8. alkalommal kerül megrendezésre a férfi kézilabdázók kontinensbajnoksága. Magyarország a C. csoportban Németországgal, Spanyolországgal és Fehéroroszországgal mérkőzik a 8 közé jutásért.
Mi a helyzet a csapat körül? Biztatják egymást a srácok,sikerült kilábalniuk a letargiából?? Hogyan készülnek a mai meccsre,amelynek bizony lehet tétje??
Lehet,hogy rossz meglátás amit most irok,de nekem nagyon úgy tűnik,hogy ezen az eb-n "egy emberes" csapat lettünk.Ha Nagy Lacinak megy,akkor nincs gond,de ha ne adj isten visszaesik a teljesitménye,akkor nincs másik személy aki tovább tudná lökni a csapatot és jön a már ismert hullámvölgy. Szerintetek?
Ja és nem feltétlenül csak a labdajátékok területén, ha valaki nem nyer (most nem a tegnapi meccsre gondolok), akkor nulla, ezüst érem, bronzérem nem érem. Hajszálon múlnak a dolgok sok esetben. Azért nincs könnyű dolguk a sportolóknak. És sajnos sok esetben ez mondhatjuk magyar mentalitás, nem tudunk sztárt csinálni a sztárjainkból. nekik is könyebb lenne.
A (magyar) labdarúgás külön "tudományág". Ha emlékszel, akkor zajlott egy népstadionbeli focigála. Gondoltam, beszéljenek azok.
S majd ha egyszer személyesen beszélünk, elmondom Neked, hogy mi történt még ott, Skopjéban, de ezt ide nem írhatom le. Pedig nagyon szívesen megtenném.
Hajrá Magyarok ! Én nagyon szurkolok még most is hogy sikerüljön az olimpiára való kijutás. Szerintem megérdemelnék a fiúk. Nem könnyű tudomásul vennünk, hogy nem tudtak hozni egy papirforma meccset, de ez már így van. Én nagyon bíztam benne hogy sikerül fordítani, de az utolsó öt percben már én is inkább mosogattam, mert az hasznosabbnak bizonyult mint a szurkolás. Azzal viszont nem értek egyet hogy most mindenki neki esik a fiúknak, a kapitánynak, ki mit csinált rosszul, s hol hogyan taktikázta el a meccset. Miért nem bírta az iramot és sorolhatnánk meg a tegnapi meccsen látott gyengeségeket. Gondolom vannak itt szakértők szép számmal, biztosan olyanok is akik végig nyomtak pár meccset, én azt gondolom ők a megértőbbek közé tartoznak. A kézilabda sportban legalább ennyit fel tudnak mutatni akár a fiúk akár a lányok. A nagy különbség, hogy ha mi valamit nem csinálunk tökéletesen a munkánkban, akkor az esetek 90 %-ában tudunk korrigálni, itt nem. Amivel egyet értek: Nagyon nagy probléma ha ezek a fiúk(lányok) nem tudják felfogni, hogy nekik hogyan kell táplálkozni, dohányzással, alkohol fogyasztással kapcsolatos szokásaikat alakítani. Gondolom azonban itt sem lehet általánosítani. És a végén, szóval kevesebb csajozás... Hát mikor csajozzanak ha nem ebben a korban.
Ez az SMS érkezett nem sokkal a szerdai Magyarország-Izland férfi kézilabda Eb-középdöntő meccs vége előtt az egyik Kossuth Rádió-hallgatótól. Beolvastam, pedig nem kellett volna, azóta nem hagy nyugodni a dolog.
Mielőtt erről kissé hosszabban értekeznénk, hozzuk elő a decemberi, franciaországi női kézilabda-világbajnokságot, ahol a magyar csapat Dél-Korea ellen lépett pályára. Az ellenfél akkor egy atomjaira hullott társaság benyomását keltette, mondta is mindenki úton-útfélen, hogy most aztán nem nyomasztja őket a tét, oda is csapunk rendesen. Nem így történt. Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, a magyar férfiválogatott azonban Izland ellen járt így: adott a nulla pontos ellenfél, biztos nincs nekik motivációjuk, gyerünk. Így lett a vége 36-28 as győzelem - nem ide. Mert mi mindig azt gondoljuk: ha a soros ellenfélnek nincsen pontja, nekünk meg van 3, mindjárt eleve feladja a magyarok elleni csatát.
