A Live after death-en hallottam először a számot több mint 10 éve, de mindig is idegesített az a versszakok közötti tempó. Az eredeti sokkal jobb, húzósabb.
Sokmindenben igazad van, de azért a Seventh Son szerintem egy bitang jó album, rengeteg dallamal, refrénnel, miegymás. Nekem a Prophecy az egyik kedvencem az összes Maiden szám közül. Meg az Infinite Dreams is. És a 7th-en Nicko is remek témákat üt, amivel számomra megbocsáthatóvá teszi, hogy a régebbi számokban nem az igazi néha.
ja ja, egyszerűen leszakad a fejed, a közönség is hihetetlen... én stílszerűen Brazíliában vettem meg az albumot, hazafelé a metrón jól elvoltam a borítóval, otthon pedig nem hittem a fülemnek, egyik legkedvesebb élményem :) csutkára feltekertem, néha nem is lehetett hallani Bruce-t a több százezres tömegtől...
beszéltem egy brazil sráccal, aki porto alegre-be valósi, az több ezer km Riótól, különbusszal mentek, a koncert után majdnem ott hagyták egy fillér nélkül, mert eltévedt, és a több száz busz közül nem tudta megtalálni azt, amelyik az övé volt....
nahát nekem csak most lett meg a Rock In Rio, hát csak lesek ki a fejemből. A Live After Deathból megvan az első pár dal, nem rossz az sem természetesen, de én a Rock In Rioba eccerüen nem tudok belekötni...
azt én se, mert olyat nem írtam... valami nagy baj lehet a fogalmazásommal, mert egész elképesztőeket olvastok ki belőle.
Csak azt írtam h szerencsétlen refréneket énekel - paff, mert ő az énekes, de ez a refrének kritikája akart lennei, amivel vki egyet is értett velem részben. Na. :-)
Refrén: Persze, igazad van, ezt sem úgy gondoltam - idézőjelbe kellett volna tennem. Nem nekem kell a refr, hanem láthatólag nekik (nem Dickinsonnak!!! :-), a szöveg/zeneírónak, pl. Harrisnak, hehe), hogy legyen mit süvölteni, akár kell akár nem. És ha lehet legyen híres ember vagy vmi Vallejo-hangulatú ős-sárkány - gondolhatják ŐK, nem én. Hehe.
Na. Most hallgatok viszont (akkor már :-)) egy 82-es koncertet. Na előtte meg egy csipet Rock In Rio-t. ÉÉÉÉÉg és föld. Nem mondom meg melyik a kedvencem :-). De a másikat megin nem veszem elő pár évig. Öreg, száraz, gyenge.
A Dickinson kritikát nem értem viszont,meg azt sem hogy ha dal akkor legyen már refénje hiszen az első 5 Black Sabbath albumról egy refrénes dalt nem tudsz mondani és mégis mekkora ász lemezek.
Ami Dickinsont illeti, a szövegeket, főleg az monumentálisabb szerzemények esetében( pl Seventh Son,Rime Of The Ancient Mariner, Alexander the Great) nem ő írja hanem Harris, poénkodik is rajta mindig hogy olyan sűrű néha a szöveg hogy levegőt nem tud venni:)
De amúgy is szerintem az énektémák az utolsó amibe a Maiden esetén be lehet kötni.
Ezt viszont furcsálom mert nekem a McBrain az egyik kedvenc dobosom, nekem tetszik amit művel.
Igaz a régi nélküle készült studió lemezek picit mások de jól csinálja ő is.
A Wrathchild-dal kapcsolatban igazad van, a studió verzió felmúlhatatlan, hihetetlen hangulata van és élőben nekem egészen a Rock In Rió-ig nem nagyon tetszett de itt fenomenális.
Az előbandáskodást csak azért hoztam fel hogy a Priest időben is, nem csak zenében előzte meg a Maiden-t,de az valóban nem számít, a Maiden simán megtölti ma is a Madison Square Garden-t 20 ezer emberrel, míg a Priest pár száz embernek tud játszani az Államokban.
