Köszönöm a gyors válaszokat. :-) Igen, hallottam már a csombord nevet is. De - tudtommal - még sohasem ettem ilyen ételt. Akkor ez is olyan növény lesz, amit csak óvatosan kell szaporítani, mert utána már csak irtani lehet... :-)
Borsikafű van egynyári (ő a Satureja hortensis), meg évelő (Satureja montana).
Szerintem az egynyárit érdemes tartani. Aromásabbnak találtam, mint az évelőt. Egyszer vess belőle, aztán az elhullatott magokból a következő években magától kikel. Az arasznyi növénykéket tetszésed szerinti helyre palántázhatod, nem sértődős. (Azt mondanom sem kell, hogy szárazságtűrő és napfénykedvelő).
Alacsony, kb. kétarasznyi bokrocska lesz belőle, a szára elfásodik. Apró lilás virágai lesznek. Ebben az állapotában néhány tövet kihúzol, a gyökerét levágod és fejjel lefelé fölakasztod száradni. A száraz leveleket le lehet morzsolni télire.
Szárazon vagy zölden, én már a babféléket el sem tudom képzelni nélküle. Töltött káposztába, és általában nehezen emészthető ételekbe is ajánlott. Elvileg helyettesítheti a borsot (ezt nálunk gyakorlatileg semmi sem helyettesítheti).
Tehát érdemes, és hálás leszel, ha hallgatsz rám. (-:) Még elvetheted!
örömmel olvasom, hogy a kert mellett a konyhát is kedvelik itt az emberek :) bár számomra ez adja magát, ugye milyen jó a saját kertből főzni!
na az én kertem a bemutatottnak csak a töredéke, gratulálok hozzá, nagymamámnál volt szerencsém látni hasonlót. azóta se...
nekem a kertben csak margaréta van, a rózsák gyönyörűek, de mindig elrettenek a vele járó gondtól. permetezés, brrr. azért remélem majd teljes virágában is megkukkolhatom itt ezt a különlegességet.
Nekem van. Évelő, hálás :) Az is jó nagyra nőtt egy Cora-i poharas növénykéből, szép, sűrű bokor, de azért nem burjánzik olyan tempóban és mértékben, mint a menta. Én szeretem. Főleg káposztás ételekhez jó, légyenek bár édesből vagy savanyúból, valamint savanyúkáposzta előállításához és egyéb zöldségek savanyításához. Biztos máshoz is, de eddig ezekkel ismerkedtem meg, ez régebben tipikusan erdélyi fűszernek számított csombord néven, az utóbbi években terjedt el itt. Otthon ezeket a felhasználási módjait tanultam, de ha másnak van más 5lete-tapasztalata, szívesen veszem :)
Noigen, ez is szép mese, mint a többi fogyókúrás elmélet 99%-a :)
Engem ez a fahéjas bazsa likom inkább ánizsra, vagy mentolra vagy mire emlékeztet, fahéjra nem. De Ámmerikában minden hajlamos fahéjas lenni. Esetleg gyömbéres :)
Bocs, hogy hívás nélkül bejöttem, nem rég fedeztem fel a topikot, eddig read only voltam itt köztetek.
Zitka, a borsikafű egynyári, de minden évben ottmarad a magja a kertemben és magától kikel. Csak vigyázni kell a kapálásnál, gyomlálásnál, hogy felismerd. Délután csinálok képet róla, talán sikerül feltenni. Én nagyon szeretem, nincs sok gond vele. Elvan az ösvényben, a különféle ágyásokban is.
Az első tasakban volt cirka 30 mag, akkor úgy döntöttem, minden tasakból csak a felét vetem el. Nincsenek illúzióim, mert nem friss magok, plussz én abszolút amatőr.
A cinnamon fahéjat jelent, úgy tudom. Nekem elég nehéz elképzelni egy fahéjillatú bazsalikomot, de hátha megnő, és megszagolhatom :)
A sima bazsalikomom viszont harsányan kel kifelé, legalább 5ven növényke :)))
tésztákat most légyszi ne emlegess nekem, mert elvileg diétázom :(
Nekem a legtöbb fagyasztott fűszer csalódás. Olyan sóskamártásszerű ízük lesz. Nem mintha nem szeretném, de nem fűszernek.