Vajon miért van mindez? Miért van az, hogy Norvégia ugyan totálisan vesztésre áll Szlovéniával szemben (mi is motiválta a szlovénokat, hiszen e meccs előtt az olimpiai selejtező nagyon távol volt tőlük), ám minden norvég gólnál úgy ünnepel a stavangeri közönség, mintha éppen akkor nyerte volna meg a házigazda az Európa-bajnokságot. Pedig ha az ember bekapcsolja a tévét, itt is láthatja ugyanazokat a bugyuta adásokat, mint amin otthon "nevelkedik" a magyar, itt is van "Lost", meg valóságshow. Van, de nem játszik központi szerepet Norvégia életében. A lapok címoldalán nem valami ügyeletes műmelles "sztár" van, akit odahaza megpróbálnak példaként eladni, hanem a sportoló. Mert most itt kézilabda Európa-bajnokság van, lehet, hogy Norvégvia nagyot bukik, lehet, hogy el sem jut Pekingbe, mégis az egész sportszerető norvég közvélemény mellettük áll. Nekem annak ellenére Norvégia a kedvenc országom, hogy most nem sok siker néz ki itt nekünk. Kedvencem, mert itt a gyerekek előbb tanulnak meg síléccel futni, mint járni, kedvencem, mert a hihetetlen nehéz természeti körülmények közepette is tudnak mosolyogni (kérdezzünk meg erről egy karasjoki embert, aki fél évig a sötétben él). kedvencem, mert ennek az országnak legalább annyira fontos a sport, mint az olaj és valahol arról álmodozom, milyen jó lenne "norvég sportriporternek" lenni, annyi szép sikert megélni, mint amit ők az elmúlt 20 évben megéltek. Kedvencem, mert itt a miniszterek bicajjal mennek a munkába és nem csak akkor, ha egy tévéstáb éppen erről forgat, kedvencem, mert vannak kerékpárutak, erdők, melyekben az állatok nyugodtan élnek és nem kell menekülniük a legújabb magyar "divatsport", a quad elől, kedvencem, mert a pozitív feeling még a legutolsó és angolul jól beszélő autóbuszvezetőből is kisugárzik.
Mindazonáltal úgy vélem: a 24. órájának a végefelé közeledik a magyar sport. Az állam vagy felismeri, hogy támogatni kell, hogy a XXI. században a csapatsportok körül forog a világ (most nem elsősorban a magyar labdarúgásra gondolok, bár a fejlesztés, a normális emberek sportágba való bevonása ott sem lenne mellékes), vagy elkezdődik a fejlesztés, vagy nagyon rövid időn belül vége lesz mindennek. Igen, ez is benne van. A magyar sport (élsport) jelenleg maga a csoda. A krém kb 150-200 ember, az egyéni sportágakban van annyira intelligens valaki (és kedves), mint Igaly Diana és akkor olimpiai bajnok, van annyira elhivatott valaki, mint Tóth Krisztina, nyer Európa-bajnokságot, van annyira tehetséges (és elnyűhetetlen) valaki, mint Kolonics György, s olimpiai bajnok. Az esernyőt az egyéni sportágak képviselői tartják a magyar sport fölé, ők azok, akiket a világ nem ismer, e miatt busonghatunk, de ha ők sem lesznek, akkor kik? Aztán van a kézilabda, amely az utolsó 20 évben hihetetlen fejlődésen ment keresztül, s ez a kis ország (a magyar) még mindig tartja a lépést az elittel. Lehet, hogy most csak 9. lesz az együttes, de a nagy orosz medve a 13. helyről kullogott haza, aztán meg voltak olyan országok (Szerbia, Románia, micsoda hagyományok!), amelyek el sem jutottak ide. Ezzel együtt a 9. hely nem dicsőség, hanem állapot, Magyarországon rossz állapot, hiszen nálunk az ezüstérmest is ledorongolják - tetszettek volna aranyat nyerni.
