Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
http://rural-portal.ro/simenfalva/index.php?old=2&lang=hu A Fehér-Nyikó mentét földrajzilag a Madarasi Hargita hósípkás csúcsai és a Foggarasi-havasok pompás vonulata fogja közre. Itt a hegyek már dombokká szelídülnek. Legmagasabb tetők, dombok: Firtostető (1062 m), Lázhely (1009 m), Szilas (986 m), Gordon (845 m), Kalanda (845 m), Rez (932 m), Várhegy (825 m). Ezen a vidéken két községben 23 település van. Siménfalvához mint az egyik községtelepüléshez tartozik: Csehétfalva, Tordátfalva, Tarcsafalva, Bencéd, Székelyszentmihály, Nagymedesér, Nagykadács, Kiskadács, Kobátfalva, Sékelyszentmiklós, Nagykede, Kiskede, Rugonfalva. Ezek Középső-és Alsó-Nyikó mentén húzódnak.
ez a cicegés igen érdekes...az egykori sarkel átellenében ma is áll cimljanszk... a bolgároknál simeon cár,a szlávban szemjon,nálunk semlyén....simén...simony...
A második rovásírásos jegyzet a Szekul bötüvel való írás ez bevezetés után három soros rovásszöveget ad; az első sor: KARACION ELET ÍRIA VALA, azaz karácsony előtt írja vala; a második sor: SEMCÉN-FALVÁN LAKTÁBAN a harmadik sor: AZ FEJÉR NIKÓ MELLETT értelmű.Kérdés: Ki ismerős jobban Erdélyben? Nem Semlyénfalváról lehet szó? S ez nem a Nyikó mentén van? Én is megnézhetném a térképen, de már guvadtra néztem a szememet a betűzés során. Ha valaki otthon van a tájon, többet is tud róla mondani.
Itt van a könyv egyik lapja egy újabb képen, benne a két rovásbetűs jegyzetsorral. A felső egy sajátos székely ábécé. Sajátos, mert nem minden jele olyan, mint amit ismertünk eddig. Sajnos, nem írta alá latin betűkkel, hogy hogyan is kell érteni ezeket a jeleket. A fölötte lévő nyomtatott ábécé azonban sorszámozva van, talán ez jkelenti a kapcsolatot rovásjel és "latin hangja" között.
Előbb én is "sz"-nek olvastam a függőleges vonalat, de úgy nem stimmelt.
Az "r"-nek viszont van egy rövidebb változata is a székely írásban, amit eredetileg egy ferde - jelnek szoktunk meg. Ez itt és most nem rövid, hanem hosszú és nem ferde, hanem függőleges. Furcsa, de következetesen alkalmazza.
Abban az időben szinte mindenkinek saját ábécéje volt. Ez adja az olvasás szépségét most.
Van másik eltérés is a jelhasználatban: az "l" betűt úgy írja, mintha "g" lenne (azaz nem két, hanem csak egy "segédvonalkája" van).
A második jel pedig egy ligatúrának tűnik, azaz nem "b", hanem "bt". A "zs"-ről pedig most hallottam, hogy "s"-ként is használták egykor és néha (a rovásnaptárban a nevek végén, de a nikolsburgi ábécében is sch-nak is jelölték).
Tehát az első szó ZS BT (azaz "zsebet", vagy "sebet"), ha csak ebből a két jelből áll a szó.
A második szó simán kibetűzhető: A Z O N
A harmadik szó: K R I ST U S N A K
Innen folytatódik az, amit már ismerünk: Annianak vér zerint ...
A teljes, eddig tárgyalt szöveg tehát: Sebet azon Kristusnak annianak vér zerint ...
Ez egy 1600-as években nyomtatott kötet korabeli, lapszéli jegyzete. A jegyzet felső sora egy eddig ismeretlen székely ábécé. Az alsó sorból eddig ennyit olvastunk el:
... annyának vér szerint ...
A korabeli helyesírás nem azonos a maival, sőt a székely betűk is eltérnek esetenként attól, amit ismerünk. Egészen pontosan a következő a betű szerinti olvasat:
.... annianak vér zerint ...
A rovásírásos bejegyzést eddig sehol sem közölték, a megelőző és következő részek elolvasásában segíthettek. A felirat végéről nincs képem, amint lesz, béteszem.
Szia lebben! Nem olyan nehéz egy új név, pláne neked! (LOBBAN(?) esetleg?) De tudd, hogy sokan visszavárunk. Itt nem tudom, hogy lehet "PRIVI"-ben üzenni, de nincsen meg az e-mailed már, küld el! Üdv!
Egy másik listáról: http://forum.origo.hu/forum?act=show&fid=81175&page=4&order=&hiview=0
Rovás-leletek összehasonlítása: Link7. Ez lehet érdekes !!!
és pár link:
Link1.
Link2.
Link3.
Link4.
Link5.
Link6.
Link7. Ez lehet érdekes !!!
Link8.
Link9.
Link10. 452.
