AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Pár éve olvastam a Setét torony első részét, távol volt a tökéletestől, de eléggé kedvet csinált a sorozathoz, amit nyilván azóta sem folytattam. King szerintem jó író, de a Ragyogás tipikus kora zsenge, tele van feleslegesen hatásvadász dolgokkal.
Jó ötlet, nyilván senki nem fogja csinálni, de én már beterveztem a Korbácsot, valamiért úgy érzem, hogy az egy ilyen őszi-téli könyv. Illetve elolvastam a Ragyogást, úgy emlékszem több listában is benne volt, rögtönzött mini krityóm róla: a képregények és a weird miatt azt hittem, megszerettem a horrort, de ha a horror ilyen, akkor inkább mégse.
A postát a vevő fizeti. Ami még költség lehet neki, az a csomagolás, ilyenkor azért gondolom minimum 25-30 különböző méretű pakk is összejön, illetve valami 6-7%-ot levesz a Vatera minden eladás után. Azért a CD-k is fogtak, amennyiben a tieid voltak az ilyen szép progok, mint a Porcupine Tree, Opeth, Sieges Even, Enchant, Nevermore, Rush, stb (ki másé lettek volna :DDD) ha a Pokolgépet leszámítjuk még akkor is átlagban 2 ezer körül mehettek a CD-k, amikor ránéztem
A borítókon már rég nem akadok ki, de ez a Waters azért megfeküdte a gyomromat, főleg a Pink Floyd coverek tükrében.
Pokolgép: mikor utoljára láttam, 18600-nál (!!!) tartott
Waters: 21900
Szóval már ebből a kettőből bejött a kiadása a fószernek, bár azt nem tudom, postaköltsége van-e még rajta, meg csak kibenzinezett (copyright Vörös I.) ide hozzánk Pestről, az is lóvé. A Syrius izgi volt, azt néztem élőben az utolsó percekben sűrűn frissítgetve, kb 10 perc alatt ment fel 6800-ról 9200-ra és 60 licitálóig. A boldog tulajdonos mrborz001 lett, aki remélem, azonos egykori topiktársunkkal, Alhazreddel, aki szintén nagy pártfogója volt ennek a lemeznek, és az irl nevéből akár következhet is ez a nick! :) Elment a The Wall 5800-ért, Springsteen 4300-ért, meg még egy jópár 2-3000 környékén. De cseppet se bántam meg.
Lehetne egy olyan rovat is, hogy Könyvek Mások Listájáról, csak hogy legyen még egy hárombetűs izé, bár gyanítom, ez a mozgalom nem fog szárbaszökkenni, de annyi baj legyen. :D Mindazonáltal:
Frank Schatzing - Raj
TT, mint Tengerbiológia-Thriller! Vagy mint TeliTalálat? Ez utóbbi azért nem egészen, mert némileg szószátyár, az 1000 oldalt én személy szerint soknak érzem, meg azért meglehetősen hálivúdi B-kat. akciós itt-ott (a kisrepülőt lefejelő bálnánál már fogtam a fejem), még ha önreflektíven reagál is magára, de ez nem jelenti azt, hogy amúgy ne lett volna jóféle, mindamellett elgondolkodtató pageturner. Köszi, Horzi! És persze az emberiség az efféle gondolatébresztő-figyelemfelkeltő munkák totális figyelmen kívül hagyásával 2004 óta is töretlenül hasít az ökokatasztrófa felé…
Na, nem hagyott nyugodni, hogy miért nincs ez Discogson. A Visitors volt az első lemez, amit digitálisan vettek fel és kevertek '81 november 30-án, CD eladásra is szánták, de valamiért csak '83 márciusában jelent meg. Több helyen is Billy Joel 52nd Streetjét írják első CD-nek, de igazából 50 lemez jelent meg egyszerre, '82 október 1-én Japánban. Itt a lista: https://www.discogs.com/lists/35DP-The-First-Pop-and-Jazz-CDs-from-Sony-Japan/261976
Az lenne még érdekes kérdés, hogy melyik volt az a CD, ami nem jelent meg korábban más formátumban.
Inspiral Carpets - Life Ez egész kellemes. Nekem nem a Doors, hanem a Movements jutott eszembe az erőteljes orgonahasználatról, de igazából egy kicsit a Movements is Manzarek köpenyegéből bújt elő, szóval ez mindegy is. Ez azért jóval könnyedebb és játékosabb, mint a Movements, inkább egy másik svéd banda jutott eszembe, a Skyron Orchestra, akiket évekkel ezelőtt kidobott már a gép. Most rákeresve, nem aratott éppen osztatlan sikert az ítészekben, pedig nem sokkal rosszabb az SO sem IC-től, ha egyáltalán. Nekem ez eléggé bejön, ez pont az a világ, amilyen egykori és jelenlegi bandákat a magazinoknál már emlegetett Misty Lane ki szokott adni. Ne kerülgessük a forró kását: jó kis retró/vintage ez, na. A hangzás egy kicsit túlságosan konformista, egy kis szőrt elbírtak volna, de nyilván ez a könnyedebb hangvétel elmaradhatatlan velejárója. A dalok alapvetően eléggé rendben vannak, jó kis banda. Az Agnostic Front után egy újabb ismeretlen AOTD, ami egynél többször végig ment. Ezeket is megjegyzem magamnak.
