszabolva más élmény lett volna.