A Xia dinasztia korából (Kr. e. 2000 - Kr. e. 1600) származó kínai írásjelek Erlitouból. Több székely rovásjel megfelelője felismerhető közöttük. A jelek fényképét Dr. Érdy Miklós hozta Kínából.
A kínai történeti feljegyzések szerint a hun nép ősapja a Xia dinasztia egyik tagja volt, a Xia dinasztia pedig a kezdetek azon bölcs uralkodóitól származott, akik a kultúrára tanították a kínaiakat. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a kínaiakat a hunok ősei tanították a kultúrára.
A fenti kínai jelek közül 8 azonosítható székely rovásjellel.
Érdemtelenül tiszteltél meg a különböző nyelvű szövegek értékelésére vonatkozó kéréseddel, mert engem ezekből két nyelvre is teljesen eredménytelenül oktattak. Bátran kijelenthetem, hogy ami a nyelvtanulást illeti, én a pedagógia csődje vagyok. Sohasem tudtam annyi erőt venni magamon, hogy otthon a kezembe vegyek bármiféle nyelvkönyvet.
Ha valóban kíváncsi vagy a véleményemre, akkor légyszi, fordítsd le őket és úgy tedd közzé! Lehet, hogy ezzel másoknak is örömet fogsz szerezni.
Az orosz sorstárs egyik állítása Goitoszirosz szkíta isten nevére vonatkozik s e szkíta névben Ozirisz (eredeti egyiptomi ejtése szerint talán Usziri) nevét véli felfedezni. Nos, ennek a névnek van megfelelője az obi-ugoroknál is (a hangalakjára most nem emlékszem pontosan, talán Otar alakú volt), meg az asszír népnév és Assur isten neve is ide tartozik, többek között (mintha egy etruszk megfelelő is lenne). Ebben az elterjedt névben én a magyar Ősúr kifejezést vélem felismerni. Mind az ős, mind pedig az úr szavunknak széles körben van megfelelője az ókori magaskultúrákban. Nem lenne semmi csodálatos abban, hogy az Ősúr összetétel is megtalálható. Ha az Estan/Istin (azaz Ős Ten = Isten) összetétel párja megvan a hettitáknál és a suméreknél is ...
Ami a "Proto-Palestinian, Proto-Sinaian and Proto-Byblian (Bübloszi?)" írásokat illeti, ezekről azt feltételezik, hogy (ha jól emlékszem) a Kr. e. II. évezred végén (valamilyen rokon írás képében) eljutottak a sztyeppére is. Én úgy gondolom, hogy a kiinduló írásrendszerek körét egy kissé szélesíteni kellene, mert ide tartozik pl. a hettita hieroglif, az urartui hieroglif és a tepe yahyai jelrendszer is. Ezeket kevésbé ismerik és emlegetik, de mindegyiknek kb. 20-20 jele azonos a székely rovásírással. S a szkíta jelek között is van kb. ennyi megfelelője a székely rovásjeleknek. Azaz a székely írás őse került ekkortájt (a szkítákkal együtt?) északra.
Ami az orosz szerző által közzétett írásképeket illeti, lennének kérdéseim:
1., Miért nem közöl mellettük fényképet is?
2., Milyen ábécével olvasta el őket?
3., Ezek a jelek nem nagyon emlékeztetnek sem a szkíta jelekre, sem a délebbi magaskultúrák írásaira. Honnan a bátorság?
Han Ong-Er, Çarık, Siz çerik, Bargıl! Erni içigig kötir, Ozgıl!
King Ong-Er, Çarık, You soldiers, Do depart! The heroes as willingly-joined volunteers, raise up to heaven, Reach (eternal) peace!
Çarık/Çaruk name of the Issyk people, which may be the source of the Turkish clan mentioned in Mahmud Kashgari DLT where Çaruk (Çarık/Çarıg) is mentioned as the name of one of the twenty Turkish clans, who, together with "Kirghiz, Kiptchak, Oghuz, Tokhsi, Yaghma, Çigil and Ughrak, speak only one language, that is, pure Turkish" (DLT I, 30). They lived in the city of Barçuk (DLT I, 381) which Kashgari says was the city of Afrasiyab (Alp Er Tonga), the ancient king of the Turanians (Turks) in the Shahname. This city was located east of Kashgar and south of Aksu in Eastern Turkistan, the region only about 250 miles away from the town of Esik where the inscription was found. Çaruks are also mentioned under the name of Çaruk-lu ("belonging to the Çaruk") as one of the 22 Oghuz tribes (DLT I, 58). Their colonies seem to have lived in Khwarezm, Crimea, and Caucasus under the name of Çagruq/Çıgrak. The name is also mentioned in Uighur texts found by M. A. Stein, Hungarian-born British archaeologist, in Tun-huang in Central Asia, where Çarıg is one of the ten (royal) clans, and one of the five of the Tarduş group (western part) of the Kök-Türk empire. The age of the Uighur texts is accepted to be not later than A.D. 8th century [probably much earlier]-----
