"Önmagában a T(a,o) nem a kiterjedésről szól, az csak egy mellék-jelenség, ha épp egy érett gyümölcs esik le. De nem ez az általános."
---
Te ott rontod el, hogy valamiféle mellékjelenségnek veszel akár ősi jelentés bővüléseket.
Nyilvánvaló, hogy a Tam-tam, a tapos a lefelé ható erő hangját utánozza. De rögtön az első szavak ebből, mint tó, tócsa (toccsan) magával vonja a terülés fogalmát. Csak az tud tapadni, aminek kiterjedése van, tapadó felülete, amin állni tud, ami tartja a többi reszt: azaz talpa. Nagy területen egy kis hely: található. Nagy felületen kisebb dolgok tálalhatóak. Ami nem itt van, az túl van ezen. Messze túlra pedig el lehet talpalni. Szóval de. Ez általános.
Sőt mi több most jut eszembe : TANK-OLUNK gépjárművet, hát TÖMjük bele a naftát.)) És ugyanezt tesszük ha egy nagyobbat étkezünk és jól fel-TANKolunk. TÖMKÖL-ünk végül is, így is írhatnánk ha ezzel az -al/-el/-ol/-öl igeképzővel használnánk a TÖMKÖD kifejezésünket...
Létező jelenség pedig. Időnként számolni kell vele. Nincs rá szerintem semmi szabály. 1.: Mármint néha a megfordítás nem okoz semmit, mert teljesen mást találunk. 2: Máskor épp ugyanazt találjuk meg amit fordítottunk. 3: Van mikor épp az ellentétet leljük meg.
Például a LAP---PAL ugyanaz sok esetben. PALLOS a hosszú egyenes kifejezetten LAPOS pengéjű kard.
LAPOS---PALLOS De a LAPcsánka dolognak is megvan a PALacsinta párja. LAPosra CSINált mindkettő tésztaféle.
Néha ellentétek : SZER --RÉSZ SZERELŐ-----RESZELŐ , de ez nem olyan mint a "fejfás" példa. Az ott nem egy gyökfordítás hanem a gyökök sorrendjének felcserélése. Különbség, a gyökszavak hangalakja nem változott meg visszájára, hanem azok mindössze helyet cseréltek. Az egy másik műfaj lesz.))...
"A TÖM gyökérszavunknak több esetben T_N megnyilvánulással is ismert : TIN-TA. TÖN-K, TIN-CS, TON-KA, TÖN-K,
TUN-KOL , TUN-G , TÖN-KÖLY és a többiben amit kihagytam még esetleg..."
--
Idegen szavak között még a tank szó is a töltöttséggel van összefüggésben, nem csoda, hogy megmaradt ez az elnevezés, hiszen akár a tankereket vesszük alapul, akár a tankot (harckocsit) az irtózatos tömegük (tömöttségük, tömörségük) a legszembetűnőbb.
Azt nem tudhatjuk hogy teszem azt 6000 éve mit hogy hívtak, mert bármilyen dolognak lehet időközben egy új, már divatba jött neve ami népszerűbb lesz és cseréli a régit megszokásban. Sőt, akár újra is divatba jöhet egy már majdnem elavult kifejezés is. Ilyenre is van példa. De most nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy annyit állítottam hogy a TENGER szavunkat a TÖMEG szó értelmezi. Ezt fenn is tartom , sót azóta erősödött is az álláspontom, majd nemsokára írom is hogy mely okokból. Az "atompontos" tömeg szó betű szerinti mai megjelenítése nyilvánvalóan a későbbi, viszont értelmezés szempontjából ezzel lehet 2025-ben illusztrálni a mai megszokott szókincsünk birtokában, hogy ezek nem csak véletlenül közeli hangalakok és szinonimák is egyben.
A TENGER szó TEMGER és TÖMGER is látni leírva, ebből már kiolvasható a TÖMEGÁR szó is. Szerintem a "tömeg" szó egy újra felfedezett alak, és nem egy abszolút újdonság 1800 körül. De még akár a TÖMKELEG szó összehúzása is lehetséges. De vissza a TENGER dologhoz. Ennek TÖM lehet a gyökérszava, és alapjelentése "rengeteg, nagy mennyiségű", vagyis rengeteg dolog egy helyen TÖMöttséget okoz, tömörülést stb...
Ez nem csak a víz TÖMEGE a TÖMGER. Leginkább arra használjuk, de ez máshol is előfordul sokaságként.
Régen nem úgy mondták/írták le hogy "embertömeg" , hanem EMBER TENGER . Ez gyakorlatilag azt mutatja nekünk hogy voltaképp ezt váltotta fel a ma használt kifejezés. Ergo ugyanazt kell jelentse !
A TENGER szó kimutathatóan mennyiségi jelző volt sok esetben a jelentősre. Gomolyfelhőzetet TENGERES neveztek.
