Először is köszönöm az érvelésedet, és szeretnék reagálni a felvetéseidre, mivel néhány ponton félreértés tapasztalható. Tisztázni szeretném a katolikus egyház tanítását a tisztelettel és imádattal kapcsolatban, valamint a bibliai kifejezések helyes értelmezését.
1. A "dulia" teológiai fogalom és helye a Szentírásban
A dulia valóban egy teológiai szakszó, és helyesen értelmezzük úgy, mint egy különbségtételt a latria (imádat) és a dulia (tisztelet) között. A katolikus egyház mindig hangsúlyozza, hogy csak Istent illeti meg a latria, azaz az imádat. A szentek, angyalok és Mária felé irányuló tisztelet (dulia vagy hyperdulia Mária esetében) nem imádat, hanem tiszteletadás. Ez a különbségtétel nem csak egy „zsargon,” hanem teológiai szükségszerűség a helyes vallási gyakorlat megértéséhez.
Bár a dulia szó maga nem szerepel a Bibliában, a fogalom ott van. Ahogyan te is felhoztad példákat, szentek, próféták, elöljárók tisztelete szerepel a Szentírásban. A különbség abban rejlik, hogy Isten egyedül méltó az imádatra (latria), míg az emberek, szentek, angyalok esetében tiszteletről (dulia) beszélünk. A Biblia különbséget tesz az Istennek járó imádat és az emberek vagy angyalok iránti tisztelet között.
2. A tisztelet (proskuneo és pipto) a Szentírásban
Valóban, a Szentírásban sok helyen találkozunk azzal, hogy emberek tiszteletet adnak egymásnak vagy angyaloknak. Például Józsué és Lót esetei azt mutatják, hogy a meghajlás vagy leborulás nem feltétlenül jelent imádatot, hanem lehet egyszerűen a tisztelet kifejezése is. Az említett igehelyek (Ter 19,1; Józs 5,14; Dán 8,17; Tób 12,16) mind azt igazolják, hogy a meghajlás egy természetes és elfogadott módja volt a tiszteletadásnak.
Fontos megjegyezni, hogy a proskuneoés a piptokifejezések a Szentírásban gyakran arra szolgálnak, hogy egy tiszteletet vagy hódolatot írjanak le, amely nem szükségszerűen imádat, hanem lehet egyszerűen tisztelet is.
3. Képek és szobrok kérdése
A 2Móz 20:4-5 gyakran félreértelmezésre kerül, amikor azzal érvelnek, hogy a szobrok bármilyen célú használata tilos. Azonban a szöveg helyes értelmezése szerint Isten a bálványok imádatát tiltja, nem pedig a szobrok vagy képek puszta elkészítését. A bálványimádás az, amikor egy tárgyat Isten helyére teszünk és imádatot gyakorlunk felé. Ez különbözik attól, amikor egy szobrot vagy képet emlékeztetőként használunk, hogy Istenhez vagy a szentekhez forduljunk imádságban.
Például Isten maga parancsolta, hogy a szövetségládára arany kérubokat helyezzenek (2Móz 25,18-22). Ezek az angyalok szobrok voltak, és az Úr jelenlétét szimbolizálták a szent sátorban. Ez bizonyítja, hogy a szobrok jelenléte önmagában nem bűn, hanem az imádatra használt bálványok az, amit a parancsolat tilt.
4. Mária és a szentek közbenjárása
A katolikus tanítás szerint Mária és a szentek nem helyettesítik Jézust mint közbenjárót, hanem közbenjárásuk kiegészíti Krisztus egyedüli közbenjárását. Ahogyan mi is kérhetjük másokat, hogy imádkozzanak értünk, úgy kérhetjük Máriát és a szenteket, hogy könyörögjenek értünk Isten előtt. Ez semmilyen módon nem csökkenti Jézus egyedüli közbenjárói szerepét.
5. A pogány tantételek kérdése
Az a vád, hogy a katolikus szoborhasználat pogány eredetű, téves és alaptalan. A katolikus egyház szobrait és képeit nem imádatra, hanem tiszteletadásra és emlékeztetésre használja. Ezek a képek és szobrok segítenek a hívőknek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez és emlékezzenek az Ő szentjeire. A pogány bálványimádástól ez teljesen eltér, mivel a katolikus hívők nem tulajdonítanak isteni erőt a szobroknak.
Összegzés
A katolikus tanítás világosan különbséget tesz az imádat (latria) és a tisztelet (dulia) között. Az angyalok, szentek és Mária iránti tisztelet nem helyettesíti az Isten iránti imádatot, hanem kiegészíti azt. A képek és szobrok használata pedig nem bálványimádás, hanem segédeszköz a tisztelet kifejezésére és a lelki elmélyülés elősegítésére. Az imádkozás pedig egyedül Istenhez szól, még akkor is, ha Mária vagy a szentek közbenjárását kérjük.
Ez egy teológiai szakszó, olyan, mint az, hogy kánon, megigazulás, liturgia, stb., miért kéne ennek benne lennie? A lényeg az, hogy az a magatartás, amit a katolikus latin teológiai terminológia "dulia"-ként jellemez, az nincs tiltva Isten törvényében."
Az nincs az valóban nincs, mert a dúlia olyan kifejezés,ami nincs benne a Szentírásban.
De minket az érdekel,hogy mi van a Szentírásban. Kit lehet imádni(latreuó), , tisztelni(timaó). Ki az aki előtt meg lehet hajolni(proszküneo), ki az,aki előtt földre lehet esni(pipto).
Elég nagy a szókincse a Szentírásnak ahhoz, hogy ne legyen szükség arra, hogy kérdés eldöntéséhez
ne legyen szükség egy zsargont a dúlia latin kifejezést előszedni. Annál is inkább,mert Jeromos,aki görögből és héberből is fordított meg tudta oldani ezt a kérdést.
TE azt állítod, hogy a teologiai zsargon a dúlia azonos azzal a kifejezéssel, amit a szentírás szülők,
összvegyek, emberek, a király stb tiszteletére is használ.
Nos ilyen kifejezés a 2.Mózes 20:12-ben a "Tisztelt(τιμάω- timaó)Atyádat és anyádat"
Ugyanez a τιμάω(timaó) kifejezés található mé:
Máté Evangéliuma 15:4Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon!
Máté Evangéliuma 15:8Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem.
János Evangéliuma 5:23Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.
1.Péter 2: 17. mindenkit tiszteljetek (becsüljetek), a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek,
Mózes III. könyve 19:32Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
Példabeszédek könyve 4:8Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
És most következik a kérdés, hogy milyen példák vannak a tisztelet kimutatására a szentírásban:
A tiszteletadás egyik kinyilványítási módja a meghajlás(proszküneó)
Az emberek- köztük Isten szolgái is meghajoltak királyok, angyalok, emberek előtt.
A másik kimutatási formája a tiszteletnek,ha valaki a földreesik(πίπτω-pipzó) az illető előtt előtt.
Ezt a kifejezést használta az Úr Jézus egyik példázatában,ahol a szolga földre esik szolgatársa előtt.
Máté Evangéliuma 18:29Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala neki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!
Most már csak az a kérdés, ha Isten helyesli-e azt is, ha valaki képek szobrok előtt hajol meg,
fekszik a földre,illetve szolgál annak, étellel, italal, áldozattal stb.
A Szentírásból egyértelműen megállapítható, hogy habár a kiráyl, vagy előtt meg lehet hajolni,de szobrok előtt az bizony nem!
3. Mózes 26:1Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok(proszkenüó) előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Istent és embereket lehet szolgálni (latreuó) ellenben szobrokat, azokat bizony nem lehet.
Ez egy teológiai szakszó, olyan, mint az, hogy kánon, megigazulás, liturgia, stb., miért kéne ennek benne lennie? A lényeg az, hogy az a magatartás, amit a katolikus latin teológiai terminológia "dulia"-ként jellemez, az nincs tiltva Isten törvényében. Egyébként a tiszteletadásról van példa a Szentírásban:
Ter 19,1 – Lót meghajolt az angyalok előtt.
Józs 5,14 – Józsue leborult az angyal előtt és hódolt neki.
Dán 8,17 – Dániel rémülten a földre borult Gábriel előtt.
Tób 12,16 – Tobit és Sára arcra borult Rafael arkangyal előtt.
Mt 18,10 – Az angyalok Isten színe előtt állnak. (vö. Lk 1,19)
A katolikusok az angyaloknak az ő méltóságuk miatt adnak tiszteletet, hiszen Isten közösségében, egységében, szentségében vannak. A szentek szintén ebben a mennyei communióban vannak, ezért őket is tiszteljük. Ez semmiképpen sem imádás, hanem tiszteletadás, hódolat az ő szentségük miatt. A katolikusok kizárólag Istent / Jézust imádhatják!
2Krón 32,33 – Hiszkija…halála alkalmával egész Júda és Jeruzsálem kifejezte hódolatát.
Zsid 13,7 – „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.”
Jak 5,10-11 – „vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak.”
Zsid 3,3 – „ő Mózesnél annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építője, mint a ház.”
Zsid 12,22-23 – „Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez…
Róm 13,7 – „Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki… akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.”
A "dulia" ebben az értelemben egy latin teológiai kifejezés, hiába is keresnéd a Szentírásban, amely ugye nem latinul íródott eredetileg.
A helyes értelemhű fordítás tehát az, hogy "ne imádd és ne szolgáld ezeket", vagyis ami ellentétben áll "az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj" parancsolattal. A "ne készíts" stb. pedig összefüggésben áll a "ne imádd és ne szolgáld"-dal, tehát ennek a parancsolatnak a helyes értelme az, hogy "Ne készíts képmást imádat illetve szolgálat céljára."
Olyan képmást készíteni, ami nem bálványimádat céljára szolgál, azt nem tiltja Isten törvénye.
Leborulás egyébként sincs a katolikus liturgiában, illetve végülis van, de csak a pappá szenteléskor, illetve szerzetesi fogadalomtételnél, de akkor sem valamiféle szobor, hanem az oltár irányába. Misén legfeljebb térdelés van, de szintén csak az oltár irányába.
Az Egyház soha nem tanította, hogy képeket vagy szobrokat kellene imádni, és ez világosan látható az Egyház hivatalos tanításaiban is, ahol a latria (imádat) és dulia (tisztelet) közötti különbséget következetesen hangsúlyozzák."
Tudnál felhozni olyan kifejezést a Szentírásból, ahol a "dulia"kifejezés van jelen. fordul elő?
3. A "proszhüneo" és "latreuo" különbségei
Ahogy említetted, a görög fordításban a "proszhüneo" kifejezést találjuk, amely jelenthet meghajlást, leborulást vagy tartalmi értelemben imádatot."
Akkor szerinted és egyházad tanítása szerint a proszküneó kifejezést nem lehet tiszteletre fordítani, csak is imádattal egybekötött meghajlást jelenthet?
Köszönöm a válaszodat, szeretnék néhány ponton reagálni, hogy tisztázzuk a katolikus egyház tanításait és a történelmi események helyes megértését. Fontos, hogy minden állítás mögé a pontos kontextust helyezzük, mert csak így kerülhetünk közelebb az igazsághoz.
1. Az Inkvizíció és az erőszak kérdése
Az egyház valóban soha nem tekintette az erőszakot szentnek, és különösen nem hirdette azt a hit védelmében. Az inkvizíció egy komplex, történelmi intézmény volt, amely részben az akkori társadalmi berendezkedés része. A középkor jogi rendszerei kegyetlenek voltak a modern normákhoz képest, de fontos kiemelni, hogy az egyház számos esetben igyekezett mérsékelni a civil hatóságok szigorát. Ahogyan azt korábban is említettem, az inkvizíció bíróságai sokkal több alkalommal hoztak enyhítő ítéleteket, mint amennyi esetben tényleges halálbüntetést szabtak ki.