Dévényi Tibi "bácsi" esete óta tudható: óvatosan kell bánni a netes fórumozók lelkivilágával, eszem ágában sincs, hogy szapuljam őket. Ez is egy fórum, régen voltak olvasói levelek, azt is lehetett álnéven beküldeni, aztán vagy megjelentek, vagy nem. Most itt ez a lehetőség, amely kb. olyan, amint azt egyik kedves kollégám megfogalmazta: mintha 1977-ben valaki bement volna a tévébe, kilökte volna Kudlik Júliát helyéről, s egy sísapkában, hogy a szeme se látsszon ki, benyögte volna, hogy hülye a Baróti Lajos, mert csak a pótselejtezőn jutottunk ki Argentínába, azt jónapot. Az egyik nap az egekbe emelnek, a másik nap ledorongolnak, az egyik nap csodacsapat, a másik nap kutyaütők. Félreértés ne essék, nem baj, hogy van ez a lehetőség, sőt! A vélemény szabad, a fórumozók többsége az életben is normális ember (egyikőjüket meg is hívtam a rádió Év sportja adásába), aztán persze vannak olyanok, akik élvezkednek. Élvezkednek a kudarcokon, az agyagba döngölik a sportolókat, majd klikk és számukra vége. Az életben semmi sem fekete és fehér. Magam sem azért írom alá ezeket a "cikkeket" mert ezzel óhajtok népszerűbb lenni, csupán tavaly a férfi vb-n tettem egy kisérletet, amely kedvező fogadtatásra talált, ezért folytattam az idén is. S lehet, hogy ezek a magyar kézilabdázók cigiznek, lehet, hogy Klembucz Ferenc amúgy isteni kolbászát eszik, lehet, hogy nem elég tudományosak, lehet, hogy nem úgy gyúrják őket, mint a németeket, lehet, hogy a kapitányuk nem annyira okos, mint monsieur Onesta, lehet, hogy minket tényleg a balsors tép, de akkor is a legjobbat akarják. Magyarok, a mi sportolóink, a mi kézilabdázóink, akik előtt a következő Veszprém-Szeged meccsen ugyanúgy "meghajol" a publikum, mint korábban.
Tehát akkor Hajrá, Izland!? Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. Amikor 1990-ben elkezdtem ezt a foglalkozást, arra tettem fel "mindenemet", hogy rengeteg szép magyar sikerről tudósíthassam az otthoniakat. Mert én vagyok az a szerencsés néző, aki elmondhatja, mit lát. A tegnapi, Izland elleni meccs, nem volt szép. A fiúk nem bírták el a rájuk nehezedő terhet. Rosszul játszottak. Gál Gyulának nem megy. Skaliczky nem üvöltötte le a hajukat. Nagy Laci nem lőtte át a falat. Eklemovics nem irányított úgy, ahogyan kellett volna. A felkészülés nem volt olyan, ami győzelemre vezette a társaságot. De könyörgöm, ezért mindjárt rájuk kell dobni a keszegi (Nógrád megye) kőbánya összes kövét?
Nagy László: Matematikai esélyünk maradt csak az olimpiára
Jó kezdés után katasztrófális második félidőt produkált a Skaliczki-csapat Izland ellen, így az Eb-negyeddöntőn túl az olimpiai részvétel is elúszni látszik a magyarok számára. A rövidzárlat okairól Nagy Lászlót kérdezte a kezilabda.info stábja.
Sajnos az jutott eszembem, amit évek óta szinte minden nagyon fontos meccs után előjön, ffi,női foci,kézi,viziladba akármi.Megint nem sikerült.Megint a legfontosabbat buktuk el.
Tegnap optimiástán azon hőzöngtünk, hogy a svéd-német ki tud ütni.Most megtettük magunkkal, igaz matematikailag előállt az abszurdum, hogy a németeknek nyerni kell az elődöntőhöz, ergo ha a francia meccs után annyi lenne a gólk-nk mint a svédeknek akkor 1 gólos vereség is olimpiai selejtezőt érhet.
Na de ahhoz ugye egy francia atomcsapatot kéne legyőzni...