Akkor már inkább a szárítottra szavazok.
Meg az olajokra. Pár éve csináltam, nagyon jó volt pl. a kakukkfüves sütéshez (persze nem tisztán, csak illatosítónak, meg mindenfélékkel fűszerezett salátához. Egy csomót el is ajándékoztam karácsonyra. (Akkor kezdtem üveget festeni, hogy dekoratív is legyen az ajándék. Néhány célszemélynél még viszontlátom őket díszként.)
Nekem az oregano okozott csalódást frissen. Valahogy jobbra számítottam... :-) Persze így sem rossz, de szárazon intenzívebb az illata. Pl. egy fetás-paradicsomos-uborkás szendvicsen...
Elég sok fűszert szoktam lefagyasztani, aprítva. Snidlinget, kaprot (mikor még jó zsenge, haragoszöld), tárkonyt. Ez utóbbi is egészen jó szárítottan, úgy tapasztaltam. A bazsalikomot tavaly paradicsommal turmixoltam össze, és jégkockatartóban fagyasztottam le. Így télen is putty néhány kocka a tésztaöntetbe, és finom nyári íze van. :-) Snidlinget még nem is próbáltam szárítva. Azt hittem, leginkább fűíze lesz....
Szia! Nagyon csinos a konyhakerted. Mekkora családot lát el? Bio? Azért érdeklödöm, mert helyem van (jobban mondva lesz, ha feltöröm az ugart), de nem tudom, hogy mekkora kéne és hogy boldogulok-e a bioval... Miket ültettél?
Ezt azér nem kéne így nyomjátok ... ééééhes vagyoook! :)
Nekem van egy rakat vega rakottasom, mindegyikhez jó a kakukkfű, de kiemelten a cukkinis-padizsánoshoz (hagyma, padlizsán, cukkini, lehéjazott paradicsom karikákra vág és rétegesen összerak. Kakukkfű, rozmaring a fűszerei, a legvégén bazsalikom, de azt már csak a párolást befejezve adom hozzá, mert hamar elillan az íze-illata.
1ébként megfigyeltétek, hogy mennyire másként viselkednek a fűszerek fagyasztva-szárítva? Pl. a bazsalikom fagyasztva aromás marad, szárítva alig marad íze. A snidling meg pont fordítva.
Ez a póréhagymába csomagolás jó ötlet! Én babérlevélbe szoktam, ha illik az ételhez.
A leírt kajához kísértetiesen hasonlót szoktam csinálni csirkemelficnikből vokban, csak jön még bele a tyúkhúsleves-kocka is, hogy csirkébb legyen. És ki lehet még próbálni sajttal is (maradék reszelttel, vagy pár cikk medvével), akkor másik étel.
Már elég régóta friss "bouquet garni"-val csinálom a húslevest, ahogy a franciák. Kakukkfűvel, rozmaringgal, és egyéb finomságokkal. A friss csokrot általában belekötöm egy réteg póréhagymába. Levágok egy 10-12 cm-es darabot, és lefejtem a külső rétegét, ebbe tekerem a friss zöldfűszereket. Tényleg nagyon finom. :-)
Az abszolút kedvenc kakukkfüves ételünk a tejszínes-gombás-kakukkfüves apróhús. Zürchger Geschnetzeltes az eredeti svájci neve, és borjúból készül, de én szoktam pulykából, sovány disznócommból is csinálni. Dinsztelt hagymán kell lepirítani a húscsíkokat, sózni, borsozni, kakukkfüvezni, felönteni pici fehérborral, és fedő alatt párolni. Az utolsó 10-15 percben hozzáadom a gombát is, majd a végén kevés keményítővel elkevert 1-2 dl tejszínnel besűrítem. Időnként még 1-2 ek. tejfölt is adok hozzá, szeretem egy picit savanykásan. Persze a savanyúságot lehet több bor hozzáadásával is szabályozni. :-)
A laposkúszó és aranytarka nálam sem zöldül. De sok-sok éve, amikor a kert még csak hétvéginek számított, vettem fehértarka bokrosat, és azon teljesen eluralkodtak a zöld hajtások, mert nem is tudtam, hogy azokat rendszeresen el kellene tüntetnem. Szerencsére az illat maradt, és a sültcsirkének végülis mindegy, tarka volt-é a levél.