De más régi példa is hozható : Meteorológiai kifejezés (is), ma azt mondják LÉGTÖMEG. Régen erre azt mondták : LÉGTENGER. Tehát ugyanannak kell lennie. Amire ma azt mondjuk NÉPTÖMEG, azt korábban NÉP-TENGER mondták/írták le. Ugyanígy a jól ismert NÉPEK TENGERE ami "feltámadott", behelyettesíthető a NÉPEK TÖMEG-ével, hiszen azok támadtak fel.
SZIKLATÖMEG : Cz-F már ismerte, írt is róla. De mit mondtak erre ezelőtt?... Hát SZIKLATENGER-t mondtak.
És bizonyára találok még ilyeneket ha rákeresek. A lángtenger, homoktenger, fűtenger, tűztenger még ma is használatos.
A TÖM gyökérszavunknak több esetben T_N megnyilvánulással is ismert : TIN-TA. TÖN-K, TIN-CS, TON-KA, TÖN-K,
TUN-KOL , TUN-G , TÖN-KÖLY és a többiben amit kihagytam még esetleg...
Önmagában a T(a,o) nem a kiterjedésről szól, az csak egy mellék-jelenség, ha épp egy érett gyümölcs esik le. De nem ez az általános.
Akkor lesz konkrétan kiterjedés jelentése, ha olyan hanggal rakjuk össze, ami arra utal. Pl TA-NYa. De akkor sem a T(a,o) hangnak, hanem az egész gyöknek.
Felejtsd már el ezeket a dilettáns ötleteket... Őseink nem alkottak így szavakat. Ha egy gyök hangjainak megfordítod a sorrendjét, megváltozik a jelentése. Lásd: fejfa-fafej.
"Szerintem ezt a magyar TÖMEG szó értelmezi, a TENG-ert amit TÖNGör formában is mondtak"
Figyelj a sorrendre!
Az ember már jóval a kialakulása előtt is találkozott a tengerrel, így joggal tehető föl. hogy ezt a szót nagyon korán megalkotta, viszont nem tudok elképzelni sem olyan helyzetet, mikor meg kellett volna neveznie a "tömeg-et".
Tehát egy jóval későbbi szóból nem lehet egy korábbi szó jelentését értelmezni.
Arról nem is beszélve, hogy a TÖMEG szó gyöke a TÖM, ami nyilván korábbi keltezésű a ragozott alakjánál, és ennek a gyöknek semmi köze a TEN-hez, sem jelentése, sem hangalakja okán.
Annyi a rokonság köztük, hogy mindkettő T hanggal kezdődik.
És ez még Japánban is megvan. Jó hír hogy ők is igen jól tudnak magyarul ragozni.)) Ugyanis :
TSUMIKASANE : tömeges, felhalmozódás, egybegyűlés --------------- TÖMEGESEN, a T utáni S nem kell oda.
TSUMIAGERU : halmoz, összegyűjt, egymásra rak --------------- TÖMEGRE, amely magyar szót magyarra úgy is fordíthatunk hogy TÖM EGYRE, vagyis a TÖM-EG szó végi képzője mögött jó eséllyel az van itt nekünk hogy EGY...
"A tömeg és a tönk között is van kapcsolat szerintem."
Biztos van, ha a tömeg egy összetömörödött embercsoport, a tönk meg egy tömör fatömb.
Töm:
"áth. m. tömtem, tömtél, tömött. Ritkább állományu, szövetü, de többé kevésbbé szilárd, rugalmas testrészeket úgy öszvegyúr, tapos, szorongat, nyomkod stb. hogy aránylag minél kisebb terimében férjenek el, és sürűebben álljanak öszve, vagy hogy bizonyos üregben, öbölben hézag ne maradjon....." "Táj ejtéssel: team, honnan a köz divatú temet. Alapfogalomban egy eredetü a tele, telik és tölt igékkel, azon különbséggel, hogy a tömés csak szilárd állományu testekre vonatkozik, s közvetlen czélja minél több testrészt aránylag kisebb térbe szorítani. - Rokonai a dömöszöl, döme, dömsödi, dödölle, gyömöszöl, zömök szók gyökei: döm, död, gyöm, zöm. Ugyanazon alapfogalom rejlik a latin tomentum (töltelék) szóban is. Mongolul: tama-khu = töm-ni. V. ö. TEM. TÖBB. TÖPIK."
"Szerintem ezt a magyar TÖMEG szó értelmezi, a TENG-ert amit TÖNGör formában is mondtak."
----
Szerintem is. Az n/m hang cseréjére péda: hentereg →hemperkedik, →hömpölyödik
Tengernyi, azt jelenti, hogy töméntelen, azaz temérdek. A tenger teng-leng a súlyától fogva, azaz tendül × A: 1564 tendillyenek [l-j] [?✐] (OklSz.); 1564 töndül (erőre kap; gyarapodik)
ÚESz: Tendül: Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. Szorosan összefügghet a →tenyészik szótövével.