A Jelenések könyvének korai megírása nem változtat azon a tényen, hogy az inkvizíció intézményét a középkori társadalmi és politikai viszonyok formálták. A Szentírás nem részletezi a középkori jogi gyakorlatokat, így az egyházi és világi hatóságok közötti együttműködés alapjaiban nem volt teológiai kérdés, hanem inkább egy politikai és jogi környezet terméke.
2. A "bálványok" kérdése
Valóban, Isten tiszta szellemi, és Őt szellemben és igazságban kell imádni (Jn 4:24). A katolikus teológia soha nem állította, hogy Isten emberi formában imádandó vagy hogy bármilyen fizikai képmás helyettesítheti Őt. A templomokban található képek és szobrok nem bálványok, hanem csak vizuális segédeszközök, amelyek a hívek számára emlékeztetők. Ezek az eszközök segítenek az embereknek a szentek és Mária tiszteletében, akik mint Isten szolgái, az imádság közbenjárói lehetnek, de nem Isten helyettesei.
A Biblia nem tiltja kifejezetten a szentképek és szobrok használatát; ehelyett arra figyelmeztet, hogy ne imádjuk a teremtett dolgokat Isten helyett. A katolikus teológia különbséget tesz a dulia (tisztelet) és latria (imádat) között. Az utóbbit kizárólag Istennek tartja fenn, míg a szenteket tiszteljük, de nem imádjuk őket.
A katolikus egyház soha nem tanította, hogy a képek és szobrok imádat tárgyai lennének. A katolikus hívek nem imádják a szobrokat vagy képeket, hanem tisztelettel fordulnak feléjük, emlékeztetőként használva azokat arra, akit a kép vagy szobor ábrázol. Például Mária képei és szobrai az ő anyai szeretetére, istenfélő életére emlékeztetnek. Amikor a hívek Mária közbenjárását kérik, nem a képtől vagy szobortól várják a segítséget, hanem Mária közbenjárását kérik Krisztus előtt. A szobrok és képek csak vizuális eszközök, amelyek segítenek emlékezni a szentek életére és példáira.
2Mózes 20:4-5 szakasza, amelyet említesz, valóban figyelmeztet arra, hogy ne imádjunk és ne szolgáljunk bálványokat. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a "ne tiszteld" kifejezés pontatlan fordítás. A héberben az eredeti szó, amit itt használnak, az "abad", ami szolgálni vagy rabszolgaként dolgozni jelentéssel bír, nem pusztán tiszteletet fejez ki. Ez tehát arra vonatkozik, hogy ne szolgáljunk és ne imádjunk más isteneket, vagy ne használjuk a képeket és szobrokat imádat tárgyaként.
A pogány vallások valóban használtak szobrokat és bálványokat az isteneik tiszteletére. Azonban a katolikus egyház gyakorlata teljesen eltér ettől. A szentek szobrai és képei nem bálványok, mivel a katolikusok nem gondolják, hogy ezek a tárgyak magukban rejtenék Isten jelenlétét vagy bármiféle isteni hatalmat. Ezek a tárgyak emlékeztetők, és segítenek a hívőknek, hogy az imádságuk során Krisztushoz forduljanak, ahogyan a kereszt is emlékeztet Krisztus kereszthalálára.
A katolikus egyház nem tanítja, hogy Mária, a szentek vagy bármely más személy istenként lenne imádva. Mária és a szentek közbenjárására kérni annyit jelent, mint amikor arra kérünk egy barátot, hogy imádkozzon értünk. Az, hogy a katolikusok Mária vagy a szentek közbenjárását kérik, nem helyettesíti Krisztus egyedüli közvetítő szerepét (lásd 1Tim 2,5), hanem kiegészítő formája a közbenjáró imádságnak. Mária a kereszténység első és legnagyobb szentje, aki példát mutatott az Istennek való teljes odaadásban. A szentek nem „halottak” a katolikus tanítás szerint, hiszen Krisztusban élnek, és Őáltala imádkoznak értünk.
Valóban, Jézus azt mondta, hogy Istent szellemben és igazságban kell imádni (Jn 4,24). Ez azonban nem zárja ki a vizuális segédeszközök használatát az imádságban. A képek és szobrok az imádságunkat segítik, nem ezekhez a tárgyakhoz fordulunk, hanem Krisztushoz és Istenhez. Ahogyan az ószövetségi szentélyben is voltak angyali szobrok és díszítések, úgy a katolikus templomokban is díszítések vannak, amelyek Isten és az Ő szentjeinek dicsőségére készültek.
Tehát összefoglalva, a katolikus egyház nem tanít bálványimádást, és a szobrok, képek tisztelete nem jelenti azok imádatát. A katolikusok Máriát és a szenteket nem imádják, hanem tisztelettel fordulnak feléjük, kérve közbenjárásukat Krisztus előtt. Mindez összhangban van azzal, hogy Isten az egyedüli, akit imádunk, és a szentek közbenjárása nem csökkenti Krisztus központi szerepét, hanem megerősíti azt.
3. Mária közbenjárása és a szentek imája
Az 1Timóteus 2:5 valóban kijelenti, hogy „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus”. Ez nem mond ellent a katolikus tanításnak, amely Máriát és a szenteket Krisztus közbenjárói szolgálatában segítőknek tekinti. A katolikus egyház tanítása szerint Mária és a szentek Istenhez fohászkodnak az emberekért, de nem veszik át Krisztus egyedüli közbenjárói szerepét. A szentek imája (Jelenések 5:8; 8:3-4) bibliai alapú, és Krisztus központi közbenjárói szerepét soha nem kérdőjelezi meg.
Valóban, 1Tim 2,5 világosan kimondja, hogy Jézus Krisztus az egyetlen közvetlen közbenjáró Isten és az emberek között. Ezt a katolikus egyház is elismeri, és soha nem tanítja azt, hogy Mária vagy bármely más szent a megváltás közvetlen közbenjárója lenne, hiszen az egyedül Krisztusé.
Azonban a katolikus hitben a szentek és Mária közbenjárása nem helyettesíti Jézus Krisztus egyedülálló szerepét, hanem kiegészítő közbenjárásként értelmezhető. A katolikus teológia szerint Mária és a szentek imádkozása az emberekért egyfajta lelki közbenjárás, amelyet Isten Krisztus megváltó munkáján keresztül fogad el. Mária és a szentek tehát nem közvetlen közbenjárók Isten és az emberek között, hanem olyanok, akik Krisztushoz fohászkodnak értünk.
A katolikus tanítás alapján Mária és a szentek közbenjárása a szentek közösségének része. Ez a közösség az élő és a már elhunyt hívőket is magában foglalja, hiszen az elhunyt szentek továbbra is élnek Krisztusban (lásd Mt 22,32: "Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké"). A szentek nem úgy "halottak", ahogyan mi a halált felfogjuk; ők Krisztus jelenlétében vannak, és imáik révén segíthetnek nekünk.
A Bibliában több példát találunk arra, hogy a hívők egymásért imádkoznak, sőt, a közbenjárásra buzdítják egymást. Például:
Jakab 5,16: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
1Tim 2,1: „Arra kérlek tehát, hogy mindenekelőtt tartsatok könyörgéseket, imákat, közbenjárásokat és hálaadásokat minden emberért.”
Ezek a versek azt mutatják, hogy a közbenjáró imádság egy elismert és bátorított gyakorlat a kereszténységben.
Amikor a katolikusok Máriához vagy a szentekhez fordulnak közbenjárásért, nem azt kérik tőlük, hogy ők üdvözítsenek vagy közvetlenül váltsanak meg, hanem azt, hogy mint Krisztus hűséges követői, imádkozzanak értük Krisztushoz, ahogyan mi is imádkozunk egymásért. Ez olyan, mint amikor arra kérsz egy barátot, hogy imádkozzon érted, csak itt Máriát vagy a szenteket kérik, akik már a mennyben vannak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a katolikus tanítás szerint Krisztus az egyetlen közvetítő a megváltás kérdésében (1Tim 2,5). A szentek közbenjáró imája azonban nem vonja kétségbe Krisztus közvetítő szerepét, hanem azt tükrözi, hogy Krisztus testében, amely az Egyház, mindannyian közösségben vagyunk egymással. Az elhunyt szentek imái éppen úgy Isten felé irányulnak, mint ahogy mi is imádkozunk egymásért.
Mária és a szentek közbenjárása nem helyettesíti Krisztus közvetítő szerepét, hanem annak részeként működik. Az Egyház nem tanítja, hogy Mária maga vált meg minket vagy hogy ő a megváltás közvetítője. Ő és a szentek Istenhez fordulnak Krisztuson keresztül értünk, hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is imádkozunk egymásért.
4. Galilei és az egyház
A Galilei-ügy nem csupán tudományos kérdés volt, hanem teológiai, filozófiai és politikai összefüggések is szerepet játszottak benne. Galilei állításai, miszerint a Föld forog a Nap körül (kopernikuszi heliocentrizmus), nem voltak teljesen igazoltak Galilei idejében, és az egyház bírósága elsősorban nem a tudományos felfedezéseit, hanem annak teológiai és bibliai értelmezéseit kifogásolta.
Az egyházi hatóságok úgy vélték, hogy Galilei heliocentrikus nézetei ütköztek a Szentírás szó szerinti értelmezésével. Az akkori tudományos közösség jelentős része is még kételkedett a heliocentrikus elméletben, mivel az elméletet akkoriban még nem támogatták elegendő kísérleti bizonyítékok. Galilei helytelenül állította, hogy a tengerek árapály jelensége a Föld forgását igazolja, holott ez tudományos tévedés volt.
A katolikus egyház nem volt alapvetően tudományellenes. Az egyházi hatóságok nem a tudományos felfedezések ellen, hanem azok korai, bizonyítatlan formája ellen léptek fel. Az egyház tagjai közül sokan, például a jezsuita tudósok, jelentős mértékben hozzájárultak a tudományos fejlődéshez. Bellarmin Szent Róbert, az egyik legismertebb bíboros, aki részt vett az ügyben, kijelentette, hogy ha a heliocentrikus elméletet bizonyítékokkal támasztják alá, akkor a Szentírás értelmezését is felül kell vizsgálni.
Valóban, néhány Galilei-mű felkerült az Indexre (a tiltott könyvek listájára), de itt fontos megérteni, hogy miért. A „Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo” című munkájában Galilei olyan formában mutatta be a heliocentrikus elméletet, amelyet az egyház veszélyesnek tartott a teológiai kérdések miatt, nem pusztán tudományos szempontból. Galilei ezáltal, az akkori bírák szerint, a hivatalos egyházi állásponttal szemben próbálta befolyásolni a közvéleményt.
II. János Pál pápa elismerése nem azt jelentette, hogy az egyház tudományellenes volt, hanem inkább azt, hogy az egyház rosszul kezelte az ügyet. A pápa elismerte, hogy Galilei elítélése a korszak történelmi és kulturális körülményeiből fakadt, és hogy a tudomány és hit közötti párbeszédet másképp kellett volna kezelni. Az elismerés tehát egy szélesebb kontextusban értendő, mint egy egyszerű "tudományellenesség" beismerése.
Az egyház történelme során nem csupán vallási ügyekkel foglalkozott, hanem az európai kultúra, tudomány és művészet fejlődéséhez is nagymértékben hozzájárult. Az egyház történelmi szerepe összetett, és nem lehet egyszerűen egy „gonosz beavatkozásként” értelmezni. Például, a középkori egyetemek, mint a párizsi és bolognai egyetemek, egyházi alapításúak voltak, és tudományos kutatások központjai lettek.
Az egyház valójában nem ítélte halálra Galileit. Ez is egy gyakori félreértés. Galileit nem kínozták meg, nem börtönözték be hagyományos értelemben, hanem csak házi őrizetben tartották. Ráadásul a házi őrizet alatt Galilei folytathatta tudományos munkáját és kutatásait.
