Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
Bocsánat, de itt nem használhatod a merev testekre vonatkoztatott tömegközéponti elvet. Ha igaz volna amit gondoltál a két fekete luk tömegközéppontjának hatásáról, akkor itt a Földön sem lehetne pl. ár-apály jelenség.
Nem megbántásból, de szerintem félreérteted a kérdésemet.
Nem kicsinyelni akarom a felfedezést. Megérteni akarom, mit is fedeztek fel.
Valaki lenne olyan kedves és elmondaná Einstein mit is gyanított, ami most igazolódott? Ez tényleg az?
Nem fikázni akarom a relativitás elméletet, ne értsetek félre. Nem is ismerem kellően mélyen ahhoz, hogy megállapítást tegyek róla. Talán éppen emiatt nem látom mit is fedeztek fel.
Én úgy látom most egy érzékeny mérési elvet találtak az Eötvös inga helyett.
Nem vagyok elég tájékozott, de ezt a közös tömegközéppontot nem a Newtoni fizika mondja ki merev testekre?
Szóval amit nem értek, hogy ez most bizonyítja a gravitáció hullámtermészetét, vagy tényleg csak a hullámzó gravitációs változások tér-idő dilatációja kimérésének örülünk ennyire?
Az a különbség a klasszikus elmélet és a most felfedezett gravitációs hullámok között, hogy az előbbi szerint nem érzékelhetnénk semmit, mert a két fekete lyuk a klasszikus elmélet szerint a közös tömegközéppontjuk körül kering, melynek távoli hatása egy végtelen sebességgel ideérő állandó erő lenne. A mostani felfedezés azt bizonyította, hogy a gravitációs hatás a téridő torzulásaként véges sebességgel terjedő hatás.
Tegnap leányom megkérdezte, mi is ez s nagy dolog ezzel a felfedezéssel?
Megpróbáltam elmondani neki, bár közben rájöttem, magam sem igazán értem.
Maga a megfogalmazás nem teljesen tiszta számomra.
Mit is jelent a kifejezés: "gravitációs hullám".
A leírásból nekem az derül ki, hogy az egymásba olvadó fekete lukak egymást kerülgetve, innen látszó egymáshoz képesti helyzetük változásai miatt tömegükkel egy pulzáló gravitációjú jelenséget mutattak adott irányszög alatt. OKÉ. De ettől miért hullám a gravitáció? Ez nekem a gravitációs erő hullámzását jelenti és nem a gravitáció hullám természetét. Vagy csak valamit félre értek?
A technikai rész az megvan, asszem.
Maga a mérés elve, ahogy értettem arról szól, hogy a fénynek nincs idődilatációja valamint, hogy a görbülő teret követi, amit a gravitáció görbít. Változik a gravitáció, változik a fény pálya hossza. Az interferencia miatt pedig a fényerő változásaival ez rövid távon is észlelhetővé teszi a parányi hosszváltozást. A zavarszűrést is értem.
Tételezzük fel, hogy a fény-és a gravitációs hullámok (mint téridő görbületek) terjedési sebességének azonossága, pusztán véletlen egybeesés.
Ekkor mindezeket állíthatnánk:
- a fény (általunk vélt) abszolút sebessége nem azért relatív, mert annak terjedési sebessége, a gravitációs hullámok (feltételezett) terjedési sebességével azonos
- a fényként érzékelt (téridőben terjedő) energiaállapot, a jelenünk jövőjének múltja
- a jelen ugyanúgy nem ad értelmet a múltnak, mint ahogyan a jövő se determinálja a jelent... ezért csak nézünk, mint malac a zsebórára; miközben gondolunk valamire
A térbeli végtelen, ebben az értelemben nem létezhet. Az mindenhol és mindig, egyként van jelen. De azért (dicsőségünkre), mi küzdünk, mint malac a jégen.:-)
A most bejelentett gravitációs hullám érkezési irányát összevetve azzal, hogy a detektorok az Egyesült Államok területén vannak: látható, hogy a föld alól jött a jel. (No problem, neutrínódetektoroknál is láttunk már ilyet - nincs "rossz idő", nincs "nappal" a neutrínó- és a gravitációshullám-csillagászatban.
És ha csak egy kábel hibásodott meg? Mert ugye: amikor a relativitáselmétebe illő dologról van szó, akkor az azonnal elfogadott a mérés, ha pedig nem, akkor máris a kábel hibásodott meg (lásd fénysebességnél gyorsabb neutrínók esete).
Közben az jutott az eszembe, hogy a Föld felszínén mérve van a két hely között 3000 km távolság, nem "légvonalban", de még ezt figyelembe véve sem adódik ekkora eltérés. Annyit nem görbül a Föld ilyen rövid szakaszon, hogy 30%-al rövidebb legyen a távolság.
A jobb felső ábrán a livingstoni és hanfordi jelek együtt látszanak, 6,9 ezredmásodperc eltolással egymáson, ennyi volt ugyanis a két érkezési idő közötti különbség.
Azt el tudja valaki magyarázni, hogy ha a gravitációs hullámok fénysebességgel terjednek, azaz 300 ezer km-t tesznek meg másodpercenként, és a két detektor egymástól 3 ezer kilométerre vannak, akkor miért 6,9 ezredmásodperc különbséggel észlelték a jelek a detektorok? 3 ezer kilométert a hullámoknak 300 /300 000s = 1/100s, azaz egy századmásodperc, másképpen 10 ezredmásodperc alatt kellet volna megtenniük. Ez alapján a gravitációs hullámok 434 ezer km/sec sebességgel terjednek.
A 90-esek évek elején az azóta erodálódott hírnevű Kisfaludy György tartott erről előadást, nagyon tetszett, csak sajnos évekkel ezután égett be a gabonakörökkel és persze senki nem vette már komolyan.