Igazán kár ategnapi második félidőért, mert egy egész EB-t tett tönkre.
Valóban az ilyen ember beteg vagy helytelenül szocializálódott.
Azonban emlékszem egy másik csodás kelet-európai helyszínre macedoniában, ahol a közvetítő riporter közölte a budapesti helyszínnel 3-1-es Rabotnicski vezetésnél, kettős emberhátrányban, hogy ő akkor nem kéri a szót, mert ez annyira gyalázatos. (utóbbiban igaza volt)
Jobban szerethető ez a csapat,mint a női.A honosított játékosokkal együtt is.Reményeim szerint jobb eredményt érnek el a nőknél,bár az olimpia tegnaptól illuzió.Skaliczky mester előtt le a kalappal,nála jobbat erre a posztra nem tudnék mondani.
Miközben a Pick Szeged férfi kézilabdacsapata egymás után játssza előkészületi mérkőzéseit, addig Lele Ambrus ügyvezető elnök a huszonnégy európai élcsapat európai szövetséghez intézett ultimátumának tartalmáról Oslóban tárgyalt.
Mint korábban már ismertettük, huszonnégy európai férfi kézilabda élcsapat elégedetlen az öreg kontinens szövetségének (EHF) Bajnokok Ligájában betöltött szerepével. Ezért hónapok óta tárgyalnak arról, hogy milyen javaslattal álljanak elő. A prímet a német és a spanyol sztárcsapatok viszik, amelyek gyökeresen meg akarják változtatni a jelenlegi gyakorlatot. Fő törekvésük a klubok döntő szerepének kivívása. A huszonnégyek (GCH) legutóbb az elmúlt hét végén Oslóban tárgyaltak. Hogy miről? – ezt kérdeztük az egyik magyar résztvevőtől, Lele Ambrustól.
– Két alternatívát dolgoztunk ki, s előrebocsátom, hogy egyhangúlag fogalmaztuk meg a kívánságunkat. Egy ötpontos tervezetet nyújtunk át az EHF-nek, és amennyiben ezt elfogadja, akkor marad a mostani lebonyolítási rendszer, csak a részletekben lesz óriási változás. Először is azt kérjük, hogy a klubok kapják meg a BL-hez kapcsolódó bevétel nagy részét. Másodsorban a BL szervezőbizottságában többségben legyenek a klubok képviselői, mert jelen pillanatban senkinek semmilyen rálátása nincs a kupára. Harmadszor: bármilyen EHF- eseményre (klub és válogatott) minden egyes résztvevő játékosnak kössenek biztosítást. Negyedszer: a nagy horderejű eseményeket a bajnokságokon kívül, elsősorban nyáron rendezzék meg. Végül pedig a jelenlegi ötéves versenyciklust (két-két Eb és vb, valamint egy olimpia) egy évvel csökkentsék, úgy, hogy mindegyikből csak egy legyen. Amennyiben erre két héten belül nem kapunk választ, akkor életbe lép a másik variáció, amely a következő: a jelenlévő huszonnégy csapat megszervez egy európai ligát, az elképzelés szerint négy csoportban hat-hat csapat küzd. Két kieső és ugyanennyi feljutó lenne. Bízva azonban az első variáció elfogadásában, ez a terület még kidolgozásra vár.
Hát érdekes, hogy Laci olyan emberekről ír akit szinte személyesen nem is látott(csak a TV-n)(Veszprémieken kívül) ki mennyit cigizik? Saját magánügye sokan nem is!!! Más válogatottaknál is szívják mint a gyárkémény!!! A táplálkozás az máskérdés azt is a játékos dönti el este mit eszik a lakásán!(más a klubjában) Az meg, hogy hol játszanak a játékosok? Nálunk is játszanak külföldön páran!!! Bajnokság
Lépjünk ki a magyar bajnokságból és legyen közép európai liga ez lenne a megoldás?! de soha nem lesz ebből semmi mert tudja mindenki, hogy mért nem.....
