Ezt a problémát kísérletileg ellenőrizni atomos szerkezetű anyaggal nem tűnik lehetségesnek.
Van közegellenállás. De mondjuk a légellenállás csökkenthető.
És az is, hogy kinyitják az ablakot, ami miatt egy szellő kibillenti az instabil egyensúlyból. m1N :o)
De mondjuk legyen a tű hegyén egyensúlyozó golyó. (Nem a tű fokán átbújó teve.)
Csakhogy a tű hegyén a legfelső atom nem ücsörög halkan csendben, bíbor kabátkában.
Hanem tündértáncot jár. Nem is akármilyet.
Egy kis kitérő (de nem hitbeli, hanem tudományos):
Egy vezetéken különböző frekvenciájú jeleket továbbítunk.
Legyen mondjuk a frekvencia és az amplitúdó rendre: {fi,ui}
Mennyi lesz az effektív feszültség és ez mekkora amplitúdójú egykomponensű rezgésnek felelne meg?
Az ekvipartícióból kiszámolták a tű hegyén táncoló (nem tündér, hanem) atom hőmozgásának sebességét.
De az előadó nem bontotta ki teljesen a valóságot, mert amit kiszámolt, az egy effektív sebesség.
A rajongótábornak mindegy, úgysem eszek ezek se citromot, se narancsot - képletesen szólva.
Ugyanígy a mi ügyfeleink sem veszik észre, hogy rendszeresen át vannak vágva, mint macska a palánkon.
Aztán ott van az anyag rugalmassága. Az alátámasztó felület begörből a golyó alatt.
Ráadásul ez nem egészen instant következik be, a felület deformációjához is idő kell, aztán a relaxációjához is.
És persze az anyagban akusztikus hullámként is terjed a lokális deformáció hatása.
Biztos lehetne még felsorolni problémákat.
Még egyet megemlítenék: Az elektromosan semleges anyagban is lehetnek indukált dipólusok,
és ahhoz pedig már fékezési sugárzás dukál.
Nem mondom, hogy teljesen lehetetlen ezeket a problémákat mind kiküszöboéni a granulált (atomos) szerkezetű anyaggal végzendő kupolakísérletben. Milyen egyéb anyagot ismerünk még?