A Galileo-ügy legendáriuma nagyrészt félreértésekből, történelmi torzításokból és túlzásokból áll. Bár Galilei elítélése valóban hiba volt az egyházi hatóságok részéről, fontos megérteni, hogy az egyház nem a tudomány ellen harcolt, hanem egy olyan tudományos elmélettel szemben lépett fel, amely akkoriban még nem volt bizonyítva, és amely teológiai kérdéseket is felvetett. Az egyház azóta elismerte ezt a hibát, de az állítás, hogy az egyház „állandóan tudományellenes” vagy „mindig beleavatkozott a tudományba”, egyszerűen nem igaz, és ellentétes az egyház történelmi szerepével a tudomány előmozdításában.
5. Nagy Babilon és a katolikus egyház
A Jelenések könyve szimbolikus nyelvezetet használ, amelyet többféleképpen lehet értelmezni. A "Nagy Babilon" szimbolikáját a katolikus egyházra alkalmazni téves értelmezés, mivel a szöveg utal a katolikus egyházra. A "Babilon" gyakran a világ gonosz rendszerét jelképezi, amely Isten igazsága ellen küzd, de ezt nem lehet egyszerűen ráhúzni a katolikus egyházra, amely a Krisztus által alapított egyház folytatója, és amely hirdeti az evangéliumot.
6. A hit és cselekedetek kapcsolata
Jakab apostol leveléből származó idézeted teljesen helytálló: a hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2:17). A katolikus egyház azonban soha nem tanította, hogy a hit önmagában elegendő az üdvösséghez. Az egyház tanítása mindig hangsúlyozta a hit és a cselekedetek együttes szerepét. A bűnbánat és a megtérés az egyház központi üzenete. Senki sem juthat be Isten országába bűnös életet élve és bűnbánat nélkül.
7. A pokol kérdése
A pokollal kapcsolatos katolikus tanítás félreértéseken alapul. A katolikus egyház a Szentírás alapján tanítja, hogy a pokol az örök elválasztottság Istentől, de nem részletezi a "fizikai" szenvedés jellegét. A pokolról szóló bibliai versek szimbolikus nyelvet használnak, amelyeket nem szabad szó szerint venni. A "tűz tava" szintén szimbolikus kifejezés, amely a végső ítéletre és a gonoszság teljes megszűnésére utal.
A Jelenések könyvében (Jel 20:4-6) az első feltámadásról van szó, de nem állítja, hogy ez kizárólag a 144.000-re vonatkozik. Ezek a mártírok, akik nem imádták a fenevadat. Az 144.000 a Jelenések 7:4-ben és 14:1-5-ben van említve, de nem ugyanaz a csoport.
A második feltámadás az ítélet napján történik, amikor mindenki megítéltetik, ahogy János evangéliuma (5:28-29) és Apostolok cselekedetei (24:15) is megerősíti. A Biblia világosan tanítja, hogy a gonoszok is feltámadnak az ítéletre.
Az érv, miszerint a halottak nem szenvedhetnek a pokolban, mivel a halál és a pokol kiadja a halottakat (Jel 20:13-14), félreérti a bibliai fogalmakat. Hádész vagy Sheol nem a végső poklot jelenti, hanem a halottak átmeneti helyét. A tűz tava (Gehenna) a végső, örök büntetés helye, ahol örökké tartó szenvedésről van szó (pl. Máté 25:41, Márk 9:43-48). A katolikus tanítás nem ijesztgetés, hanem Jézus szavai alapján áll.
Az állítás, miszerint a katolikus egyház dönti el, ki kerül a pokolba, teljesen hamis. Az egyház nem ítél, hanem tanít a Szentírás alapján, hogy minden ember az örök üdvösségre hivatott, de szabad akarata révén dönthet az elutasítás mellett. Isten az, aki ítél, nem az emberek.
A második halál, amely a tűz tavába vetést jelenti (Jel 20:14), nem azt jelenti, hogy a gonoszok megszűnnek létezni, hanem az örök elszakadást Istentől és örök büntetést.
Összegzés
Az érveidben sok történelmi és teológiai félreértés van, amelyek a katolikus egyházat hibásan mutatják be. A hit és cselekedetek fontossága, a szentek közbenjárása, valamint a múltbéli események helyes megértése mind alapvető fontosságú ahhoz, hogy pontos képet kapjunk az egyház tanításairól és szerepéről. Az egyház bűnbánatot tartott a múlt hibáiért, de mindvégig hű maradt Krisztushoz és az evangélium üzenetéhez.
Az egyház soha nem nevezte szentnek az erőszakot. Az inkvizíció történelmi eseményként jelent meg egy olyan korban, amikor a hit és a társadalmi rend fenntartása érdekében a korabeli társadalom súlyos büntetéseket alkalmazott.
-----------------------------------
Nem elfogadható magyarázat, mert az eredeti szentírás meg volt írva. Az utolsónak a Jelenések könyve, 96 -ban íródott meg. Jézus Krisztus hegyi beszéde, pedig "szájhagyomány" útján is terjedt.
-------------
Az egyház, mint sok más középkori intézmény, részese volt ezeknek az eseményeknek, de nem az egyház találta fel a kegyetlen büntetéseket, és mindig is igyekezett enyhíteni a civil hatóságok szigorúságát.
------
Az inkvizíció vagy katolikus nevén a szent inkvizíció, bírósági eljárás és intézmény a katolikus egyházon belül, amelynek célja az eretnekség, a hitehagyás, az istenkáromlás, a boszorkányság és a deviánsnak tartott szokások elleni küzdelem volt.
-------
III. Ince p. (ur. 1198-1216) e rendelkezést 1199: nemcsak megerősítette, hanem kimondta, hogy az eretnekség a régi római felségsértéssel (crimen laesae majestatis) azonos, s ellene a papságnak vádemelés nélkül is, ex officio föl kell lépnie. - A IV. lateráni zsinat 1215: az ~ történetének fontos állomása: III. Ince rendelete egyh. törvényerőre emelkedett (3. kánon), II. Frigyes cs. (ur. 1212-50) 1224: birod. törv-nyé tette.
"Az állítás, miszerint a katolikus egyház bálványimádásra buzdítana, szintén téves. A katolikus teológia világosan megkülönbözteti a dulia, azaz a tisztelet, és a latria, vagyis az imádat közötti különbséget. A szentek képei, Mária képei nem bálványok, hanem vizuális eszközök, amelyek segítenek az embereknek elmélyíteni az imádságukat."
-------------------
Nem írtam, hogy az egyház bálványimádásra buzdítana, hanem azt, hogy bálványokkal van tele a templom. Isten szellem, vagyis nem ember. Le van írva, hogy szellemben és igazságban kell imádni.
Nem értem, hogy mit nem lehet ezen megérteni. Nincs szükség vizuális eszközökre. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy az Isten hogyan néz ki. Elképzelhetetlen.
Mária és a szentek közbenjárásáért való könyörgés nem azt jelenti, hogy őket magukat imádjuk, hanem azt kérjük, hogy járjanak közbe értünk Isten előtt. Ez a gyakorlat összhangban van a Szentírás azon tanításával, hogy a szentek imádkozhatnak az élőkért (lásd Jelenések 5:8 és 8:3-4).
----
Miből gondolod, hogy a halott Mária közbenjárna az emberekért. Szerintem le van írva, hogy ki a közbenjáró. Le van írva, hogy Jézus Krisztus. Nem érthető?
1Tim 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,
-----------------
II. János Pál pápa hivatalosan is bocsánatot kért a tévedésért, és elismerte, hogy Galilei igazságtalan elbánásban részesült. Ez azt mutatja, hogy az egyház képes beismerni a hibáit, amikor szükséges.
------------------
Ezt én is leírtam, hogy bocsánatot kért, de az egyházad soha nem volt felhatalmazva arra, hogy Isten helyébe lépjen és halállal ítélkezzen egy ember hite felett, vagy éppen az felett, hogy Galilei mit látott a távcsövön keresztül.
Az állítás, hogy a katolikus egyház „Nagy Babilon”, teljesen téves bibliaértelmezésre épül.
Leírtam, hogy ki nagy Babilon, csak éppen nem veszed figyelembe az állításokat.
Hamis vallások szimbolikus neve, vagyis egy parázna asszony, aki félreveti az egész világot.
Köztük a legnagyobb a 2000 éves katolikus egyház.
A Nagy Babilon nevet viselő jelképes asszony azt a nagy várost jelenti, melynek királysága van a föld királyai felett. Ez a királyság lehetővé teszi számára, hogy népeken, tömegeken, nemzeteken és nyelveken üljön Birodalomról akkor beszélünk, amikor egy királyság más királyságok és nemzetek felett is hatalmat gyakorol. Nagy Babilon a földi királyok fölé emeli magát, uralkodik felettük és befolyással van rájuk. A jelképes hétfejű vadállaton ül, az állatok pedig a Biblia más helyein politikai világhatalmakat szemléltetnek.
Az egyház soha nem tanította azt, hogy a bűnös cselekedetek elfogadhatóak lennének, függetlenül attól, hogy valaki hisz-e Krisztusban. A bűnbánat és a megtérés mindig is az egyház egyik központi üzenete volt.
-----------
Nem is ez a probléma, hanem az, hogy azt állítod, hogy nincs "két kaszt", hanem csak egy van, ahogyan ezt a bukott tanúk is írták. A lényeg, hogy olyan viselkedéssel amit leírtam, nemhogy a 144000 közé, de még a nagy sokaság közé sem lehet bejutni. Az állandó ígérgetés, hogy "megjavulok én", ez csak Zámbó J. slágerében lehetséges. A valóságban kevés az az ember, aki megtalálja a keskeny utat. Állandóan ígérgetni és soha be nem tartani az már inkább valós. Képmutató életet is lehet élni, de az kinek jó? Nincs oly titkos dolog, ami ki ne derülne, és napvilágra ne jönne. Isten az, aki tudja, hogy miért lett leírva a Jelenések 18.alatt az ítélet nagy Babilonra. Ha nagy Babilon ítélete már 2000 éve meg van fogalmazva, akkor biztosak lehetünk benne, hogy meg is fog történni.
Ha pedig le van írva, hogy van első feltámadás, akkor az úgy is van, ők a 144000, akik szellemi életre támadnak fel. A második feltámadás Krisztus ezeréves ítéletnapja. Akkor támadnak fel azok a halottak, akik akár hatezer éve halottak. Az emberiség hatezer éves. Dokumentálva van Ádámtól a Bibliában.
--
Ha, pedig Jézus azt mondta, hogy Ő az élők és a halottak ítélője, akkor az úgy is van.
Mert lesz feltámadása a jóknak és a gonoszoknak is az ezeréves ítéletnapra. Ne a katolikus egyház döntse már el, hogy kik kerülnek a pokolba, mert erre nem kaptak felhatalmazást. Ha, pedig önkényesen bíráskodnak, akkor Isten ellen vannak. Nincs joga egyetlen földi halandónak sem, a másik ember felett bírói döntést hozni az élettel, vagy a halállal kapcsolatban. Ezért súlyos bűn az inkvizíció.
-
Hamis tanítás az örökké tartó kínzás a pokolban, mert a Biblia leírta a Jelenések
Jel 20,13 És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
------
7. Jel 20,14 A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
--
Azt írja a vers, hogy a halál és a pokol is kiadja a halottakat. Akkor, hogyan szenvednek a halottak a katolikus tantételek szerint a pokolban? Milyen ijesztgetés ez?
--
Hogyan lehet a pokol és a halál, a tűznek tavában?
-A második halállal végképp megszűnik a gonoszság a földön.
--
Zsolt 37,34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
Köszönöm, hogy megosztottad véleményedet. Engedj meg néhány megjegyzést a fenti érvelésed kapcsán, amely segíthet tisztázni néhány félreértést és pontosítani az állításaidat a katolikus egyházról, annak tanításairól, és a hit és cselekedetek kapcsolatáról.