Érdekes mindenesetre. Azon a külső műanyag izén, amibe a CD tokot bele kell dugni, szóval arra a külső héjra van ráragasztva a barcode, ami az orosz release-ekhez visz (7 24381 04652 4) viszont ha belülről benézek, akkor az átlátszó héjon látom, hogy a héjon van egy másik vonalkód, amit pont eltakar a ráragasztott. Visszafelé olvasva, nagy nehezen kisilabizálva (6 38592 10132 6) már kidob 8 olyan release-t, ahol az első európainál rögtön stimmel az IFPI meg a Matrix Runout is. Szóval normális, hivatalos CD-m van, amire valaki ráragasztott egy olyan vonalkódot, ami egy orosz kalóz Lateralushoz tartozik, mindezt kb. két centire a hivatalos pecsétként szolgáló bólogató zsiráftól. Az oroszhoz tartozó vonalkódot csipantották le a pénztárnál és nem az igazit, gondolom akkor ez valami korabeli ügyeskedés/valutázás/pénzmosás/síbolás lehetett.
Ez azért van, mert csak egy jó BR lemez van: a Stranger Than Fiction. Te persze nem azt listáztad, de az legyen a te bajod. :D
Jó, igazából nem értek hozzájuk, azt sem értem, nálam a STF miért ütött be egyáltalán, miért hallgattam azt ronggyá. Egy jó pillanatban találkozhattunk, mert utána próbálkoztam én a korábbi, klasszikabb lemezeikkel, azok már egyáltalán nem kötöttek le.
Nekem már erős kételyeim vannak a Discogs megbízhatóságával kapcsolatban. Gondoltam elkezdtem feltölteni apránként a lemezeimet, de már letettem róla, úgy látom bőven elég lesz majd csak az eladásra szánt cuccokat. Annak idején a Lateralus miatt vonatoztam fel Pestre, vettem még pár lemezt, de a Tool volt a fő cél. Szóval, huszonvalahány évvel később tölteném fel Discogsra a Lateralust, beírom a barcode-ot, két találat van, mindkettő: unoffical, Russia. Tessék??? Elmentem érte a nyugatihoz az MCD-be, az ország legnagyobb lemezboltjában vettem meg a gyárilag fóliázott CD-t, nem valahol az aluljáróban a pult alól, még mindig rajta van az kurva bólogatós zsiráfos matrica, és akkor a Discogs kidobja nekem, hogy unoffical, Russia?
Végigment vagy ötször, nyilván semmi nem maradt meg, csak a hangulat, az viszont rendben volt. Ez a tufa hardcore punk jól tud néha esni, de nem árt, ha vannak felismerhető dallamok is itt-ott, lásd Bad Religion, Ignite, Hatebreed stb. Nekem nagyon durva Bad Religion korszakom volt egy időben, viszont elmúlt érdekes módon. 100/72.
Hát ez egy jó kis kellemes meglepetés volt! A címadó szám (meg az egész lemez) gyakorlatilag tökéletesen hozza az Undisputed Attitude-ön hallható TSOL, Verbal Abuse meg hasonló feldolgozások színvonalát. Ugyanazok a rövid, tömör kinyilatkozások, jellegzetes szóköpködések, néhány jól eltalált hangból álló sikálások, váltások, de a Blind Justice végén is gyakorlatilag egy Slayer-féle punktéma terpeszkedik. Nem is csoda, hiszen időben ez a felvétel is nagyjából abban az időszakban készült, ahonnan a Slayer is válogatott. Őszintén szólva sosem tudtam különbséget tenni a Biohazard, a Sick Of It All meg az Agnostic Front között, leginkább azért, mert egyiket sem hallgattam, bár talán van egy SOIA CD-m, de egynél többször biztos nem ment végig. Az Agnostic Front ez alapján viszont kifejezetten erős szintet hoz ebben a látszólag primitív, bikanyakú zenében. Aki szereti a Slayer feldolgozáslemezét, az ezt is imádni fogja - nálam legalábbis már harmadjára megy végig és nagyon bejön. Vatsagon fog a tollam is: 10/8,5
Hát akkor még durvább, hogy már '82-ben megvolt a technika. Wilson meg akkor elmehet a fenébe, mert a Brothers In Arms-os infót tőle hallottam egy podcastban, szóval benne se lehet már megbízni.