szerinted a francia b nem akar bizonyítani? ha azon a meccsen múlna a németek kiesése akkor lehet, hogy nem, de így hogy semmi nem függ a meccstől csak a becsületük, nem fogják odadobni a győzelmet
Kedves Gábor ! Bemásolok neked ide egy hozzászólást-vélemény-nyilvánítást az egyik kézis fórumról . Érdekelne a véleményed,ezzel kapcsolatban :
"Azért hogy van az hogy az hogy a német, francia játékos "nem fárad" el, pedig ők általában még egy nagy , sorozatos meccsekkel teli német bajnokságban játszanak......stb. Szóval akkor meg valamit nagyon nem jól csinálunk, akár már a klubboktól kezdődően! Aki ebben jobban jártas, pl. milyen a példaként felhozott játékosok étrendje nap mint nap, vitamin pótlása, edzésük mit tudom én, de valamit csak másképpen csinálnak!!! És most nem pénzről beszélek! " nálunk ez egyes játékosoknál napi 2 doboz cigi..disznósajt..hihetetlen, amíg ezen nem akarunk vagy nem tudunk választani, addig nem lesz hosszú távon erönlét, kitartás. "csak magamat tudom ismételni, nézzük meg kik állnak az élen: dánok, franciák (svédek, németek). a csapat 80 százaléka a Bundesligában heti két nehéz meccsel minden évben, professzionális tudományos háttérrel, kismillió kiegészítővel, étrenddel, regenerációs lehetőséggel, míg mi disznósajtot, kolbászt, káposztás cvekedlit lakmározunk, ami tényleg finom, csak nem biztos, hogy ezzel lehet a topon tartani egy 21. századi sportolót. miért csodálkozik bárki, hogy nem tudjuk megismételni az első meccsen nyújtott produktumot?" (Fahand)
Az a baj, hogy utánunk játszanak. ha nem nyerünk hét góllal, a svédeknek egy egygólos zakó is az olmipiát jelenti, s akkor le is vajazzák. Németek mennek a négybe, svédek örülnek a kvalinak.
Így nekünk kellene leboltolni a franciákkal egy +7-et.
Krivokapics ugyan magyar állampolgár, de stabil szerb válogatott. Annak idején neki is felajánlották a cserét, de ki kellett volna hagynia a három évet, s ezt nem akarta. Plusz nem veszett össze a szerb kapitánnyal, mint Nikola
Ezt a Törő túl fiatal dumát hagyjuk szerintem. A válogatott csapat tagjai komoly meccsrutinnal bírnak. Mindenki. Ezen a szinten nincs olyan hogy túl fiatal.
Aki túl fiatal az szemtelen, nem fél senkitől harcos, bátran vállalkozik.
Törő meg a befele csel kifele elmegyeken kívül egész EB-n nem csinál semmit.
Egy irányító átlövőtől szerintem elvárható a csapat mozgatása, improvizáció, helyzetfelismerés is.
Szerintem is a védekezés volt pocsék. középen főleg, valamint szisztémában.
Én még olyan válogatottat nem láttam hatos falat védekezni, aki 8 méterre engedi az ellenfelet, és közbe kiugrál középről halászni a beálló.
nonszensz. A mai kézilabdában a 2m 100kg mellé iszonyat dinamika is van a klasszis játékosokban. Nincs olyan hogy megy a húzás, egyik lövő vagy az irányitó eléviszi a másik lövőnek az meg lő, és gól. Minden támadásban legalább két lehetőségnek benne kell lenni a befejezésre, de inkább három. Nekünk sokszor az 1 is gondot okozott.
Védekezésben a svédek ellenit össze lehet hasonlítani az izlandiak ellenivel.
ég és föld, úgy, hogy a svédek gyorsabb játékot is játszanak.
alaptétel:akárhány gólt lősz elöl, ha nem érsz vissza és a helyeden ugyanannyit lőnek neked akkor a teljesítményed pont 0!
Nem olvastam vissza, de ha ezt írta, akkor tényleg beteg.
Azért ez még csak nem is az a labdarúgó-válogatotta, amelytől az elmúlt tizenegynéhány évben depresszióba zuhantak páran, hanem egy olyan kézilabdacsapat, amely bizony sok örömet okozott - közvetlenül az elmúlt napokban, a világelit ellen is.