1. Az Egyház és a hit tisztasága
Azzal kapcsolatban, hogy a katolikus egyház "szentnek nevezte a gyilkolást", valójában ez egy félreértés. Az egyház soha nem nevezte szentnek az erőszakot. Az inkvizíció történelmi eseményként jelent meg egy olyan korban, amikor a hit és a társadalmi rend fenntartása érdekében a korabeli társadalom súlyos büntetéseket alkalmazott. Az egyház, mint sok más középkori intézmény, részese volt ezeknek az eseményeknek, de nem az egyház találta fel a kegyetlen büntetéseket, és mindig is igyekezett enyhíteni a civil hatóságok szigorúságát.
2. Bálványimádás és szentek tisztelete
Az állítás, miszerint a katolikus egyház bálványimádásra buzdítana, szintén téves. A katolikus teológia világosan megkülönbözteti a dulia, azaz a tisztelet, és a latria, vagyis az imádat közötti különbséget. A szentek képei, Mária képei nem bálványok, hanem vizuális eszközök, amelyek segítenek az embereknek elmélyíteni az imádságukat. Mária és a szentek közbenjárásáért való könyörgés nem azt jelenti, hogy őket magukat imádjuk, hanem azt kérjük, hogy járjanak közbe értünk Isten előtt. Ez a gyakorlat összhangban van a Szentírás azon tanításával, hogy a szentek imádkozhatnak az élőkért (lásd Jelenések 5:8 és 8:3-4).
3. A hit és a cselekedetek kapcsolata
A hit és a cselekedetek kérdése az egyik legfontosabb pont, ahol félreértések adódnak. A katolikus tanítás soha nem mondta azt, hogy a hit elegendő cselekedetek nélkül. Ahogyan Jakab apostol is írja, „a hit halott cselekedetek nélkül” (Jak 2:17). A katolikus egyház tanítása az, hogy a hit által kell cselekedni, azaz a hit és a cselekedetek együtt vezetnek az üdvösségre. Tehát nem igaz, hogy a katolikus egyház csak a hitet hirdeti, miközben elnézi a bűnös cselekedeteket.
Például a Galatákhoz írt levélben felsorolt „test cselekedetei” ellen az egyház minden korban harcolt. A bűnök, mint a házasságtörés, lopás, erőszak, részegség és más erkölcstelenségek soha nem voltak elfogadottak az egyházban. Az egyház arra hív mindenkit, hogy bűnbánatot tartson, és az Isten parancsolatai szerint éljen.
4. Az inkvizíció és Galilei esete
Az inkvizíció kapcsán gyakran felhozott Galilei-ügy egy bonyolult történelmi példa, amelyet nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy "az egyház üldözte a tudományt". Valójában az egyházban sok tudós dolgozott, és Galilei sem a tudományos nézetei miatt került bajba, hanem azért, mert az akkori egyházi hatóságokkal való konfliktusai során a teológiai kérdések és a hit kérdései is előtérbe kerültek. II. János Pál pápa hivatalosan is bocsánatot kért a tévedésért, és elismerte, hogy Galilei igazságtalan elbánásban részesült. Ez azt mutatja, hogy az egyház képes beismerni a hibáit, amikor szükséges.
Az állítás, hogy a katolikus egyház „Nagy Babilon”, teljesen téves bibliaértelmezésre épül. A Jelenések könyve szimbolikus próféciákat tartalmaz, amelyeket nem lehet közvetlenül egy konkrét intézményre alkalmazni, mint például a katolikus egyházra. A kereszténység központi üzenete Krisztus követéséről és az örök élet kereséséről szól, nem pedig a hatalomról és az elnyomásról.
6. A hit és az erkölcsi magatartás kérdése
Az egyház soha nem tanította azt, hogy a bűnös cselekedetek elfogadhatóak lennének, függetlenül attól, hogy valaki hisz-e Krisztusban. A bűnbánat és a megtérés mindig is az egyház egyik központi üzenete volt. Ha valaki bűnös életet él, akkor meg kell térnie, különben a hit önmagában nem menti meg. Jakab apostol és Pál apostol egyaránt hangsúlyozta, hogy a cselekedetek, az életvitel mutatja meg a hit valódiságát. Az egyház mindig is arra hívta fel az embereket, hogy éljenek erkölcsösen és tisztán, és forduljanak el a bűnös magatartástól.
Összefoglalás
Az állításaid nagy része félreértéseken és téves történelmi, illetve teológiai következtetéseken alapul. A katolikus egyház nem bűnpártoló, nem bálványimádó, és nem hirdeti azt, hogy a hit elegendő lenne cselekedetek nélkül. Az egyház tanítása összhangban van a Szentírással, és a hitet cselekedetekkel kell kiegészíteni, hogy valaki elérje az üdvösséget. Az inkvizíció és a múltbéli események szintén nem mutatják be az egyház lényegét, hanem történelmi kontextusban kell vizsgálni őket. A katolikus egyház mindig is az igazságot és a hit tisztaságát igyekezett megőrizni, és ma is ezt a küldetést teljesíti.
Köszönöm a részletes válaszodat és az idézeteket, amelyekben kifejtetted az álláspontodat a képek és szobrok tiszteletével kapcsolatban. Ugyanakkor több ponton is szükséges árnyalni a megközelítést, különösen a bibliai szövegek pontos fordításával és értelmezésével kapcsolatban.
1. A Tízparancsolat és a "tisztelet" félreértelmezése
A legfőbb félreértés abból fakad, hogy a 2Móz 20:4-5 parancsolatában szereplő "tisztelni" fordítást helytelenül alkalmazod. Az "abad" héber ige, amelyet "szolgálni"-ként kell érteni, nem a tisztelet jelentésére vonatkozik, hanem szolgálatra és imádatra, ami jelentős különbség. A parancsolat valójában azt tiltja, hogy az emberek imádat vagy szolgálat céljából készítsenek képmásokat. Ezért a helyes fordítás nem az, hogy „ne tiszteld”, hanem az, hogy „ne szolgáld” azokat.
2. A héber "abad" kifejezés pontos jelentése
Az általad idézett szövegből látható, hogy az "abad" szó a héberben szolgálatot és munkát jelent. Ennek teológiai jelentése pedig az, hogy valaki aláveti magát egy másik személynek, például Istennek, vagy más bálványisteneknek. Nem az a parancsolat lényege, hogy ne adjunk tiszteletet képmásoknak, hanem az, hogy ne imádjuk és ne szolgáljuk őket, mintha azok isteni erővel bírnának.
3. A "proszhüneo" és "latreuo" különbségei
Ahogy említetted, a görög fordításban a "proszhüneo" kifejezést találjuk, amely jelenthet meghajlást, leborulást vagy tartalmi értelemben imádatot. A "latreuo" pedig szintén imádati aktust fejez ki. Azonban ezeknek a szavaknak az alkalmazása a bibliai szövegekben egyértelműen vallási imádatra vonatkozik, nem pedig egyszerű tiszteletadásra. Az Egyház soha nem tanította, hogy képeket vagy szobrokat kellene imádni, és ez világosan látható az Egyház hivatalos tanításaiban is, ahol a latria (imádat) és dulia (tisztelet) közötti különbséget következetesen hangsúlyozzák.
4. Az angyalok és a rézkígyó esetei
A példák, amelyeket hoztam, mint például a rézkígyó vagy a szövetség ládáján található kérubok, arra utalnak, hogy Isten nem tiltja az emlékeztető jelképek használatát vallási célra, amennyiben azok nem imádat tárgyai. A zsidó templomokban található kérubszobrok, valamint a rézkígyó esete azt mutatja, hogy a Biblia nem tiltja mindenfajta képmás készítését, hanem csak azokat, amelyeket istenként kezelnek vagy imádat tárgyává tesznek.
5. A "tisztelni" szó jelentése
A timao szó, amelyet Jézus idézett (Mt 15:8) az Isten iránti tiszteletre vonatkozik, de nincs arra utalás, hogy ez tiltaná a szentek iránti tisztelet kifejezését. Az Egyház nem Istenként tiszteli a szenteket, hanem mint példaképeket, akik Krisztus követésében jeleskedtek, és akikhez közbenjárásért fordulnak. Ez a fajta tisztelet nem azonos azzal a fajta imádattal, amely egyedül Istent illeti meg.
6. A képek és szobrok használata
A képek és szobrok jelenléte az Egyházban nem jelenti azt, hogy ezek istenként lennének kezelve. Ezek csak emlékeztető eszközök a hívek számára, amelyek segítenek Isten és a szentek életének szemlélésében. Az Egyház tanítása világosan megkülönbözteti a dulia (szentek tisztelete) és a latria (Isten imádata) fogalmait, és ezek soha nem keverednek egymással.
Következtetés
A "ne imádd és ne szolgáld" parancsolat valóban tiltja a bálványok készítését imádat és szolgálat céljára, de nem tiltja azt, hogy képeket vagy szobrokat használjunk emlékeztetőként, tiszteletadási szándékkal. Az Isten iránti imádat és a szentek tisztelete között világos különbség van, és ez a különbségtétel a katolikus egyház hivatalos tanításaiban is megtalálható.
Te persze nem emellett érvelsz, hanem rendre csak rázendítesz egy Rákosi-korszakbeli, a "klerikális reakció aknamunkája" ellen írt Szabad Nép cikket megszégyenítő stílusú goromba, katolikusgyűlölő kirohanásra.
---------
Csak annyira ostorozom az általad védett bűnt, mint amennyire Jézus ostorozta a farizeusokat.
Nyíltan megmondta a szemükbe, hogy kitől származnak, és kinek a kívánságait akarják teljesíteni.
János:8:44
-
Egyházad szentnek nevezte a gyilkolást, és te egy cseppet sem borzadsz el ezen. Kimagyarázod, hogy kellett az egyházad tisztaságáért a szent inkvizíció. Egyházad templomai tele vannak bálványokkal, te, pedig nem szólsz ez ellen semmit, hanem kimagyarázod, hogy a katolikusok ezt nem is úgy értelmezik, ahogyan mi ezt a két szemünkkel látjuk.
-
Élőben soha nem látott, de megfestett Mária képek előtt imádkoznak az egyház hívei, és azt kérik tőle, hogy imádkozzon a halott Mária Istenhez miattuk bűnösökért.
Bűn a halott szentekhez való ima és tisztelet. Le van írva, hogy "ne is tiszteld azokat".
De, mindezek ki vannak magyarázva és el vannak tusolva egyházadban. Nem beszélve a pogány tantételek beolvasztásáról a vallásba.
---
A katolikus egyház beleszólt a "tudományba" és a neki nem tetsző nézetek miatt inkvizíció elé állította Galileit.
-
Galilei 1564-ben született az olaszországi Pisában, ahol a híres ferde torony található. A Padovai Egyetemen tanított, majd később Firenzében élt és dolgozott. Bár nem Galilei találta fel a teleszkópot, tökéletesítette a nagyítását, és ezzel javított a hatékonyságán. A világegyetemről vallott nézetei miatt kétszer állították a katolikus bíróság, az inkvizíció elé, mely megbüntette azokat, akik eltértek az egyház tanaitól.
--
Galilei néhány műve több száz évig szerepelt a katolikus egyház által betiltott könyvek jegyzékében. De 1979-ben az egyház újra tárgyalta a római inkvizíció 300 évvel korábban meghozott döntését. Végül 1992-ben II. János Pál pápa elismerte, hogy a katolikus egyház tévesen ítélte el Galileit.
---
Szinte semmi nem történhetett meg a világban a 2000 év alatt, hogy a nagy Babiloni egyház ne avatkozott volna abba bele. Mindenkit megvezetett, akit csak tudott. Mindenkit inkvizíció elé vitt, akit csak tudott, besúgás által kerültek az emberek az inkvizíció elé.
Valóban ez van leírva a Bibliában? A meghalt pápák akik azt hazudták, hogy Péter utódai, szerinted nem ők voltak testi emberek a Sátán szolgálatában?
