A mai napig is definiálatlan az élő anyag fogalma. Tulajdonságait le tudjuk írni, de mibenlétét még filozófiai alapon sem tudja meghatározni sok ismert tudós.
Igen, rákérdezett dolgokra ..... én persze csak hiszem, hogy ateista, ezt ő nem állította, csak az ő meggyőződése az 1. varáció, ebből gondolom. De ez nem biztos. A "nevét" már meg nem tudom mondani: "wirendelejke", vagy valami hasonló. lejjebb meg lehet keresni a diskurzusunkat.
Te nem "látod" - de attól még gondolkodom. Próbálj megtisztelni egy ilyen elképzeléssel - mert ez az igazság. Azt nem várhatod, hogy amíg nem érzem úgy, hogy bármelyik variáció b i z t o s i g a z s á g azért mondja rá áment. Egyelőre azt látom, amit az 1009-nem leírtam.
Én nagyon pontosan definiáltam a saját Hitemet. Azt is hozzátettem, hogy a középkorban valószínűleg máglyán végeztem volna. Azt is elmondtam, hogy Jézus tanításainak igazában hiszek. Azt is mondtam, hogy sok kételyem van - de ezek ellenére vannak dolgok, amikben hiszek. Én nem szégyellem, hogy nem tudok bigottan hinni. Van egy magam által felépített "szuterén hitvilágom" - azzal elvagyok. Bármennyire "mélyre ások" magamban, azért nem vagyok ateista. Ugyanakkor engem igenis érdekel pl. egy valóban ateista érvelése és el is gondolkozom rajta. Akkor látom "patthelyzetnek" a vitát, ha az én meggyőződésemmel szemben nem látom kellően bizonyítottnak a másik álláspontot.
A teremtéssel szembeni ellenérveket tökéletesen értem - pontosan én vagyok az, aki az "elmémet tényleg próbálom hozzáigazítani az érvelésekhez". Az, ha más véleményen vagyok, gondolom azért beszélgetünk. Ha az érvek "esetlegesek", vagy úgy gondolom, hogy nem bizonyíthatóra van kijelentve, hogy az a tuti, akkor persze, hogy ellene szólok. Ugyanakkor ha elolvasod az összegzést a magam Hitét is kritika alá vetettem - teljesen őszintén.
Ebben nincs igazad. Az 1009-ben én összefoglaltam, hogy eddig a vita során milyen lehetőségek jöttek szóba. Én hozzátettem azt is, hogy - részemről - milyen kritikai észrevételeim vannak az egyes variációkkal. Egyetlen - igaz, az tök normális hozzáállású - hozzászólást kaptam. Egyik topikozó sem vette még a fáradságot, hogy elolvassa és hozzászóljon ? Maximálisan pártatlan összeállítást "dobtam fel" - a végén a magam álláspontját is odaírtam. Nyugodtan lehet folytatni a vitát, mert ez sok megoldatlan témát vet fel.
a vele folytatott beszélgetés azt is feltárja, hogy nem is igazán érti meg az ellenérveket. rosszul "adja vissza" őket. szerintem ez a kognitív disszonancia tipikus esete: nem tudja az elméjét hozzáigazítani egy másféle gondolkodáshoz. de szerintem fejlődőképes. recseg-ropog, de kismértékben azért látom jeleit, hogy hajlik is :-)
ez mutatja, hogy tanulás és megértés között mekkora különbség van. a tanulás egy olyan folyamathoz hasonlít, ahol egy edényt feltöltünk homokkal vagy valamilyen folyadékkal. a megértés során pedig mintha az edény venné fel annak az alakját, amit beleraknak. a tudatunk olyan, mint ez a képzeletbeli edény. szemmel láthatólag mindkettő fontos folyamat, egyiket sem szabad elhanyagolni. a modern ember inkább csak tanul, de néha mindkettőt elhanyagolja. bebifláz egy csomó adatot, és képzettnek számít.
Pont az lenne a jó, ha nem vagy-vagy alapon állna ez a dolog. A hívőnek is muszáj gondolkodnia, különben tényleg meghasonlik a saját álláspontjával. Más dolog, hogy mit választasz "alapnak" - alapállásban ateista vagy, vagy hívőként megpróbálod áthidalni a józan gondolkodáson keresztül az életben felmerülő olyan problémákat, amelyek újra és újra mintegy "válaszút" elé állítanak. Mint mondtam, a "stagnáns hívő", bigott hívő - nem az én műfajom.
Barmoknak meg a baromságra kell törekedniük, a nyuszik meg a nyúlságra törekednek, a jók a jóságra...
Mond már meg nagyon okos református, hogy melyik hívőknek kell törekedniük az egységre?
Itt most te kire, mire gondoltál, hogy a református hívők a református hívőségre kell, hogy törekedjenek, avagy az ösznépi keresztényeknek a melyik hívőségre, esetleg egy Buddhista hívő törekedjen a keresztény református a Tiszán innen-Dunán túl püspöki körlevélben lefektetett írott és íratlan szabály rendszerknek és a krisnásoknak a mohamedán-isták hitére kellene törekedniük?
Vagy csak úgy kapásbókl, a hivőknek a hitre kell törekedni?
Mondj már valami okosat is ebben, ne csak talányos kijelentéssekkel operálj!