Az onomatopoetikus magyarázat mellett szólnak a →cseng, →leng, →peng stb. onomatopoetikus igék, amelyek alaktani struktúrája ateng-ével azonos; vö. ateng-leng ’inog, ingadozik; henyél, teng-leng, lóg’ (1617: NySz.) összetételt is, ikerszó a →teng + →leng tagokból.
Szerintem ezt a magyar TÖMEG szó értelmezi, a TENG-ert amit TÖNGör formában is mondtak. Mivel ez a rengeteg és tömeges szinonimája. Azért lehet sártenger, égtenger, homoktenger, és természetesen a víztenger, mert a TÖMEG-ÁR-adata valaminek a TENGER. Legtöbbször a víz TÖMEG-ÁR-adata amire gondolunk persze, de másról is lehet épp szó.
Az ég tenger csillagairól is írtak már majd 200 éve. Szerintem a rokonszó a TÖMEG...
"Égisten párosok- smer: An vagy Anu és Innin vagy Inanna, akkád: Anum - Istár (fiúk Enlil - An+Lélek = későbbi szentlélek aki fiú."
A "későbbi szentlélek" nem fiú, hanem nőnemű.
A Héber evangéliumnak nevezettben a Szentlélek Jézus isteni anyjaként szerepelt: „…a Megváltó mondja: '"Az imént megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s átvitt engem a nagy hegyre, a Táborra." (Origenes, Comm. In Joh. II. 12.)
Fülöp ev. „Néhányan azt mondják, „Mária a Szent Szellemtől fogant”. Tévedésben vannak. Nem tudják, mit mondanak. Hogyan foganhatna egy nő egy nőtől? …”
Legkorábbi emlékek szerint egy Sumér gyászdal galambbal azonosítja az Ég Királynőt, Inannát. Deimel a „Galamb” szót „Lil-Hal”- ként fejezi ki, ahol a „Lil” magyarul (is) lélek, azaz lelkes értelemmel bír, A Hal=hal-ad alapot adva a Szentlélek szó eredeztetésére.
"Engur ill An nevéhez szerintem kapcsolható az En - Ön személyes névmásaink is. Felhívom a figyelmet rá, hogy a magyarban a Tiszteletteljes Egyes szám / harmadik személyű megszólítás: ÖN
Szerintem ezt a formulát értették félre sumerban. És az ÉG-ÚR helyett ÖNGÚR-T montak."
Szerintem nincs szó félreértésről, egyszerűen az a magyarázat, hogy más hangot használtak az N előtt. Talán zárt E hangot, amit mi, magyarok is ejtünk Ö-nek. (Föl, köll...)
"Nekem úgy tűnik hogy a sumérok An "Anu" - férfi főistene (mint az ég ura-teremtő) egy tévedés. A sumér férfi főisten női eredetű etimológájú nevet visel."
Ezt nagyon eltaláltad, nem tévedtél!
Ne felejtsük el, hogy a sumer legendák nagy része asszír átiratban maradt fönn, ahol a nőisten már kegyvesztett volt, így a korábbi főistennőt (Tiamat, akit legyőzött és megölt az asszír Marduk) An/Ana/Anu néven simán férfiistenként regnált tovább.
Ugyan ezt látjuk a Bibliában is, ahol Eloah, El-Sadday, Elohim, mind Úr-nak van fordítva, pedig az "eredeti" héberben még mindannyian nőneműek. (Még JHWH is nőnemű!)
"Szóval sumérben minden összekuszálódott. a Magyar etimológia szilárdabb, mint a közel-keleti, még a Sumérnál is!"
Nem a sumereknél volt keveredés, hanem a későbbi korokban.
CzF:
"Anya: "Mint a családi élethez tartozó, tehát első szükségü szó különféle nyelvcsaládokban egyezik, mi ősi eredetére mutat, nevezetesen a Kaukazus körül nogai, karacsai és uigur nyelven: ana, törökül is ana,"
Kiegészíteném az alábbuakkal:
Azerbajdzsán: Ana, Kazah: Ana, kirgiz: ene, üzbég: ona, tatár: ana, török: anne, És itt a vége, mert a többi nyelvben már nem ez a hangalak maradt fönn.
Vajon miért a sztyeppétől Délre és miért nem az Urál vidékén találkozunk ezzel a hangalakkal...?
Amúgy tudtommal csak a magyar nyelvben maradt meg mindkét változat, a sumer és akkád egyaránt: Anya, (An/Ana) ill. az anyu (Anu).
Igazolva, hogy An/Anu nőisten volt, hiszen az anya/anyu szavainkat nyilván nem egy férfiisten generálta... - a többi nyelvben sem.