-------------------------
Most vagy nem látod át az egyházad 2000 éves uralkodását, vagy ennyire hiszékeny vagy.
----
Mit mondott Jézus az Isten ellen szegülőknek?
Mt 3,7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
-
Mt 12,34 Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj.
--
Mt 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?
---------
A Biblia világossá teszi, hogy az Isten királyságának örökösei nem csak egy kiválasztott csoportból, hanem minden Krisztusban hívő személyből állnak, az üdvösség univerzális és nem korlátozott egy konkrét számú vagy csoportú emberre, és az üdvösség nem oszlik ilyen-olyan "osztályokra".
------------------
Csak nem elég a hit, hanem kellenek a cselekedetek is.
Hisznek Krisztusban, de paráználkodnak. Hisznek Krisztusban, de pedofilok. Hisznek Krisztusban, de adócsalók, és másokat is meglopnak. Hisznek Krisztusban, de pap által áldott férfiszeplősítők. Hisznek Krisztusban, de a háborúba mennek. Hisznek Krisztusban de részegesek, és asszonyverők. Hisznek Krisztusban, de fajtalankodók. Hisznek Krisztusban, de inkvizíció pártolók. Hisznek Krisztusban, de spiritiszták. Hogyan is van ez? A hit a gyümölcsökből mutatkozik meg. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
--------------
Jakab Apostol levele 2. rész
17.Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.
18. De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
19. Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
20. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?
------------
Galátziabeliekhez írt levél 5. rész
--
19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
Először is szeretném kiemelni, hogy a 2. Mózes 20:4-5 szövegének pontos értelmezése különösen fontos, és néhány szempontban téves megközelítést használsz. A parancsolat eredeti héber szövege szerint a következőképpen hangzik:
2. Mózes 20:4-5 (héberből fordítva):
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne szolgáld azokat."
Akkor nézzük meg a zsidók,akik jól ismerték a Mózes írásának a nyelvét , hogyan fordították görög nyelvre a szöveget.
Károli az első kifejezést a προσκυνέω(proszküneó) fordította az imádni-ra, a másodikat a λατρεύω(latreuó)
A zsidó fordítás pontosabb fordítást használ ,még az általad idézett fordításnál is, hisz az első szó a proszküneo-t szó szerint leborulásnak fordítja:
Egyházad tévtanítói úgy érvelnek,hogy a "tisztelet" nincs benne a tiltásban, mivel egyik kifejezést sem lehet tiszteletnek fordítani.
Igazad van,a tisztelet magyar kifejezésünknek a τιμάω(timaó) görög kifejezés felel meg.
Ez van a Tíz Parancsolatban,ahol a "Tiszteld, atyádat és anyádat" parancs található,és az Ef. 6:2-ben is, ahol Pál ugyanezt a parancsolatot idézi.
Ellenben a Tíz parancsolatban a ne imádnak fordított ptoszküneo kifejezés a faragott és egyébb képek
előtti meghajlást és leborulást is tiltja. Ez azonban a Római Egyház papjai és a hívek részéről is
gyakran megnyilvánul.
De vizsgáljuk meg a tisztelni kifejezést,ami szerinted megengedett a szobrok és a képek irányában.
A tisztelni-nek fordított τιμάω(timaó) kifejezés a Máté evangéliuma 15:8-ban fordul elő,mégpedig az Úr Jézus idézi Izrael Istenét. Egyértelműen isten iránti tiszteletről van szó.
Máté Evangéliuma 15:8Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem.
Hasonlóan a János 5:23János Evangéliuma 5:23Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.
Megvizsgálva az összes előfordulási helyet megállapítottam, hogy sem az Úr Jézus, sem az apostolok
nem tettek olyan kijelentést, ami halott emberek neveit viselő tárgyak ,képek, szobrok tiszteletét
támogatná.
Megvizsgáltam hát a próféták írásait is,vajon abban találok-e olyan utalást,ami képek, szobrok, tárgyak tiszteletét dícsérné,vagy helyeselné, ahogyan azt a Római Egyház teológusai, pápái, püspökei ,papjai helyeslik.
Megállapítottam, hogy a katolikus fordítók által tiszteni-re fordított τιμάω(timaó) kifejezés 23 helyen fordul elő a Próféták írásaiban. Egyetlen olyan helyet sem találtam,ahol halott emberek nevét viselő képek,szobrok tiszteletére, azok megbecsülésére buzdított volna Isten bárkit az szolgái közül.
De térjünk vissza a Tíz Parancsolatban előforduló προσκυνέω(proszküneó) ptoszküneó kifejezésre,
ami azt jelenti:meghajolni,leborulni.
Eddigi vizsgálat eredménye,hogy halott emberek neveit viselő képeket,szobrokat,sem imádni,sem tisztelni nem engedte meg az Isten.
De vizsgáljuk még a meghajlást, leborulást jelentő görög πίπτω(piptó)-t kifejezést.
Nem találtam az apostolok írásaiban olyan esetet,amikor valaki az apostolok közül élettelen képe vagy szobor előtt leborult volna.
A Próféták írásaiban sem találkoztam olyan esettel, hogy valaki Isten szolgái közül leborult volna
halott emberek neveit viselő képek, szobrok vagy akár kereszt előtt.
Úgyhogy állításod, miszerint az Isten Igéje támogatná a képek, szobrok tiszteletét nem felel meg az igazságnak. A Szentírás tiltja a képek szobrok arra a célra való készítését is, hogy azok előtt leboruljanak,vagy azoknak szolgáljanak,ahogyan azt gyakorolják a Római Egyházban közel két évezred óta.
Én nem is amellett érveltem, hogy a bűneikben megátalkodottak tartoznának a választottakhoz, hanem amellett, hogy az üdvösségen belül nincs két különböző "osztály", mint azt az Őrtorony Társulat 1935-ben, a kereszténység történetében először első ízben kitalálta.
Te persze nem emellett érvelsz, hanem rendre csak rázendítesz egy Rákosi-korszakbeli, a "klerikális reakció aknamunkája" ellen írt Szabad Nép cikket megszégyenítő stílusú goromba, katolikusgyűlölő kirohanásra.
A Római levél 8. fejezetében valóban szerepel a megjegyzés, hogy „akik testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Róm 8:8). Azonban fontos megérteni ennek a versnek a tágabb kontextusát és szellemi értelmét. A "testben lenni" kifejezés Pál apostol írásaiban szellemi jelentéssel bír, és nem szó szerint értendő. Pál itt arra utal, hogy az emberek, akik kizárólag testi vágyak és bűnös ösztönök szerint élnek, nem élhetnek Isten tetszése szerint. Ez nem jelenti azt, hogy a fizikai test maga bűnös lenne, hanem azt, hogy a testet uraló, bűnös kívánságok és hajlamok elidegenítik az embert Istentől.
Pál a levél további részeiben azt hangsúlyozza, hogy akik Krisztusban vannak, azok nem a "test", hanem a "lélek" szerint élnek, és így kedvesek Isten előtt (Róm 8:9). A keresztények számára a Lélek által élés azt jelenti, hogy az Isten kegyelme által újjászületett ember a Lélek vezetésével jár, nem pedig a bűnös természetéhez ragaszkodik.
A Biblia világossá teszi, hogy az Isten királyságának örökösei nem csak egy kiválasztott csoportból, hanem minden Krisztusban hívő személyből állnak, az üdvösség univerzális és nem korlátozott egy konkrét számú vagy csoportú emberre, és az üdvösség nem oszlik ilyen-olyan "osztályokra".
Az Újszövetség fő üzenete az Isten kegyelme által elérhető megváltás és üdvösség. Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával lehetővé tette az emberek számára a bűnbocsánatot és az örök életet, nem pedig egy kiválasztott kisebbség számára fenntartott exkluzív helyet a mennyben. János 3:16 kifejezetten hangsúlyozza: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A Római levél 8:8-ban olvasható kifejezés tehát arra utal, hogy akik testi vágyak szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Azonban minden ember számára elérhető a Lélek általi megújulás és Krisztusban való élet, ami által kedvessé válhatnak Isten előtt, függetlenül attól, hogy zsidók, pogányok, vagy más népek tagjai.
Nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kövessük Isten megváltási tervét Fiában, ha el akarjuk kerülni, hogy az országán kívül legyünk, amikor az elérkezik.
-----------------------------
Ezek szerint még mindig nem veszed figyelembe, hogy mi van leírva az Új szövetségben.
Kik nem lehetnek Isten Királyságában Jézus Krisztus örököstársai.
----------------------------------
Rómabeliekhez írt levél 8. rész
8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
1. A 144.000 kiválasztott szimbolikája és értelmezése
A Jelenések könyve 14:1-5-ben szereplő 144.000 kiválasztott leírása valóban tartalmaz képeket és szimbólumokat, amelyek nem szó szerinti értelemben értendők. Az ilyen apokaliptikus szövegekben gyakran használták a számokat szimbolikusan, hogy átfogóbb jelentéseket közvetítsenek. A 144.000 egy összetett szám, amely a 12 izraeli törzsből kiválasztottak teljességét jelképezheti (12x12 = 144, megszorozva 1000-rel, ami a nagy teljességet és tökéletességet szimbolizálja). Ez nem zárja ki azt, hogy a Jelenések könyvének más részeiben szereplő „nagy sokaság” (Jel 7:9) a pogányokból és a nem zsidó népekből is jöjjön.
Jelenések 5:9 azt írja, hogy „minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből” lettek megváltva Jézus vére által, ami arra utal, hogy az üdvösség nem kizárólag a zsidó népre korlátozódik. Azonban a Jelenések 7:4-8 és 14:1-5 kifejezetten a 144.000 „elpecsételtet” a tizenkét törzs alapján sorolja fel, ami egyértelműen Izraelre utal, de inkább szimbolikus értelemben. A bibliai szöveg szerint tehát a 144.000 nem feltétlenül egy konkrét, kizárólag zsidó származású csoport, hanem az egész hívő közösség teljességét képviselheti.
2. A katolikus egyház és a Biblia
Azt állítani, hogy a katolikus egyház “fütyül” a Biblia tanításaira, nem csak téves, hanem igazságtalan is. A katolikus egyház a Biblia mély tiszteletére és évszázados tanulmányozására épít. A Biblia kanonizálása, az írások összeállítása is az egyház által történt, és az egyház mindig is hangsúlyozta a Szentírás fontosságát. A katolikus teológia mélyen gyökerezik a Szentírásban, és olyan egyháztanítók, mint Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, és mások, mind a Biblia alapos tanulmányozására építették teológiai rendszereiket.
3. A Jelenések könyvének értelmezése
A Jelenések könyve tele van szimbolikus képekkel és allegóriákkal, amelyek mélyebb szellemi igazságokat tárnak fel. A 144.000 nem csak egy konkrét szám, hanem az Isten népének teljességét szimbolizálja, amely mind a zsidókból, mind a pogányokból állhat. Az ilyen szimbolikus értelemben vett számok a bibliai irodalomban gyakoriak (pl. a 7, mint a teljesség száma).
4. Az egyház kritikusai és az ébredés kérdése
Azt az állítást, miszerint az emberek “ébredeznek” és elhagyják a katolikus egyházat, túlságosan leegyszerűsíti a valóságot. Az egyháztörténelem során sokféle mozgalom és vita zajlott, de a katolikus egyház mindig is kitartott a Szentírás és az apostoli hagyomány mellett. A vasárnapi istentisztelet nem képmutatás, hanem az Isten tiszteletére és az Eucharisztia ünneplésére szánt idő.
Összegzés
A 144.000 elpecsételt szimbolikus értelemben vett számként értelmezhető, amely nem korlátozódik kizárólag a zsidó származásúakra, hanem a keresztény közösség teljességét képviseli. A katolikus egyház nem ellenkezik a Biblia tanításaival, hanem mélyen gyökerezik a Szentírás tiszteletében és tanulmányozásában.