Sárgasághoz nincs más tippem, minthogy megsínylették az átültetést - lehet, hogy nem voltak előedzett, szabadföldhöz szoktatott palánták.
Ami konkréten az uborkát illeti, én salátának a kélgyót szeretem, savanyuságnak meg azt az apróka csemegét, amit az Ósn-ben veszünk üvegszám. Az élet túl rövid ahhoz, hogy még ubort is tegyen el az ember.
Aki korán kel - ha nem is lel aranyat - legalább hamarabb hazamehet délután, és akkor örül neki, hogy van egy-két órája csak magának/kertjének/könyvének, mielőtt az éhező család előkerül.
Lehet, hogy nekem hibás citromillatú kakukkfüvem van? Aranytarka, de egyáltalán nem hajlamos a visszazöldülésre, nem is annyira bokor, inkább hosszan elkúszik a többi növény töve körül.
Tudtok valamit arról, milyen szörnyűség bánthatja egy uborka, és vagy három padlizsánpalántámat, ha sárgulnak a levelei? A padlizsánoknak csak az alsók, de szegény ubi két nap alatt tetőtől talpig sárga lett :( aggódom miatta, még a végén kénytelen leszek megint piarcra menni, ha pótolni kell, és kitudja, mik történnek ott megint velem. :)
Nagyon ügyes vagy a hajnali kertészkedéssel, el is hiszem, hogy nem rontotta el a napod :) Nekem sem konkrétan a reggelizés a lényeg lelépés előtt, hanem hogy legyen időm egyáltalán feleszmélni és örülni az otthonomnak meg a nyárnak, ahelyett hogy ébredéskor rögtön a gályán találjam magam.
Az összes magot elvetetted? Sok lesz az neked... (-:)
Jó hogy említetted a cinnamont. Az az aprólevelű (amit görögnek gondolok) talán kissé fahéjasabb illatú a rendes zöldnél.
A szárított bazsalikom nagyon jó télen porrá morzsolva, egy-két átnyomott (duci) gerezd fokhagyma társaságában kevés olajon kiolvasztott bacon (figyelsz, Thor?) zsírjára dobva; ebben kifőtt tésztát kell megforgatni, tejfölben elkevert tojássárgájával átmelegíteni, reszelt sajttal és a bacon-pörcökkel megszórni.
A thai bazsalikomot én nagytermetű, nagylevelűnek találtam, az aprólevelűt meg görögnek. Olyanom van is (és tényleg láttam belőle sokat Görögországban).
Mindegy hogy fehértarka vagy sárgatarka, bokrocskás vagy laposkúszó, az illat a lényeg. Használd bátran hús- és bablevesekbe, sültekhez, gombához, olaszos paradicsomszószhoz (más egyebek mellett).
Mivel a száracskája fás, a leveleket meg nincs mindig türelmem leszedegetni, legtöbbször cérnával összekötött csomagként teszem az ételbe. Nem szabad egyszerre túl sokat használni! Egyszer adtam egy-egy bokrocskával a kolléganőimnek, hogy tenyésszék és használják, no a legokosabb (a főnöknőm!) panaszkodott, hogy keserű lett tőle az étel. Kiderült, hogy mindet belefőzte.
Arra számíts, hogy hajlamosak a visszazöldülésre, ezért, ha olyan hajtást látsz, ami nem tarka, csípd le - és azt edd meg először.
Sajnos, én ízlek a szunyogoknak. (Leginkább akkor, amikor tele a kezem szerszámmal, és még földes is vagyok.)
Reggelizni meg nem tudok reggel hatkor... Még hétvégén, nagy ráértünkben is 9-10 között ülünk neki. Első a munka - vagy a lustálkodás, kinek hogy.
Ma olyan büszke vagyok magamra: mivel tegnap este már nem volt időm a vasárnap elmaradt munkákat befejezni, 5-kor keltem és egy órát dolgoztam a kertben. Kihordtam pár vödörnyi komposztot, és legalább a szarkalábakat elültettem. Aztán összekaptam magam, hogy a családdal együtt jöhessünk be - és nincs is elszúrva a napom. (-:)