Nem csoda, mert nem is azt írtam, csak egymás után következett két független mondatrész. Tehát:
1. pl. a Wrathchildot el szokták szúrni – és nem Dickinson, nem is irtam ezt, hanem sajna a gitárok. Az eredetiben olyan szép „gömbölyű”, kövér basszusokkal, végig szólózva(!!!) iszonyat élet van benne – ebből lett már a Live After-en egy sematikus sikálás. Na. A Diannot meg szóba se hoztam. A Dickinsonról csak azt írtam hogy szerencsétlen refréneket énekel néha – és ezt mondod te is, és ez független attól hogy milyen énekes, amiről viszont nem mondtam semmit.
2. Viszont szóba lehetne hozni a dobost, aki ugyancsak tönkrezúz pár régi klasszikust: rosszul játssza a Running Free-t – egyszerűen NEM AZT üti, pedig ahol fontos lenne a dob, az az a szám. Illetve: ugyancsak tönkrevágja a Run To The Hills-t, túl gyors, élettelen. Ezért adtam túl a Live Afteren is, hehe. És ezért tök jó meghalgatni a 82-es koncerteket.
3. Humoron nem azt éremm, hogy lehet-e rajta röhögni vagy nem, hanem hogy van-e benne élet. Ahogy más is írta itt korábban: minden szám mindig ugyanúgy hangzik el – sőt, ahogy fentebb írtam, rosszabbul. Jut eszembe: a McBrain a Hallowed-et is elszúrja: olyan finoman lép be a dob az eredetiuben, finom kettőzésekkel – na ez nála tök sematikus. Kár.
Ezt tudták jobban pár évvel korábban – tehát nem viccesebben, hanem élettelibben, természetesebben, gazdagabban, jobb kedvűen – és közben persze nekem is jobb kedvet okoztak, függetlenül attól hogy röhögnöm talán nem kellett.
A Real Dead-es Prowlert és Remember Tomorrowt én is imádom!!! :)
A Prowler DiAnnoval egyébként a Soundhouse Tapes-en kibaszott jó, sokkal erőteljesebb, mint az albumon (aminek hangzását Will Malone alaposan elbaszta...).
Ezt a beírást nem is láttam tegnap, nos... a Dickinson-os részt nem is értem. Ha pl. meghallgatod a Real Live cd-t, akkor sztem a régi Remember Tomorrow, Prowler.. jóval jobb, mint di Annoval, aki az eredeti lemezen elég vérszegényen énekli fel ezeket a dalokat. Nekem egyedül a Charlotte 88-nál nem jött de a Dickinson-os változat. Azt meg remélem senki nem gondolja komolyan, h. di Anno jobb énekes Dickinson-nál, mert akkor szétröhögöm az agyam :) Fantáziátlanság..hm..maradjunk annyiban, h. nekem nem ez a benyomásom.
A refrének néhol elég bénák ez tény, ami különösen fárasztó az a Don't Look To The Eyes of a Stranger:)
Van a mind2 DVD-n egy-egy rejtett bónuszklip
ezek előtt van átvezető animáció, amiben Eddie lemegy az utcára, a kaputelefonon beüti a "666" számot, és elkezdődik a bónuszklip. A második lemez esetében viszont hiába üti be a "666"-ot, Nicko kikiabál: "Nooo! Is 664 the block next door!" :)
nincs sok időm most sajnos hogy alaposan reagáljak, talán msákor, de holnap vizsga. :(
ezek mind a Guns kivételével mind tradicionális metál bandák,de a Guns is turnézott a Maiden-nel együtt anno,nem értem miért köpködöd.
Az Ossian és a Moby Dick is fellépett a Maiden előtt, őket sem szabad bántani? :) A Guns még a Powerslave turnén lépett föl előttük párszor Amerikában, olvastam hogy Dickinson pofájába röhögtek, amikor az benézett hozzájuk az öltözőbe az Anubisz-maszkjában, ezért majdnem ki is rúgták őket. Amúgy nem bántom a Guns-t, régen nagy kedvenceim voltak, de ők a tipikus példái annak, hogy nem elég a sok tehetséges zenész ha a főnök nincs észnél.
Egyébként pont pár napja hallgattam a Use Your Illusion 1-et, és egyáltalán nem tetszett... bár az Appetite és a UYI 2 bejönne még most is.