Az érveid több pontban is alapvető tévedéseket tartalmaznak, amelyek tisztázása szükséges ahhoz, hogy megértsd a Katolikus Egyház tanításait és annak történelmi szerepét. Engedd meg, hogy néhány kritikus pontban részletes választ adjak:
1. A Katolikus Egyház megbízatása
Az állításod, miszerint a Katolikus Egyház nem kapott Istentől megbízatást, és hogy hierarchiája nem bibliai, alapvetően félreértésen alapul. Jézus Krisztus Péter apostolra bízta az Egyház vezetését, ahogy a Máté 16:18-19-ben olvasható: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta erőt.” Ezzel Jézus kifejezetten megalapozta az apostoli utódlást és a pápai hatalmat, amely az Egyház hierarchiájának egyik alapja.
Az egyházi hierarchia, amely magában foglalja a pápát, püspököket, papokat és diakónusokat, nem a hatalom fitogtatására jött létre, hanem az Egyház szolgálatának szervezett és hatékony működtetése érdekében. Az apostoli rend örökösei — a püspökök és a papok — Jézus Krisztus nevében hirdetik az evangéliumot és szolgáltatják ki a szentségeket. Ezek a pozíciók nem öncélú hatalomra törekvés eredményei, hanem az evangélium hirdetésének és Krisztus kegyelmének közvetítésének eszközei.
2. Címek és rangok a Bibliában
A Máté 23:8-12 idézetet sokszor félreértelmezik, hiszen Jézus nem a tiszteleti címek használatát tiltotta meg, hanem az alázat és szolgálat fontosságát hangsúlyozta. Jézus arra buzdította követőit, hogy ne a társadalmi státuszukat helyezzék előtérbe, hanem szolgáljanak másokat. A pápai és papi címek nem magukat dicsőítik, hanem az apostoli szolgálatukra és az Egyház vezetésére vonatkoznak, ahogy azt az apostolok is tették a korai keresztény közösségekben.
3. A pápák és a keresztény szeretet
Az, hogy egyes történelmi eseményekben, például a keresztes hadjáratokban, vagy az inkvizíció idején bűnöket követtek el, nem az Egyház tanításainak hibája, hanem az egyének bűnös döntései voltak. Az Egyház mindig is az evangéliumi szeretet tanítását hirdette, és ma is ezt képviseli. Az Egyház történelmében valóban előfordultak hibák, de ez nem teszi érvénytelenné az Egyház küldetését, amelyet Krisztustól kapott.
4. A Katolikus Egyház és a politikai hatalom
Az, hogy a történelem során egyes pápák és egyházi vezetők politikai hatalmat is gyakoroltak, történelmi szükségszerűség volt, nem pedig az Egyház alapvető küldetése. A Katolikus Egyház mindig is az evangélium terjesztését és a lelkek üdvösségét tartotta elsődleges feladatának, nem pedig politikai hatalom megszerzését. Nagy Konstantin sem alapította meg a Katolikus Egyházat, hanem csupán biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlását a Római Birodalomban, amit az Egyház elterjedése érdekében használtak fel, nem pedig hataloméhségből.
5. A 144.000 és a megváltás kérdése
A Jelenések könyvében szereplő 144.000 kiválasztottat nem a Katolikus Egyház, hanem a Jehova Tanúi értelmezik félre. A katolikus értelmezés szerint a 144.000 szimbolikus szám, amely a kiválasztottak teljességét jelzi, nem pedig szó szerinti zsidókat vagy külön megváltási “osztályt”. A megváltás minden emberre vonatkozik, akik Krisztust követik, és nincs két külön megváltási út vagy kaszt. Az Egyház egyértelműen tanítja, hogy minden hívő egyformán részesülhet az üdvösségben, ha Krisztusba vetett hittel és szeretettel él.
6. Jézus és a tanításai
Azt állítod, hogy a Katolikus Egyház nem követi Jézus tanításait. Azonban a valóság az, hogy az Egyház Krisztus evangéliumát tanítja, és a szentségeken keresztül közvetíti a hívek számára Krisztus kegyelmét. Jézus Krisztus a Szentírásban egyértelműen megalapozta az Egyházat, és Péter apostolra bízta annak vezetését. Az Egyház tanításai a Szentírásból és az apostoli hagyományból erednek, amelyeket Jézus hagyott hátra a tanítványainak.
7. A Katolikus Egyház és a „Babilon” vádja
A „Nagy Babilon” az apokaliptikus irodalomban nem egy konkrét egyházra vonatkozik, hanem szimbolikusan utal a világ bűnös rendszereire. A Katolikus Egyházat „Babilonnal” azonosítani félrevezető és megalapozatlan. A Jelenések könyvében szereplő Babilon egy bűnös birodalomra utal, amely elfordult Istentől. Az Egyház ezzel szemben Krisztus tanításait közvetíti, és az apostolok örökségére épít.
Összefoglalva, az érveid alapvetően téves bibliaértelmezésre és történelmi félreértésekre épülnek. A Katolikus Egyház nem hagyta el Jézus Krisztus tanításait, hanem éppen az evangélium hirdetésére és a hívők üdvösségének közvetítésére épül, ahogyan azt Jézus megbízta az apostoloknak.
A Jehova Tanúi gyakran állítják, hogy a viták pusztán szójátékról, a szavak jelentésének részletkérdéseiről szólnak, de valójában ők maguk sem így érvelnek. A „királyság” kifejezés például alapvető fontosságú az evangéliumban, és Jézus szolgálatának központi része volt. A Biblia minden egyes szava jelentőséggel bír, ezért nem helyes torzítani a tényeket annak érdekében, hogy azok egy nagyobb rendszerbe illeszkedjenek. Ha egy téves adatot beépítünk, az elkerülhetetlenül más dolgok torzításához vezet, hogy összhangot teremtsünk. Az Őrtorony Társulat teológiájában több ilyen hiba és pontatlanság található, amelyek a tények torzításához és erőltetéséhez vezetnek, miközben a következetlenségek megmaradnak. A Jehova Tanúi tagjainak ezért sokszor el kell fogadniuk logikai ellentmondásokat, bízva abban, hogy a jövőben újabb „világosság” tisztázza az igazságot.
Jehova Tanúi gyakran állítja, hogy a „királyság” szó a fordításaikban „kormányt” jelent, és ezt azért teszik, hogy teológiájukat igazolják. Az Őrtorony szerint csak 144 000 kiválasztott jut a mennybe, és csak ők születnek újjá. A többi hívő, vagyis a „más juhok” nem részei az új szövetségnek, amelyet Jézus halála hozott létre, és ezért nem szükséges újjászületniük. Az ő üdvösségük nem az újjászületésen vagy Jézus áldozatának elfogadásán alapul, hanem azon, hogy tagjai az Őrtoronynak szolgálva hitet gyakorolnak.
Ha azonban kiderülne, hogy az újjászületés az üdvösség feltétele, az komolyan megkérdőjelezné az Őrtorony teológiáját. A sátán célja, hogy megakadályozza Isten gyermekeit abban, hogy személyes kapcsolatba kerüljenek az Atyával, és elfogadják Jézus áldozatát.
Az Újszövetség számos helyen hangsúlyozza az újjászületés szükségességét, de a legvilágosabb János 3-ban, ahol Jézus Nikodémussal beszél, aki jól ismerte az írásokat. Jézus egyértelműen kijelenti: „Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát” (János 3:3), és ismételten megerősíti: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten országába” (János 3:5).
Az Őrtorony Társulat szerint csak az újjászületésen átesett emberek juthatnak be Isten országába, ám teológiájuk szerint ez csak a 144 000 kiválasztottra vonatkozik. Ennek érdekében az Őrtorony Társulat újradefiniálja az „Isten országa” kifejezést, és azt „kormánynak” nevezi, amelyet a 144 000 kiválasztott alkot. A görög „basileia” szó azonban, amelyet „országként” fordítanak, valójában egy királyságot vagy uralkodói hatalmat jelöl, nem pedig kormányzatot. Az Őrtorony Társulat időnként elismeri ezt a definíciót, de máskor figyelmen kívül hagyja, és következetlenül alkalmazza a „kormány” értelmezését.
Az Őrtorony Társulat saját kiadványaiban, például az Insight on the Scriptures című könyvükben, gyakran használják a királyság hagyományos fogalmát, amely egy uralkodói területet vagy népet jelöl. Azonban, amikor a „kormányzat” szóval próbálják az „Isten országát” azonosítani, az ellentmondásos és logikailag is kérdéses, hiszen a „királyság” fogalma inkább egy uralkodói hatalom kifejezését, mint egy kormányzati rendszert jelöl. Az Őrtorony Társulat gyakran hivatkozik az Ézsaiás 9:6-7-re, ahol Jézus vállára helyezik a kormányzatot, de ez sem igazolja, hogy az ország valóban kormányt jelentene.
Az Őrtorony Társulat következetlen abban is, hogy mikor fordítják a „királyságot” kormányként és mikor birodalomként. Gyakran figyelmen kívül hagyják a bibliai szövegkörnyezetet, amely világosan királyságot, és nem kormányt jelöl. Az Őrtorony kiadványokban található meghatározások alapján a királyság nem azonosítható egy kormányzattal, hanem inkább egy uralkodói területtel, amely felett egy király uralkodik.
Az „Isten országa” kifejezés több mint 100 alkalommal fordul elő az Újszövetségben, mindig a görög „basileia” szóból származik, amely királyságot jelent. A kormányzatot jelölő szavak sosem ebből a szóból erednek. Az Őrtorony Társulat azonban tízszer is „kormányzatként” fordítja az „arché” szót az Új Világ Fordításban. A Septuaginta, az Ószövetség görög fordítása, szintén az „arché” szót használja a „kormányzat” jelentésére, különösen Ézsaiásban, ahol ez a szó „kezdetet” jelent, mint a Teremtés könyvében („Kezdetben teremtette Isten…” – „arché”).
Az Őrtorony Társulat Daniel 2:44-et és Ézsaiás 9:6-7-et használja fel annak bizonyítására, hogy Isten országa egy kormányzat lesz, de ezek a versek a „basileia” vagy a „malku” szavakat használják, amelyek királyságot jelentenek, nem pedig kormányzatot. Az Őrtorony Társulat gyorsan átvált a „királyság” meghatározásáról annak állítására, hogy Isten országa egy kormányzat, majd továbblép a földi paradicsom áldásaira, ezzel elterelve a figyelmet az „ország” jelentésének nyilvánvaló torzításáról.
Az Őrtorony Társulat egyik 1989-es könyve, a You Can Live Forever in Paradise, határozottan kijelenti, hogy „Isten országa valóban egy kormányzat”, és ezt Ézsaiás 9:6-ra alapozza, anélkül, hogy megmagyarázná, miért jelentené a „királyság” egy kormányzatot. Az Őrtorony Társulat leveleiben is arra törekszik, hogy igazolja a királyság kormányzatként való értelmezését, de ez az értelmezés nem állja meg a helyét a bibliai szövegkörnyezetben.
Az egyszerű gyakorlat azt mutatja, hogy ha az „ország” szót minden esetben „144 000 személyből álló kormányzatként” fordítanánk, a szöveg érthetetlenné válna, míg a „terület, amely felett Isten uralkodik” kifejezés logikusan értelmezhető. Az Őrtorony Társulat kihagyja az „uralkodói terület” lehetőségét, és kizárólag a kormányzatra koncentrál, még akkor is, ha ez nem illeszkedik a bibliai szövegkörnyezethez.
A királyság és a kormányzat közötti különbségtétel világosan megmutatja az Őrtorony Társulat álláspontjának ellentmondásait, hiszen egy királyság rendelkezhet ugyan kormányzattal, de nem lehet azonos a kormányzattal.
