Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Annyit mindenesetre látok benne, hogy meg sem említi sem Simonettát, sem az állítólagos férjét:-( De az talán igaz, hogy az oltár előtt egy kőlap takarja a Vespucci család sírboltját:-)
És akkor még annyit, hogy a templom bal oldalhajójának egyik kápolnájában nyugszik Sandro Botticelli (1445-1510), akinek műveit a legnagyobb számban nézik ma a látogatók az Uffiziben (mi is miatta álltuk a hosszú sort, mert a velünk lévő nagynéni azért jött velünk Firenzébe, hogy ezeket láthassa).
Már életében is nagyon sikeres és népszerű festő volt, de miután meghalt Lorenzo Medici és pár év múlva elüldözik a városból a Medicieket, akkor az ő élete is megváltozik. Savonarola megtisztulást hírdető prédikációinak hatása alá kerül és több aktot ábrázoló képét ő maga dob a máglyára. Bár jóval túléli ezt az időszakot, de már nem sok említésre méltó művet alkot és elszegényedve, magányosan hal meg.
Ezt a freskót elég gyorsan elintézted:-), pedig hát elég nagy jelentőségű mű, bár magától Ghirlandaiótól sem egyedülálló, még kettő hasonlót festett, egyiket a San Marcóban, a máshol, méghozzá abban a Badia a Passignanóban, amiről annyit bénáztam Fiesole feldolgozásakor.
Felteszem mégegyszer, ezen egy kicsit nagyobban látható (ez is a Te linkedről van, nagyon sok Ghirlandaio képet lehet ott találni). Ezen a freskón nem tudom miért, de Krisztus arca nem Ghirlandaio által készült, talán a nagy árvíz miatti restaurálás alatt történt valami probléma.
A XIII. században épült a templom a gyapjúkikészítő szerzetesek részére, akkoriban körülötte mindenfelé gyapjúfeldolgozó üzemek voltak. Hogy milyen volt az eredeti homlokzata azt nem tudjuk, de ez itt a képen már a XVII. században barokk stílusban újjáépített templom homlokzata.
Én ezt a szöveget találtam a kép mellett, hátha valaki jobban érti:
Lunetta della Madonna della Misericordia con la Famiglia Vespucci. Altare affrescato e tombe nella grande Chiesa di Ognissanti, per Amerigo il Vecchio, committente dell'affresco, costituì senz'altro un gradino in più nell'ascesa della scala sociale. Sono raffigurati dai lati verso il centro: Anastasio (1362-1412) con la moglie Caterina; Nastagio (1426-1482) con la moglie Lisabetta Mini. Fra Caterina e Lisabetta la piccola Agnoletta di Nastagio. I due prelati della famiglia: Giorgio Antonio canonico del Duomo di Firenze, con la mitria (1434-1514) e Guido Antonio frate in S. Marco a Firenze. Al centro, ai piedi della Madonna, Amerigo il Vecchio (8 maggio 1394 - 18 luglio 1471) con la moglie Manna degli Onesti di Pescia. Fra Manna e Elisabetta è Verdiana di Amerigo, 1410. Ai lati del manto: la piccola Caterina ed Antonio (1449), primogenito della casata che proseguì l'attività notarile del padre Nastagio. Dal gruppo sono assenti i fratelli di Antonio: Girolamo (1451), Amerigo (1454), Bernardo (1455). Tale prassi rientra nei costumi dell'epoca quando erede del prestigio familiare e molte volte anche dei beni era il solo primogenito. Si potrebbe supporre che i fratelli fossero rappresentati nei due angioletti che reggono il manto nella parte alta dell'affresco.
Botticelli Szent Ágostonát és Ghirlandaio Szent Jeromosát célszerű együtt kezelni, ezek a képek egymással szemben vannak a templomban, valahol ott, ahol a most feltett kép bal oldalának hozzánk eső része végetér, tehát a padok között. Állítólag ez a két festmény mintegy versenymunka volt kettejük között, ami versenyt végülis Botticelli nyert, vagyis az ő szentjét találták kifejezőbbnek.