Na azért a humorért a Maiden sem megy a szomszédba... hadd ne hozzak példákat. Na jó párat mégis: vedd elő bármelyik B-side-ot a kislemezekről, vagy vedd a borítókat, vagy hallgasd meg akár a Pass the Jam-et a Wildest Dreams maxiról... vagy menj el egy koncertre, Dickinson állandóan löki a poénokat, ha pl. a Number of the Beast debreceni intrójára gondolok, még mindig fetrengek a röhögéstől... Nicko pofái... Harris "664" pólója júniusban... Eddie jelenetei... etc etc...
A refrénekkel kapcs. egyetértünk, bár a SS refrénjével nekem nincs gondom, de számcím ismételgetése=refrén hosszú távon tényleg fárasztó tud lenni.
A Wrathchild tipikusan Paul-os nóta, szerintem ez a magyarázata.
Dickinsonnal nem értem mi a bajod, de majd Bruce Dickinson helyretesz :)
Az a '82-es Drifter live engem kicsit fáraszt, túl hosszan elnyújtják :) de élőben biztos nagy élmény lehetett.
Nos lehet h. a Judas régebbi és kitalálta ezt kettős gitárjátékot, de sztem a Maiden jobb a műfajban, persze ez szubjektív. Az h. előbandaként kezdték az nem jelent semmit :) A Queensryche is örülhetne, ha olyan népszerű lenne ma, mint régi előbandája a Dream Theater.
Az új lemez sztem is az egyik legjobb, ebben egyetértünk :)
Ugye-ugye… én is pont így csodálkoztam mikor meghallottam. A Sinner koncertváltozata és a stúdió… ég és föld.
*
Na mellesleg egy korábbi eszmecserébe becsatlakozva: én is öreg vagyok már, és szépen ki is kopott mellőlem az Iron Maiden. A Seventh son-t már elajándékoztam – a Powerslave után nem bírtak semmi érdemlegessel előrukkolni, addig nagyon fincsi volt. Na mellesleg érdekes, h a Metallica viszont pont azért maradt meg mellettem, amiért annyit csesztetik: a folyamatos változás miatt. Marha izgalmas, és mindig előre mentek a hallgatóságukhoz képest (sajnálom, hiába mondják divatmajmoknak - ők vannak elöl), mindig meglepetést okoztak. És szépen öregszenek. Jól „áll” a kezükben a lazább riffelés, az öregesebb, bluesosabb témák. És amíg másokat megun az ember, az ő lemezeik beérnek – ráérzek az ízükre, egyre jobban tetszenek, a kezdeti meglepődés után. Mellesleg a St. Anger atoooom! :-)
Ja és van humorérzékük. Tudnak hülyéskedni, játszani IS koncerten. Arról meg ne beszélgessünk má’ hogy hosszú rövid v göndör a hajuk, könyörgöm, vagy nyissunk a témának egy „zenészek frizurája” meg „kinek hányas a lába” topikot…
:-)
Még Maiden:
leszedtem egy filecserélőről valami mostanában megjelent koncertgyűjteményt, és örültem is a 82-es anyagnak (meg is lepődtem h mellé mertek tenni későbbieket – ég és föld!). Még Clive Burr a dobos, iszonyú élet van benne, a zenészek JÁTSZANAK, asszem a Drifter v melyik (vagy az egy kalózon volt?…) van elnyújtva vagy 8-10 percig, improvizált szólók (!!!), játék, öröm. Na az egy jó kis koncert volt. Szépen szól, folyik, gömbölyű. 84 után számomra semmi érdekes nincs. És ahogy koncerteken legyilkolják a korai számokat… a Wrathchild-ot 15 éve nem sikerül rendesen előadni. A Dickinson meg ugyanolyan fantáziátlanul kiabálja híres emberek vagy nagy fantáziafigurák neveit (most tényleg: refrénnek lehet nevezni a „Seveth son of the seventh son”-t? Se dallama, se semmi. Ha már van dal, legyen refrénje, nem igaz? Akkor meg egyszerűbb, ha a szám címe az, akkor könnyű megjegyezni. Heheh..) Na bocs, gonosz voltam. Csao
Aztán valahol meghallgattam korábbi lemezeket, a fenti dalok eredetijével - az meg vmi hihetelenül lapos diszkó. Unalmas, színtelen, mechanikus, már-már "dobgépes" gagyi.