Az Őrtorony Társulat „királyság” szó kormányzatként való újradefiniálása egy alig álcázott megtévesztés, amellyel elkerülik a kínos (az Őrtorony számára kellemetlen) bibliai szakaszokat. Még a saját kiadványaik sem támogatják ezt az állítást, kivéve néhány üres, határozott kijelentést, hogy Jehova országa kormányzat lesz. Várhatjuk, hogy Isten egy nap tökéletes uralkodóként teljesen uralkodni fog az országában, szeretve az alattvalóit. Nem lesz szüksége kormányzatra; hiszen már a teremtés óta, több milliárd éven keresztül kormányozta az univerzumot anélkül, hogy bárki segítségére lett volna szüksége!
Nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kövessük Isten megváltási tervét Fiában, ha el akarjuk kerülni, hogy az országán kívül legyünk, amikor az elérkezik.
Jehova Tanúi szerint a 144.000 konkrét zsidó hívőket jelöl, akiket különleges szerepre választanak ki. Azonban a Jelenések könyve 7. fejezetében a 144.000 nem szó szerinti zsidókra vonatkozik, hanem az „Isten szolgáira” (Jel 7:3), amely a keresztény egyház egészére utal. Pál apostol világosan kijelenti, hogy „nincs többé zsidó vagy görög” (Galata 3:28), és hogy „aki belsőleg zsidó”, az számít az Isten népének (Róma 2:28-29). Ezért a 144.000 nem szó szerinti zsidók, hanem a teljes, szellemi Izrael jelképe, amely magába foglalja mind a zsidókat, mind a pogányokat, akik Krisztusban egyesülnek.
-------
-
-Én úgy látom, hogy téged nem érdekel, hogy mit mond az Isten Szava. Megtanultad a katolikus dogmát az egyházadtól, sőt lehetőséged van más katolikus hamis hívők írásaiból is ide bemásolni, de a Bibliát magadtól nem értelmezed. Nem a Bibliában leírtak szerint vannak az ellenérveid sem, hanem az egyházad dogmájára építve.
-
-Soha nem válaszolsz konkrét kérdéseimre a saját gondolataid szerint, mert azok akkor kizökkentenének az eddigi megszokott érvelési módszereidből. Saját szavaid által ritkán lehet itt olvasni tőled a Bibliából érvelő válaszokat. Meglepő az is, hogy teljes erődből véded az egyházad bűneit, holott egy egyszerű hívő ember is tudja, hogy az egyházad súlyos bűnöket követett el a 2000 év alatt.
-
Egyházad papjai erőszakkal akartak embereket a katolikus hitre téríteni, akik, pedig ennek ellen álltak, azokat kegyetlen módon megkínozták és máglyán elégették. Ha a pápaság Péterre épült volna, ahogyan azt hazudja egyházad, akkor hová lett belőle kis időn belül a "szeretet" mint ismertetőjel? Erre tudnál válaszolni valamit a saját szavaid által? Szeretetből voltak a keresztes hadjáratok csak azért, hogy a katolikus hitre térítsék az embereket?
Az egyházad a politikára és a hierarchikus uralkodásra épült fel.
-
A Wikipédiából:
I. Constantinus vagy Nagy Konstantin, teljes nevén: Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus;
Csapatai 306. július 25-én kiáltották ki augustusszá és ettől kezdve uralmát a Római Birodalom egyre nagyobb részére, majd egészére kiterjesztve egészen haláláig (337) uralkodott.
Többször be lett itt másolva a Bibliából Jézus szavai, de téged hidegen hagy, hogy mit mondott.
Máté Evangyélioma 23. rész
8. Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
9.Atyátoknak se hívjatok senkit e földön;mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. 10. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.
11. Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.
12. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
-----------
-
De, Jézus Krisztus szavai az egyházad sajátos dogmája, irományai által mind félre és kivannak magyarázva.
-
Ezeket a címeket Jézus adta parancsba?
--
A papi rend hierarchiája (rangsora): pápa, püspök, pap, diakónus (szerpap). A papi rend tagjainak feladata, hogy a szentelésükkor megkapott különleges hatalmuk révén kiszolgáltassák a szentségeket, és az egyház lelkipásztori küldetését teljesítsék. Joghatósági hierarchia. Egyházkormányzati joga van Istentől kapott megbízatás alapján a pápának és a püspököknek és egyházi megbízás alapján más egyházi személyeknek. A pápa címei: Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, Szent Péter utódja, az apostolok hercege, a legfőbb pontifex, akinek az egész egyházra kiterjedő tényleges joghatósága van, a Nyugat pátriárkája, Itália prímása, Róma provincia érseke és metropolitája, Vatikánváros Állam uralkodója, s Isten szolgáinak szolgája.
-
------------------
Az egyházad Istentől semmilyen megbízatást nem kapott, mert ilyen rangok nincsenek benne a Bibliában. Sőt Jézus kihangsúlyozta, hogy ne hívassák magukat mesternek, doktornak, és atyának.
-
Akkor megkérdezném, hogy ki az, aki ellenszegül Isten akaratának?
Jehova Tanúi találták ki ezeket, amiket az egyházad művel Biblia ellenesen?
Világos, hogy nagy Babilon, az egyházad az, amely a saját szakállára gyártott különböző dogmákat.
Egyházad a szent szellem ellen szegül, és ezért lesz megbüntetve a többi ellenszegülő szektákkal és Keleti vallásokkal együtt. Jelenések: 18, fejezetben elolvashatos a megbüntetésüket Istentől.
---
Jehova Tanúi szerint a 144.000 konkrét zsidó hívőket jelöl, akiket különleges szerepre választanak ki.
---
Tévesen informálódtál a hitehagyottaktól, mert a 144000 elpecsételtek a Jelenések:14:1-5-ig terjedő leírásában nem csak zsidók vannak, hanem a föld minden nemzetségéből, a pogányok közül is lesznek elpecsételve. A bizonyító verseket nem tudtad értelmezni, ezért nem is válaszoltál azokra semmit. Jelenések:5:9. Még azt a fáradságot sem veszed, hogy erről valóban meggyőződj és utána járj személyesen, hogy úgy van-e, ahogyan a vallásod mondja. Például arról informálódnál, hogy kik lesznek a mennyei Jeruzsálemben az Isten királyságában, és kik azok az első feltámadott keresztények, vagyis a valódi szentek.
--
Világosan le van írva, hogy Isten szerint kik nem lehetnek majd az Isten királyságában, de a katolikus egyház fütyül a Bibliában leírtakra már 2000 éve. A katolikus egyház többek között a Sátán egyik vallását építette ki a földön 2000 év alatt, aminek köze nincs Jézus Krisztus tanításához.
Rengeteg ember ébred már, és hamarosan üresen fognak állni a templomok és akiknek igazán fontos az Isten, azok elhagyják és kifutnak nagy Babilonból. Egyre többen nem vesznek részt a vasárnapi képmutatásban.
Az "abad" héber kifejezés jelentése és annak helyes megértése
Az"abad" (עָבַד) héber ige rendkívül gazdag jelentéstartalommal bír, amelyet a Biblia különböző szövegkörnyezeteiben használnak. Az "abad" szó alapvetően azt jelenti, hogy munkát végezni, szolgálni. Ez a kifejezés a munkavégzés és szolgálat széles spektrumát öleli fel, és a bibliai szövegekben különböző helyzetekben és kontextusokban jelenik meg. Az "abad" azonban nem azonos a tisztelet kifejezésével, amelyre a héber szövegben más szavak (például a "kabed" vagy a "yare") utalnak. Nézzük meg részletesen, miért nem tekinthető az "abad" egyszerűen tiszteletnek, és mi a különbség a kettő között.
1. Az "abad" általános jelentése
Az "abad" alapjelentése szerint munkavégzést vagy szolgálatot jelöl. A "dolgozni" és "szolgálni" kifejezések a leggyakoribb fordításai. A Biblia számos helyen használja ezt a szót, ahol fizikai munkavégzést ír le, például a föld megművelését (1Móz 2:5, 3:23), vagy amikor valaki másnak dolgozik, szolgál (1Móz 29:15). Az "abad" tehát eredetileg a munka és szolgálat jelentéstartományában mozog.
2. Az "abad" jelentése a vallási kontextusban
Az "abad" a teológiai szövegkörnyezetben egy speciális jelentést kap: szolgálni Istent vagy imádatot bemutatni. Amikor a Biblia arra szólít fel, hogy szolgáljuk Istent (például a Tízparancsolatban: 2Móz 20:5), az "abad" igét használja. Az itt megjelenő szolgálat azonban nem csupán fizikai munkát jelent, hanem vallási odaadást, engedelmességet is.
Az "abad" tehát ebben az összefüggésben imádatként, hűségként és szolgálatként értendő, amely Istent illeti meg. Amikor Isten a Tízparancsolatban azt mondja, hogy "ne szolgáld" az idegen istenek képeit, az azt jelenti, hogy ne rendelj alá magad nekik, ne tekintsd őket isteneknek, ne mutass be nekik imádatot.
3. Miért nem jelent az "abad" tiszteletet?
Az "abad" szó nem tiszteletet jelent, hanem szolgálatot vagy munkát. A tisztelet fogalmát a héber szövegben más szavak közvetítik, például a "kabed" (חבד), amely a súly, tisztelet jelentésében áll, vagy a "yare" (ירא), amely félelmet és tiszteletet jelent. Ezek a kifejezések arra utalnak, hogy valakit vagy valamit tisztelettel kezelnek, de nem jelentenek szolgálatot vagy alárendelést, mint az "abad" esetében.
A Tízparancsolatban a "ne szolgáld" (ne rendeld alá magad) és a "ne imádd" (ne mutass be imádatot) parancsa nem arra vonatkozik, hogy ne tiszteljük a szobrokat vagy képmásokat. Isten arra figyelmeztet, hogy ne szolgáljunk bálványokat, ne tekintsük őket istenként, és ne mutassunk be nekik áldozatokat.
4. Az "abad" és a katolikus teológia
A katolikus egyházban a szentek képeit és szobrait nem szolgálják és nem imádják. Ezek a tárgyak nem istenek, és nem az a céljuk, hogy isteni szerepet töltsenek be. A hívek nem alárendeltségi viszonyban állnak ezekkel a képmásokkal, hanem csupán emlékeztetőként szolgálnak. A szentek felé irányuló tisztelet (dulia) a tisztelet fogalmához tartozik, és nem az "abad" szó által jelölt szolgálathoz vagy imádatkhoz.
5. Következtetés
Az "abad" kifejezés helyes megértése elengedhetetlen a Tízparancsolat helyes értelmezéséhez. Az "abad"szolgálatot, munkát jelent, és a parancsolat azt tiltja, hogy más istenek szolgálatába álljunk, vagy bálványokat imádjunk. A katolikus egyházban használt képek és szobrok nem esnek ebbe a kategóriába, mivel nem istenként szolgálják őket. Ezeket a képmásokat nem szolgálják és nem imádják, hanem tisztelet és emlékezet kifejezésére használják.
"De Mózes utasításában (a féleértést kiszűrendően) nem csak az van, hogy "ne is imádd", hanem az is, hogy "ne is tiszeld"."
A téves fordításban igen, viszont a helyes fordítás az az, hogy "ne imádd és ne szolgáld", vagyis ami ellentétben áll "az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj" parancsolattal. A "ne készíts" stb. pedig összefüggésben áll a "ne imádd és ne szolgáld"-dal, tehát ennek a résznek a helyes értelme az, hogy "Ne készíts képmást imádati illetve szolgálat céljára." Itt van helyesen fordítva Káldinál:
Először is szeretném kiemelni, hogy a 2. Mózes 20:4-5 szövegének pontos értelmezése különösen fontos, és néhány szempontban téves megközelítést használsz. A parancsolat eredeti héber szövege szerint a következőképpen hangzik:
2. Mózes 20:4-5 (héberből fordítva):
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne szolgáldazokat."