Kicsit lefordítva a helyzetet, a sportágban betöltött súlyunkhoz mérve a példát, ez olyan, mintha a vízilabda olimpiai döntőben a szerbeknek kezdenénk el szurkolni, mert nagy csalódás az ezüst, vagy kajak-kenuban a német egységnek a magyar ellen a fináléban...
Ezek szerint tényleh hibázott Skala. Ugyanis nem ezen a meccsen kell pihentetni az első sort. A franciáktól ki lehet kapni, Izlandtól nem lett volna szabad. Ugyanolyan fontos meccs volt, mint a svédek elleni, ugyanis ezzel a két ponttal alapból számoltunk. És a "váratlan kiadás" átírja mindig a költségvetést...
Sokan azt tanácsolták nekem, ne levelezzek itt Veled, mert orvosi eset vagy. Én ezt nem gondolom.
Azt ellenben igen, hogy az a magyar ember, aki valamilyen oknál fogva sportot néz vagy hallgat és akkor, ha a magyar csapatnak nem megy, olyat ír, hogy hajrá ellenfél, nos az az ember BETEG.
Vagy minimum helytelenül szocializálódott.
Megosztok veled valamit. Ősszel autóval mentem el a Moldova-Magyarország amúgy teljesen tétnélküli EB-selejtezőre Kisinyovba. Amikor a derék moldávok 2-0-ra vezettek, nem jutott eszembe, hogy Hajrá Moldova, pedig tudtam, hogy másnap haza kell vezetnem.
Abban mindenképpen igazat adok Neked, hogy a csalódás biztosan nagy, amikor a férficsapat jól kezd, majd egy gyengébbnek VÉLT ellenféltől simán kikap. De mindez akkor sem lehet alap arra, hogy az SMS-ezők azt írják: Hajrá, Izland!
Még csak annyit: a magyar sport (globálisan) nagyon hosszú ideje erőn felül teljesít. Nagyon remélem, hogy nem jön el az az időszak, amikor a kedves SMS-ezők, fórumozók már csak annyit tudnak írni: Hajrá Izland.
Az első félidőben még ha nem is sziporkáztunk,de jobbak voltunk ellenfelünknél.A második játékrészre pedig kiküldött egy teljesen felforgatott csapatot,mint ha Nagy Laciékat pihentetni akarná.Meg is lett az eredménye,mert mire feleszmélt kapitányunk addigra ez a hajó rendesen tova szált.A másik pedig ilyen apróságok,hogy Gál Gyula erőltetése ami finoman szólva is mellé fogás,Törő játszatása mikor szegénykém egy épkézláb produkcióra nem képes,talán túl fiatal,de nem hiszem,hogy egy eb-n kellenne őt mecsrutinnal ellátni.Akkor ezt már csak én kérdezném,hogy egy Herbert Gabi szintű védekező játékost miért kell padoztatni(Puki már az idegösszeroppanás szélén volt mert egyszerűen olyan sebezhető volt a védelmünk)?Nah mindegy ennek már úgy is lőttek,majd legközelebb. Azért remélem,hogy legalább egy soványka győzelemmel még megörvendeztetnek a fiúk a franciák ellen,bár én már annak is örülnék legalább szivvel-lélekkel kapnánk ki.
Sajnos a legkönnyebbnek látszó meccset buktuk el. De itt minden meccs nehéz, jó csapat az izlandi is, bárkit megverhet. Nüanszok döntenek, s bizony általában akkor jön a hullámvölgy, mikor legjobban kellene győzni.
De az erőviszonyokat figyelembe véve, nem reális az elődöntő, viszont nagyon szép eredmény lenne az 5-6. hely, bár sok esély most nincs erre. Ma nyerni kellene valahogy, (minél több góllal) bár a Francia B-től pár hete nagyon simán kikaptunk.
Azért Gál annyira nem reménytelen, mint ahogy most játszik, de az igaz, hogy mögötte sehol senki. Zubai akármennyit is erősödne, mindenképp alacsony erre a posztra. Sírjuk vissza a Zsigmond, Mezei, Rosta triót....