Természetesen. De ha gondolkozol, akkor látsz ellentmondásokat. Azokra nem mondhatod magadnak, hogy "szemet hunyok felette, mert hívő vagyok". Illetve mondhatod, de akkor gondolkodás nélküli bigott ember leszel, akit adott esetben joggal kritizálnak.
"Az igazság ugyanis megismerésen alapul". Egyes törvényszerűségek természetesen igen. Azonban az eredendő ok (az élet oka) egyáltalán nem biztos, hogy pusztán anyagi ok.
Attól, hogy a hívők többségének is van a vallástól eltérő álláspontja sok kérdésben - csak vagy bevallja, vagy nem. Aztán persze van bigott,akinek nincs ilyen gondja.
Én nem nevezném a jelenlegi helyzetet hisztériának. Az emberek túlnyomó többségének ez nem az énje. (Jól is néznénk ki, ha lépten nyomon pedofiliára hajlamos emberek, vagy homoszexuálisok futkosnának közöttünk.) Gondolom pl. te sem vennéd jó néven, ha egy egy homoszexuális "próbálkozna" veled.
Egyáltalán nem őrjöngtem. Köztörvényes bűntettek büntetése nem elsősorban vallási feladat. A pedofiliát éppúgy nem lehet "meggyógyítani", mint a homoszexualitást. Ez egy genetikai torzulás. nem nekünk kell szembenézni önmagunkkal, hanem az igazságszolgáltatásnak a bűnelkövetővel.
A Hit nem tudatosan "választódik" - az emberi tudat "hajlama" teszi, hogy valaki minek ad prioritást - az empirikus alapnak, vagy a természetfeletti tudatnak.
Az én hitem szerint a Teremtő az embernek felajánlott két utat - a megismerés útját, ami az emberi tudás kiteljesedésén alapul - és a Hit útját, ami a Benne való bizalom útja.
Ha ez a két út vagy-vagy, akkor tényleg nagyon nehéz lehet hinni. Úgy gondolod, hogy azzal, ha a hitet választod, egyben elzárod magad elől a megismerés és a tudás kiteljesedésének lehetőségét? Isten miért tagadná meg ezt tőled?
már többször is előhoztad ezt a dolgot, hogy a hívő embereknek sokkal nehezebb az életük, mint azoknak, akik nem hisznek. mármost ezzel (a mentalitással) kapcsolatban két kifogás jut eszembe. az egyik, hogy ha nehezebb, akkor miért választják azt, miért nem hitetlenek inkább. a másik is ehhez kapcsolódik, hogy tudniillik ha valaki ezt még reklámozza is, akkor már inkább dicsekvésnek, felvágásnak tűnik, önmaga felmagasztalásának, hogy lám, neki nehezebb, de ő megküzd vele. ebből aztán egyenesen következnek azok az érvek, hogy "nem tudhatjuk ugyan Isten szándékát, de bűn firtatni" ami egybevág a kereszténység alapkoncepciójával.
Nem - én úgy képzelem az egészet, hogy az anyagot és az életet valamilyen Teremtő teremtette - és azután minden az evolúció útján ment tovább. Tehát az anyag evolúciója nem állt le. Ez egyfajta tudatosságot feltételez a teremtőtől, akinek az emberrel kapcsolatban a Hitet helyezte előtérbe - mintegy "próbatételt" az emberi Lélek számára. HINNI - (hidd el) - néha sokkal nehezebb, mint feltételezni, hogy minden az anyag műve, amely örökkévaló. Az én hitem szerint a Teremtő az embernek felajánlott két utat - a megismerés útját, ami az emberi tudás kiteljesedésén alapul - és a Hit útját, ami a Benne való bizalom útja. Egyik ember az elsőt választja, más a másodikat. Itt az életben pedig csak az a fontos, hogy MILYEN EMBER ! nem az, hogy miben hisz, vagy nem hisz.
Természetesen nincs a Teremtőről több információm, mint amit az Újszövetség elárul róla. A bizonyítottan anyagi történésekben nem keresek mindenáron természetfeletti beavatkozást. Én úgy képzelem el ezt az egész témát, hogy a teremtés TUDAT-tartalma miatt szimpatikusabb számomra, mint az anyag véletlenszerű önszerveződése. Én egyébként hiszek benne, hogy vannak véletlenek, de nem ilyen léptékben, amikor az élet keletkezéséről van szó. Egyébként a Teremtőről bizonyítható jelenségeken alapuló TUDÁSOM természetesen nincs, csak Hitem. De én úgy érzem, hogy az anyag véletlenszerű önszerveződése pillanatnyilag közel azonos "hit", mint az enyém - csak az egyik ember inkább feltételezi az anyagi működés elsőrendűségét, a másik ember pedig előbb a tudatosságot helyezi előtérbe, még közvetlen bizonyíték hiánya esetében is. Szerintem egyik elmélet 19, a másik egy híján 20.
természetfeletti az értelem, véletlenek pedig nincsenek. ha az ember eljut a tudatos, természetfeletti állapotába, az már felnőttnek mondható, aki kinőtte, az elő lényiségét, mint ösztönös szaporodás útján fenntartott közösségi elem.
Azt mondod: ...érdektelenné válik a kérdés, hogy mennyi idő alatt történt a teremtés. "történt". tehát befejeződött. Akkor szerinted új fajok keletkezése a továbbiakban kizárt.
Annak ellenére, hogy én a kritikákban úgy fogalmaztam, hogy a teremtés csak még további kérdőjeleket vet fel, amelyekre bizonyítható választ senki nem tud adni.