1. A "ne tiszteld" téves fordítása
Az általad használt fordításban a "ne tiszteld" kifejezés hibás fordítás. A helyes kifejezés a "ne szolgáld" (héberül: "abad"), ami azt jelenti, hogy nem szabad isteni hatalommal felruházottként szolgálni ezeket a képmásokat, nem pedig azt, hogy minden képmás készítése vagy tisztelete tilos lenne. A tiltás itt a bálványimádásra vonatkozik, azaz hogy ne szolgálj más isteneket, ne készíts képmásokat, amelyeket istenként tisztelsz, és ne fordulj ezekhez imádságban. Ez nem zárja ki a tisztelet vagy emlékezés céljából készült képmások használatát, amennyiben nem tekintjük őket isteneknek.
2. A képmás készítésének célja
Fontos megérteni, hogy a parancsolat nem mindenféle képmás készítését tiltja, hanem csak azokat, amelyek imádat vagy szolgálat céljára készülnek. Ez világosan kiderül a parancsolat kontextusából: a tiltás lényege a bálványimádás elleni védelem. A katolikus egyházban használt szobrok és képek nem istenek, hanem emlékeztetők. Ezeket a hívők nem imádják vagy szolgálják, hanem mint tiszteletadás részeként emlékeznek meg a szentekről, Krisztusról vagy Máriáról. Tehát a parancsolat nem tiltja meg az ilyen képek készítését, amennyiben azok nem válnak bálványokká.
3. A kérubok és a rézkígyó példája
Ahogyan helyesen említetted, a szövetségládán található kérubokat Isten parancsolta elkészíteni (2. Mózes 25:18-20). Ezek nem bálványok, hanem szimbólumok voltak, amelyek Isten jelenlétét jelezték. Hasonlóképpen, Mózes rézkígyót készített (4. Mózes 21:8-9), amit Isten parancsolt, és amelyen keresztül Isten gyógyította meg a népet. Ez megmutatja, hogy nem minden képmás készítése bűn, hanem az, ha valaki ezeket a képmásokat istenként imádja.
4. A tisztelet és az imádat különbsége
A dulia és a latria fogalmai világosan elkülönítik a szentek és Isten iránti tiszteletet. A katolikus egyház soha nem tanította, hogy a szentek képeit vagy szobrait imádni kellene. A latria (isteni imádat) kizárólag Istennek jár, míg a dulia a szentek tiszteletére szolgál, akik példaképek és közbenjárók lehetnek. A szobrok és képek előtti letérdelés vagy tiszteletadás nem egyenlő az imádattal, hanem a tisztelet kifejezése, ahogy a Bibliában is találhatunk példákat arra, hogy emberek tisztelettel fordulnak más emberekhez vagy szimbólumokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy imádnák őket (pl. a király előtti meghajlás Dániel könyvében).
Összefoglalás
A parancsolat helyes értelmezése az, hogy ne készíts képmást imádat és szolgálat céljából, ami bálványimádás lenne. A katolikus egyházban használt képek és szobrok nem esnek ebbe a kategóriába, hiszen nem bálványként szolgálnak, hanem emlékeztető eszközök a hit gyakorlásában. Az a gondolat, hogy a szobrok tisztelete automatikusan bálványimádást jelent, a Biblia helytelen értelmezéséből fakad.
"a dupla "W" a borjúisten jehova kezdőbetűje mellett jelentheti a witnesses kezdőbetűjét is,
de az ősi képírásban guggoló termékenység istennőt jelentett, azaz YHWH hitvesét.
Az ORG. rövidítés pedig utalhat a kettőjük közötti orgazmusra is."
Én vagyok a konteós, ezért nem mondom, hogy ez konteó. De lényegében MINDEN LEHETSÉGES. Russell is nagyon fura alak lehetett, hogy olyan sok embert így be tudott bolondítani. De a vallástörténetben csupa ilyen fura ember szerepel. Számomra a legextrémebbek az oszlopos szentek. Fő jellemzőjük, hogy saját maguk is elhiszik a saját agyszüleményeiket. Nekem is vannak fura agyszüleményeim, de én magam sem hiszek bennük, csak valószínűnek tartom azokat, így képtelen vagyok másokat bebolondítani és ebből profitálni.
Azonban a valóságban a 144.000 között vannak nős férfiak és nők is, amit Jehova Tanúi is elismernek."
A helyzet az, hogy a valóságban nem lesznek a majdani elpecsételtek között nők és gyermekek.
Tudniillik a próféciában se a nőkre, sem gyermekekre való utalás nem történik,azonban férfiakra egyértelműen IGEN.
A Római Egyház tévtanítói jehova tanúi tévtanítóival együtt az elpecsételést, a múltba helyezik, holott egyértelmű, hogy az elpecsételésre csak a nagy nyomorúságot követően kerül majd sor, méghozzá rövid idő alatt Jeruzsálemben,abban az időben, amikor az Úr Háza ismét ozz áll majd.
Ezékiel 9:3És Izráel Istenének dicsősége elvonula a Kérubról, amely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, akinek derekán íróeszköz vala.4És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében.
Az elpecsételteknek tehát egyértelműen Jeruzsálemből kell származniuk.
Nagy valószínűséggel ezért inditotta a Pontifex Maximuszok keresztes hadjáratolat Jeruzsálem
elfoglalására, és telepítettek oda kolostorokat a papok elpecsételésének a reményében.
A tömegeket (most is, meg a IV. században is) csak a FORMA érdekli, a forma alapján ítél. Ugyanez érvényes az imádat és a tisztelet megkülönböztetésére. Ilyen finomságot a pogány tömegek (és a mai, teológiát nem ismerő "sokak") nem tudnak megkülönbözetni, ezért"
A tömegek tudatlanságára a tisztelet és az imádat kifejezés jelentése közötti meglülönböztetés
miatt fel sem merülhet, mint enyhítő körülmény. Tudniillik az egyértelmű parancs úgy a szobrok és képek imádatát, mint a tiszteletét is tiltja.
Ezért is van a parancsban kihangsúlyozva már ezeknek a tárgyaknak akár imádati, akár tiszteleti célra való elkészítése is. Ezzel érvelt az egyik katolikus ismerősöm,akinek egy bibliár ajándékoztam, mert
korábban nem olvasott Bibliát. Rendszeresen járt templomba, ezért miután elolvasta a Tíz Parancsolatban a faragott képek és egyéb készítésének, imádásának és tiszteletének a tilalmát a Szentszellemtől indíttatva elment a paphoz, hogy felelősségre vonja, mit keresnek a képek és a szobrok a templomban. A pap előadta neki a Józsikácska-3 által is bemagolt süket dumát, hogy
nincs szó imádatról, hanem csak tiszteletről. Igen ám,csakhogy az ismerősömnek sem ment el annyira az esze, hogy ne vette volna észre a Tíz Parancsolatban, hogy a képek, szobrok, tárgyak tisztelete
is tiltva van. És erre jött a nagyobb süketelés a Szövetségláda fedelét takaró kérubokról
mintha a kérubok jelenléte a láda fedelének eltakarásán kívül bármi célt szolgált volna, illetve, mintha a kérubokhoz a zsidók számára hozzáférés lehetősége biztosítva lett volna.
És akkor itt a vége fuss el véle!
Marad a tudatlan ember számára is egyértelmű parancs : Ne Csinád.Ne imádd! Ne is tiszteld!
Ami jehova tanúi bálványszimbólumát hordozó kerekes vitrineket illeti, az is nagy tiszteletnek örvend.
A Királyság teremben tartják,majd naponta kiviszik mutogatni az embereknek - mint annak idején a zsidók a csillagukat hurcolták és mutogatták - hogy az emberek felfigyeljenek arra.Megjelölik azzal épületeiket,magukon viselik, mint mások a keresztet.A szervezet logójával, mint bálványszimbólummal kapcsolatban jehova tanúi részéről fel sem merül az imádat gondolata,de akik
a központból az utasítást adták, hogy azzal kötelesek megjelölni az imaházaikat,és a kerekes vitrineiket, majd részt vállani a kerekes vitrin szolgálatában,annak mutogatása és őrzése által,azok nagyon is tudják, hogy mit miért tesznek, ahogyan akkor is tudták,amikor Artemis Őrtornyainak pontos másával koronázták meg a Béthel, azaz az isten házának nevezett épületüket, vagy amikor
a két kobrakígyós kétszárnyú napkoronggal, vagy a koronában kettőskereszt bálványszimbólummal
jelölték kiadványaikat önmagukat. Az Őrtorony Részvénytársaság soha sem tudott meglenni bálványszimbólum nélkül. Ha a kritikák miatt az egyiket háttérbe szorították, megalkották a következőt.
Mert mi különbség van a Hinnom völgyében megtalát, a borjúisten YHWH nevét tartalmazó amulett
és a bálványisten kezdőbetűjét tartalmazó logó között.
Vagy mi különbség van YHWH és Ashera bálványistenek kapcsolatát tanusító szöbrok felirata,
és a JW. ORG. logo között?
Mert ha a laikusok nem is,de a logó tartalmához ötletet adó beavatott személy tudta, hogy
a dupla "W" a borjúisten jehova kezdőbetűje mellett jelentheti a witnesses kezdőbetűjét is,
de az ősi képírásban guggoló termékenység istennőt jelentett, azaz YHWH hitvesét.
Az ORG. rövidítés pedig utalhat a kettőjük közötti orgazmusra is.
DE hát ezt a beavatatlan tanúk nem tudhatják, ezért nem is őket terheli a felelőség e bálványszimbólum létrehozása miatt.
5. Dan törzsének kihagyása, Ephraim helyettesítése
A Jelenések könyve 7. fejezetében a 12 törzs felsorolásában nem szerepel Dan törzse, és Ephraim helyett Joseph nevét olvashatjuk. Ez azt mutatja, hogy a törzsi felsorolás sem szó szerinti, hanem inkább szimbolikus értelmezésű."
Miért jelentené az, ha Dán törzséből nem lesz elpecsételve 12 ezer feddhetelen férfiú azt,
hogy ne szószerint kell érteni a próféciát? Inkább igazolja, hogy szó szerint kell érteni a próféciát.
Akkor lehetne általános, egyetemes elpecsételésre gondolni, ha Isten nem sorolta volna fel a törzseket,hanem azt mondotta volna, elpecsételek magamnak Izrael és Júda fiai közül 144 ezer
fedhetetlen férfiút. De még így sem lehetett volna úgy értelmezni, hogy az egész megváltott emberiség a Bárány Földi szolgálatába lesz rendelve - férfiak, nők, kicsinytől nagyig - hisz ott van,
hogy férfiak.
Dán törzsének és Efraim törzsének József leszármazottaival való felcserélése, egyszerűen azt jelenti,
hogy Dán törzsében vagy nem lesz elpecsételésre alkalmas feddhetetlen férfiú, vagy ha lesz, azok más szolgálati feladattal lesznek megbízva. Hasonló a helyzet Efraim esetében is.
A kifogás a Római Egyház részéről a próféciával kapcsolatban azért merült fel, mert Izrael fiait
ők eleve nem tudják elképzelni az elpecsételtek között, hisz szerintük,ahogyan jehova tanúi és a H.N. Adventista tévtanítók szerint is, Isten Izrael népét örökre elvetette.
"A tiltó parancs egyértelmű.Sem csinálni, se imádni, se tisztelni. A szoborhoz való könyörgás egyértelműen imádati aktus."
De tegyük fel, hogy Józsikának igaza van és TARTALMILAG mégsem imádati aktus. De ez a tartalom a nagy tömegeket nem érdekli! A tömegeket (most is, meg a IV. században is) csak a FORMA érdekli, a forma alapján ítél. Ugyanez érvényes az imádat és a tisztelet megkülönböztetésére. Ilyen finomságot a pogány tömegek (és a mai, teológiát nem ismerő "sokak") nem tudnak megkülönbözetni, ezért Bethsabéhoz hasonlóan a formai egyezés (vagy majdnem egyezés!) miatt a tiszteletadást imádanak nézik. De Mózes utasításában (a féleértést kiszűrendően) nem csak az van, hogy "ne is imádd", hanem az is, hogy "ne is tiszeld".