Én azt olvastam valahol, hogy pl. a Madonna bal karja alatt lévő fiatal hölgy arról a Simonettáról van mintázva, aki annó a meggyilkolt Giuliano Medici szerelme volt, egyben modellje Botticelli Vénuszának. De mintha azt is olvastam volna valamikor, hogy ő is a Vespucci család tagja volt, valahol Portovenere környékéről származtak. Most meg valamelyik könyvemben úgy olvasom, hogy Marco Vespuccinak volt a felesége, vagyis így lett a család tagja. Így, vagy úgy, de családtag:-)
Ghirlandaio freskója (Madonna della Misericordia), melyet a Vespucci család számára készített. A madonna kitárt jobb karja alatt a fiatal Amerigo látható.
Botticelli neve és munkássága mindenkinek ismerős, aki egy kicsit is érdeklődik a festészet iránt. De Domenico Ghirlandaiórólnem sokat tud az átlag ember. Amíg nem kezdtem Firenze iránt komolyabban érdeklődni én sem tudtam róla semmit.
Domenico Ghirlandaio (1449-1494) a maga korában Firenze legkedveltebb, legtöbbet foglalkoztatott festője volt. Bottegájában nőttek fel az új festőgenerációk. Michelangelo is nála kezdett tanonckodni, de Ghirlandaio hamar felismerte, hogy nem festőnek született, állítólag ő maga vitte el Lorenzo Medici szobrásziskolájába.
Ghirlandaiót az utókor nem tartja nagyon jelentős festőnek, valóban van némi szinpadias a figuráiban. Valójában olyan sok dolga volt, hogy nem nagyon tudott "művészkedni", állítólag a legkisebb munkákat is elvállalta, soha senkit nem utasított vissza. És ráadásul ő is fiatalon meghalt, 45 évesen.
A munkáinak az a legfőbb érdekessége, hogy vallásos történeteit a legtöbb esetben az akkori firenzei környezetben ábrázolja, a városképeken át a szobák berendezésén keresztül az akkori divat szerint öltözködött emberekig. Ez ebben a templomban még nem fog nagyon látszani, de majd a Santa Maria Novellában és a Santa Trinitában igen.
De most az ugyancsak balra, de a folyó mellett lévő Osnissanti templomhoz menjünk előbb.De ezt a templomot sem elsősorban barokkos szépsége miatt keressük fel, hanem Domenico Ghirlandaio és Botticelli miatt.
De térjünk vissza Firenzébe:-) Képeim tanúsága szerint nem a Santa Trinita, hanem a Carraia hídon mentünk át az Arnón, tegyünk most is így, hiszen annak közelében van következő úticélunk, az Ognissanti templom.
Olyan mint egy kábítószer:-) A velencei képek is gyönyörűek (részben), bár ott nagyon sok a pótolni való. Firenze sem annyira jó talán, amennyire lehetne. Engem a kisvárosok nyűgöznek le, mert azokból eddig soha nem látott képeket találhatunk.
Tényleg nagyon érdekes site. El sem jutottam Canterburyig, azonnal leragadtam megint Firenzénél, a Dómnál, aztán Siena... Hihetetlen jó minőségű fotók.
Száz szónak is egy a vége, már azért megérte ezt a topicot megnyitni, hogy megtaláltad ezt a weblapot. Ahogy belebonyólódunk kiderül, hogy nem csak olasz, de bármilyen náció remekeit láthatjuk, az előbb éppen a Cantenbury székesegyházról nézegettem hihetetlen képeket ! Ha itt bármire rákattintunk, akkor csodákat láthatunk!
Off. ha van egy kis időd, keresd meg a weblapon Ravennát, olyan gyönyörű képeket eddig sehol nem találtam a mozaikokról. Ravenna mint város nem különleges, de a templomai...!
... és ma
Azért szerepeljen itt Botticelli Szent Ágostona is, melyet a Vespucciak megbízásából az Ognissanti templom számára festett meg 1480-ban.
Az Ognissanti templom és tér 1757-es ábrázolása
Ghirlandaio freskója (Madonna della Misericordia), melyet a Vespucci család számára készített. A madonna kitárt jobb karja alatt a fiatal Amerigo látható.
Domenico Ghirlandaio: Az utolsó vacsora az Ognissanti refektóriumában
Szent Jeromos (Domenico Ghirlandaio 1480)
De ezt a templomot sem elsősorban barokkos szépsége miatt keressük fel, hanem Domenico Ghirlandaio és Botticelli miatt.
